Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-21 / 29. szám
XL. évfolyam 29. szám Szekszárd. 1912 julius 21. MAMMEI KOMI Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Sxerkesztőaég Bezerédj István-ntcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molrár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmnnkat&rs BOOA VILMOS HORVÁTH IGNACZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: E^ész évre 12 K, 1/1 évre 6 K, l/4 évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmontl soronkint 30 fillér A beszámolók. Beszámoló beszédet mondani választó kerületében minden országgyűlési képviselőnek elsőrendű kötelessége. Ha tetszik a polgártárs szavazata a választás alkalmával, tessék annak apró-cseprő ügye később is, midőn a képviselő már a megbízó levél előnyét élvezi. Ezen előnyöknek furcsa formáját találta ki a Lukács kormány, gróf Tisza István segédlete mellett, midőn az ellenzéki képviselőket rendőrökkel kihurcoltatta a tanácskozó teremből. Ellenzéki képviselőnek tehát az a sorsa, hogy ha magáról életjelt mer adni, hát egyszerűen kidobatják őket s fegyveres erővel" megakadályozzák hivatásuk teljesítésében. De annál több előnyt élvez Magyarországon a kormánypárti képviselő. O nyugodtan éljenezhet, tüntethet, nincs a kivezetés és kizárás veszedelmének kitéve; ellenkezőleg kegyes mosoly az osztályrésze a hatalmasok részéről s minden kívánsága, óhajtása, kérelme készségesen teljesítve lesz. Kétszeres kötelessége tehát a kormány- párti képviselőnek, ki a képviselőség minden előnyeit élvezi, választóinak számot adni, hogy miként élt megbízásával s miként igyekezett választói érdekeit előmozdítani nemcsak magán ügyeikben, hanem az ország egészét érdeklő kormányzati dolgokban. De az a beszámoló legyen azután őszinte s nem szemfényvesztő produkció, így annak a kormánypárti képviselőnek el kell mondania választói előtt, hogy miért járult hozzá, hogy az ellenzéki képviselők fegyveres erővel eltávolíttassanak az országgyűlésről, mikor azok már bizonyos jelentéktelen nemzeti engedmények s a demokratikus választói jog megalkotása fejében, a tárgyalások rendes menetének útjába akadályokat nem gördíteni készek voltak. Mondja el azt is, hogy a legfőbb alkot- mánybiztositék: a házszabály oly módosítását szavazta meg, mely Magyarországot a bécsi hatalmasságoknak kiszolgáltatjas mindennemű ellentállást Ausztriával szemben, még a közös ügyekben is lehetetlenné tesz. Csak egy 30 milliónyi osztrák pénzzel összegyűjtött többség szükséges és egy ily or- szággyülés megszavazza Magyarországnak Ausztriába való bekeblezését. Századokon keresztül kiontott magyar vér sikere mehet igy hamarosan a füstbe. Mondja el egész őszintén, hogy megszavazta a felemelt ujonclétszámról szóló törvényjavaslatot, mely az országra újabb óriási terheket ró. — Nevezetesen évenként 34 ezer újonccal többet kell kiállítani s öt évre felosztva több ozáz milliónyi újabb katonai teherben lesz az országnak része; amivel korántsem egyenértékű az, hogy ezután a katona nem három, hanem csak két évig szolgál. Azt se hallgassa el, hogy dacára annak, miszerint szentesi tét-' törvény rendelkezik -arról, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatás nyelve kizárólag a magyar, a német szolgálati nyelvet törvénybe iktatni segitett s ily módon hazánk egy eddig biztosított jogának feladásához hozzájárult. Mondja el szépen, hogy az általa is megszavazott nagy és újabb terhek szükségessé tették a dohány és szivar árának felemelését s a vasúti szállítási dijak tetemes megdrágítását. Végezetül emlrse fel, hogy kedve szerint való dolog, miszerint az az országgyűlési képviselő, ki nem hajlandó fejbólintó Bálintként szerepelni, mandátumától meg- fosztassék s a választó kerületnek megtil- tassék, hogy az ilyen képviselőt újból megválassza. S hajlandó egy ilyen jogfosztó törvényt meg is szavazni. Ha mindezt őszintén himezés-hámozás nélkül választói elé tárta s azok helyeslik eljárását s neki bizalmat szavaznak, akkor legalább elmondhatja magáról, hogy választói oly rajongó szeretettel övezik körül, hogy megbocsátják neki az alkotmánytiprást és jogrend felforgatását is. Azonban ez aligha lesz igy. A magyar nép józan itélőképességii s nem azután indul, amit mondanak neki, hanem megfigyeli, ami körülötte történik s ahhoz alkalmazza eljárását, hozza meg ítéletét. S ez az