Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-16 / 24. szám
TILNAMM3 KOZLONT Függetlenségi és 48-as politikai hetilap XL évfolyam ___________________24. szám___________Szeksznrrt. 1912 junius 16. Sz erkesziöség Bezerédj ístván-ntcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendő!; Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 ktoirér-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendok Quo usque tandem ... Quo usque tandem abutere ? Meddig tart még vájjon az a fékevesztett rohanás, amely a keresztre feszittetés minden kínját elszenvedteti a magyar néppel! ? Hol a végcél s egyátalán le et-e még megállás, mely megakadályozza a jog és törvény szent testének további megszagga- tását ? Mert ne párt szempontból nézzük a történteket! Ne helyeseljük feltétlenül a most már egyesült ellenzék egyik alkotó elemének a Justh-pártnak meg nem alkuvó és talán a praktikus ellentállás határait túllépő ob- struálást, de ne is fogadjuk el nemzeti többségi akaratnak a legalább is gyanús eredetű többségi munkapárt Bécsben megrendelt akaratát, hanem igyekezzünk a teljes pártatlanság ítélő pontjáról megvizsgálni az eseményeket. És ha ezt tesszük, talán mind a két pártra, úgy a többségre, mint a kisebbségre, találni fogunk nagy és fontos okokat, amikből a szörnyűséggel határos következmények szomorú következetességgel eredtek. Ezekért az okokért pedig a nemzet történelmében egyformán felel úgy a többség, mint a kisebbsé , mert a kettőnek küzdelme többet jelent két ellenfél küzdelménél, mivel ez a küzdelem a nemzet bőrére ment s csak a történelem perspektívájában megmérhető veszedelmet jelent a többség olyan győzelme és a kisebbség olyan veresége, amelyben a sarkalatos alaptörvények s az ezeken felépült, tételesen biztosított jogrendet rugdossák meg. Kétségtelen azonban, hogy ebből a felelősségből, mint minden államéletet érintő cselekedetnél, a nagyobb rész egyébként is a többséget terheli. A megtörtént tények aktiv, közvetlenül ható előidézője a többség volt. A kisebbségnek csak egy látszólagos hibája volt s ez az, hogy annak jogos tudatában, hogy a választók számbeli többsége és a választói joggal nem bírók milliói a kisebbség háta mögött sorakoznak, nem vetett számot azzal, hogy az alkotmányos állami élet fokusában — a parlamentben a munkapárt — ha csak alaki, de mégis számbeli nagyságánál fogva : többség. S a mennyiben ez a többség a Bécsból kiadott kormányakarat megvalósítása mellett vérig exponálta és kilátás nem lehetett arra, hogy a kormány házfeloszlatás és tiszta választás utján, a nemzeti akaratot hamisan mutató parlamenti tükröt más ösz- szeállitásban az igazabb népakarat vissza- tükrözőjévé tegye, lehet tán kérdés, mire a jövő egész tisztán megadja majd a választ: helyes és megengedhető volt-e a kisebbség részéről tovább is a kérlelhetetlen negació álláspontjára helyezkedni, vagy pecbg kitérve a fizikailag feltartózhatatlan előtt, a jobb reményével, ünnepélyes és a nemzethez méltó óvással és tiltakozással elfogadni a mai s a még elkövetkezhető rosszakért a kevésbbé rosszat. Ezt majd megítéli az idő. Hogy ez az ítélet azonban a küzdő ellenzékre csak elismerést hozhat, következik abból, hogy ez Felelős szerkesztő Fómunkatars BODA VILMOS HORVÁTH IGNACZ a látszólagos hiba is erénye az ellenzéknek, mert bár éppen a rendkívüli körülmények folytán az obstrukció rendkívüli eszközökkel is élt, ezek a rendkívüli eszközök mindig törvényes eszközök maradtak s hogy ennek az obstrukciónak célja a nemzeti erő gyara- pitása és a magyar nemzeti érdek megóvása volt elvitázhatatlan. S hogy ezen obstrukció törvényes lehetőségének fenntartását a mi Ausztriához való speciális viszonyaink mellett még a munkapárti többség magukban is értékes és legértékesebb elemei is fenntartandóknak nyíl- vánitották. Ezzel szemben nekünk meg lehet és meg kell ítélnünk már ma is azt, ami történt s azokat, akik ezt cselekvőleg történtették. S ez mind, a maga megdöbbentő részleteivel, a parlamenti többség terhére esik. Konce- dáljuk, hogy a többségi akaratnak érvényesülni joga van, sőt egyenesen kell. Kérdés azonban, hogy mindenben-e és minden áron-e ? Hiszen egy egyén, egy közönséges élőlény »akarom«-jának is meg van a hogyanja, a mikéntje ? Még egy egyszerű akarásnak is meg vannak a törvényes, fizikai és ethikai határai. Hogyan rúghat el maga alól minden törvényi és erkölcsi szabályt, sőt annak még formai külsőjét is a törvényhozásban ható és akaró parlamenti többség ! ? A többségnek, vagy taláu csak aktiv vezérének, Tisza István grófnak oly magáról való és menthetetlen megfeledkezése volt ez, ami a kisebbségnek, a tizenkettedik órában megalkotott egyesült