Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-15 / 37. szám
XL. é 37. szám. SzeRszärd, 1912 szeptember Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendök. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendök. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár : Egész évre 12 K, 7a évre 6 K, J/4 évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soroukint 30 fillér. Észrevétel Kóródy Miklós müvére. Kóródy Miklós, pécsi püspöki képez- dei tanár ur tollából „Az Országgyűlés Alsó Házának felújítása“ cimü tanulmány hagyta el legközelebb a sajtót. Nem lehet szándékom, e munka felett kritikát mondani, hiszen még nem is ismerem azt. Csupán a mü cime ellen van észrevételem. Ugyanis: a magyar parlament reformja óta a magyar országgyűlésnek nem Alsó- és Felső-, hanem Képviselőháza és Főrendiháza van. A képviselőház nem alsóház, mert az a főrendi háznak nem alá, hanem csak melléje van rendelve és a főrendiház önállóan s a képviselőház ellenére semminemű törvényt hozni nem jogosult, csupán ellenőrizheti s felülvizsgálhátja a képviselőház határozatait. De sőt még a királyi felség sem alkothat egy magában kötelező érvényű országos törvényt, csupán megakaszthatja vétójogával mind a két Ház végzéseit. S minden törvénynek a nemzetet képviselő parlamentből, a képviselőházból kell alkotmányos felfogás szerint forrásoznia. Ezek szerint én Az Alsó- és Felső- ház-féle nomenklatúrát korrektnak, köz- jogilag helyesnek el nem ismerhetem. Már vagy egy hete figyelmeztettem erre Kóródy Miklós tanár urat, de minthogy ő figyelmeztetésemre nem reflektál : azt kell vélnem, hogy teljesen biztosnak s hozzáfér- hetetlennek érzi magát elfoglalt álláspontján. Miért is felkérem a Tolnamegyei Közlöny jogtudós tek. Szerkesztőjét: szíveskedjenek a kérdést szakszerű precizitással körvonalozva, közettünk igazságot tenni, vagyis elbírálni : Kóródy Miklós urnák van-e igaza, avagy nekem ? Pártos Zsigmond plébános, érd. esperes. Kóródy Miklós urnák tisztelt barátom s érdemes munkatársunk által említett könyve előttem ismeretlen s nagyon csodálom, hogy egy tudós tanár ur — mert ismeretlenül is, állásánál fogva annak kell tartanom, — a magyar közjognak és viszonyainknak oly kevéssé megfelelő kifejezést használ müvében. Mert tökéletesen igaza van tisztelt munkatársunknak, midőn a képviselőház és főrendiház elnevezést tártja helyesnek. „Az alsó- és felsőház“ elnevezés külföldről behozott helytelen s a magyar alkotmány lényegét meghamisító elnevezés. Mert a 48-iki törvény szerint is van nálunk népképviselet, vagyis képviselőház s van születés, vagyon és kinevezés alapján összeállított főrendiház. Abban is tökéletesen igaza van t. munkatársunknak, hogy a törvényalkotás joga kizárólag a képviselőházat illeti meg, mely csak a főrendiház hozzájárulásával s az uralkodó szentesítési jogával van korlátozva. Annyival kevésbé helyes az alsó- és felsőház elnevezés, mert azt látszik, mutatni, mintha a képviselőház valami alárendelt szerepet játszanék a törvényhozás terén s a főrendiház fölötte állana ; pedig a magyar közjog csak két szuverénitást ismer : a nép küldötteit s a királyi hatalmat. A főrendiház e két szuverén hatalom között csak a „kerékkötőt“ képviseli s annak a szerepét van hivatva betölteni. A szerkesztő. A bátaszéki Teréziánumi alapítványi uradalom bérbeadása. A Tolnamegyei Közlöny 8 a Tolnavármegye és a Közérdek cimü hetilapokban megindult, politikainak látszó harc végleges befejezéséül felsorolunk pár adatot, mely bizonyítékul szolgál arra, hogy bérlőcsoportok, szövetkezetek, társulatok alakulhatnak s élhetnek tisztességes alapon. Az emberi gyarlóságok tudatában biztosra vesz- szük, hogy azon szövetkezetek tagjai közt, akikre alább hivatkozunk, vannak ,,szegények és gazdagok, lusták és szorgalmasak, tivornyások, mulatságszeretők, józan, kevésbé becsületes és igazán becsületeseik1. Ennyiben teljesen igazat adunk laptársunknak ; — de most térjünk át a dolog érdemére. Tolnavármegyében a herceg Eszterházy Miklós-féle hitbizományi uradalomnak körülbelül 80,000 hold földterülete van, amely földterület a tamásii és dombóvári járás községei mellett fekszik, azonban ezen óriási terület nem tartozik az illető községekhez, hanem ezek a hercegi birtokok két eszményi (pusztákból álló) községekbe, és pedig Majsamiklósvár és Ujdombóvár községbe vannak felvéve, — s ez a két eszményi község a kir. kincstárnak évenként körülbelül 230,000 korona földadót fizet. Ez a nagy birtok bérbe van adva. Vannak ott nagy bérletek, — vannak kisebbek, s köztük van igen sok társulat, szövetkezet stb. citnen az egyes községek lakosaiból alakult bérlőcsoport. Az uradalmak tulajdonosa már régen át- érezte a szociális eszmék magasztos és szükséges hatását s ép magas szárnyalásu