Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-04 / 31. szám
XL. évfolyam 31. szám Szekszárd. 1912 augusztus 4. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség 8e*erédj latván-ntcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BOOA VILMOS HORVÁTH IGNACZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: E^ész évre 12 K, */, evre 6 K, */« évre s K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések : 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmoad soronkint 30 fillér A na$y Küzdelem sikeres iránya. Irta : Betegh Pál. Tisztán áll minden igaz, becsületes hazafi előtt az, hogy Lukács László kormánya, valamint a vele egy húron pen- dülő munkapárt egyenlő felelős a Tisza- uralom létrehívásában. Az is egész világos lehet az elfogulatlan, tisztultabb felfogású közönség előtt, hogy azoktól az alkotmányrombolóktól, kik Désy Zoltán eddig megcáfolatlanul álló és igy ma is közhitelességü szavai szerint, az ország pénzéből ötödfél milliót elköltötték s a maguk hatalmának megerősítése céljából látszólagos többséget vásároltak, akik botrányos merészséggel sárba tiporták a nemzet eddig szentül őrzött képviselőházi szabályait, akik a haza jogaiért sikraszállott ellenzéki képviselőket rendőrökkel kihurcoltatták az országgyűlés templomából s katonai kordonnal elzárták még a Ház tájékáról is, akik anélkül, hogy a beterjesztett törvényjavaslatok mindegyikét letárgyalták volna, uj házszabályt készítettek és fogadtak el a mesterségesen kizárt ellenzék távollétében, akik őszre olyan törvényt 'akarnak csinálni, hogy azzal az ellenzéki képviselőket a képviselői tiszttől megfoszthassák, akik azzal fenyegetik az országot, hogy hazafias szándékú képviselőit, ha a magyar nemzet érdekeit kitartó, férfias bátorsággal védelmezni, megóvni bátorkodnak, amit mi nekik legszentebb kötelességükké tettünk a választás tényével, akkor képviselőinket börtönbe hurcol- tatják, ismétlem, azoktól, akik ilyen és ezekhez hasonló gyalázatosságra képesek, a haza jót nem várhat, csak folyton rosz- szat remélhet . . . Ma már országszerte tudja mindenki, hogy a kormány megfizetett, kibérelt újságokat tart az ország pénzén azért, hogy a jobbhiszemü közönséget tévútra vezessék. Erre a kormány külön irodát, u. n. sajtóirodát tart, a honnan ingyen kapják úgy a fővárosi, mint a legszélsőbb vidéki megfizetett kormánypárti lapok is a cikkeket, táviratokat, híreket. Az ilyen kormány- párti lapokat tehát tulajdonképen maga a kormány szerkeszti, a maga önző hatalmi érdekeinek szolgálatára. A kormány által a főispánok utján busásan megfizetett fővárosi és vidéki lapok szerkesztői és kiadói előtt minden ut nyitva van, épugy, mint a kormánypárti képviselők előtt. — Valamennyien ingyen vasúti szabadjeggyel utaznak. Ilyen ingyenjegyet csak a főispán ajánlatára ad a kormány, a főispán azonban ellenzéki újságírót ajánlattal nem támogat, ha csak kölcsönösség esete nincs közöttük. Judáspénz fejében, ami sajnos nem egy esetben fordul elő. A megye, a város, az állami és közintézmények s ahová csak a főispán kis körme elér (és hova nem ér el ?) : mind a kormánypárti lapoknak adóznak. így aztán a panamák egész légiója keletkezik. A kormánypárti hírlap még akkor is, ha azt senki sem olvassa, dúsan megél a bőséges szubvenciókból és mellékjárulékaiból. Csak táglelkiismeretünek, fatuskónak és hajlékonyderekunak kell lennie — véleményszabadság, akarat nélkül. Ha a főispánnak kezet csókol minél gyakrabban és az ellenzéki becsületes férfiakat gyalázza minél jobban, annál több a fizetés, a Judáspénz .. . Mindenki tudja ezt, ennek dacára nagyon csodálatos, hogy eddig senkinek se jutott eszébe az ellenzéki sajtót külön, egységes és országos alapon szervezni. Az ellenzéki sajtót pedig a kormány napról- napra mardossa. Ideje volna már a gyógykezelésről is radikálisabban gondoskodni. Meg kellene és meg kell alakítani a szövetkezett ellenzéki újságírók és újságkiadók együttes testületét, melynek élére álljanak oda az ellenzéki politikai pártvezérek. Ezzel karöltve a szövetkezett ellenzék pártjainak is újra kell szervezkedniük a polgári becsület szavával, tehát a legszentebb és legerősebb kötelékkel, mely a magyar embert egybekapcsolhatja. Mindnyájan egyért és egy mindnyájáért