Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-07 / 27. szám
birtokfeldarabolásoknak gátat vessenek, hanem mindössze azt kérik, hogy a telepítés és parcellázás fölött az állam gyakoroljon felügyeletet s Így jövőben a parcellázások ne legyenek nep- nyuzó bankügyletek, hanem az egészséges birtok megoszlásnak az előmozdítói. Kérik a többek között azt is, hogy a parcellázási műveletek alkalmával úgy, amint azt egy időben az állam tényleg tervezte, az apró birtokok közzé ékeljenek be példaadó középbirtokokat is. Hiszen úgy is siratjuk a közép birtokososztály pusztulását. — Valamiképen fel kellene tehát támasztani azokat az ősi verandás kúriákat, amelyek felé bizalommal tekintett a legszegényebb ember is, nem úgy mint a nagy urak kastélya felé, amely a szür- dolmányos atyafiak előtt legföljebb képviselőválasztások idején tud kinyílni. Természetesen ezeket a középbirtokokat azok kezére kell juttatnunk — s ez volna tulajdonképen egyetlen kérelem, ami a gazdatisztek érdekében való — akik a példaadó birtokkezeléshez értenek, akik részint egynéhány iskola elvégzése, részint hosz szas gyakorlat utján sajátítják el a modern mezőgazdálkodást. Szerény kérelem biz ez nagyon. De vájjon kitelhetik-e valamilyen követelésféle egy olyan társadalmi osztálytól, amely nap-nap után a legnagyobb aggodalommal van eltelve jövendő sorsa iránt. A gazdatiszt helyzete földesurával szemben amúgy is bizonytalan. — Alkottak ugyan azelőtt 10 esztendővel valamilyen gazdatiszti jogviszonyt szabályozó törvényt, dehát ez még „tervezet“ korában is rossz volt s a törvényhozási tárgyalások közben annyira kireperálták, hogy azóta a magyar gazdatiszti kar érdekét képviselő országos egyesület minden esztendőben legalább 2—3 kérvényt nyújt be az illetékes minisztériumhoz, hogy a törvényt vagy módositsák, vagy helyezzék hatályon kívül. Erre sem igen reagálnak felül s éppen ezért a gazdatisztek már is régen beletörődtek abba, hogy a földbirtokossal való viszony az bizonytalan fog maradni. — Ámde a kurtán-furtán való elcsapásnak bizonyos ideig meg volt az az ellenszere, hogy a gazdatiszt esetleg más birtokon kaphatott állást, ahol jobban megbecsülik képességeit. Most azonban ez ■ a reménységük is tűnőiéiben van. Hiszen maholnap alig akad földbirtok, a melyik gazdatisztet alkalmazni tud, vagy akar, tehát a gazdatisztek részére tényleg nem marad más, mint bizakodni abban, hogy ha minden kötél szakad, a rokonság csak szerez egy megyei dijnoki állást, ami éppen elég az éhenhaláshoz. Nagyon jó volna tehát, ha a magyar társadalom figyelme nemcsak a hangosan kérő hivatalnoksereg felé fordulna, hanem gondolna a földbirtok proletárjaira : a gazdatisztekre is és támogatná őket törekvéseik megvalósulásában. A „Törekvés“ munkásdalárda keresztelő ünnepélye. Alig féléve annak, hogy e sorok írója lapunk hasábjain merm^ditette az eszmét, hogy a v"”"1 ' árhuzamosan egy dalárda et is alakíttassák. A fel - y talajra talált. — Egy a zetősége, a nagyérdemű ta- r a tanfolyam hallgatói vállvetett buzgalommal és nemes ambícióval láttak hozzá, hogy életre keltsék ebben a mai -— úgyszólván osztályokra széttagolt társadalomban -—- összekötő aranyhidat képező uj társadalmi szervet. a dalárdát, hogy előbbre vigyék a kultúra’ zászlajával a demokratikus törekvéseket. Odaadó, önfeláldozó munkánkat siker koronázta, mely fényes bizonyítéka