Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-28 / 4. szám
hogy évszázadokon át hiven megőrzött államiságát fel ne áldozza. Ám sokan vannak, kik a fennforgó körülmények között hiszik és reményük, hogy az úgynevezett tisztességes béke csakugyan létre fog jönni, de vagyunk ismét sokan, kik bármennyire óhajtják is sz ellenkezőt, a jövőt még mindig nagyon is kétesnek tekinthetjük. Nagyon is óhajtjuk, hogy feltevésünk ne valósuljon meg, hanem azoknak legyen igazuk, kik bíznak és — remélnek. Boda Vilmos. 2 _______________ Fa rsang és jótékonyság. Hogy ilyen váratlanul beköszöntött a tél : a pauperismusnak még nagyobb sebei mutatkoznak. Szivet marcangoló nyomornak kétségbe esését látjuk s valóban nem volna szivünk, ha észrevétlenül és előkelőén elsurrannánk mellette. Ezt a téli nyomorúságot hatóságilag szegény- üggyé kinevezni s azt akarni, hogy a hatóság ezer tennivalója között a szegénység minden sebére tegyen gyógyirt, vakmerő követelés és a társadalom kötelességének könyörtelen elhárítása. Még ott is, ahol a szegényügynek külön hatósági szerve van, a fővárosban, — még ott is belátták, hogy a hatósági ulon konstatált szegénység épen azokra nem akad, akik a szegénységet szégyenük, akik tehát a szegénységre a legértékesebbek és egyúttal legjobban rászorultak, — ellenben a hatóságilag konstatált szegénynek nagy része Üzletszerű szegénység, a sebeivel reklamirozó do- logtalanságnak, vagy aljas szenvedélyeknek hódoló hühózója a haragos és követelő koldus, akit nem balsors ismertetett meg a „paupertas“- eal, hanem a dologtalan élet. Es még ők is, ahol meg lenne a mód, hogy a hatóság az okokba betekintsen, ott is érzékenyebb szervre kell bizni a jótékonyságot: a társadalomra. Es mivel Jókai szerint az emberiség jobb és szebb fele a — nő, — erre a jobbra, erre a szebbre hárul a szegénység, a nyomor sebeinek bekötözése. Nagy tapintatot, sok gyöngédséget kíván ez, tehát épen azokat a lelki kiválóságokat, melyekkel a nő, még ha a férfi esetleg nagyobb intellektussal rendelkezik is, — jobban meg van áldva. Szabad-e szóvá tenni, hogy a jótékonyság filléreit régi szokás szerint a farsangi táncmulatságokkal kötik össze. Mindegy nekem, ha bárhol tesz az ember jót, csak tegyen. És annyira besavanyodott az élet kegyetlen küzdelmeibe az -ember, hogy nem igen farsangol. Örülnünk kell, ha egy-egy vigalom sikerül, mert kiragadja az embert a napi munka és gondok taposó malmából s csak az a kár, hogy az eszeveszett fényűzés következtében sokra igen keserű — katzen jammer következik. Őszintébb lenne a hejehuja, ha az emberek egyszerűbbek lennének. De hát ság. Még soha buzgóbban nem imádkoztam el Jézus Szive litániáját és Ave Máriát, mint most. Utoljára forró csókot leheltem a feszület lábaira és kijöttem. Útközben restelkedve mentem el egy-egy koldus mellett, cifra ruhámban és pénz nélkül, mert nem volt nálam semmi pénz. Szégyen reám ezért a hiú és szívtelen gondatlanságért. . . . Amint hazaértem, kikerestettem Lizával a legegyszerűbb ruhámat. — Valahogy úgy égette lelkemet a du3 díszítésű lim-lom. Mamus- kám összecsapta kezét, mikor meglátott egyszerű, régi ruhámban. Én megnyugtattam, egy csók kíséretében azzal, hogy : »Nem a ruha teszi az embert, hanem a nemes cselekedett“ . . . S arra a remek jelenetre gondoltam . . . W . . . 1910. junius 15. Tegyük föl azt a lelki szemüveget . . . Ma .> cseresnye-zsur lesz nálunk. Ügyes komoly- .ggal és sikerült közönnyel tudtam meg, hogy x is itt lesz, mert Róbert legjobb barátja. — Együtt végzik tanulmányaikat. Róbert orvos, ő már kész ügyvéd csak nagybátyámnál dolgozik a bankban, gyakorlatképen. Az asztalnál ebéd alatt, mikor nagybátyám róla beszélt, erősen vizsgálta arcom, de én nyugodt voltam és komoly mint egy jégdarab. Majd meglátjuk. Másnap délután. Nem volt itt. Temetői csönd van szivemben . . . Sokszor fölvetem a kérdést: nem iireB hiúság ez tőlem ? S lelkemben csöndesen, nyugodtan hallom: Nem. Este. Megyünk fürdőre. Isten veled „Fehér Könyvem“, 2 hóig. Nem viszlek el a „homokvilágba“, a „szappanbuborékok“ közé. