Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-22 / 37. szám (38. szám)
XL. épfolynm. _________________31 szám._________Szekszárd, 1912 szeptember 22. MA KI KíZMld Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendök. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendök. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, V« évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Niért állanak az Jóhiszemű munkapárti uraktól is uton-ut- félen hallani még a kérdést: Ugyan mit akarnak az ipari munkások V miért adják oda magukat eszközül a szövetkezett ellenzék politikai harcához ? hiszen az ipari munkások választójogának kérdésében immár teljes az egyetértés a pártok között, a választójognak az ipari munkásoktól való megtagadását Tisza és Lukács is már évek óta igazságtalanságnak jelentették ki, e kijelentésüket legutóbb is nyomatékosan hangsúlyozták és úgy Tisza mint Lukács a leghatározottabban megígérték, hogy a beterjesztendő választójogi reform az ipari munkásokat beveszi az alkotmány „sáncai“ közé. Mért hát mégis ez az utcára kimenő, vérben forgó, forradalömszerü felfordulás éppen azok részéről, akikkel szemben a munkapárti törvényhozás ennyire szabadelvűén kíván eljárni ? Ez igénytelen sorok egyik célja, hogy nem a határozottsági tultengésbeu szenvedő ifjú óriásoknak, nem is a Lipótváros minden kormány mellé odatolakodó, arrogáns strébereinek, hanem azoknak a jóhiszemű, komoly, széleslátókörü ellen- párti magyaroknak, kik közül tán néhányan e cikket elolvassák, egy pár oly adatra és szempontra irányítsa figyelmét, melyekről eddig figyelmüket mesterségesen elterelték. Már Tisza István első választójog ellenes fellépése idején expressis verbis kivételt tett az ipari munkásokkal s csak a ,,részletekre“ nézve nem óhajtotta magát lekötni. Akkori fegyverhordozója Baross János (mert hiszen a választójog ellenes agitációnak nem csak Tisza Istvánjai, hanem Baross Jánosai is akadtak), a Tisza- meeting előadója, már belement, sőt belemászott a részletekbe, de ez irányban oly felületes egy- ügyüségeket tudott csak produkálni, hogy maga Tisza István sietett leinteni. Azóta a „részletek1' mint nehéz felhő ült Tisza egész választójogi magatartása fölött s e be nem vallott részletekre mutattak reá a munkapárti korifeusok között úgy azok, akik a választójog ellenségeit, mint azok, akik a választójog barátait akarták megnyugtatni. Ebben a stádiumban maradt Tisza gróf választójogi álláspontja a Lukács-kormány megalakulásáig, amikor egyrészt Tisza gróf választó- jogi fejtegetéseit, másrészt a miniszterelnök ur két hét alatt kétszer megszületett s mindkét esetben torzszülött választójogi javaslatait közzétette. Most már a két választójogi álláspont között lényeges különbség észlelhető nem volt, különösen pedig a miniszterelnök részletekig menő második törvénytervezete, miként ez .utóbb Tisza „Magyar Figyelő"-beli cikkeiből kitűnt, már egészen Tisza gróf intenciói szerint készült. — Ugyan Tisza nem mulasztotta el, hogy e két hét alatt közzétett két miniszterelnöki tervezet után azt ne Írja aradi pártelnökének, Nesznera urnák, hogy nehány hónapi tanulmányozás nélkül ,,lelkiismeretesen“ a választójog részleteire nézve állást foglalni nem lehet. De e kisded rna- liciától eltekintve az egyetértés immár teljes a két államférfin között. Most már Lukács László nem sürgeti a választójog híveit, mint ezelőtt két esztendővel, izgatottan és nagy nyomatékkai, hogy’„Tisza konzervativizmusát sürgősen ellensúlyozni kell a választójog kérdésében." Most már felesleges szószaporitás Lukács