annak, hogy vannak még ideálisan gondolkozó emberek a műhelyekben, a gyárak gyilkos levegői között, akik napi fárasztó munkájuk bevégeztével szívesen keresik fel a tudomány, az önművelődés csarnokait, hogy amit a mostoha sors nem adott meg nekik ifjú korukban, megszerezhessék azt deresedő fejjel, roskatag inakkal, hogy a közeljövőben szellemileg ők is számottevő tagjai lehessenek a nagy érdekközösségnek, a társadalomnak, a hazának. A kibontott zászló hívőkre talált. Első bemutatkozó estélyét a dalárda Péter és Pál estéjén tartotta meg a szekszárdi Polgári Olvasókörben. S mint Péter és Pál a nyárban, megférnek szépjen egymás mellett a naptárban, azonképen megfértünk szépen egymással munkások és Szek- szárd város intelligens elemei, hogy próbakövét vessük meg a demokratikus társadalomnak. A dalárda bemutatkozó estélyét valóságos társadalmi eseménnyé avatta az a páratlan nagy érdeklődés, melyet városunk közéletének vezető körei tanúsítottak. — Az estélyen mintegy 4—500 főnyi díszes közönség vett részt Siniontsits Elemér alispán vezetésé alatt, élén a tanári karral és városunk nevesebb férfiaival. Az ünnepélyt dr. Kramolin Gyula, a ínun2 _________________________________ ká sgimnázium bizottságának alelnöke nyitotta meg nagyszabású, magasan szárnyaló, remek beszéddel, mely mély nyomokat hagyott a szivekben. Beszédét azon magyarázattal kezdte, hogy miért jutott neki a megnyitás szerencséje ; majd üdvözli a közönséget, a munkásgimnázium lelkes hallgatóságát pedig két világmozgató hatalmasság : az ismeretszomjuság és a, művelődés vágya nevében. Bővebben fejtegeti azután a tudás szerepét a régebbi korban, midőn azt—egy veszedelmes robbanóanyagként — féltékenyen őrizték az avatatlanok előtt; majd rátér a tudományok és a tanulás népjszerüsitésére, egészen a napjainkig, midőn is annak hozzáférhetősége intézményesen van biztosítva mindenki számára s midőn is már minden tényező átérzi, hogy a népoktatás, népneve lés, népművelés a nemzeti nagyság egyedüli, biztos alapja. Es legszebbnek tartja, hogy ez nem véres forradalmaknak, hanem a természetes, foko* zatos fejlődésnek volt a terméke és tisztán a paedagogiai philantliropia utján jött létre. S az ismeretek szomjazása ma már oly örvendetesen mohó, hogy a hivatalos intézmények természetszerűleg lassúbb fejlődése nem képes vele lépést tartani. Ezek után hosszasan és részletesen fejtegeti a viszonyt a komoly ismeretek és a zene, a dal között s felveti a kérdést, vájjon mi vonzza a munkásokat, ezen, a munkában sokszor idő előtt megkomolyodott embereket a zene s a dal felé ? A dalban nem annyira a művelődés eszközét, nem is annak egy fokmérőjét, hanem az érzelmek világának nemzetközi és osztályközi nyelvét látja, melyet mindenki megért. S a dal a legnemesebb' érze'emnek — a szeretetnek nyelve is. S miután egy ország keretén belül is látunk határokat, melyek között egymást meg nem értő idegenek élnek; látunk osztályokat, melyek kö zött vannak, kik egymás törekvéseit meg nem értik : a szeretet osztályközi nyelvét s ennek szimbolikus kifejlődését, a dalt látja hivatottnak az osztályok közeledésének, megértésének előmozdít ására. Ez magyarázza meg előtte a munkások szinte ösztönszerü vonzódását a dal művelése felé ; beszélni akarnak a szeretet osztályközi nyelvén ! De a szeretet gyenge egymagában, az ész segítségére szorul. Beszédét azon