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY a Herceg mesebeli királyasszonya szerint: ne kívánjunk az emberektől — lehetetlenséget. Más lapra tartozik az a kérdés, hogy a jótékonycélu mulatságokból mennyire tudjuk a pauperismus sebeit gyógyítani ? Az országban van 15.000 község, csak hárommal szorozva a farsangtáji vigalmak számát, negyvenötezer alkalmat kapunk a jótékony adózásnak. Mi jut ebből a jótékonyságra? A választ olvasóinkra bízzuk. Mi legföljebb kimondjuk a mindenki ajkán lebegő igazságot, hogy a jótékonycélu mulatságok maguk a célra nézve kedves formájú hazugságok, mert tisztelet a kivételnek, de ezek legtöbbjéből a jótékonycél nem merit. Ingatag alap is egy báli jövedelemből orvosolni akarni valamely sebét a nyomornak? A szegényügygyel nemesebben és állandóan kell törődnie a társadalomnak és itt minden szó szív figyelmébe ajánljuk azt a jótékonysági hatósági szervezetet, melyet Almády Géza fővárosi tanácsnok, ez a nemesszivü „pater paupertatió“ sok szeretettel, nagy tapasztalással készített, mely szegényügyi szabályzatot nem hinnők, hogy ne küldené meg városunk magisztrátusának. Ébben a szegényügy társadalmi felkarolása bennfoglal- tatik. Megnyerhetjük a társadalomnak egységes jótevésére osztály, vallás és nyelvi különbség nélkül azoknak a nemes sziveit, akik széttagolva és épen ezért gyakorta efemer hatással a pauperismus sebeit kötözgetik. Kétségkívül elsősorban az kell, hogy a város vezetőjének érdeklődését nyerje meg ez a cikk, melyet a szegényügyünk rendezésének meleg szándéka hat át. Bizonnyal lesz a képviselőtestületben olyan nemes szivü ember, aki az itt letett eszmét, hogy szegényügyünket a főváros vonatkozó szabályai szerint rendezzük s vonjuk bele városunk s megyénk hölgyeit vallás és nyelvi különbség nélkül, — nem hagyja a pusztában kiáltó szóként elhangzani. KÜLÖNFÉLÉK. — Küldöttség a borközraktár ügyében. Közöltük annak idején, hogy dr. Szentkirályi Mihály polgármester a legutóbbi városi képviselőtestületi gyűlésen Bodnár István interpellációjára adott válaszábankijelentette, hogy a borközraktár felállítása ügyében küldöttség fog menni a földmivelésügyi miniszterhezs hogy ő — a polgármester — érintkezésbe lépett úgy gróf Apponyi Géza főispánnal, mint gróf Batthyány Tivadar képviselőnkkel a küldöttség fogadása tárgyában. Gróf Batthyány Tivadar, aki kezdettől fogva, hogy a figyelmét a Szekszárdon felállítandó borközraktárra felhívták, állandóan éber akciót fejt ki illetékes helyen s mindent elkövet, hogy Szekszárd városa az őt jogosan megillető borközraktárt megkapja. A napokban arról értesítette a polgármestert, hogy a földmű W . . . 1910 szeptember vége. Pár hete, hogy a fürdőből megjöttünk. Ott is szereztem nevet: „Jégtündér“. Persze, láttam sokak belsejét s igy komoly voltam, mint egy márványház becsukott ajtaja. Délután Róbertíel a kert rizsáit nézegettük. S ő egyszer csak igy szólt: — Elza, te nem is tudod, mily nagy akadálya vagy valakinek. Én kérdéssé meredve néztem rá. — Akadály én ? — Igen. Mert Bácsalmássy Nagy Gábor fölséges büszkesége ellen valóságos ostromot kellett vívnom ma, mig rábírtam, hogy eljöjjön a mai zsúrra. — Hogy-hogy ? kérdém. — Őszintén óhajtod, hogy megmondjam? — A legbensőbb őszinteséggel kérlek, felelém. S Róbert valamit fölfedezet arcomon, és szememben, (nem hiában medikus) mert kezébe fogta kezem, s különös bensőséggel beszélé : — Elzám, nálunk férfiaknák szent és törhetetlen a barátság és becsületszó', s félek, hogy most, a te kívánságodra, szinte árulója leszek ennek. De épen, mert te óhajtod (s különösen nézett rám) azt hiszem, mégsem érhet vád. — Valamit közlök veled. Légy komoly, okos, és nagylány. Én önkéntelen hosszú ruhámon tekinték végig: a nagylányságnak nem elég külső, látható jele ez ? Róbert mosolygott. Te, édes Elzám, az az idegen ur, akit a múltkor bemutattam neked, ha ugyan emlékszel reá, egy elszegényedett magyar nemes, de nekem legjobb barátom. Tudod, mit tesz ez ? Jelleme, faji sajátsága egyszerűen mesés! S ő oly büszke, vagyontalansága mellett is, hogy nem akart ma sem eljönni hozvelésügyi miniszter január 31-én délelőtt 12 órakor