Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-30 / 26. szám
26. szám XL. évfolyam Szekszárd. 1912 június 30. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkeszró Főmnnkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNACZ* Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: E?ész évre 12 K, evre 6 K, évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szői^ 8 korona, 100—200 szói^ 9 korona 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér Önkényuralom. Lám a lajtántul, az osztrák reixrath, mint csikorgatta a fogát, midőn a közös hadügyminiszter azon terve közölve lön, hogy úgy a közös hadsereg, mint a honvédségek létszámát tetemesen emelni szándékozik s a monarchia két államának lakosságára újabb nagy költségek terhe hárul, a pártok egyenként hozták meg elutasító határozatukat. Sőt egyik párt egy kis fiók obstrukciót is rendezett a bizottság tárgyalása alkalmával. A nagy garral előkészített ellentállás egyszerre, mintegy varázsütésre elnémult s az osztrák népképviselet a császár által kitűzött határidőre engedelmesen megszavazza a terhes véderőjavaslatot. Mi történhetett közben, hogy a helyzet egyszerre igy megváltozott; valószínűleg az történt, hogy a kissé nehézfejü osztrákoknak bizalmasan, négyszem között megmagyarázták, hogy a hadsereg létszámának ily nagy arányú szaporítása egyenesen az ő érdekeiket szolgálja. Először is szükséges ez a nagy hadsereg, mert csak ezzel lehet a folyton el- lentállást kifejtő s képzelt törvényes jogaikra hivatkozó magyarságot féken tartani, az önálló államiságra törekvő kedvet letörni s a ti hasznotokra és előnyötökre Magyarországot alárendelt tartományi helyzetben tartani. Azután meg abból a nagy kiadást igénylő létszámemelésből úgyis ti fogjátok a legnagyobb hasznot huzni. A katonaság ruházata, élelme, az uj r ajók felépítésére fordított óriási összegek, az ágyuk, fegyverek és egyébb katonai felszerelések költségei mind a ti zsebetekbe fog visszafolyni, mert hisz gyáraitokban ti állítjátok azt elő s a magyaroknak jó, ha a morzsa jut. Ne álljatok tehát ellent, hanem vegyétek elő a józan eszeteket s kövessétek a ti javatokra dolgozó felsőbbséget. És megtörtént a csoda dolog. Az osztrákok záros határidő alatt kétharmad többséggel megszavazták a terhes javaslatokat. Minő másként bántak el a mostoha szerepet játszó magyarsággal. Itt nem kértek, nem békitettek, hanem először megteremtettek egy Bécsnek hódoló engedelmes többséget s biztosították ennek derüre- borura való támogatását. Azután kikerestek két hős magyart, akik vállalkoztak reá, hogy a magyar ellenzék ellentállását a törvény és házszabály félretételével letörik. Ez nem volt elég, hanem azon hamis és tarthatatlan ürügy alatt, hogy az obstrukció lehetetlenné tesz mindennemű hasznos munkálkodást, harhatalommal eltávolították az ellentálló képviselőket a törvényhozás terméből s a legtöbbet be sem eresztették többé. Pedig már akkor az ellenzék kinyilvánította, hogy bizonyos, nem nagy jelentőségű kívánalmak teljesítése s a demokratikus választójog megalkotásának csak ígérete esetében is hajlandó a védőerőjavaslatok megszavazása s a rendes parlamenti munkásság bekövetkezése elé akadályokat nem gördit s a rendkívüli eszközök alkalmazásától eláll. ' De akkor már a kocka el volt vetve s a bécsi letörési határozat végrehajtásának be kellett következnie. Azonban még itt sem álltak meg, hanem fekete levesként, benyújtotta a kormány a mandátum-fosztó javaslatot, mely szerint a többség minden képviselőt, aki nem hajlandó Bécs és a nemzeti munkapárt akarata előtt térdet-fejet hajtani, egyszerűen elcsap s a választókerületeket is megfosztja azon joguktól, hogy azt válasszak meg országgyűlési képviselőnek, akit akarnak s aki nekik tetszik. Ha ezen őrült agy szülte javaslatot a többség, az ősszel csakugyan törvényerőre emeli, akkor egész bizonyos, hogy megásta Magyarország sírját. Képzelhető-e ? hogy a magyar nép, mely a képviselői szabadválasztást oly kiváló előszeretettel gyakorolja, egyszerűen belenyugszik abba, hogy ezen jogában ily módon korlátoztassék. Vagy nyilt lázadásban tör tehát ki s azokat vérontás mellett hatalmi eszközökkel kell leverni, vagy pedig ily körülmények között, nem vesz részt a választásban s az lesz képviselő, akit néhdny hazafiságából kivetkőzött hitvány magyar megválaszt. Ez azután nem lesz magyar országgyűlés többé, hanem egy zagyva gyülekezet szemen-sze- dett hazaárulókból. Ha ezt akarja a nemzeti munkapárt, ám csinálja meg. Övé lesz az érdem és a dicsőség, hogy amit a mindenkori uralkodók sem pénzzel, sem birtok és hivatalosztással, sem fegyveres erővel nem tudtak keresztülvinni, azt megcsinálta egy magát magyarnak és nemzetinek nevező, hazai párt. Azt mondják, hogy egy Ízben az uralkodó család egy nagyon tekintélyes tagja a következő nyilatkozatot tette : » Magyar- országot minden ötven évben ujrci meg kell hódítani.