Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-04 / 31. szám
A vezérek nevével felhívást kell kibocsátani, melyben megnevezendők az igazi becsületes szövetkezett ellenzéki lapok. Akit önzetlen hazaszeretet, feltétlen becsületes szándék vezérel, az aggodalom nélkül aláírja a megfelelő szöveggel biró taggyüjtő ivet. Legyen vége az ál-ellenzékieskedésnek ! Vagy — vagy ! A háborúban szükség van a Kossuth- nótára, hogy annál lelkesebben védjük a hazát. De amellett a fegyvert sem szabad otthon felednünk, mert puszta kézzel háborút viselni fegyveres erővel szemben nevetséges erőlködés volna. Tenni kell minél előbb és minél többet! _. __2_________________. - • ... , : A politikából. Átlépve a nyári parlamenti szünet második hónapjába, remélhetjük, hogy e hó folyamán a szeptemberi „politikai élőképek“ hogyan alakulásáról mindjobban biztosabb képeket nyerünk. A munkapárttól sok magába szállást hasztalan várunk, de viszont az is megállapítható, hogy az egyesüh ellenzéknek épen leghiggadtabb elemei hangoztatják a végletekig menő harcot ez ellen a bűnben fogamzott kormányzati rendszer ellen. Kétségtelen, hogy a nyári elnapolás a krízis bo nyodalmát meg nem oldta, csak elodázta. A „vessünk fátyolt a múltra“ módszerii megoldási mód az országnak nem kell. Tisza gróf levelében és beszédében annak is újabb jelét adta, hogy ő és az általa képviselt rendszer a békés kifejlésnél mindig az lesznek a munkapártnak, ami az emberi lélekben az eredendő bűnből leszármaztatott rosszra való hajlandóság, melynél fogva tetteinkben a jó és helyes ut választásában sokszor károsan befolyásoltunk. Sokan abból a körülményből, hogy Lukács Budapestre érkeztekor elsőnek Jeszenszky Sándor államtitkárral értekezett, egy esetleges választásra is gondolnak, mint megoldásra. Ez azonban aligha valószínű, mert nagy bölcsen megtanulta már a kormány, hogy akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. * Nem érdektelen egy pár idézetet látnunk a helyzet megítélésében a munkapárti sőt udvari körökben is „komoly és higgadt“ politikusoknak elismert ellenzéki vezérek nyilatkozataiból. Kerü létünk képviselője, Batthyány Tivadar gróf, aki jelenleg Karlsbadban üdül, már teljesen visszanyerte egészségét, és a jövő hétig Karlsbadban marad, ahonnan mosonmegyei birtokára utazik, egy újságíró előtt a politikai helyzetről a következőképen nyilatkozott: „Az cn politikai feladatom az, hogy egészségemet helyreállítsam, hogy azután egész erőmmel adhassam magamat a politika izgalmai közé. Az ellenzéknek most igen nagy a feladata, és hiszem, hogy ezt az ország érdekében teljes sikerrel végzi el. Hozzám érkező levelekből látom, Este a vacsoránál már künn terítenek a Kurszalon előtt, az urak egyrésze mégis smo- kingban ül a vacsorához s a hölgyek tarka tömegét a szemek jólesően váltja fel a tisztek fess egyenruhája. Már több tombolát, sőt reuniont is rendezett az igazgatóság s bizonyára hajnalig tartana egy ily pompásan sikerült táncestély, ha a betegekre való tekintettel, éjfélkor minden zene el nem hallgatna. Mindent a vendégekért! Ez itt a jól alkalmazott jelszó. Mindnyájan megfogadtuk, hogy évről-évre ide híien visszatérünk. Hacsak tehetjük júniusban, vagy szeptemberben. Már csak az időjárás miatt is, amely e hónapban, különösen it délen, a legmegbízhatóbb. No meg az olcsó árak is vonzanak. Képzelje csak kedves Mesterem, napi 8 koronát fizetek s ezért nemcsak parkra nyíló szobát s erőteljes ellátást, hanem fürdőt és fürdőruhát is kapok. Igazán csak az a bizonyos aranyóra s platina lánc hiányzik. Ma érkezett az idén az első amerikai. Berlini tanár küldte ide, a világ egyetlen forró alkahkus jódtartalmú forrásaihoz gyomor bajának gyógyítására. íme mindenről hűen beszámoltam, a fürdő levelem nem a szokásos előleg kéréssel zárom, olyan botrányosan olcsó itt minden, hogy még akkor is telnék a hazautazásra, ha nem volna „azabadjegyem“ ? ! ~th. milyen lelkes az országban a hangulat. Ezt most nem szabad elaludni hagyni, és hozzá kell fogni az organizációhoz. Én a harcból elszántan és önfeláldozással fogom kivenni részemet.