fogadja a szekszárdi küldöttséget. A küldöttségnek gróf Batthyány Tivadar lesz a szószólója. Reméljük, hogy a város földműves lakosságát elsősorban érdeklő rendkívüli fontosságú közgazdasági kérdésben eljáró küldöttségben a polgárság is megfelelő számban fog részt venni. — Kinevezés. Az igazságügyi miniszter dr. Simon Rudolf győri kir. ügyészt, Török Béla szekszárdi takarékpénztári ügyész vejét, a szekszárdi kir. ügyészséghez vezető ügyésszé nevezte ki. Az uj vezető ügyész kinevezése Szekszárdon a bíróság körében általános megelégedést keltett. — Miniszteri elismerés. A vallás- és köz oktatásügyi miniszter Knábel Vilmos bonyhádi ág. ev. tanitónak, lapunk kiváló munkatársának tanulságos felolvasásaiért elismerését fejezte ki és készpénzjutalomban részesítette. — Áthelyezett kir. ügyész Az igazságügy miniszter Fischer Imre szekszárdi kir. ügyészt hason minőségben a nagykanizsai kir. ügyészséghez helyezte át. — Alorvos kinevezése. Gróf Apponyi Géza vbt. tanácsos, főispán dr. Bokor Imre orvost a szekszárdi Ferenc kórházba alorvossá nevezte ki. — Segédjegyzöválasztás. Tamási nagyközség képviselőtestülete a megüresedett segédjegyzői állásra Vadász József okleveles jegyzőt választotta meg. — Visszalépés a kultursztrájktól. Mint értesülünk, a dombóvári tanítók folyó hó 20-án tartott értekezletükön elhatározták, hogy a még decemberben kimondott kultursztrájktól visszalépnek. Ezt helyesen cselekedték, mert kultur sztrájkkal célt úgy sem érhettek volna el, meg azután a passzív rezisztencia olyan fegyver, a mellyel elvesztheti a tanítóság a társadalom ro konszenvét is. :—. Áthelyezett adótisztek. A pénzügyminiszter Szabó József paksi adótisztet Tordára, Silling István hajduszoboszlói és Neuwirth Rezső érsekujvári adótiszteket Paksra helyezte. — Középiskolai igazgatói értekezlet. A székesfehérvári tankerület középiskoláinak igazgatói folyó évi április havának második felében Veszprémben dr. Kárpáti Kelemen tankerületi főigazgató elnöklésével értekezletet tartanak, melyen Wigand János, a szekszárdi áll. főgimnázium igazgatója is részt vesz. — Népies mintagazdaság. Sárköz központján : Decsen, mint halljuk, népies mintagazdaság felállítását tervezi Puly István áll. gazdasági felügyelő. A mintagazdaság 30 holdas lesz. — Áthelyezés. A pécsi postaigazgató Illés József pécsi postaszolgát saját kérelmére Duna- foldvárra helyezte, akinek tiszteletére a pécsi postaalkalmazottak bucsulakomát rendeztek. — Pályázat- A szekszárdi pénzügyigazga tóságnál több vigyázói állásra 1912 március 22-ig lehet pályázni. A kellően felszerelt kérvények a pénzügyigazgatósághoz nyújtandók be. 1912. január 28. zátok, csak mikor atyám erősen hangsúlyozta előtte ebbeli óhajunkat, akkor adta meg magát. — „A te kedvedért“, mond! nekem, mikor magunk közt voltunk, „meghozom ez áldozatot“. — Áldozat? kérdém tőle. — Igen, nekem áldozat oly előkelő és dús gazdag körben forogni, mint a te nagybátyádnál van, és . . . — És? kérdém. — „Engedj meg Róbert/“ s gondolkodva tette hozzá: „tudod, hogy munkámból élek, szegény vagyok ahhoz, hogy irodát nyissak és . . . igen nehéz nekem a te unoka nővéred közelében megtartani higgadtságomat, mert, — Róbert, ne nevess ki, — mint a lávafolyam, úgy ég a szivem, ha csak a nevét is hallom ! “ „S most felejtsd el, amit mondtam,“ fejezte be nyilatkozatát. Megszoritám kezét. — És most készen vagyok. Csak arra kérlek Elzám, ne légy oly jéghideg márványoszlop vele szemben, mint a múltkor. Tudom, mit akar1'----^ oly an mint a többi. Meg — Meg, Róbert, vála' komolyan. Ki kellett magamat pihenni, hogy jól, és higgadtan tudjak gondolkozni azok fölött, amik történtek. Eljött ... itt volt. Anyámnak az előző este elmondtam mindent őszintén . . . S hangom, szemem könnye meggyőzte, hogy meginásithatlan szándékom . . . Róbert úgy alkalmazta, hogy fölkérjen táncra. Egy pár lejtés után indítványoztam, hogy menjünk ki a szőlős kertbe a mamáékhoz, mert lent egy kis fiókgzüretet rögtönzött a. vendégség. Aki szőlőt akar enni, annak saját kezével kellett keresnie a tőkén. „Hanem ha Bácsalmássy ur £t akar menni a kis hídon,
