Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-28 / 17. szám
XL. évfolyam ________________________17. szám Szekszárd, 1912 április 28. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-ntcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatars BODA VILMOS HORVÁTH IGNACZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: E?ész évre 12 K, 1ji evre 6 K, l/* évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szói? S korona, 100—200 szóig 9 korona 200—200 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér A bonyhádi „Bauernbund“. A »Dunántúl« cimü pécsi hírlapban néhány nap előtt megdöbbentő dolgokat olvastam. Szó szerint a következőket: »A bonyhádi Bauernbund ellen pánger- mán izgatásai miatt az utóbbi időben sok panasz érkezett. Mint újabban Zomborból jelentik, a szeghegyi (Bácsmegye) gazdák egyesületébe is befészkelte magát a Bauernbund és a legféktelenebbül izgat a magyarság és az úri osztály ellen, A gazdaegyesület vezetőjének, Schneider János tanítónak örökösen összeütközése van a pángermárt igazgatókkal, mert aknamunkájuknak gátat akar vetni. Schneider János tanitó a múlt héten egész csomó névtelen levelet kapott, melyben megfenyegetik, hogy meggyilkolják, ha még tovább is fogja követelni a gyermekektől a magyar nyelv tanulását. < Annak a pécsi újságnak, melyből e szomorú hirt idézem, tapasztalásom szerint semmiképp sem kenyere — botrányokban utazni vagy olvasó közönségét alaptalan koholmányokkal traktálni. Amennyiben tehát a »Dunántúl« értesülése — miként valószínű — tényeken alapszik: bizony aggódó bazafiui lélekkel tűnődhetünk a fölött, hogy miként lehet Bonyhádon s egyátalán a mi, mindenféle nemzetiségi mételytől s állsmellenes fészkelődéstól mentes vármegyénk halmai s síkjai között a pángermániz- mas ügyét szolgálni ? Hogyan, a vakmerőség és lelketlenség minő széditően magas fokáról lehet nálunk pángermán izgatókkal szövetkezve, amolyan »hazátlan bitang« nemzetközi alakokkal egy követ fúni, akik vagy talán helyesebben : amelyek (mert hazaíiság szempontjából nem emberek azok, uur es íviorscnn mzer rerenc tornai luzo.io szakaszparancsnokokat, Pettrits Ferenc tolnai tűzoltó csővezetőt, Pettrits Károly és Burkovics Lőrinc tolnai tűzoltó szivattyuvezetőt, Bodor István dunaföldvári tűzoltó osztályparancsnokot, Ruff József és Engyel József dunaföldvári tűzoltókat a tűzoltás es mentés terén 25 éven át teljesített érdemes tevékenységük jutalmául disz- éremmel tüntette ki. — Elfogott kivándorlók. Ifj. Mayer István, Széni páll Pál és Jobbágy István döbröközi lakosok útlevél nélkül akartak Amerikába vándorolni. Ezt azonban a csendőrség megtudta és a hatóságnak- bejelentette. A hatóság megtette a szükséges intézkedéseket az Amerikába igyekvő döbrüköziek letartóztatása és hazaszállítása iránt. — Selyemtenyósztök figyelmébe. Aki se lyemtenyésztéösel akar foglalkozni, az forduljon a szekszárdi ''selyemtenyésztési felügyelőséghez selyempetéért. A petekiosztást bizonyosan készítetni lógja az a körülmény, hogy az ország lega rügyek elfagytak. Zsur faiuir. Irta: Dr. Mányoky Gyula. Nyolc óra van. Este van. Novemberi öreg este. Nagy sötétség és mély csend. Kihalt minden. Csak a piac téren a nagy vendéglőben van élet : hat szál cigány húzza a Bükjei szoknyát. Polka taktusban húzzák. Sváb legények isszák hát a hegy levét. Mert ha magyarok mulatnának, csárdásnak cifrázná a szabatoni első banda a felül bő, alul szüle szoknyát. Negyedóra múlva élet támad a magyar utcában is. A főszolgabiróék, a járásbiróék, a taka- réki igazgatóék és az ügyészék, az albiróók, a azolgabiróék, a járás orvosék, a gyógyszerészék vannak ott. Férjek és feleségek. Hosszú libasorban jönnek, óvatosan a házak s a kerítések mellett ; arébb árok is van, gödör is vaa. Az árok ! hanem igazán »bestiák«) meggyilkolással fenyegetik meg azt a kötelességtudó tanítót, ki a tanköteles gyermekektől tíz országos iskolai törvény utasításához képest a magyar nyelv ^tanulását megköveteli ! Hogyan lehet ilyen gálád irányzatnak szolgálatába szegődni Tolna vármegyében, hol a katholikus és protestáns' hitvallású németek, földmivelók s iparosok