Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-30 / 26. szám
2 kodik s nem hajlandó tartománnyá siilyedni; hanem szívósan, kitartóan követeli az 1867-ik évi kiegyezési törvényben biztosított jogait: a külön magyar hadsereget, mely az egész hadseregnek kiegészítő része s az önálló gazdasági berendezkedést. S minthogy ezen jogainak érvényesítése céljából ellentállást fejt ki, h t újra meghódítják és letörik. Boda Vilmos. Szekszárdi oárosszépitö egyesület. Állandó nálunk a panasz, h gy városunk nemcsak, hogy a „szép város“ legleszáilitottabb igényeit ki nem elégíti, hanem ez a piszkos, szemetes és egyéb nem szép fogalmakat elérő szépséghiány sok tekintetben a közegészségi viszonyokat is károsan befolyásolja Nem kell a „nagyzási“ hóbortba esni manapság már annak, aki igyekszik egyrészt mindazt megszerezni, ami a tisztaság és külső csiny elő nyével az amúgy is nehéz életet elviselhetőbbé teszi s másrészt meg a már meglevő ilyen eszközöket fentartani igyekszik. Tudjuk mindnyájan, hogy Szekszárd nemcsak fiatal, hanem igen kis város is — s ami a legfőbb — elég szegény város is. Már pedig minden hygieniai, elhikai és aesthetikai igénynek a legfőbb és legszigorúbb fokmérője az anyagi képesség. Azonban Szekszárdnak részint az eddig hozott áldozatok, részint a természetadta előnyök folytán már ma is rendelkezésre állnak olyan eszközök, melyek a várost külső szemre és bentlakásra szebbé és kellemesebbé tehetik. Mindnyájunknak érdeke, előnye az, ha a közterek, a sűrűn látogatott utak rendben és tisztán tartottak. Ha nem a megfulladás és megvakulás veszedelmével fenyeget a leggyengében lengedező szellő, mely az utak szemetét felkavarja. Mindnyájunknak kellemes — ha az asphalt és kőjárdán lépegetve, nem törjük nyakunkat a lábunk alá kerülő narancs héjon vagy egyéb hulladékon. Ha intelligens voltunkat nem a járdára halomba nyúlt újságpapír darabok hirdetik. Állattenyésztésünk fejlettségének nem kell fel tétlenül a gyalogjárókon is kifejezésre jutni. Viszont a piactérnek nem minden városban az ott összehalmozott szemétdomb az ismertetőjele. Különösen igy meleg nyári időben nem ki vánatosak az ilyen ismertető jelek, amikor csak az jár az utcán napközben, akinek muszáj s az is lelógó karokkal, leeresztett fülekkel keresi a kalapja széle enyhe árnyékát. Mert az is igen szomorú mináluuk, hogy az utat szegélyező fáink igen csenevészek, a kellő öntözés hiánya miatt iassan fejlődnek. Aztán meg iskolába járó csemetéink, bizony, akik az elemi iskolákban a torna oktatásban nem igen részesülnek, hát az ilyen növendékfákon, magán utón, önképzik magukat TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY a testgyakorlásban. Vannak ugyan nekünk árnyas ligeteink is. Az u. n. Muzeum-park, meg a belvárosi rém kath. iskola körüli park, melyek olyan egészségi és szépészeti tényezők lehetnének, amiket sok város nagyon megbecsülne. Nálunk azonban a „szép város“ és az „egészséges város“ iránti érzéketlenség semmin sem látszik meg annyira, mint épen a két meglévő parkunkon. ' Az iskola körüli parkban a nebulók játszanak bakonyi haramiásdit. Ez ugyan egészséges foglalkozás, csak a fü-fa ültetvénynek nagy kárára van. Különben ezeken, a gyerkőcökön kívül már nem is igen gondol ezzel az igazán, központot és főteret díszítő sétakerttel. Fü, fi, nő rajta úgy, ahogy a jó Isbur és az iskolás gyermekek enge dik. Nem akad benne egy rozoga pad, ahol valaki lepihenhetne. Nagy szárazságban pedig' hasztalan rimánkodik egy csepp vízért az áléit növényzet, ott fullad bele a porba, miközben a kert , közepén levő .bővizű szivattyús kút valósággal vizi betegségben szenved. Nem sokkal többjét mondhatunk a Muzeúm-parkról sem. Pedig ez napjában telve van közönséggel, felnőttek, de különösen gyermekekkel, akik itt keresik a jó egészséget. Azonban ez is tele piszokkal, szeméttel, a cserjék és füvek