Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-03 / 44. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1912 november 3.

körül a kormánynak és a többségnek js vannak kötelességei, azt ezek a tényezők sejteni sem látszanak. Őket az erőszak és önkény politikájának folytatásában pillanatig sem feszélyezik a nehéz külső viszonyok. Az összhang helyreállítása szerintük abban állana, hogy némuljon^ el minden hang, amely a jogrend helyreállítását követek, ismerjük el törvényesnek a törvénytelenséget, igaznak a valótlanságot, jogforrásnak az erőszakot. Ez az általános behódold? a jogtalanság előtt volna a nemzeti szolidaritás u] alapja, a nemzet fenntartó erkölcsi erőknek ez a félrelökése volna az az uj erkölcsi erő, amelyre a nemzet válságos körülményekben támaszkodhatnék? A józan ész és az ethikai gondolkodás logikája azonban mást mond.

Azt a mélyreható meghasonlást, amely kétségtelenül veszélyt rejt magában, a jogrend megbontása okozta.

De ha ez igy van, akkor mi lehet a baj orvoslásának módja az annyira kívánatos nemzeti szolidáritás föléledésének alapja?

A jogrend megbontásában való átalá- nos megnyugvás-e, vagy a jogrend köz- megegyezésen való helyreállítása ?

így áll -valóban a kérdés, amelyet megérteni annyi, mint meg is adni reá a választ.

A jogrend helyreállításának alapján az ellenzék, igenis, köteles a nemzet szolidaritás helyreállításán közreműködni és rendes parlamenti feladatait újból teljesíteni. De a jogbontás jóváhagyásával azt nem teheti, mert ha tenné, drágább nemzeti kincseket árulna el, mint aminők most esetleg kockán foroghatnak.

A jogrend helyreállítását pedig az ellenzék nem kezdeményezheti, erre egyedül a többségnek van hatalma és kötelessége. És a kötelességgel szemben ne hivatkozzanak a többség jogára Még akkor is, ha valamely többség jogcímét nem gyöngíti a többségszerzéssel összekötött visszaélések egész sorozata, még akkor is a többség jogának korlátja a házszabály. Ami e korlát átlépésével történik, az nem joggyakorlás többé, hanem bitorlás, fentartása pedig a bitorlás folytatása. Ne hivatkozzék jogaira, aki a jog talaját elhagyta. Mi nein kívánjuk a többségtől, hogy jogairól lemondjon, hánem csak azt, hogy e jogai2 ___________________________

fo

gásolták, hogy miért van a mi fülkénk lezárva. Ez szabályellenes állapot s ők hajlandók hasonló esetek megakadályozása végett jogorvoslatot keresni. A kalauz látva a veszélyt, melynek támasztására az asszonyok általában véve alkalmasabbak — úgy látszik már voltak neki e téren siralmas tapasztalatai — kirukkolt az igazsággal, de egyszersmind azt is jelzé, hogy eljárása közegész- ségügyi szempontból szükséges volt, mert—-mmt a hölgyeknek mondá — e szomszéd fülkében két szegény tüdőbeteg utazik Meranba, a kik arra kérték, hogy zárja le kocsijukat, ne hogy valaki bemenvén, a tüdőbajt, tőlük megkapja. JEn tehát azt hiszem — szavalta teljes önérzettel — eljárásom nemcsak helyes, sőt szükséges kötelességet teljesítettem, mikor a m. t. hölgyeket a tüdőbaj megszerzésének veszedelmétől megmentettem. A hölgyek erre megijedvén, elfelejtették feljelentési szándékukat és most már nem a bosszú, hanem a kíváncsiság gyötörte őket. Könyörgésre lógván a dolgot, azzal kínozták a kalauzt, lenne szives nekik azt a két tüdőbeteget megmutatni. A fülkébe ők nem akarnak bejönni, dehogy, a Gráciák védelmezzenek ilyentől bennünket — gondolták magukban — látni azonban mégis jó volna ezeket a szerencsétleneket. Arra kérték'tehát a kalauzt, hogy csak egy kicsit nyitaná ki az ajtót, hogy ők betekinthetnének. De az udvariatlan kalauz — ők ezt gondolták róla — nem telje siiette kívánságukat, mert — úgymond — szegény betegek fáradtak, nekik föltétien pihenésre van szükségük. 8 igy az asszonyi bosszú, majd kíváncsiság ez egyszer csütörtököt mondott. De ezt csak férfiak között mondom, mert különben azt állítanák még rólam, hogy udvariatlan vagyok, pedig inkább a zsidó szentegyház tornya dőljön össze, sem mint ez a csúfság történjék meg velem.

nak törvényes korlátái közé visszatérjen. Ha ez megtörtént, akkor joga lesz az ellenzéket az ő rendes kötelességei teljesítésére felhívni : előbb nem.