László külön választójogi álláspontjával foglalkozni, legfeljebb még arra a fenyegetésére, amellyel talán egy Tisza István gróf ínég sem fogja magát azonosítani, akarunk rámutatni, mely szerint az ellenzék távollótében csak benyújtani, nem tárgyaltatni kivánja a választójogi javaslatot, hogy azután hivatkozva erre a benyújtott, de nem tárgyalt deipari munkások az Irta: ifj. Leopold Lajos. mokráciára, a régi választójoggal és nyilvános szavazással választtasson uj képviselőházat újabb öt évre. Hogy ilyen, legfeljebb patikajogok és trafikok adományozása körül kitapasztalt trükk minő elkeseredést váltana, ki az i, ári munkás- osztályból, arra nézve jóslásokba bocsátkozni most még nem kívánunk. Nem is hisszük, hogy Tisza gróf ilyen osztálysorsjáték-stilusu reklámmegoldásba belemenne, annál is inkább, mert sok szép angol példálódzása mellé, a hosszú angol választójogi küzdelemből, a politikai rásze- désnek és orvtámadásnak egyetlen ilynemű példáját sem tudná kihalászni. Azon körülmény, hogy az ipari munkásság ellenzékbe sorakozott a munkapárttal szemben ama felköszöntőszerü bevezetések után is, amelyekben úgy Tisza mint Lukács részéről öröme telhetnék, csak azokat lepheti meg, akik a kérdés részleteivel behatóan nem foglalkoztak s nem szokva meg az elméleti munka . és a statisztikai utánjárás nem éppen könnyű mesterségét, teljesen nagytanultságu vezérük nem túlságosan elfogulatlan érvelésére és adataira bízzák magukat. A ma már Tisza által is tel jtett régebbi korlátozásokat (hosszabb ideig való egy helyben lakás, hosszabb alkalmaztatás egy munkaadónál, női vagy özvegy állapot) ezúttal mellőzve, két ma is élesen kiemelt ütköző pontja van az ő választójogi tervének, amelyek azt az ipari munkásság számára is tökéletesen és végleg elfogad- hatatlanoá teszik. Az egyik: a harminc éves korhatár, a másik : hat elemi osztály teljes elvégzésének kikötése. Oly kikötések, amelyek mellett ennek a Tisza által is kiemelt munkásságnak, mely ma már évi 700 millió korona munkabért keres, egyetlen képviselője sem kerülhetne a parlamentbe. I. A harminc éves korhatár. Tudvalevő, hogy az ipari munkásság zöme csak a férfikor virágjában kaphat alkalmazást. így Eszak-Cseh- ország gyári munkásainak száma éppen a Tisza által perhorreskált 25—30 év között, 18 4°/o-kal van nagyobb arányban képviselve, mint amennyi viszonylag ugyanezen korosztályra Ausztria össz- népességéből esik. Viszont 40 éves koron túl az arány teljesen megfordul, most már az ipari munkások aránya 20°/0-kal alacsonyabb, mint a többi népességé. (A reichenbergi kereskedelmi és iparkamara adatgyűjtése.) Más adatok is azt bizonyítják, hogy a nagy halálozási % folytán általában aránytalanul koncentrált a 25-től 30 évig terjedő életkorra az ipari munkások választójogi érdekeltsége. Ha őket megfosztják attól a jogtól, hogy már legalább nagykorúságuktól kezdve szavazhassanak, ez reájuk nézve aránytalanul na gyobb veszteséget jelentene, mint jelentene hasonló korlátozás a polgári társadalomra. Pedig a Tisza- Lukács-féle javaslatok éppen a munkásokra sürgetik a harminc éves korhatárt, a polgári szavazókra pedig nem. Dr. Wörishoffer badeni ipar felügyelő e részben megdöbbentő adatokat gyűjtött össze. E szerint ha a népesség számát a busz-negyven év közötti korosztályban a badeni nagyhercegség összterületén, másrészt Mannheim város gyári munkásai között is 100 —100 °/0-nak vesszük fel, akkor ebből a 100 °/0 ból marad a nagyhercegség a mannheimi összlakosságában ipari munkások között % 0/0 40—50 év között 421 19-7 50—60 29 6 8-9 60 éven felül 30-8 