Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-08 / 36. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY közgazdasági viszonyokkal,' a zűrzavaros, mesterségesen kuszáit politikai viszonyokkal elérték, hogy egyfelől szegénnyé, nyomorulttá tették az ország népét, másfelől megfásitották és minden változással szemben közönyössé, türővé tették. így előkészítvén garázdálkodásukhoz a talajt és a népet, Oroszországgá pusztították a szabad Magyarországot. De meddig tarthat ez a kábultság ? Meddig uralkodhatik az önkény a jogon, a zsarnokság a szabadságon, az őrület az okos kormányzáson ? Erre feleljenek a kormánypárton és hiába bujkálnak a felelet elől, erre és ezért felelni fognak ! S. H. ___2_ A zene nevelő hatása. Irta : Héger Ferenc. Az emberi élet nagy célja a tökéletesedés. E cél elérésére az emberiségnek két hatalmas eszköze : a tudomány és művészet. A tudomány a természet törvényeit, a létezés örök okait kutatja és magyarázza. A művészet a természetet utánozva, a tárgyakat, jelenségeket idealizálja, vagyis eszmén \itve fejezi ki úgy, hogy azok nemcsak az értelemhez, hanem az érzelemhez is szólnak. A tudomány tehát tanít, magyaráz, a művészet ellenben az eszme tartalmát, a szépet, a gyönyörködtetőt érzékelhető formában fejezi ki. A valóság és eszményítés viszonyát találóan fejezi ki a költő. „Nem a való hát, annak égi mása, Lesz amitől függ az ének varázsa. E hűtlen hűség, mely szehhit, nagyit stb.“ — Az idealizmussal ellentétes a realizmus, amely a valónak legapróbb, lényegtelen, a jó Ízlést sértő s ennélfogva esztétikai élvezetet nem nyújtó részleteit is feltünteti. A művész a nevezett két szélsőség között mozogva, alkotja meg müvét a képzelet segítségével. Hogy a művész alkotását élvezhessük, szintén szükségünk van a képzelet kisebb-nagyobb munkájára. Az esztétikai élvezet is a képzelet tevékenysége. Minden műnek az a rendeltetése, hogy a hallgatók, vagy a mű élvezőjének lelkében diasonló vagy ugyanolyan folyamatok (érzés, hangulat) menjenek végbe, amilyenek az alkotó művész lelkében a mű létrejöttéhez vezettek. A nagy művészeket általában sokoldalú tudás, általános képzettség jellemzi; lelki világuk e kincsesháza inspirálja őket újabb és újabb alkotásokra. Társadalmunk nagyrészt közömbösen fogadja a művészi alkotásokat ; a hangversenyek végig hallgatása, a képtárak szemlélése kevés emberben okoz igazi gyönyört, nemes lelki élvezetet. Eunek egyszerű oka, hogy a társadalom oroszlán része nem részesült esztétikai, illetve művészi nevelésben. Hogy az esztétikai érzelmek a többi szellemi érzelmekkel (értelmi, erkölcsi, s vallási, sociális) összefüggnek, mutatja a szép meghatározása a franciáknál. A szép, jó tartalom igaz formában. Az esztbetikai nevelés célja volna kedvet ébreszteni a lélekben a szép iránt, a szép érzést helyesen irányítani, a művészi alkotás meglátásához és megértéséhez hozzá szoktatni az embereket. Alexander Bernát szerint ,,Az esztétikai érzés hosszú fejlődés eredménye s az is kola is csak impulzust adhat, hogy az kifejlődjék.