Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-23 / 25. szám
■XL. évfolyam 25. szám Szekszárd, 1912 június 23. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz.. hová a lao szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Mclrér-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Mii hoz a jövő. Nem vagyok semmiféle, a politikai dolgokat intéző, befolyásos államférliiival ösz- szeköttetésben még oly csekély mértékben sem, hogy az a helyzet jövő fejleményeiről tájékoztatni kegyes volna. De, mint afféle kisebb politikus, még is, tisztán a tapasztaltakból következtetve, megkísérlem a kormány jövő terveiről a közönséget, a valószínűség teljes látszatával, tájékoztatni. A helyzet a következő. Bécsben a felemelt létszámú katonai javaslatot minden áron keresztül akarták vinni és amikor látták, hogy ez az ellenzék ellentállása folytán nem lehetséges, elhatározták annak a szükségesnek mutatkozó erőszak alkalmazásával való keresztülhajtását. Lukács László miniszterelnök, aki a miniszterelnöki székbe vágyott, inig célját el nem érte, a Justh- párttal titkos összeköttetést tartott fenn és Tisza István az ellenzék iránti vad gyűlöletből és természeti hajlamainál fogva vá- lalkoztak reá, hogy a véderőjavaslatot, ha szükség lesz, az egész ellenzék eltávolításával is keresztülviszik. Bécsben érett meg ez a terv s első dolguk volt gróf Khuen- Héderváryt, ki nem mutatkozott elég erélyesnek, vagy tán nem is válalkozott volna reá, az útból eltávolítani. Ez megtörténvén, a két nagy magyar munkához látott, Mindig az volt az ellenzéki pártok terve iránti kifogás, hogy nincs egységes programmjuk s igy nincs kivel egyeségre lépni. Hogy ez milyen ravasz kifogás volt, semmi sem igazolja jobban, minthogy, midőn az ellenzék egy közös megállapodás: a jutott, azt Lukács László kereken visszautasította, pedig az nagyban és egészben egyezett azon választói tervezettel, melyet Felelős szerkesztő Főmunkatárs' BODA VILMOS HORVÁTH IGNACZ ő a Justh-párttal előzetesen közölt. De akkor már megkapta a jelszót, hogy »rajta«, így következett el az a páratlan parlamenti botrány, hogy az ellenzéket nagyobb részben kizárták s megjelenésükben fegyveres erővel megakadályozzák, A csonka parlament pedig egyre-másra gyártotta a kétséges értékű törvényeket. Minden ajkon, a helyzet ily alakulása folytán, most már az a kérdés lebeg: miként fog ez végződni ? Megkísérlem erre a feleletet megadni. Mire e sorok napvilágot látnak, tán már a mit jelzek, be is következik. A második ülésszak megnyittatván, megejtik a szükséges választásokat s rövidesen letárgyalják a felemelt létszámú ujjoncjavaslatot s még néhány kisebb dolgot, melyek elintézésével a parlament munkaképességének hasznos voltát, amit senki sem von kétségbe. — Azután hamarosan el fogják őszig napolni a Házat. Az ősszel azután Lukács elő áll választójogi tervezetével, — melyet athatós csalétekül vél használni, nem követelve az ellenzéktől cserében többet, mint hogy alkalmazza Deák Ferenc hires mondását: vessünk fátyolt a múltra. Még talán Bécsből is, — mint Tisza Kálmán idejében történt — jön egy engesztelő királyi kézirat. De az lesz azután az igazi krízis, mely ez esetben bekövetkezik. Az a vérig sértett ellenzék, nem hiszem, hogy valaha Lukács Lászlóval szóba álljon, még ha Őfelsége bíboros palástjába takaródzva tesz is kiséri stet. De ami történt, az a király egyenes akaratából, vagy legjobb esetben, beleegyezéséből folyt. Az nem feltehető tehát, hogy Őfelsége azokat, kik neki szolgálatot tettek s kik — úgyszólván — az Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: E?ész évre 12 K, V* évre 6 K, lj4 évre 3 K Számonként 2-t fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szói? 8 korona, 100—200 szói? 9 korona. 200—300 szói? 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér ?armond soronkint 30 fillér utókor, de a mostani nemzedék előtt is, hazafiság dolgában, erős és szigorú megítélésre szolgáltak rá, elejtse. Ha csak alkalmazást nem nyer az a régi osztrák gyakorlat, mely az embereket kihasználja s ha nincs többé szükség rájok mint a kifacsart citromot, elveti. Már most hol van az a Deák Ferenc féle bölcsesség, mely az ország szekerét ebből az újabb kátyúból kiemelni képes volna. Nincs kétség tehát benne, hogy szomorú jövőnek nézünk elébe. Van egy csonka parlamentünk, melyben a magyar a magyarral mint halálos ellenség áll egymással szemben. Van egy csomó törvényünk, melynek érvényességéhez bizonyára sok szó fér; van egy miniszterelnökünk, ki hogy állását me tarthassa, kész Őfelségét helytelenül tájékoztatni; van egy házelnökünk, ki született zsarnok s akkor van elemében, ha erő- szakoskodhatik. Van végre egy Ausztriánk, melynek lakossága, kivétel nélkül, őrülete- sen tapsol és örvend, ha Magyarországot katonai erővel legázolják. Ez a helyzet fog pedig fentállani még ősszel is, midőn a parlament tanácskozásra újra összeül. De Magyarországnak ettől a vigasztalan helyzettől nincs mit tartania. Mert