Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-14 / 28. szám
XL. évfolyam _______________________28. szám __________Szekszárd, 1912 julius 14. MM EGYR KÖZLÖK? Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség 8ererédi István-ntcza 6. sz.. hová a lao szellemi részét illető minden közlemények intézendő!; Telefon II Kiadóhivatal Telefon 11 ( tu-léle rvonitía r.-t., hová a lap részére mindennemű ’'irdete'sek és pénzküldemények inrézendők Felelős szerkesztő Főmunkatars BOOA VILMOS HORVÁTH IGNACZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: F,?ész évre 12 K, evre 6 K. ll4 évre S K Számonként 24 fillér e lao nvomdáiában Hivatalos hirdetések : 100 szói? 8 korona, 100—200 szói? 9 korona 2<10—'Őrt szói? 10 korona, minden további 100 szó 2 <oroniv.il -óKh. Vvilrt^r / irmon 1 soronk nt SO fi lér A véderő és egyebek. Közgazdászaink között nem képezi vita tárgyát, hogy egy államnak a véderő fen- tartására és fejlesztésére fordított kiadásai nem tekinthetők haszon nélküli, improduktív kiadásoknak mindaddig, mig azok a kiadások az állam fizetési teljesitő képességét túl nem haladják. Mihelyt azonban a hadi kiadások a költségvetés rendes keretein kívül, mint rendkívüli kiadások, aránytalan nagy összegben és áll. ndósulva jelentkeznek, — az az állam már erején túl költ haderejére, — és ezen túlságosra feszitett hadügyi kiadásokat egyrészt más, érezhetőbben produktiv hatású kiadási tc-telektől vonja el, másrészt a S'ük- séges fedezetet az adózóknak teherbírásukon fölüli agyonterhelésével kénytelen beszerezni. Ma, mikor a világbéke utópisztikus eszméjének jelében nemzetközi kongress/u- so at tartanak, amikor jóhiszemű ábrándo zók és rejtett tervű ármánykodók a világbéke áldásait emlegetik, mintegy a nemsokára kérlelhetetlen bizonyossággal bekövetkezendő újabb világtörténelmi események és az ezekkel járó történelmi alakulatok előjeleképén minden államban a nyílt, rejtett, de nagymérvű és lázas tünetü fegyverkezéseket. észlelhetjük. Régi szövetségek megújítása, újabb szövetségek kötése, nyilt és titkos hatalmi aspirációk kipattanása és le agadása, egyfelől a köztársasági államhatalmi megerősödés. másfelől az egyeduralmi túl erőlködés, mindenfelé a nemzetek zömét alkotó és munkában izmosodott népek karjainak kérő, követelő s ití-ott fenyegető módon való levegőbe emelkedése, úgyszólván az összes TÁRCA. A rettenetes Vidrócki. Irta: Szederkényi Anna. Az ablakot az é jei nagyon rázta valaki. Széllel bélelt, fekete ördög gallérjával ott járt Vidrócki a sáros ; utcákon, kergette a szépséges Pap Zsanikát. Egészen bizonyos, hogy ő volt. Mikor olyan titokzatos egyformán, olyan hátborzongatóan huhukol be a szél az ablakon, remegnek az ágy lábai, elalszik magától a gyertya, mikor láthatatlan lábak halkan tapisgálnak az ágy körül és zörögnek a vékony poharak, ki pattan a zárból a kilincs, olyankor a Vidrócki lelke virágzik, bolondjut játja. Azon az éjszakán réges réges tavasz volt, tavasz utója. Már melegen sütött a nap, a fák elhányták a virágjukat. A sok virággal volt terítve a fák alja, színes, hervadt virágszirommal. Délután a papék Zsamkája, az a Pap Zsanika, aki fehér volt, magas karcsú, hallgató szájú, nagy szemű, aki olyannak tetszett, mint egy rég megálmodott kép, ez a Pap Zsanika végigfutott a réten, a kertek alatt. A kendőjét összekapta a vállán, hogy a kis patakon átalugrott, a kendője lecsúszott és a csücske beleért a vízbe. Azontúl amerre ment, mindenütt úgy pergett utána a vízcsepp, mint a királykisasszony szeméből a drága könny, de nem lett belőle gyöngyvirág Mik or átfutott a réten, visszanézett, sok szór visszanézett, de bogy miért nézett annyit vissza? Akkor délután kijött Miskolcról az anyám társadalmi és foglalkozási osztályok elégedetlensége, a politikai és gazdasági önzés és önkény túlhizottsága s az eddig hangtalanul szenvedők szóhoz jutása és szót követelése: mind olyan tünetek, amelyek a huszadik század első felére, úgy az egyes államok belső életében, mint a külső államokhoz való viszonylatában történelmi alakulások eljövetelét jelzik, nemcsak, hanem szükségessé teszik. Az egyes államok lázas és túlságos fegyverkezése tehát nem annyira meglepő, mint inkább aggasztó. Az utóbbi években már nem egy állam majdnem katasztrofális átalakulásának voltunk szemtanúi és a közgazdasági viszonyok romlása, a megélhetés nehezedése, a fennálló állami rend terhelő nyomásának növekedése és az ezen állami rendnek fenntartására szolgáló fegyveres erő túlságos és az egészséges viszonyokat túlhaladó fejlesztése s az ezzel ját ó terhek tultengése, egyéb, a szellemi előrehaladás folytán szinten meg- növekedett ku’turális és kényelmi igények minél soványabb kielégité-e: olyan tényezők, amelyek egy-egy nemzet életének, állami berendezkedésűnek válságát sietteti. Ezért aggasztó1 a mi llami életünk kilátásai. Az állami élet