« Úgy látszik ez az újra hódítás ismét folyamatba van téve. ■ És miért? Mert, Magyarország törvényben biztosított állami önállóságához és függetlenségéhez ragaszTARCA. Az „EstiTersek*-bői. Langyos ködpárák szállnak a földre, az Este tüzes vágyakkal igéz meg; hogy Veled menjek kar a karba öltve hívogat azt Est . . , Az őszi szél a tar fák szürke ágán süvítve fű s a sárga lombok esnek; hogy általlépjünk titkaink világán hívogat az Est . . . Az Este ezer árnya búgva rengi a legszebb titkos nászi indulót, s hogy Veled menjek mindent elfeledni hívogat az Est . . . Hogy kilenc könnyet sírjak a kezedre s magamba fojtsam sajgó bánatom, hogy sírjak-sirjak a szemedbe nézve hívogat azt Est . . . Lázas ajkadról száll egg régi ének: a ködben lágyan hangzik a dalod s hogy meghaljunk mi ketten: ifjú vének hívogat az Est . . . NYX. A póruljárt hős. — Irta: Pálföldy Margit. — Forgács Árpád huszárönkéntes olyan elborult arccal üldögélt egy nagyváradi kávéházban, mintha nem is ő lenne a gazdag Freundet Comp, bőrgyár egyik beltagjának a fia. A pezsgő érintetlenül állta márványasztalon. Forgács unottan hallgatta cigányzenét, nem nézett senkire és igy nem vette észre a feléje tartó Nyiry kadétot. A kis elhirtelenkedett szőkeségü kölyök huszár még csak egy hete tartozott a tisztikarhoz, de Forgács önkéntessel máris igen jó barátságban volt, mióta az első napon együtt pezsgőztek. Nyirynél ugyan már a második fiaskónál kellemetlen reakciók jelentkeztek, de az erről szóló hireket az illetékes helyen Forgács önkéntes megcáfolta : „Micsoda ivó ez a kadét! Egy ültőhelyében akár harminc forint árát is megiszik.“ Forgács nagyon megkedvelte a kadétot. Ezzel lehet lumpolni. Az önkéntes ur csak pezsgőzni szeretett és gavallér volt. Fizette is. De mégis csak kiadósabb az olyan partner, aki nem bir sok italt. — No, mi bajod van ? Kérdezte a kadét és letelepedett az asztalához. — Nagy szamár az öregem, nem akar több pénzt adni. Kértem tőle sürgősen és nézd csak, mit ir ő nékem! — ezzel egy levelet adott át Nyirynek. A kadét egy ideig próbálgatta, hogy a renitens monoklin keresztül olvassa el az öreg Freund papa levelét, de pár hiábavaló kísérlet után anélkül olvasta el. , • Többek közt azt irta az öreg: — Hát vagyok én egy Krőz, hogy neked zsákszámra küldjék pénzt ? Te mindig csak köl- tesz, de tudsz te megkeresni egy hatost ? Hát muszáj neked mindig champagnet inni, ha szomjas vagy ? Nem elég jó egy pohár limonádé, kostái egy hatost ? Hát vagy te egy üzletemberfi ? Nem tudsz te megházasodni, ha sok az adósságod ? Gondolsz még talán, hogy küldök neked pénzt? —• Szamár az öreg — konstatálta Nyiry őszintén. De apropos, házasság ! — Úgy tudom, hogy annak a leánynak, akinek csapod a szelet, sok pénze van, még hozzá csinos is. Hát csak rajta, vedd el. Hogy is hívják ? A Róth Malvint gondolod ? Ott bizony van pénz! Csakhogy a dolog nem éppen rajtam múlik. Látod azt a vörös ügyvédet annál a sarokasztalnál? Tudod az egy srnucig fráter és az öreg Róth már régebbi üzleti összeköttetésben van vele: hát ez nekem nagyon utamban van ! — Hja, hát nem kellesz a kisasszonynak ? Az már baj. — No, nem egészen — tiltakozott Forgács önérzetesen, — csakhogy addig kellene Malvint megnyerni, amig önkéntes vagyok. Tudod — az uniformis — a sarkantyú — szóval egy sneidig huszár igen hatásos! A kadét es az önkéntes elkezdtek inni, még pedig gyors tempóban. Forgács a pezsgő hatása alatt igen elérzékenyült. Majd midőn a cigány egy érzelmes nótát játszott, elkezdett zokogni. A kadét vigasztalta: ,.Sohse busulj Árpád, nem érdemli azt meg egy lány sem. Mi az ördögnek fáj a szived? Van még sók szép lány a világon !“ — Nekem ne fájjon a szivem ? Hol van mPg egy olyan lány, mint Malvina? Ne fájjon a szivem, ha eszembe jut, hogy készpénzt kap hat-