legázolhatják most is, mint tették a múltban számtalanszor; de Magyarország nélkül nincs nagyhatalmi állás, nincs Osztrák-Magyar monarchia, de van a magyarságnak egy külön Istene, mely néha, esetleg bo- szuálló is tűi lenni. Ez a magyarok Istene tartotta fent hazánkat ezer éven keresztül, most sem hagy el bennünket. Azért Magyarország lesz, ha mindjárt Ausztria megsemmisül is. Boda Vilmos. TÁRCA. A jéghegyek. — A hajók réme. —Tavasszal és nyár elején az Atlanti óceánon mindig nagy veszedelmet okoznak a jéghegyek, amelyek Grönlandnak a tengerbe nyúló gieccsei- ről vagy a Jeges-tenger nagy jégmezőiről szakadtak el és azután az árammal dél felé vándorolnak. Amelyik hajó ilyen jégheggyel összeütközik, annak sorssá meg van pecsételve, mint ezt a Titanic-nak, a jelenkor legnagyobb és biztonsági eszközökkel is legjobban felszerelt hajó esete mutatta, bizonyságául annak, hogy e jéghegyekkel szemben a 60.000 tonnás uszóvárosok se biztosak, sőt sokan azt állítják, hogy ezeknek a hajóknak éppen az óriási nagyságuk válik ilyenkor veszedelmekké, mert nehezen kormányozhatok. Az Atlanti óceánon az év első felében mindig nagyszámmal úsznak délfelé a jéghegyek és gyakran még a tropikus rónába is bevetődnek. Nagy részük Grönland gleccseiről szakadt el. Ezek a gleccserek messze nyúlnak bele a tengerbe és tavasszal, amikor a sarkvidéken kezdődik a félévig tartó nappal, a gleccsereknek a tengerbe tolt részei letörnek és valamelyik áramlattal útjukat veszik délfelé. A jéghegyek, de különösen a jégmezők másik része az Északi Jeges-tengerből indul útnak, ahol a hullámok a nagyszámmal úszó jégtáblákat egymásfölé tolják, ami által gyakran óriási több kilométer hosszú úszó jégmezők keletkeznek. Az úszó jégtömegek óriási nagyságot érnek el. Gyakran észlellek már olyanokat, amelyek tömege 100 magasságra nyúlt a viz fölé. Mivel a jég csak nagyon kevéssel könnyebb, mint a viz, az úszó jégtömegek nagyobbik része a viz alatt terül el. A viz es a jég fajsulyának viszonyából kiszámítható, hogy az úszó jégnek csak körülbelül */? ed része látszik ki a vízből. Ebből következik, hogy pl. 100 méter magas jéghegy 6—700 méterre nyúlik a viz alá, tehát olyan óriási tömegű, -hogy mellette a legnagyobb hajó- óriás is törékeny dióhéjjá törpül. Legnagyobb számmal április és május hónapokban tűnnek fel a jéghegyek az Atlanti óceánon, amikor a hideg Labrador áram a Baffino-öbölből, a Darvis- csatornából és a grönlandi déli partokról Eszak- Amerika keleti partjai mentén délre viszi az Ujfunland körüli vizekbe. A hideg Labrador- áram és a dél felől jövő meleg Golf-áram itt érintkezik egymással, minek következtében gyakran áthatatlan sűrű köd borul a tenger nagy részére és ez még növeli a veszedelmet. Ujfunland keleti szélén különösen sok ax úszó jéghegy, így 1882. május 24 én egy német gőzös 24 óra alatt 651 jéghegyet észlelt. A hajósok természetesen tudják ezt és az ujfulandi vizekben nagyon vigyáznak. Ködös időben azonban, különösen éjnek idején alig van más eszközük a közeledő jéghegyek felismerésére mint a hőmérő gondos megfigyelése. A hideg, amit az úszó jégtömegek kisugároznak, olyan intenzív, hogy a levegő egy jéghegy közeledésénél hirtelen lehűl és ezáltal föltétien biztonságban jelzi a hajósoknak a közelgő veszedelmet. Rémesen bug ilyenkor a hajó vészkürtje. A jéghegy elől nincs más menekvés, mint az útirány gyors megváltoztatása. A ködben azonban ez is veszedelmes. Nappal, fényes, napos időkben a jéghegyek rendkívül bizarr látványt nyújtanak, N melyek úszó sziklaszigetekhez hasonlítanak és fehér színben tündöklő falaikról bűbájos fényben verődik vissza a napsugár. M ásokon szakadékok és szirtck láthatók, vagy magas hidakat képez, amelyekről óriási jégcsapok és jégtük csüngenek alá. A nemzetközi tengerhajózási szabályok szo- riut minden hajónak, amelyik jégheggyel találkozik, kötelessége azt a kikötő hatóságoknak jelenteni. Újabban e jelentéstételek céljaira a drótnélküli táviró szolgál, amely mind nagyobb mérvül alkalmazást nyer. Az egymással találkozó hajók is nemzetközi hajójelek utján közlik egymással a jégviszonyokról tett észleleteiket. Ha a hajók a Marcont készülékkel vannak felszerelve, akkor egyszerre igen nagy körben tudhatják ilynemű észleleteiket é* a hajók pontosan értesülnek arról, hogy hogyan fenyegeti őket a veszedelem. A révhivatalok azonkívül a beérkező hajók jelentései alapján a tengerészeti térképen rajzzal is feltüntetik a jég viszonyokat és számítás utján hetekre előre meghatározzák a lehetséges jégalakulásokat. A kifutó hajók ezeket a jégtérképeket magukkal viszik és sokszor igen nagy hasznukat veszik. Mindezen óvintézkedések dacára azonban sokszor még sem kerülhető el a jéghegyekkel való összeütközés, mint ezt a Titanic esete is bizonyítja és az ilyen összeütközés különösen azért válhat vesztessé a gőzösükre nézve, mert többnyire a jéghegy vizalatti láthatatlan részének mennek neki, amelyik sokkal nagyobb kiterjedése, mint a viz fölötti látható rész.