túlfeszültségének kérlelhetet'en jeleit, látjuk napról napra feltűnni. A Tisza Kálmán által inaugurált korrup ciós politikai és társadalmi elet, a régi szabadelvű pá tnak újabb és újabb alakban önmagától való fokozatos eltávolodása, az ellenzék eredménytelen küzdelmei, ezen küzdelmek tulságba vitt elkeseredése, a nem zeti elet produktiv ágainak megbénítása, a máról holnapra élés túlfeszített megdrágulása nem csak politikai, de társadalmi és köz- gazdasági válság mavgát hordják méhiikben. A politikai válság már bekövetkezett, nem csupán a junius 4-ikéhez íüződő, hanem az azt megelőző és követő eseményekben. Egy állam életében egyformán veszedelmes a korruptiós többség összeverbuválása, a kisebbségnek a parlamenti megbénításáig menő obstruktiója s következményeiben ép olyan kiszámíthatatlan a többség karhatalmi terrorja. Ma már ott vagyunk, hogy szentesített törvényeinknek való engedelmességről nép- gyüléseken és nyomta ott sz.ivakkal disputáinak. S hogy ebben minő veszély rejlik, magyarázni nem kel!. Nálunk, a katona-szabaditás hazájában, ahol a h'zi véderejét »császár katonájának« tekinti a nép, s ahol a nép általános műveltsége nem terjed odáig, hogy az ilyen közjogi nuance okát megkülönböztetni tudja, semmi esetre sem von maga után a törvény és törvény közti dist nctió jó következményeket. Épen azért a parlamenten kívül, a gyakorlatban a szentesített katonai törvényjavaslatok »törvény« voltához szó nem férhet. Kel1, hog azok ember anyagban és pénzben túlhajtott következniL- : nyeit minél jobban érezzük. Kell, hogy a közvetett és közvetlen adózás megszaporodott terhei ránk nehezedjenek. Ezt is meghozza reményen felül az uj évkor életbe lépő uj adótörvény. Drágább lett a szesz, a dohány, drágább lett a vasút, felemelte a kincstár a só árát, legközelebb rákerüljön a sor a postai szállításra és a többire. Az agráriusok jóvoltestvóre. Az anyám testvérének nagy szőke ba jusza volt és kék szeme volt és az egyik kezén egyszer megfagyott a középső ujja, meg a kis ujja és azon a kezén műidig keztyüt hordott, mert az a két ujja csúnya piros volt. Az a kéz- tyíis keze mintha a más keze lett volna, úgy nem tartozott hozzá. Akkor délután mindenki haragos volt és csúnyán nézett. Az anyám azt mondta a belső szobában : — Egy krajcárja sincs . . . Olyan szegény, mint a templom egere . . . Az apám kinyitotta az ajtót és bevágta. Egy darab gitt lehullott az üvegről, odasomfor dáltam, fölvettem, mert én gyűjtöttem a gittet. Apám azt mondta : De a jánya. Nem igaz, hogy unokahuga. A jánya. A törvénytelen jánya. Rossz vér. Már a vére se jó. Az anyám testvére kalap nélkül jött ki a házból es ő is keresztülfutott a mezőn, a kertek alatt . . . Én a többit már nem tudom hogyan volt. Ezen az éjszakán ott aludtam Pap Zsani- káéknál, mert engem nagyon szeretett Pap Zsanika. Az a szoba nagy, négyszögletes volt. A mestergerendán könyvek voltak, nagybetűs könyvek. A fiókos kredencen metszett poharak állottak, meg aranyszélü tá ‘yérok, egy ravaszul faragott ékszeres láda, amely úgy volt kieszelve, mintha tiz kötet könyv lett volna egy tokban,- pedig fából faragott, festett láda voh. 0 y szépen gömbölyödött hátul, megvoltak a számok, egy, kettő, három, négy, egészen tízig. De minden kötet egy-egy rejtett fiókocska volt. Az álló tükör is ott unatkozott, a kredencen a buksza is, a porcellánbó! való szerencsemalac is, meg a két nagy váza. És az a gyönyö ü, nagy óra. Az aranyos rámáju, nagy óra a kredeuc fölött függött méltóságosan, ünnepélyesen. Az óra lapja kicsi volt, nem jelentett semmit, de az a különös kép alatta. Végtelen, mező közepén egy törött oszlop, ezen ül a nagy kaszás halál. Az egyik láb hosszabb volt ennek a halálnak, mint a másik. A feje c-odálatos képen lehorgasztva, egészen a melléig ért az álla, a kaszáját merészen tartotta. így gőgösködött egészen meztelenül a nagy ur, körülette turcsi emberek. Egy bölcsőben póíyásbaba, azután egy legény, meg egy lány a tüzből kiemelkedő kereszt előtt. Egy ur és egy hölgy p időn jmlve, köztük ismét egy póíyásbaba. Egy egész család, <*gy pocakos bácsi, egy vén nagyapó, előttük a kopn'so fekete lepellel. Volt még más is a képen. Egy vitorlás, hajó, egy torony, kék ég, virágos fák. Mikor az óra zenélt, akkor ezek az alakok úgy tetszett mozogtak is Mintha menekühii szeretnének a szörnyű kasza élői. Az a legény és az a lány, a tüzes kereszt előtt roskadozva kapaszkodott egymásba. Azon az estén zenélt az óra és Pap 'Zsa nika sokáig állt a szoba középén, a szeme tágra volt nyitva.-— Miért tüzes az a kereszt? kérdeztem én és a képre mutattam. Zsanika összerázkó ott, sokáig nézte a képet és halkan ismételte. — Miért tüzes az a kereszt? — Miért Zsanika ? — Azt neked még nem szabad tudni. Ha nagyra nősz, majd megtudod te is. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékosösszeg mielőbbi beküldésére. ’W