“ Az esztétikai nevelésre eszközök a magyar nyelv és irodalom, a rajztanitás, a történelem az egyes korok művészi életének ismertetésével, a természetrajz, földrajz, a föld és természet szép ségeinek ismertetésével s végül a zene. Szellemi képességeink harmonikus kiművelésénél igen tontos szerep jut a zenének, amely iránt a fejletlen gyermek, sőt a megbomlott elméjű őrült is fogékony. A kedély és érzés nevelésében, ébrentartásában a zenének, a rajznak és testgyakorlatnak van jelentékenyebb szerepe, mig a többi tárgyak jobban az értelem fejlesztésére hatnak. A művészeti tárgyak között az ének és zene a leghathatósabh eszközök a kedély és érzés nevelésére. A történelem adatai bizonyítják, hogy a jellemképzés a legtöbb népnél a zenéből indult ki. A kínaiak szerint a zene a „tudásnak tudása“. A zene megrázólag, megtisztitólag hat az emberi lélekre. A görögök is nagy súlyt helyeztek a zenei nevelésre. Athénben a zene és torna kötelező tantárgy volt, Plátó szerint minden paedagógia alapja a zene és tornászat. E kettő egybehangzó ráhatása megmenti a lelket az erkölcsi elpuhultságtól és durvaságtól. Aristoteles a zenét a legkiválóbb paedagógiai eszközök közé soro’ja. Az alexandriai tudósoknál a magasabb műveltség betetőzése a zene volt. A görögök ideális nevelési rendszere a rómaiaknál eleinte nem talált termékeny talajra, csak később a görög befolyás hatása alatt vették fel a zenét is tantárgyaik közé. A zsidóknál mindenkor nagy tiszteletben volt a zene, főleg az istentiszteleteknél. Dávid, a nagy király, maga is énekelt, bárfázott és éneket szerzett. Ma is a nagyobb zsidó templomokban művészi éneket élvezhet a közön ség. Az érzelmi mit nevelés terén kétségkívül a zene az első faktor, a legjobb eszköz. A lélek kiművelésére, finomítására, az ízlés fejlesztésére, a szép iránt való fogékonyságra, a lélek nemesítésére a zene mindenkor nagy, mondhatni csodá latos hatással van. E hatás észrevehetőbben mutatkozik a női nemnél. A zenei hang lélekhez szól, a szenvedélyeket egész terjedelmükben tudja festeni ; a mennydörgés ijesztő szava is a harsonák, dobok, orgona által utánozva gyöuyörködtet bennünket. Változatait a szerelemnek, örömnek, búnak, reménynek, kétségbeesésnek, a ki nem mondhatót mind kifejezi, mind magyarázza a a zene. A szobrászat az ember testét dicsőiti meg, a zene szenvedélyeit öltözteti művészi alakba. A zene nyelve világnyelv. Az emberek érzelmeikben inkább találkoznak egymással, mint gondolataikban. „A zene — Beőr Kálmán szavai szerint — csodatevő ereje által elvezeti az embert arra az elbűvölt tájra, ahol mindent megnyerhet és semmit sem veszthet el, ahol tisztább a patak s virágosabb a rét, mely nem egyéb, mint a mennyé vált föld, vagy álommá vált természet. Ez már nem a megszokott világ, az eliziumi mező ez mirtusz erdejével ; egyetlen hely, hol mégis, mikor egy Ízben az arabok kegyetlensé- \ gét szemtől-szembe láttuk, megmozdult valami bennünk s ez az élethez való ragaszkodás volt. Aki pedig az élethez ragaszkodik, az már nem jó légionárius, mert ott nemcsak a fegyver, hanem főként a nagyszámú és minden fajú vadállatok és a természet szedi az áldozatait. — Milyen állat volt magukra a legveszedelmesebb ? — A skorpió, mely hihetetlen mennyiségben van ott elterjedve. Ellene védekezni meg alig lehet, Sok a hiéna, leopárd, meg a mérges kigyó ; oroszlán már kevesebb van, tigrist pedig alig láttam. Mindez azonban nem tenne olyan nagy kárt mint a számum és a vízhiány, melyektől legtöbbet