szomjuhozzák a jótékony öntözést. Két, bárom rozoga pad unatkozik benne, mert egy, két kolduson és munkanélküli csavargón kívül nemigen meri megkísérelni senki a rátelepedést, mivel lianyatdüléssel fenyeget. Megviselte őket a régi sötét idők vasfoga. Mert ma már esténkint a villany eléggé megvilágítja a parkot Mennyire felférne tehát ide egy pár használható pad. lói kell ismernünk, hogy ezt a parkot az idén a város eléggé gondoztatja, az előző évek teljes elhanyagolásához viszonyi-va. Azonban mindez természetesen költséges. S a városnak sok mindenre kellene még és sok pénz, de fennakad a nincs-en. S mindent nem várhatunk a várostól. Magunknak kell magunkon segíteni. Hogy miképen, arra megadták már a példát más szegény, de a szép és jó iránt érzékkel bitó városok. Alakítsuk meg mi is a városszépitő egyesületet. Nem hisszük, hogy akadna intelligens em bér, a hivatali, kereskedői, ipari vagy birtokos polgári osztályból, aki egy szerény — mondjuk 3—4 koronás — évi tagsági dijjal be ne lépne ebbe az egyesületbe. S ha csak 250—300 taggal alakulna is meg ez az egyesület, -—- ennyi pedig bizonyosan össze jönne — már évi 900—1000 korona állana rendelkezésünkre, amelyhez hozzá véve az évi városi költségvetésbe a köztisztasági kiadások címen felvett pár száz koronát, már akkora pénz jönne össze, amelyből nemcsak a köztisztaság legelemibb követelményeit, hanem bizonyos szépészeti és magasabb egészségi igényeket is ki tudnánk las- sankint, fokozatosán elégíteni. A szegény men ház seprübiró tagjai szerény díjazásért örömmel ellátnák az utcasöprést. A forgalmasabb helyeken egy pár s.emetes láda, a sétahelyeken, parkokban apránkint egy pár vas- pad felállítása mindjárt előnyösen látszanék meg a v if osan. Az ültetvények, a pázsit koronkénti öntözése, ésatöbbi, mind kikerülne ezekből a város- szépitő egyesületi tagdíjakból. — S 10—15 év múlva, aki Szekszárdra jönne, egy a szép és jó irányt fogékony kis város benyomását vinné magával. Felhívjuk erre városunknak a szépre és jóra érzékkel bíró lakosait, különösen a vezető társadalmi osztálybelieket, hogy az elmondottakat megszívlelve alakítsák meg a város szépítő egyesületet. Nem fog az olyan nehezen menni, csak kezdje meg valaki, és igen sokan lesznek, akik hozzá csatlakoznak. Nem nagy áldozatról van itt szó, hanem csak csekélyke anyagi adományról, amelynek egészségi és szépészeti ellenértéke megmérhetetlen. e. I. 1912. junius 30. Kereskedők nyugdija. A kereskedők rokkant- és nyugdíjbiztosításáról nálunk már nagyon sokat beszéltek és Írtak. Sajnos, az ügy ma is abban a stádiumban van, mint volt az eszme felvetésekor M indenekeiőtt a következő kérdéseket kell tisztáznunk : Milyen esetekben következzék be a nyugdíjjogosultság? (Rokkantság, aggkor, stb.) Milyen igények állapitandók meg a kereskedő özvegye, kiskorú árvái részére ? Milyen támogatás volna kívánatos, elszegényedés, tönkremenetel esetén és milyen módozatok mellett? Hogyan gyűjtendő össze a nyugdij alapjául szolgáló tőke? Idegen segítségre aránylag igen kis mértékben számíthatunk, a nyugdijat tehát a kereskedőknek maguknak kell akár rendszeres befizetések, akár valami alkalomszerű teljesítmények formájá- jában összegyűjteni. A Magyar Kereskedők Lapja azt ajánlja, hogy a bevásárlás néhány százalékát üsse minden kereskedő a bevásárlási árhoz és ezt a százalékot fizesse be az erre a célra létesítendő pénztárba, amely gyümölcsöztesse és amely ebből a befizetések arányában folyósítsa bizonyos, előre meghatározott idő múlva, munkaképtelenség vagy elhalálozás esetén a nyugdijat, amelyet a hitelezők által megtámadh .tatlannak óhajt a Magyar Kereskedők Lapja kimondatni. A legtöbb szakma és a legtöbb cikk könnyen elbírhatna ezen a címen 5 százalék árpótlékot. Vevőközönségünk alig venné észre, mert hiszen a legutóbbi időben hány cikkünket drágitották meg a gyárosok vagy más