gondolkozásánál fogva követi az elvet: földet — s ezzel hazát a népnek. A herceg Eszterházy uradalom tudná értékesíteni birtokait 5—10,000 holdas bérlet utján is és: van is pár ilyen bérlete, de belátta azt, hogy a kisebb emberék elől sem szabad elzárni a becsületes megélhetés útját, tehát gondoskodott arról, hogy a kisgazdák is hozzájuthassanak a megélhetés forrásához — a földhöz. Az én csillagom. Csendes éjszaka titkos homályában Az égnek boltját kutatgntom, Mely csillag hinti reám a sugarát ? — Vájjon melyik az én csillagom ? Egy halvány fényű csillag az ég boltján Biztatóan int, mosoly felém. Mintha ezt súgná szelíd fényessége! Csillagod vagyok, — a szép remény. És hosszú, tüzes verset ir az égre, — Az égbolt sálét lesz hült helyén. Lehullt, elaludt immáron örökre Az én csillagom: a szép remény. Özv„ Brandeiszné Frey Melanie. Ádám és Sára — A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája. — Ir"a : Bohár László. A szentlőrinci eklézsia anyakönyvében az Ur 1733. esztendejének augusztus 18 ik napjáról a kipróbált buzgalmu prédikátornak, Szeniczey Bárány Györgynek következő szomorú bejegyzése olvasható: ,,Szalai Ádám, mintegy 18 éves és Berényi Sára, 15 éves, mindkettő Pere Márton házabeli, egy csónakból a vízben holt és közös sírban temettetett prédikáció szóval igen nagy gyülekezetben.“ Története van ennek a bus temetésnek. * Az Adám gyerek korán árvaságra jutott szőke kis bugával, Katóval együtt. A falu tanácsának nagy helyeslése mellett Pere Má: ton emberséges szive karolta fel a gyámoltalanokat. Ádám tehát Márton gazda portáján serdült szemre- való mutatós legényemberré s a szőke kis Kató is onnét röppent fel a. nemes bort termő Sághegy aljára, ahol az anyakönyvek tanúsága szerint Tóbiás Mátyás, egy becsületes ifjú ember hitvesi karjainak védő árnyában talált sírig tartó áldott menedéket. Alighogy a szőice kis Kató elszállt a háztól, a sors szele odasodorta helyébe a feketehaju, kékszemu Sárát. Márton gazda hitestársa, a szorgos Jutka asszony hozta őt magával abból a Berényből, ahol minden portán feles számú szép paripaló ugrándozik s akit épen ezért Lovas Be fénynek neveztenek el. Jutka asszony esztendőnként egyszer rokonlátogatni járt oda, mert őt bölcsőbeli gyermekkorában és táncoskedvü haja- donsága idején berényi napsugár csókolgatta. Sára leányzó is a rokonság köréből való volt. Az első tavaszi szellő lengedezett épen s az első pacsirtaszó harsant meg a magasban, mikor Sára megérkezett. Elevenség költözött az egyébként gyermektelen, csendes hajlékba. Fürge, játszi természetű volt a leány, mint azok a gondtalanul repdeső kikeleti pillangók a réten. A szeme bogara is épen úgy csillogott, mint a hajnali har- matcsepp csillog a tavaszi ébredés érintetlen, friss zöldjén. Az Ádám gyerek szokatlan összeszorulódást érzett ott benn a szive táján, mikor abba a két csillogó szembe először belenézett. S ettől fogva künn a mezőn szántás vetés közben is mintha mindig azokba a szemekbe nézett volna : sehogy sem akart a keze alatt úgy menni a dolog, mint más tavaszon ment. Aztán a pacsirta is olyan különöseket kezdett felette dalolni ; nem olyan könnyen érthető egyszerű nótákat, mint azelőtt. Sőt lassanként azt is észre kellett magán vennie, hogy órákig el tudna álldogálni egy helyben az eke szarvára támaszkodva s ahogy igy nézi nézi hosszan a barázda friss hantját, a napsugár ,is mintha annak az eleven kis lánynak az alakját rajzolná eléje csillámló, fényes vonalakkal. , Így lett szerelmes, nagyon szerelmes az Ádám gyerek. És Sára leányzó V Ő is hamarosan bele- sikamlott az édes érzések, a csillagos álmok s a sóhajos vágyak hirmatfürdőjébe. Eleinte a szokott könnyűséggel, rátarti vidámsággal sürgött forgott Ádám körül is ; de abból' a lefátyolozott, reszke- teg hangból, ahogyan Ádám a leghétköznapibb dolgokról is beszélt hozzá és azokból a megzavarodott ránézésekből, amikén néha akaratlanul rajtakapta, csakhamar ki kellett éreznie az ifjü rejtegetett érzéseinek minden titkát. Sára nemsokára azon vette magát észre, hogy Ádám közelében elhagyja a vidámsága s ha 'beszédük akad egymással, akkor ő akaratlanul is meghalkitja a maga hangját, hogy amazénak elfojtott rezgéseit jobban figyelhesse ; aztán meg kissé félénken ugyan, de mindig a szemét keresi Ádámnak, mert úgy érzi, hogy gyönyörűség szivének, ha az ifjú rejtett belső bűzeinek egy-egy kiszabadult fellobbanása egyenesen az ő szetnbée csap s egyenesen az ő kigyult arcát simogatja végig annak forrósága. M re az ég örök vándora, a nap felkapaszkodott a magas kárpit nyári délpontjára, a szerelem napja is rózsás bárányfelhők mögül aranyozta be Márton gazda portájának két ifjúi éltét. Mire a tavaszon plántált kerti virágok kibontották teljes diszlevélkéiket, az ifjú lelkek is meg-