eljárás, ez az ítélet, ha még oly csillogó mezbe öltöztetik is egyébként az ország helyzetét, nem lehet más, mint elitélő. Meg kell szenvedni érte azoknak, kik a helyzet ily alakulásában tevékeny részt vettek. Boda Vilmos. Éhes ország. Semmi sem bizonyítja a drágaság elviselhetetlen voltát ás millió családnak nehéz gondját az általános panaszkodáson felül mis, minthogy a közpénzből fizetett köztisztviselők minden vonalon az energikus szervezés mellett hangosabb szóval követelik a panemet. Különböznek a régi kornak békéden szooiálistáitól, akik panem et circenses jelszóval járták be Róma utcáit. Ennek a közfunkciókat végző társadalmi rétegnek tisztán csak kenyér kell. Es valóban nagy dolog és a lelkekFalu. Hogy ha meghallgatnák, Elmondanám szépen : Milyen a mi falunk A Huny sáp szivében. Szép vidék ez nagyon. Ä földje jó termő ; Zöldelő rétek közt Söléllik az erdő. A házai tiszták, Rendesek és szépek; Némelyik sárból van, Mint a fecskefészek. Mindegyik fehérre Szépen kimeszelve; Még a birő ur is Meglakhatna benne! A faluban végig Virág az ablakban ; Aki öntözgeti: Mindenütt, szép láng van. Es e szép falunak Van egy kis hibája, . . Hogy szegény magamnak Nincsen benne háza. Bármi csöpp is volna, ügy néznék én rája, Mintha az vón a föld Legszebb palotája! GRIGÁC JÁNOSNÉ. Iván. Minden pénteken ott árul az Öreg Mirko a piacon. Mióta eltemette a feleségét, egyetlen fia, a termetes Iván is vele jár a hetivásárra. Azóta ő az öreg jobbkeze. Együtt dolgoznak, kapálnak, gyomlálnak, öntöznek szakadatlanul napról-napra, hétről-hétre. Egész világuk az a rozzant vityiló, meg az a bosszú veteményes kert, mely ott nyúlik el a kis város mögött. Nem is mozdulnak ki innen soha, kivéve pénteken, a hetivásár napján, mikor már hajnalhasadás előtt ott tesznek-vesznek a szomszédos városka piacán. Ez az ő ünnepnapjuk. Ilyenkor az öreg el nem mulasztja a világért sem, hogy el ne ballagjon a karcsutornyu rác templomba, ahol — ha nincs is papjuk — bizonyosan ott van az Isten. Misét csak egyszer mond benne évenként, a templom patronusának névnapján a messziről jövő, nagy fehérszakállu pap, Mig az apja itt imádkozik, Iván kényelmesen végigdől a kopott gyékényen. Ha fekete szemei nem villognának ki a hosszú ugorkák, piros-zöld paprikák, piszkos retkek és tarka virágmagvak közül, könnyen paprikarakásnak nézhetné őt is az ember. Mikor Iván először kisérte be apját a városba, olyan furcsa volt előtte az a másik világ, az a sok ember, az a nagy lárma, azok a tarka-barka ruháju alkudozó asz- szonyöágok, azok a mosolygó, febérképü lányok. Különösen az az egy ! Az az egy, aki annyi mindenfélét vtsz nála és mindig csak nála. Olyan barátságosan szólitgatja, s mindig oly soká néz a szemei közé, hogy szinte megperzseli a szivét forró tekintetével. Még távozóban is annyiszor pillant hátra. Holnap megint látni fogja. Maga sem tudja, miért, de úgy elszorul a szive e gondolatra. Türelmetlen, izgatott, a dolog sem úgy áll a kezében, mint máskor, mindig az a febérképü lány jár az eszében. — Iván ! veri fel ábrándozásából a szép legényt egy vékonyka hang, mintha a guzilica hídja egyet pattant volna. Iván, ma még rózsát sem adtál. Szótlanul letépett egyet a mesgyén terpeszkedő vadrózsabokorból és odadobta mátkája ölébe. Még csak feléje se nézett. Nagyon keveset törődött ő most ezzel a cingár kis leánnyal, aki mezítláb rugdosta mellette a forró homokot. Már tizenöt éve, hogy családjaik ide telepedtek. Együtt jöttek szép, hegyes hazájukból, együtt játszottak a porban, együtt ettek, együtt dolgoztak később. Egymásé lesznek tehát, mert a rác inkább egyedül vénül meg, semhogy más 'nemzetségbe keveredjék. ' vAz öregek már régen elvégezték, hogy Borsicza az Iván felesége lesz. Ez ellen nincs apelláta. Igaz, hogy papjuk sincs a közelben, de hát azon könnyű segíteni. Majd a vén Mirkó összeteszi a két kezüket, megáldja őket és ezzel vége. Nem lehet az ellen még a jó Istennek sem kifogása.-— Miért haragszol rám Iván I kérdé Bor- sica gondokba merült vőlegényét. Hiszen én semmivel sem bántottalak. — Isten őrizzen, hogy rád haragudjam ! Mi is jut eszedbe; hazudott Iván. — De hát mikor olyan szomorú vagy. E« nem is szólsz hozzám. De azért csak hallgatott a legény, terhére volt a beszéd. A mátkája sem faggatta tovább. Egy bánatos szerb nótát dudol- gatva, cipelte gyönge vállain a leszedett paprikákat.