szenvedtünk. — Milyen volt a katonaélet ? — Eltekintve attól, hogy állandóan nagy túrákat — néha 1 m. mély homokban és a vadaknak kitéve — csináltunk, jó volt. Például kevésszer étkeztem életemben olyan jól, mint ott 8 ugy a bánásmód, mint a katonai közszellem is igen jó volt. Pedig volt köztünk a világ minden nemzetéből, de a valódi nevét egynek sem tudtuk, nem is kerestük. Volt köztünk pl. egy közkatona, ki au egyik ütközetben hősi halált halt s csak halála után tudtuk meg, hogy porosz herceg volt. — Sokan voltak magyarok? — Az egész légióban kb. 400—500-an. Volt ott egy Dévay nevű ősz, nagyszakállu magyar ezredes, ki még a 48-as emigránsokkal menekült ki, de magyarul már nagyon keveset tud. Amellett azonban tele van érdemrendekkel s amint m mdják, nagyon vitéz katona volt. — Mi a véleménye az ellenséges arabokról és benszülöttekről ? — Soha olyan bátor és jó katonát nem láttam, mint az arab. Eltekintve attól, hogy kitűnő lovasok, nagyon bátor, szívós és harcedzett katonák s ha fegyverük nem a régi, hátul töltő rendszerű, hanem modern fegyver volna, nem maradna sokáig Algeri francia kézen. Hogy az olasznak is valószínűleg állandó háborúja lesz Tripoliszban, azt hiszem s még jó, ha^nem kereszténymészárlás lesz a vége. — Az bizonyos, hogy az olasz drágán fizet Tripoliszért. — Mivel foglalkoznak az arabok ? — A legtöbbje állandó nomád életet él, de sokan vannak, akik állattenyésztéssel és kereskedelemmel foglalkoznak. A kultúrát pedig majdnem mind gyűlöli. — Milyen arra a vidék ? — Az atlasz hegység egész lánca gyönyörű. Soha életemben olyan szépnek nem láttam a természetet, mint ott. Egyik vidék festőibb, mint a másik. Mindenfelé régi romok hevernek. Egy alkalommal Algeri környékén őrszolgálat közben katonák régi romokra bukkantak, hol egy nagy asszír könyvtárat találtak, Éjjel egy órát ütött künn az óra s már indulófélben voltunk, de még megkérdeztem az öreget: volna-e kedve újra légionáriusnak menni ? — Feltétlenül. Ha fiatalabb volnék, gondolkodás nélkül elmennék, de hát igy — s na- gyott sóhajtott, mintha lelki szemei a sivár jö vőbe láttak volna — majd csak elvarázslom nemsokára az életemet is és egy koldussal megint kevesebb lesz ezen a földgolyóbison. öröm, bu, fájdalom, vágy, szerelem élhet, mely nem kiabál, se nem beszél, de amely énekel, oly árnyék, mely nem jár, de lejt, melynek könnyében nincs keserűség s ragyog, mint a harmat, melynek mosolya Isteni“. A zenei tehetség kellékei az érzéki és szellemi képességek. A zenei tehetséggel biró gyermek először a ritmus iránt érdeklődik ; ihennél határozottabb valamely zenemű ritmusa, annál jobban hat a gyermekre s annál könnyebben megtanítható. Nevelési szempontból igen szükségesek az iskolákban a szervezett énekkarok, zenekarok, hogy szerepelhessenek az iskolai ünnepélyeken, amelyek legjobb alkalmak a családnak és iskolának egymáshoz való közeledésére, érintkezésére, ami a nevelés eredményes, sikeres voltához szükséges. A zenei érzék, a szép Ízlés fejlesztésére jótékonyan hatnak természetesen a koncertek, hangversenyek, művészestélyek — mind- megannyi alkalmak a szép kultuszára. „Olyan a sz^p kultusza, mint a vallásé.