óhajtással zárja, hogy ezt az egységes napot, az igazi közművelődésnek a társadalom minden osztályait testvériesen egyesitő napját, a műveltségnek észtől ragyogó és szivtől meleg napját felhő ne borítsa 1 S mint a csillagászati nap sugárkévéiben is a hő és fénysugarak egységesen fonódva öm- lenek is reánk : úgy a közművelődés is az ész és szív együttes, egybefonódott sugaraival árassza el a társadalmi békének -—- sajnos, még alig zöldülő — vetéseit! S végül a dalárdának a ,,Törekvés“ nevet adta. Dr. Kramolin Gyula óriási tapsvihar között fejezte beszédét, melynek csillapultával a dalárda Hiller Gyula karnagy vezetése alatt elénekelte jeligéjét. A hálás publikum tapssai jutái mazta meg a dalosokat. A jelige után ismét a dalárda énekelte el „Ifjú a pataknál“ cimii fülbemászó zenéjü müdalt kitűnő sikerrel. — Ezután Horváth Gyula szavalta el Kiss József „Tüzek“ cimü költeményét. Majd ismét a dalárda gyújtott rá a „Talpra!“ cimü ropogós indulóra, óriási sikert aratva vele. Ezután Fiilöp Lajos és Forrai Lajos kettőse, az „Esti dal“ váltotta ki a közönség osztatlan tetszését és elismerését. A két fiatal énekes szépen és érzéssel énekelt. A taps elülté- vel Koncz Ferenc és Joób Géza kettőse következett. Mintegy beleéltnek éreztük magunkat a mai sivár, meddő politikai viszonyaink közepette a 48-as világ konglomerátumába, midőn rágyújtottak „Kossuth apánkhoz“ cimü alanti szívhez szóló, hazafias és költői szövegű miidalra : Hulldogál a szabadságnak Aranyfürtös virága, Hulldogál a Kossuth Lajos Köriyharmatos sírjára. Törd fel, törd fel édes apánk Koporsódnak födelét, Csak még egyszer lobogtasd meg A Szabadság levelét! Csörög a lánc, egyre cstfrög A kezünkön, lábunkon, Nincsen, aki összetörje, Hogy örökre lehulljon. Törd fel, törd fel édes apánk Koporsódnak födelét, Csak még egyszer lobogtasd meg A Szabadság levelét! Oly hatással lett ez az énekszám előadva, hogy meg kellett ismételni. Némi szünet után Brinke Ferenc tragikomikus jajveszékelés között lépett a közönség elé, hol kitűnő előadásban és kifogástalan maszkiro- zásban zengte el „25 éves boldog házasélet“-ének megrögzitett pillanatait Klára oldalbordájáról. A közönség igen derűs hangulatban mulatott Brinke TQLNAMEGYEI KÖZLÖNY ___ jó izü mókáin. ígéretét birjuk, hogy a farsang folyamán még ennél is jobbat fog produkálni. Végül a dalárda az „Őr“ cimü müdallal fejezte be a műsort, mely után késő hajnalig tánc következett. A táncnál alispánunk jó példával járva elől, vigan ropták azt a fiatalok. —- A mulatság mindvégig fesztelen jókedvvel, a legszebb rendben folyt le, melyből a résztvevők a legkellemesebb emlékekkel távoztak. — A szép nem oly szép számban volt képviselve, amire ritka mulatságon van eset, ennélfogva nem is volt hiány táncosokban sem. Jegyeiket megváltották: Gróf Batthyány Tivadar orsz. képv. 15 K, dr. Gulyás József 3 K, Dezső Jakab 2, Szabó Ferenc 1, Salamon Iván 1, dr. Fent Ferenc 2, Tóth Károly 2, Stein Jenő 3, Fülöp Lajos 5, B. G. 2, Joób Imre 5, dr. Herczeg Gyula 10, Hermann Frigyes 10, Wigand János 10, Simontsits Elemér 10, Kurz Vilmos 10. Moudry Hugó 1, Bajó János 3, Schneider János 5, Molnár Mór 4, dr. Horvát Jenő 2, André István 2, U. J. 10, Horváth József 2, Brebovszuy Elemér 1, Fusz Ferenc 3, dr. Rubinstein Mátyás 2, Salamon Ármin 3, Schodics Ferenc 5, Mikecz Endre 1, Mirth Gyula 2, N. N 2, Földvári Mihály 