“ Apponyi Albert gróf a Budapestben, Zichy Aladár gróf a Zeitban Írtak igen komoly s a helyzet megvilágítására alkalmas, Tisza eljárását élesen elitélő cikkeket. Ezek fontosabb részeit a következőkben adjuk. Apponyi ezeket irja: „Tisza a beteg magyar parlamentárizmus gyógyítását tűzte ki. magának évek óta életcélul ; a hiba abban áll, hogy kizárólag egyik szimpto- máját látja a betegségnek: az obstrukciótkizárólag egyik törvényét akarja ismerni a parlamen- tárizmusnak : a többség uralmát; holott ez a törvény csak formája egy magasabb törvénynek: a nemzet akarata szerinti kormányzásnak és amaz a betegségi szimptoma csak folyománya a magasabb törvény fogyatékos érvényesülésének, lázas reakciója az alapjában és lényeges szerveiben beteg organizmusnak. Tisza igy beleszuggerálta magát abba a hitbe, hogy csak az obstrukciót kell megtörni és akkor helyre van állítva a magyar parlamentárizmus, sőt a magyar nemzet tekintélye is. Hiszen valóban hallatlan naivitással a véderő javaslatoknak Ausztriában történt gyors elintézését is az általa helyreállított magyar presztízs javára irja ; holott csak a vak nem látja, hogy a magyar nemzeti törekvések letörését siettek osztrák szomszédaink befejezett ténnyé emelni. Engem tehát Tisza István nyilt levele éppenséggel nem érint, mellettem az ő golyója elsivit úgy hogy szelét sem érzem. De egyet ez a levél egyelőre elért: agyontiport és legázolt minden békülési hejlamnyilvánulást, mely a munkapárton félénken bár, de mégis készülőben volt. Hát nekünk igy is jó ; elfogadható békeajánlatok mérlegelésére, a jogrend helyreállítása alapján, igenis kapható vagyok : a jogbontó erőszakkal való meg alkuvásra nem. Mig ez a gondolat uralkodik odaát, inig Tisza István szelleme vezet, nekem sincs más gondolatom, mint harc a végletekig.“ Zichy Aladár grófnak a bécsi „Zeit“-ban irt C'kke érdekesen foglalkozik a magyar válsággal és határozott állást foglal ama célzatos jósolgatásokkal szemben, amelyek az őszre nyugodt parlamenti viszonyokat szeretnének kilátásba helyezni. A többek között ezeket irja: A pillanatnyi nyugalom, mely a politikában a nyári szünet miatt beállott, ne tévesszen meg senkit. A helyzet ma is ugyanaz, mi volt júniusban és az ellenzék harcias elszántsága sem csökkent — Ma is tény, hogy a véderőjavaslat „elfogadása“ törvénytelen, hogy a junius 4 ike óta létrejött „határozatok“ beleütköznek a házszabályok és a törvény szellemébe és betűjébe. Kompromisszumos ideákat hangoztatni teljesen haszontalan dolog. Ezzel a minisztériummal, ezzel a házelnökséggel az ellenzék békét nem köt, mert nem is köthet, de a békéről még csak nem is tárgyalhat. Mert a Lukács—Tisza erőszakosságokra nincs mentség. Normális parlamenti tárgyalásokról addig szó sem lehet, amig az elkövetett bűnök jóvá nem tétetnek.“ Nem kevésbbé érdekes és nagyfontosságu Kossuth Ferencnek a helyzetre vonatkozó nyilatkozata : — Ha körültekintek a politikának feldúlt mezején, most, midőn közel kéthavi távoliét után hazámba visszatértem, nem látok mást, mint rombolást. — Példátlanul áll előttem az a tény, hogy a képviselőház elnöke, a parlamentárizmus megmentése nevében, tönkretette a parlamentáriz- rnust; mert az, ami történt, a mi helyzetünkben, a mi viszonyaink közt nem más, mint parlamentünk megsemmisitése. — Lehetséges-e az, hogy Tisza István és Lukács László nem tudnák, hogy Magyarországon egy kormány kellő mennyiségű pénz és erőszak alkalmazásával az általános választásoknál összehozhat olyan többséget, amely a mindenkori kormány akaratát feltétlenül magáénak vallja. Tehát nálunk bármilyen kormány- akarat érvényesitésére alkalmazható a többségi akarat feltétlen érvényesülésének elve, másrészt pedig semmi biztositéka nincs az országnak arra nézve, hogy csakis oly kormány lehetséges nálunk, amely nem képvisel nemzetellenes irányzatot. • — Hogy mi lesz az ősszel V Annyi bizonyos, hogy ha nem köszörültetnek ki a parlamentarizmuson ejtett csorbák, melyek a speciális magyar viszonyok közt, a magyar államiság sirját áshatják meg, éppen nem lehetetlen és be is következhető helyzetekben — akkor elmondhatjuk a magyar államiság védelméről azt, amit Virgilius mondott Trójáról: „fűit Ilium». A kiköszörülés módja többféle lehetne, de a mi speciális helyzetünkben nagyon nehéz lesz mást elérhetni, mint azt, hogy azok, akik a nagy csorbát ejtették, álljanak félre s ezzel bizonyuljon be az, hogy a magyar parlamentben, még a kormány és a házelnök sem követhetnek el önmagukra nézve súlyos következmények nélkül — államcsínyt.. J^OLNAMEGYEI KÖZLÖNY __ Mi ndezekből láthatjuk, hogy az ország helyzete politikai szempontból ép&n nem megnyugtató. A kilátások tisztulására nagy befolyása lehetne a miniszterelnök közeli nagyenyedi beszámolójának, — ha a miniszterelnök nem Lukács László volna, — mert épen ő benne oly nagyot csalódott az ellenzék s a tapasztalás szerint épen ő olyan rossz politikai szélkakas, hogy bizony az ő beszédéből már nem lehet megállapítani a felhők járását. Egy némileg megnyugtató jelenség van s ez az ország változatlan ellenszenve a kaionai erőszakos uralmat megteremtő munkapárt ellen és az ellenzéki képviselők kipróbált hazafisága, nemzet és királyszeretete. 