A jogrend helyreállítása előtt az ellenzék nem követhetne el súlyosabb kötelességszegést, mint ezt az állítólagos kötelességtelj esitéstd—: Bármily súlyosak legyenek a viszonyok, nem súlyosbíthatjuk azokat azzal, hogy a parlament jognélküli állapotát rendes tárgyalások megengedése által jóváhagyjuk és a jogrend utolsó menedékét az ellenzék ellentállását leromboljuk.

Ebben a helyzetben mi csak a parlamenten kívül, Magyarország népe előtt, melynek itélős^éke elé a kormány lépni nem mer, emelhetjük fel tiltakozó szavunkat.

Tiltakozunk az önkényuralom alá ju- jott, karhatalomtól körülvett csonka képviselőháznak minden néven nevezendő működése ellen; tiltakozunk jelesül az ellen, hogy a csonka parlament és az általa törvénytelenül megválasztott delegáció újabb terhekkel sújtsa a nemzetet, kétszínű és egymásnak ellentmodó kormánynyilatkozatok homályában.

Tiltakozunk minden hódító politika, minden felesleges beavatkozás, minden pénz- és véráldozat ellen, mely nem a nemzet életérdekeinek megvédésére, hanem azoktól idegen ambíciók kielégítésére, vagy más népek szabadságának elnyomására vétetik igénybe.

Tiltakozunk a katonai uralom létesítése ellen a magyar szent korona birodalmának területén. Tiltakozunk a gyülekezési jog és a sajtószabadság folytonos megsértése ellen, történjenek azok akár törvénytelen rendeletek kiadása, vagy egyes lapok gyermekes üldözése utján.

Szervezzük Magyarország népeit, tántoríthatatlan hűséggel megtartandó megállapodásainak értelmében a demokratikus választói jog kivivására, mely véget vetend a mostanihoz hasonló megpróbáltatások lehetőségének és az egész nemzet összefoglalt erejével utat fog törni a teljes nemzeti élet közjogi, gazdasági, társadalmi és politikai követelményeinek.

Ha pedig a mostani súlyos helyzettel tájékozatlanul és tehetetlenül áll szemben a nemzet, hiteles irányítás, megbízható veSzóval az ajtónk le volt zárva s mi nyu godtan aludhattunk volna, ha a volna ott nem lett volna. De először nem volt nyugság, mert a vonat úgy dobált bennünket, mint' Polyphemus bácsi Ulysses után a sziklákat; azután nem voltunk álmosak, végül pedig azért nem, mert betegek voltunk. A betegről meg mindenki tudja, hogy nem tud jól aludni.

Villach nál kalauzváltozás volt. A mi igaz az igaz : a sógor kalauz udvariasabb. Nálunk nemcsak a rendes kalauz kelti fel az embert álmából, hanem az ellenőr is a ,,jegyeket kérem“ szólamával. A Dr. ur ébren volt, az ő jegyét megnézték. Én aludtam. Nem keltettek föl. Megvárták, inig reggel felébredtem s csak akkor kérték jegyemet.

Franzensfest-ben megreggeliztünk s megnéztük a 30—40 házból álló várost. Semmi különös. Majdnem köröskörül olyan magas hegyek, hogy az ember úgy van vele, mint mikorazegér beleesik a kádba s onnét ak úja a kilátást gyakorolni. Nagyon szép azonban a katonai erődítmény mellett levő folyón a vasúti hid. Le'hn szörnyű melységben sziklafalak között zug a hegyről lerohant) viz. fönn a vonat dübörög át a liidon s az egész szépen látható a brixeni vasúti vonalról.

Megjött az idő. Beszálltunk Meran felé, de én már nem igen törődtem vele, akármi történik. Szédültem, gyenge voltam, fáradt, bágyadt vol tani, szóval nem jól éreztem magam. Pedig már n*-m voltunk messze utunk végpontjától, remélt gyógyulásom várva várt s óhajtott helyétől. Végre odaértünk. Kocsit fogadtunk, van villanyos is, de az olcsóbb s behajitattunk Meranba.

NI. L.

zetés, valódi parlamenti képviselet nélkül, megbontott erőkkel, meghasonlott érzelmekkel, megfosztva'attól, hogy saját sorsa intézésében tényező legyen : úgy ezért a példátlan állapotért a felelősség azokat terheli, akik a parlamenti jogrend megbontásával ezt a rombolást a nemzet szerveibe és leikébe belevitték és még- most is, az idők intő szózata dacára, eléje helyezik önző hatalmi érdekeik gondozását annak a kötelességnek, hogy a jogrend helyreállításával egyszersmind helyreállítsák a nemzet alkotmányos akcióképességét.