3, Ács Lipót 2, dr. Kiss Ernő 3, Gödé Lajos 2, Bajó Pál 2, Takács Gyula 3, Erdei Lajos 1 koronával. Felülfizettek : Sápszky László 60 f., Kal- denbach János 40 f., Horváth Ignác 1 K, Kiss József 60 f., Haudinger Gyula 60 f., Löwi Mór 1 K, Januschek Béla 4 K, Brinke Ferenc 40 f., Nagy Józsefné 60 f., Groszbauer Béla 1 K, Schulcz Gusztáv 1 K, Springmann J. 1 K, Horváth Gyula 60 f., Ruttkay Gyula 60 f., Borgula Ede 60 f., N. N. 60 f., Kramolin Gyula 2 K 60 f., Traiber Imre 60 f., Rácz Pál 1 K, Mutsenbacher Jenő 50 f., Czéh Fülöp 60 f., Fischhof Jenő 60 f., Giszinger N. 20 f., Seiner Lipót 60 f, Laskó Károly 1 K, Sziver Imre 20 f., Szabó J. 1 K, Rácz József 1 K, Hradek Lajos 1 K, Bérdi József 2 K 60 f., Börcsök József 1 K, Börcsök István 1 K, Bányai Ferenc 1 K, N. N. 1 K, Répaszky Antal 1 koronát, mely nemes szivü adományokért ezúton mondok a dalárda nevében forró köszönetét, kérve a jövőre nagylelkű támogatásukat, melynek ellenében még kellemesebb estéket óhajtunk Szek- szárd társadalmának szerezni. Koretzky János. 1912. Julius 7. Nézetek a nem szaktanító! mezősaz- tíasási ismétlő iskolai oktatás eredményessé tételéről. Mikor Wlassies minisztersége alatt megszületett a gondolat, hogy az ismétlő iskolát gazdasági irányúvá keli fejleszteni hazánkban, — mely első sorban is mezőgazdasági állam —- nem volt merőben uj az eszme, mert az ismétlő iskola a népiskolának csak alkotó része és a népiskola Eötvös féle tantervében, sőt az első hazai hivatalos tautervben a „Ratio educationis“-ban is a gazdasági oktatásnak a népiskolákban tér volt má»’ adva. Inkább az eszmének csak szélesebb — mélyebbre ható hivatalos propagálása — intenzivebbé tétele volt ez az újabb irány, ami különösen az által nyert nagyobb fontosságot, hogy a modern földmivelés óriási változást mutat szemben állítva a régebbi — hogy úgy mondjam — more patrio gazdálkodással, amely utóbbi igen jó a régebbi korban, de a változott viszonyoknak többé már meg nem felel ; sőt ha domináló helyzetét a kisbirtokos földművelő osztálynál — mely a nemzet gerincét képezi — továbbra is megtartaná, nemzetgazdasági károkat okozna. Szó sincs róla, hogy mi már e tekintetben hazánkban a szorosabb értelemben vett nép nagy haladást ne mutatna fel, mert ha a földművelő nép nagyfokú konsternativizmussal bir is, a gazdasági egyesületek, a gazdakörök, a gazdasági vándortanitók, felolvasások, könyvtárak, a szemök előtt levő mintaszerű gazdaságok, kézzel fogható eredményei a haladás mágvát hintették és hintik el gyümölcsözőleg köztük. Mégis e téren igen sok kívánni való van még. Csak néhány fontosabbra akarok példa okáért mutatni. Az ipar növények termelése, az okszerű trágya kezelés, a nemesebb faja gyümölcsök termelése, a gyümölcs értékesítés módjai, a gyógynövények hasznosítása, az állattenyésztés fokozása, mind olyan dolgok, a melyeknél még mindig hátra van népünk. Oly dolgok ezek, amelyeknek behatóbb ismerete belterjesebb gazdálkodásra, okszerűbb berendezésre vezethetik a legkisebb gazdasággal biró földművest is. Bármennjűre elősegítik is azonban a nép gazdálkodási irányára szolgáló s fentebb elősorolt intézmények a gazdasági haladást, szerencsés gon golat volt az ismétlő iskola középpontjává tenni a gazdálkodás helyes módjainak tanítását. Mert szép számmal vannak ugyan hazánkban földműves iskolák, de főcéljukat, amelyért tulajdonképen