termelők és mi minden esetben kénytelenek vagyunk a magasabb árakba belenyugodni, de velünk együtt fogyasztóközönségünk is. Tény, hogy talán ez volna a legcsekélyebb megterheltetés, amellyel százezer koronát, aztán meg az öregnek az a kétezer holdas bérlete, meg a nagy szeszgyár ! és Malvin egyetlen lány és ne fájjon a szivem? Egy másik asztalnál mulatott a cigánnyal egy becsipett kompánia. Elhuzatom a Malvin nótáját, szólt Forgács. Intett a cigánynak, de a társaság nem engedte. Forgácsban felforrt a pezsgő és a cigány felé tartott. Ide gyere! Erre egy kapatos szolga- biró felkapott egy üres üveget és feléje vágta. Forgács egy ügyes ugrással kitért és bámulatos gyorsasággal az ajtóban termett. ,,Alávaló fráter“ kiáltotta vissza a szolga- birónak, kit a többiek lefogtak. Kint az utcán kirántotta kardját és ordítozott; a kadét tuszkolta be egy kocsiba és hazaszállította. Másnap mikor felébredt már el is felejtette volna a dolgot, ha a szolgabiró nem provokál- tatja. Megijedt ! Hátba megsebesül ? —. Te a Malvin biztosan beléd szeret, ha megtudja, hogy az ő nótája miatt történt. Egy párbajhős leszel. Csak jól vágd meg, biztatta Nyiry. — Igen, i’e ha ő vág meg ? Ha a fülem bői, vagy az orromból leszel ? — Remélhetőleg csak a fölösleges részt fogja leszelni. A Freund családban is nagy volt a rémület. Az öreg Freundt elszaladt a főhadnagyhoz aki fia egyik segédje volt és ott jajgatott. — Már pedig Freund ur, meg kell verekednie a fiának. Ezt az ügyet íovagias utón Kell elintézni. — Főhadnagy ur ! Hátha az Árpikám lo- vagiasan bocsánatot kérne ? — Mit? 0 kér bocsánatot mikor hozzá vágnak egy fiaskót ? — Drága főhadnagy ur! Valahogy védje meg az Árpikámat! — No majd megtanítom pár fogásra. Le gyen csak nyugodt Freund ur. Eljött a párbaj idője is. Forgács' önkéntes ur Dagyou bandagierozva remegett és várta az ellenfelét! — Embereid meg magad, úgy reszketsz mint a nyárfalevél. Az ördögbe is 1 Hiszen egészen jól tudsz vivni ! szólt a kadét.-—- Csak nem gondolod, hogy félek ? Remegek a hidegvéremtől. Nem csoda igy levetkőzve ! — Én meg azt csodálom, hogy meg nem sülsz, igy kivattázva nyáron ! Szerencsére a szolgabiró sem Avolf valami jó vívó és nagy kárt nem tettek egymásban. Forgács rendkívüli frisseséggel hátrált egész tán' cot járt körül a teremben. Jó húsz percig hader náztak igy minden eredmény nélkül, míg egyszer Forgács a sok ugrálás közben megcsúszott és véletlenül a szolgabiró karján egy elég liosz- szu vágást ejtett. A párbajnak vége lett, de Forgács nem békült ki. Majd ő bekül ki! A sértetlen fél kihúzván magát büszkén ment felöltözni, csak az csodálatos, hogy a háta közepén ott piroslott egy kardlap nyoma. No de az nem látszik, csak egy kicsit sajog és azt egy hős némán, szó nélkül tűri. Forgács Nyiryvel és a főhadnagy gyal a szállóba hajtatott, hol a familia várta. De a hír hamar terjed. Az összes ismerősei már ekkor tudták, hogy Forgács iszonyúan helybenhagyta a szolgabirót. Ja, egy huszárral mit kéz 1 ki egy civil ! A kávéház előtt pár férfi ismerőse volt. Elkezdtek éljenezni, mikor a kocsi arra ment. Odébb a sarokházból a két Deutsch kisasszony kendőt lobogtatott : Éljen a hős! Itt leszállt, hogy megköszönje a gratulációt. A Braunéknál is várták az ablaknál. Még az asszony is kiáltozott : Hoch, hoch ! Itt is le kellett szállni. Így ment ez még vagy tízszer, míg végre a főhadnagy megunta a sok megállást és kijelentette. Igen célszerű a nyaralóban a közkedvelt MAGGI'üooka. ,, Ez süritett alakban a kiváló húsleves összes alkat észéit tartalmazza és — csupán forró vizzel leöntve — azonnal kiváló erőteljes húslevest ad: leveseknek betéttel való készítésére, hamis levesek izének megjobbitására, főzelékeknek feleresztésére mártásoknak „ sülteknek „ stb. Hl' P MAGGI Illlillllll! (kész húsleves). Csak a MAGGI névvel és a keresztcsillag védjeggyel valódi!