“ A templomban a hivők legkönnyebben magukba szállhatnak, ott legbiztosabban rátalálnak a Mindenhatóra, akárhol élvezhetjük az esztétikai gyö- nyört, mégis vannak oly helyek, ahol más érdekek háttérbe szorulnak, ahol zavartalanul gyönyörködhetünk. A zene is tehát oly tárgy, mely legkönnyebben fogékonnyá teszi a lelket a szép iránt és bevezeti a lelkeket a művészet csodás világába. „Abba a világba, ahol megtaláljuk az elveszeit paradicsomot, ahol mindent megnyerhet az ember és semmit sem veszthet el, amely nem egyéb, mint mennyé vált főid, vagy álommá vált természet, ahová nem hat el a biin, foldiség, ahol minden igaz, jó és szép.“ Tekintve tehát a zenének ily jótékony hatását az egyénekre, az összességre, természetesen az illetékes faktoroknak, iskolának, családnak, társadalomnak minden lehetőt el kellene követniük, hogy a szép kultusza a zene művelése és élvezése által minél általánosabb, minél elterjedtebb legyen. A nevelő, ki a gyermeket a zenemű- művészet titkaiba beavatja, az érzelem és erkölcs világának arra az útjára vezetheti tanítványát, ahová akarja. A hazafias és erkölcsi érzelmek terén is ép oly nagy szerepe van a zene kultuszának, mint a költészetnek. 1912 szeptember 8. Egy Jubileum, melyről Kevesen tudnak. — 1872—1912. — Ma, Kisasszony ünnepén ünnep van ott is, ahol csak a fájdalom szivettépő sóhajai hangzanak fel, ahol oly sűrűén tesz látogatást a halál : a kórházban, A szekszárdi „Ferenc közkórház“ jubilál ma ! S vájjon mit, vagy k't ünnepelhet az a ház, mely annyi bánat, annyi gyász néma színhelye ? Az Ur Jézusnak egyik szerény jegyesét, a katholikus egyház virágos kertjének egyik ibolyáját, Szent Vincze leányainak egyik legönzet lenebb képviselőjét, a szekszárdi közkórház földi őrangyalát és lángbuzgalmu fónöknőjét : Ágnes nővért ünnepli. Ma van ugyanis 40 esztendeje annak, hogy Ágnes nővér 1872 évben szeptember 8-án Nyitrán belépett a Paulai Szent Vincze leányainak szerzetébe. E jubileum alkalmából életrajzi adataiból, mélyet beszereznem sikerült, a következőket közlöm : Rolfes Anna Ágnes nővér született -1848 február 8-án Németországban, westfáliai Olden- burgban, a münsteri püspökséghez tartozó Damme plébánia területén. Mint Szent Vincze szerzetének tagja 1872 ben szeptember 8 án kezdte meg magasztos életpályáját Nyitrán, honnan Gráczba, majd a próbaidő elteltével Steierországba Feld- hofra került az elmebetegek ápolására. Pár év múlva Csehországba Mezeritsre küldetett a fe- gyencnők felügyeletére és lelki gondozására. Innen 3 esztendő múltával ismét Nyitrára, majd 1880-ik év julius 21-én Szekszárdra került a „Ferencz közkórházba“ mint főnökuő s azóta, 32 éven tölti be nemes hivatását úgy a vezetése alá rendelt irgalmas nővérek közszeretetétől környezve, mint a kórház orvosi karától tisztelve, valamint Szekszárd egész társadalmának közbe- csülését elnyerve. E szerény sorok célja sem más, mint csekély visszhangját adni ama nagyrabecsülésnek és elismerésnek, mely a szerény ünnepelt iránt ezrek lelkének mélyében él. Nem is lehet más e kis megemlékezés, mint a jól kiérdemelt elismerésnek igénytelen ibolyacsokra. És csakis ez lehet méltó a krisztusi szeretet oly szerény munkásához, kit csak a lelki- ismeretesen teljesített munka felemelő öntudata s az örök élet végtelen jutalmának reménye képes boldogítani! Igen ! e kettő volt az ünnepelt irgalmas