2-4. Prágai munkásokra vonatkozólag orvosi részről felvett statisztika, melynek eredményeivel a kontinens számos más ipari centrumában azóta ellenzék oldalán ? felvett adatok nagyjában egyeznek, kimutatja, hogy az ipari munkások igen fontos, sőt legfontosabb és legnépesebb szakmáiban az átlagos életkor alig haladja meg a harminc s csak kevés esetben a negyvenedik életévet. — így az aranyozok, aranyművesek átlagos életkora 30’6 év. A keztyügyári munkásoké 31 2, a fodrász-ipari munkásoké 3L9, a kő- és könyvnyomdászoké (ez tudvalevőleg a legintelligensebb ipari szakma) 32 8, a bányászoké 33'00, a pincéreké 33'8, a lakatosoké 36‘3 év s igy tovább, (megjegyzendő, hogy ez átlagban a gyermekek nincsenek belefoglalva, hanem az átlag a 15. életévtől kezdő' dőleg van kiszámítva s igy az életkor átlagát nem a proletáriátusnál szertelenül nagy gyermek- halandóság nyomja le). Magyarországon az orsz, betegsegélyző és balesetbiztositó pénztár II. évi jelentéséből (Budapest, 1910.) kitűnik, hogy a biztosításra kötelezett üzemekben történt összes üzemi balesetből a huszonöt évnél idősebb sérülteknek kerek egyharmada esik a 25—29-ig terjedő korosztályra, jólleket a baleset elleni elővigyázat erre a korosztályra nézve aránytalanul köny- nyebb, mint az idősebb korosztályokba tartozó munkásokra, hol már balesetek keletkezését testi hibák és a korral járó rokkantsági tünetek is egyre jobban megkönnyítik. Tudvalevő továbbá, hogy a kérdéses (25—30 év) korosztálybeli munkások általában a legjobban vannak fizetve, elhatározásaikban a legfüggetlenebbek, mig az öregedő és fájdalom nagyon korán öregedő ipari munkások nemcsak hogy gyengébb munkabért kapnak, hanem zömük alacsonyabb rendű munkát is végez, a gazdag gyárostói sokkal nagyobb mértékben függ, mint a nehezebben pótolható 25—30 éves munkás, s mentői jobban távolodik fiatalsága munkaerejétől, annál jobban ki van szolgáltatva — politikailag is — a gyáros s közvetve a nagy pesti bankok önkényének. Gazdasági válságok esetén a negyven éven felüli munkásokat szeretik a gyárosok első sorban elbocsátani s igy még az az érv sem áll, mintha a 25—30 éves munkások kevésbbé állandó, kevésbbé tősgyökeres elemet alkotnának, mint az idősebbek. —• Ha az itt közölt és bárha itt fel nem emlitétt, de a közöltekkel megegyező adatokból a következtetéseket egybesüritjük, akkor azt találjuk, bogy a harminc éves korhatár kikötése már magában véve is az összes nagykorú ipari férfimunkásoknak legalább egyharmadát, a szervezésre, önálló véleményre leginkább hivatott és alkalmas munkáselitnek pedig legalább kétharmadát, minden józan ok nélkül kizárja a választói jogosultságból. Egész hatalmas ipari szakmák szellemileg és erkölcsileg magas színvonalú munkásai áltagos életkora elvégződik akkor, mikor a I isza-féle lerv szerint választóijogosultságuk megkezdődnék. — Könyvnyomdász alig jutna az urnához, a bányamunkások tízezreinek csak egy töredéke. Minthogy az ipari munkások életkora aráuytalanul alacsony, minthogy továbbá negyven éves korukon túl már túlnyomó részüket a gyárból haza küldik hozzánk a falura, mint a nagyipar számára immár hasznavehetetleneket s igy ezek egyben megszűnnek ipari munkások, tehát szavazók lenni : a harminc éves korhatár merev fentartása iskolai példája annak a közmondásnak, hogy amit az egyik kézzel adtunk, elvesszük a másikkal. Aki az ipari munkásoknak csak harminc éves koruktól akar választójogot adni, az egyszerűen nem akar nekik választójogot adni. II. A Tisza-Lukács-féle tervezetnek talán a tervezők által végig sem gondolt hallatlan igaz-