fel kell vennünk a harcot, mely a nemzet szent- séges igazainak győzelmével fog végződni, ha kitartással előrenyomulunk, mert a nép most el van nyomva. A falusi jegyzőktől fel a miniszterelnökig minden kormányfaktor akcióban van és mesterségesen áltatja, maszlagolja az igazi közvéleményt és féktelen merészséggel szorongatja azokat, akik ellenzéki lapokat olvasnak, ilyenre előfizetnek. Védelmet kell nyújtani a becsületes ellenzéki sajtónak, mely egyenlő a sajtószabadsággal. Vármegyéről-vármegyére, városról-városra, faluról-falura, különösen népgyülé- sek idején és előkészítése közben szervezkedni kell a polgári becsület jelszavával. A szervezést a vármegyék bizalmi emberei megcsinálják, de a kezdeményezést és irányítást a központnak kell végezni. TÁRCA. Vándormadárhoz. Vándor madár, vándor madár Irigyellek tégedet, Számodra két hazáról is Gondoskodott végzeted. Puha, pelyhes mind a kettő, Édes, meleg kis fészek, Vihar ellen, hideg elten Szeretettel megvédnek. Sugaras, kék boltozati!, Verő fény es itt hazád, Ott ragyogó melegségnek Forrása vár tereád. Átölelve kicsi fészked Itten iide gally megvéd, S óvó levél szeretettel Lágyan hajlik ott feléd. Vándor madár, vándor madár, Mért szállsz tőlünk messzire ? Árván marad itt a fészked, Nem veszed ezt semmibe ? Sir utánad a fa ága, A suttogó lombozat, Mely a szellő siralmára Fájdalmasan bólogat. Vándor madár, vándor madár Te veled száll a lelkem7 Es én vissza maradok itt Szomorúan, betegen. S a mig lelkem veled szárnyal Napsugaras tájakon, Köréin komor, homályos köd Sűrű, sötét fáitylat von. Özv. Brandeiszné Frey Melanie. Fürdölevél. — A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája. — Lipik, 1912 június 25-én. Ugye csodálkozik drága Mesterem, kedves Szerkesztő uram, hogy most júniusban már fürdőlevelet kap tőlem s lehet, hogy sajnálkozni fog felettem, hogy egymagám ,,hemzsegek“ egy kis magyar fürdőn. Hát ne sajnáljon ! Nem vagyok egymagám s akármelyik fürdőnek büszkesége lehetne az a nagy betegsereg, amely már májusban s amint hallom, szeptemberben is ellepi ezt a jól vezetett délvidéki fürdőt: Lipiket, hogy ezer év óta ismert forrásainál nyerje vissza legdrágább kincsét : egészségét. A magyar közönségnek régi, de már nap- ról-napra javuló hibája, hogy csakis a nyári, julius és f-ugusztus hónapokban keresi föl a fürdőket s igy szinte reákényszeriti a magyar fürdőhelyeket, hogy drágák legyenek. Mert az csak természetes, hogy ha egy fürdőbe fektetett óriási tőkéket 8 hét alatt kénytelen a tulajdonos kamatoztatni, rá van utalva arra, hogy a közönséget kiszipolyozza. Ennek ellenében egy modern, jól vezetett fürdő arra fog törekedni, hogy már a tavaszi és késő őszi hónapokban is elegendő vendége legyen s igy a külföldi fürdők áraival is fölvehesse a versenyt. E cél eléréséhez szükséges azonban, hogy úgy a tavaszi, mint az őszi hónapokban a fürdő teljesen üzemben legyen s a korábban vagy későbben érkező necsak gyógyulását, hanem szórakozását és teljes kényelmét is megtalálja. Korunk ezen kívánságait jól értette meg Lipik fürdő szakavatott igazgatósága, kinek hozzáértő keze az égési fürdőhelyen meglátszik. Már a megérkezésnél gyönyörű hintó és tisztán öltözött egyenruhás személyzet várja a beteget, akit a legmesszebbmenő előzékenységgel helyeznek el a Kurhotelben, vagy a Dépenceban, ahol már számos előkelő személyiség lakott. Maga a fürdőtelep fejedelmi Ízlésű park közepén fekszik. A parkban, hol északi fenyősorok liüs árnyéka, hol pompás szőlőlugasok, itt függőrózsa liget, amott leidermejer pihenők kötik le a vendég figyelmét. Az utak, a sétaterek, a szökőkutak környékei mind példásan tiszták. Pedig vagyunk elegen. Beszédünk sokféle, csak betegségeinkben érzünk valami közös vonást. Úgy érzem magam, mint valami hires külföldi fürdőn. Mellettem turbinos török udvarol egy fiatal leánynak, aki tavaly lábát törte és itteni fürdőktől várja végleges gyógyulását. Amott egy hires bécsi szépségnek csapja a szelet egy fess román főhadnagy, akin nem látszik meg, hogy hat hét előtt két bottal jött ide gyötrő idegzsábája miatt. De a legtöbb vendég gyomor és cukorbeteg s ezek a reggeli „kurmuziknál“ vonulnak fel az ivóforrásokhoz. Mondhatom meglep, hogy az egész fürdőn mily előkelő a hangulat.