1912 augusztus 4. A vándoriparról szóló törvényjavaslat. A Magyat Kereskedők Lapja an’ól értesít, hogy a vándoriparról szóló törvényjavaslat előadói tervezetét a kereskedelemügyi miniszter a napok ban küldötte meg a kamaráknak és az érdekelt szabadegyesületnek véleményezése végett. — Egyik legfontosabb része a javaslatnak a megrendelések gyűjtésének ügye, amelyet a tervezet — tudomásunk szerint — a mai rendelettől teP jesen eltérően kiván szabályozni, ami az érdekeltek nagy részénél előreláthatóan nagy oppoziciót fog kiváltani. Amig ugyanis ez időszerint az 1900 : XXV. t. c. és a hozzá k adott rendeletek a megrendelést gyűjtést az iparos-kereskedő lakhelyén kívül nem kereskedőknél és nem iparosoknál általánosságban eltiltják és ezen tilalom alól csak bizonyos esetekre és bizonyos cikkekre nézve és bizonyos feltételek betartása mellett Statuálnak kivételt, addig az uj törényjavaslat a minden nehézség nélkül nyerhető iparhatósági engedély alapján szabaddá kívánja tenni a nem kereskedő-iparosoknál is az egész országban mindazok részére, akiknek a magyar szentkorona országainak területén állandó üzletük vagy ipartelepük van, feltéve, hogy üzleti tevékenységük nem kizárólag megrendelés gyűjtésből, illetve megrendelése közvetítéséből áll. Megadja azonban a tervezet a kereskedelmi miniszternek azt a felhatalmazást, hogy a megrendelések gyűjtését meghatározott áruk tekintetében az ország egész területén vagy bizonyos vidéken a törvényben megállapítottakon kívül további feltételekhez köttliesse, vagy teljesen megtilthassa és erre vonatkozó rendeletében az előirt feltételek megtartása nélkül vagy a tilalom megszegésével felvett megrendelést a megrendelővel szemben hatálytalannak nyilvánítsa. Azt a tervezetnek egyik szakasza már is kimondja, hogy a megrendelés gyűjtés általában nem gyakorolható, részlettizetés és ezzel kapcsolatba oly kikötés mellett, hogy — ka a vevő részletfizetési kötelezettségét nem teljesiti, az egész hátralévő vételár egyszerre esedékes. Tilos továbbá a megrendelés gyűjtés oly kikötés mellett is, hogy az egyes vevők az általuk nem közös tulajdonul vásárolt áruk vételára tekintetében egymásért kezességet vagy egyetem- leges kötelezettséget vállalnak. A házaló kereskedés tekintetében is számos újítást tartalmaz a tervezet, a felvidéki házalók hetivásár látogatási jogát azonban nem tárgyalja. Értesülésünk szerint ezt a kérdést majd csak akkor kívánják elintézni, amikor az uj ipartörvény tervezetnek a vásározásra vonatkozó része lesz soron. Legközelebb beható megbeszélés és kritika tárgyává fogjuk tenni az uj törvénytervezetet annak összes redelkezéseivel. A Kis-Balatonon. Most, hogy oly sok hosszú idő után szülőföldemre, a szép Balaton tájékára visszavetődtem, feltettem magamba, hogy felkeresem a madarak csodás hazáját, a Kis Balatont. Tettem ezt nemcsak azért, hogy gyermekkorom szives tartózkodási helyét és emlékeit viszontláthassam, hanem azért is, hogy barátomnak bemutathassam a lápok és a madarak világát. Hogy az ébredő madárvilág zajában gyönyörködhessünk, már előző este lementünk a közelfekvő halásztanyára, a kunyhónál már várt bennünket egy öreg halász. Jól ismertem gyermekkoromtól fogva. Hányszor kivitt akkor még félő gyermeket a nagy vizre, hányszor szenderi- tett álomra csodás meséivel. A kölcsönös üdvözlések után, a pompás halászlé elköltéséhez láttunk, melyet halászgazdánk csak úgy kalászosán készített el, de azt hiszem, ebben a mesterségben egy szakács sem versenyezhetett volna vele. Vacsora után beszélgetni kezdtünk egyről-másról. öreg gazdánk csak egyre azt hajtogatta : — Éj uraim, nem ily világ volt máskor ; midőn nem volt csendőr, nem volt hal,tilalom.