POLITIKAI HÍREK.

A munkapárt folytatta erőszakosságaik Jeleztük, hogy Lukács kénytelen-kelletlen az uj ülésszak miatt f. é. okt. oÖ-ra az országgvülést újra egybehívta. Azonban az egész „ülésezés11 3 napig sem tartott, mert hiszen jól megy az ország ügye országgyűlés nélkül is. Tisza megismételte önmagát. Ézuttal hannadizben barriká- dozta el a zártkörű munkapárti r. t. katonasággal az országházba, s ott felmelegitett frázis maradékaival traktálva a többséget, zavartalanul siklottak át az amúgy is csekély teendőkön, melyek közt a nabelezés volt talán a legfontosabb.

Kint pedig, künn 352000 független választó által törvényhozóiknak az ország házába küldött követeit lökdösték az adó fillérekből cifrába öltöztetett hadfiak, megakadályozva őket törvényhozói kötelességükben.

Magyar pénzen tartott, kimondhatlan nevű osztrák tiszt mondta a magyar nép képviselőinek : ,,Zurück b‘

Hát régi szép magyar nép, ezt az állapotot köszönheted a nemzeti munkapártnak, Tiszának, Lukácsnak. Ezzel nézel a jövő választás elé, amikor, a voksokért hozzád jövőknek az ott elhangzott „zurück“-ot visszaadhatod, magyarul.

Az ellenzék és a delegáció. Az ellenzéknek a törvénytelen delegációzás ellen való bécsi tiltakozása megismétlődik Budapesten is. A magyar delegáció első ülése november 5 én délelőtt fél tizenegy órakor lesz és az ellenzék tüntetésének ez az ülés lesz a bevezetője. Valószínű, hogy a tüntetések nemcsak a nyílt üléseken, hanem minden lefífetőség szerint a bizottságokban is megismétlődnek és előreláthatólag lesz olyan messzeérő hangja, mint a bécsi tüntetésnek volt. Tisza persze már gondoskodik a delegátusok védelméről. Egy kőnyomatos értesítő jelentése szerint, a képviselőház csütörtöki „illése“ után Tiszánál értekezlet volt a delegációval kapcsolatos intézkedések dolgában. Az értekezleten részt vettek között volt Boda Dezső főkapitány is. Az értekezleten megbeszélték azokat a teendőket, amelyek a delegáció alkalmával a képviselőház tisztviselői részéről szükségesek, azonkívül a rend föntartása dolgában is megállapodtak. A delegáció üléseire nem adnak ki karzati jegyeket és az ellenzéki képviselők csoportját még mint hallgatóságot sem engedik be az ülésterem karzatára. Ezzel az éitekezi ttel m jdnem egyidejűleg viszont a néppart kürhelyiség^ben gyülekezett ellenzéki képviselők is a delegációkról tanácskoztak és mindenekelőtt megallapodiak abbán, hogy a bécsivel szemben sokkal fokozottabb mértékben intézik tiltakozásukat a törvénytelenül tanácskozó magyar delegáció ellen. Erre készülvén, valamennyi ellenzéki képviselő Budapes'en marad, hogy a tiltakozások sorozatát ni gelőző megbeszéléseken és a tiltakozásokban valaineny- nyien résztvegyenek.

Lukács újabb remeke. Lukács Lísz ó kezdi mindjobban elvesztél a talajt lábai alól. Azon kényelmetlen tudatban, hogy eddigi eljárásuk, mellyel a parlamentet diszpoiai imézőséggé degradálták, minden jog és törvénnyel ellenkezik, most a múlt utólagos törvényesitése és a jövő erőszakosságainak törvényes mezbe öltöztetése végett kifundálta az u. n. parlamenti őrség felállítását 150ü00 kor. költséggel. Csü örtokön már be is nyújtotta az erre vonatkozó törvenv javaslatot, mely szerint az elnök, mint az iskolában a vigyázó, fölirja a rosszalkodó képviselőket, s a parlamenti őrséggel kivezetteti, letérdepelte'i, vagy ki is dobatja, 8őt aki nagyon is ellenzéki mer lenni, azt ki is csapják, mint azt a már előbb benyújtott mandátum kobzó javaslat célozza.

Szóval, Lukács és Tisza igazán hivatásuk magaslatán állanak. Még megérjük, hogy a muszka cár meghívja őket, hogy ott is csináljanak reu det. A csapdába került rókafurfang azonban csak látszólag nyújtja már meg a mai állaputok eleiét. Érzi ezt Lukács, s szeretné bármi módon hát ráitatni a bukást Erre való volt a két hvei.-cske, amelyben a béke tüskéjét szerette volna az ellenzék eltaposással fenyegető lábába bökni De a