ellenzéki programmérséklésben amúgy is kiengesztelt fenti látszólagos hibáját is teljesen eltünteti. A többség saját magának és az általa cselekvő parlamentnek tartozott azzal, hogy erejét egy pillanatig sem használja a parlamenti tisztesség rovására. A parlamenti működésnek a törvény és az erkölcs tisztelete olyan alphája, hogy amellett igazán nem is gondolhatott a kisebbség arra, hogy a munkapárt a maga akaratát semmivel sem számolva, statáriális erőszakkal, még az abszolutizmus által is csak nagy óvatossággal kezelt szuronyos hatalommal érvényesíti. — Az alkotmány alphájától nem lehet az alkotmánytalanság ómegájáig eltévelyedni. Igaz, hogy minden akció reakciót szül, megengedjük, hogy a függetlenségi és 48-as Justh-párt akciója részben oka volt a többség reakciójának, azonban minden reakció csak annyiban ismerhető el abszolúte jogosnak, amennyiben relative nem nagyobb az okául beállítható akciónál. Még ha nem is keressük az ellenzék akciójának messze benyúló egyéb okait is, be kell tehát látni mindenkinek, hogy az eseményeknek ily irányú tovább fejlődése veszedelmesebb a stagnálásnál, mert mig az megakaszt, addig amaz legértékesebb javainkat teszi tönkre. Az obstrukció híveinek legszebb cselekedete volt, amikor, bár a legutolsó pillanatban, az összes ellenzékkel megállapították minimálisra mérsékelt programmjukat Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: E?ész évre 1? K, V, evre 6 K, l/* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint SO till ír s azt tárgyalási alapul Lukácsnak felajánlották. A többségnek, melynek az ellenzéki mérsékelt programm merev elutasítása már nem legkisebb bűne, az lesz a legszebb győzelme, amelyet, fölismerve eddigi tettének minden irányú jelentőségét, önmagán fog aratni és meg áll az elindult utón s igyekszik vissza csinálni azt, amit eddig tett. Nehéz dolog ez, de nem lehetetlen. A törvényhozás 2 faktora még nem nyilatkozhatott meg. Ha a főrendiházban képviselt hagyományos alkotmányos tényezők, a főpapság, és a napi küzdelmek fölött álló mágnások és főrendek szabály és törvényszerű eljárásra visszaadják az »országos határozatokat«, ha a többség és kisebbség felelősségük tudatában összefog az elkövetett hibák helyrehozatalára, úgy az még sikerülhet. Ha bármelyik részről egy-két exponált név viselője áll ennek útjában, úgy azok álljanak félre, mert most csakugyan : a haza veszélyben van. Kérdés csak az, hogy remélhetjük-e az ennyire elvadult helyzet szanálását. A történelemből kell tanulságot keresnünk. S ebből azt látjuk, hogy a magyarnak mindig támadt en-íiai közül hóhérja, mindig akadt Ocskay-ja. De látjuk azt is, hogy a legnagyobb veszélyben is, a reménytelenség sirgödréből is mindig kikelt a megváltás is. Ma már annyi és oly nagy dolgok történtek, hogy megdöbbenve eshet gondolkodóba még Tisza Kálmán fia is. e. IA legújabb norvéglai államalakulás. — Irta: Zsigmond János kegyesrendi tanár. — Norvégia történetéből, különösen legújabb történetéből fogok elmondani egyet mást, ami megszivielésre méltó adatokat és tüneteket fog mutatni és érdekelhet, sőt okulásra méltó példát nyújthat mindazoknak, akik a következetes, céltudatos és egységes politikai magatartás terén akarnak és tudnak valamely néptől tanulni. A norvégiai törvényhozók és a nép közt szoros, benső kapocs létesülhet, mert a nép nem látja, nem tapasztalja azt, hogy ő legtöbb esetben csak eszköz a feltörekvő jelöltek kezében, akik az ő vállain akarnak emelkedni odáig, ahol zsiros hivatalokkal, jól jövedelmező gondtalan állásokkal szokták a való és nem való érdemeket jutalmazni, így fejlődött ki Norvégiában a bizalom a népben a vezető elemek és első sorban a törvényhozók iránt, akikről nem volt alkalmuk tapasztalni egyetlen alkalommal sem, hogy bizalmukkal visszaéltek, Ígéreteiket be nem váltották, törvényhozói megbízatásukat önző célok elérésére használták. Ez a bizalom pedig sokkal fontosabb, mint gondolnák, mert ezen fordult meg legújabban Norvégiának egész sorsa, története és külön állammá való alakulása. A népnek említett általános műveltsége mely azt eredményezte, hogy hazájának helyzeté*" a maga tiszta valóságában megismerje és felfogja és a vezetőkbe vetett törhetetlen bizalom hozták létre — mint majd látni fogjuk — azt a fényes eredménnyel járó nagyszabású műveletet, mely minden vér nélkül Norvégia állami teljes függetlenséget eredményezte. Norvégiának minden állami különállása mellett is hiányzott a külföldön az ő saját konzuli képviselete. Ennek a nélkülözhetetlen állami kelléknek a megszerzése volt 1900-tól kezdve minden norvégnek legfőbb vágya. A norvégekben teljesen felébredt az önállóság érzete s az ellentét