egyaránt jó érzésű és magyarosodni kész hazafiak ? Tolnában, melynek egész területén pángermán érzelmű kabátos embert ■-— kivéve, ugylátszik, a Bauernbund vezetőit — a néppel . érintkező középosztályban, úgymint a községi jegyzők, papok, tanítók, ügyvédek, orvosok, gazdatisztek között, hitem szerint Diogenes lámpásával sem lehetne találni mutatóban csak egyetlenegyet is! , Honfiszivem egész hevével kérem és kényszerítem a németajkú nép között élő, intelligens' középosztálynak az imént felsoroltam állású nemes gárdáját: résen legyünk, kedves honfitársaim, óvjuk, tartsuk vissza jóravaló s magyar hazáját szerető német népünket a hazaárulás ama vészes örvényétől, melybe azt holmi alacsony, kufár lelkek netán magukkal rántani akarnák 1 Vármegyénk férfias akaraterejéről s energiájáról ismert és nagyrabecsült alispánját pedig teljes tisztelettel arra kérem fel: hogy nézzen egy kissé tüzetesebben a bonyhádi »Bauernbund« körmére és ha ennek tenden-. ciája oly cudarnak bizonyul, mint a minőnek ezt a »Dunántúl« híradása feltünteti: akkor sújtson le reá — kérem — könyörtelenül a hazaszeretet adta titáni erővel és zúzza azt pozdorjává, úgy, hogy hírmondója se maradjon. Pártos Zsigmond plébános, érdemesült esperes. szakadékok fölött, a sártengerek között vonuló menetet a járásbirósági jegyző nyitja meg. Kézé ben egy furfangos masinával. Ha hátul megnyomják, elől világit. Gyakran a sárcipőket elnyelő helyeknél fölkiált: ,,Vigyázni tessék.“ ,,Hogy baj ne essék“, — veszi át a szót a szolgabiró- sági gyakornok, aki meg bezárja a sort egy kucsérkocsibeli acetylen lámpával. A zajra, az acetylen csudára a kutyák bősz hangversenybe kezdenek. Klumpáikba bújnak és a kapukba kitopognak a férfiak. A családapák elkiáltják : „Weibi, Kinter hinaus kommen !“ Az asszonyok kezeiket összecsapják, a csemeték szá- j jukat eltátják, a férfiak pedig megemelik C3eperke kalapjukat és azt mondják, hogy „gnoben !“ Ami a szabatoni lutheránusok nyelvén ,,jó estét!“ I jelent. A szabatoni pusztai bérlőéknél minden ablak világos. A folyosón is függő lámpa ég. A folyosó bejárójánál egyik oldalon a Jancsi kocsis, I a másikon a felesége várják a zsúrra érkezőket. \ Kefékkel, törlőruhákkal. Hogy megszabadítsák őket a zsúrra utazás közben rájuk ragadt sártömegtől. „Csülökre anyjuk !“ — kiáltja János, mert Lischen, a kisegítő szobaleány elkiáltotta: „Gyünnek !“ Nagy vidáman érkeznek a zsurozók. Az albiró, a szolgabiró, a bírósági jegyző, a szolga- birósági gyakornok a kvartettben énekelik már is : ,,Nem megyünk mi innen el.“ Hangos az üdvözlésektől a tágas udvar. Fölriadva a récék is, hápogni kezdenek. Meleg kézszoritások, szívélyes ölelések, cuppanós csókok, még cuppanósabb kézcsókok. „Hozott Isten benneteket!“ — ,,Az ám, meg az ecetylen, nélküle még most is a lutránus utcában turiatáznánk.“ Jancsi és Jancsiné munkába lépnek. Pisztolydurranás az udvaron. „Szent Isten !“ — 3ÍkonSzekszárd lakásbérleti szabályrendelete. A folyó hó 15-én tartott rendkívüli kép1- viselő testületi közgyűlésen jelentette be a Városi polgármester, hogy a lakásbérleti szábályrendelét , a szükséges miniszteri jóváhagyással ellátva vi*z- szaérkezett, s igy az a folyó évi május hó 1 én hatályba lép. A minden bérviszonyra kiterjedő szabály- rendeletnek a nagyközönséget érdeklő- főbb pontjait a következőkben ismertetjük: 4 A szabályrendeletben foglaltak mindenkire kötelezők, — ha a bérleti viszonyt kölcsönös megegyezéssel másként nem szabályozzák. ifivel pedig a bérleti viszonyoknál előfor-: I dúlt különféle vitás esetekben a hagyományos^ Szent-Györgynapi és Szen.t-Mihályi rendszer, illetve rendszertelen szokás, a jogkereső félnek, semmiféle jogbiztonságot nem nyújtott,- —r, hiszen épen ezért kellett a szabályrendeletet . készíteni — feltétlenül szükséges, hogy a lakosság, az, egész vonalon ahhoz alkalmazkodjék. Nehogy úgy. járjunk, mint azzal a bizonyos ' bérkocsi szabály p rendelettel, — amit mikor a város elkészített,, kisült, hogy Inába csinálta., mert a tisztelt bérkocsisok át vedlettek pasasér, szállító fqvarpr, sokká,- .s ezen. Kolumbus tojás szerű módon Játszn szák ki a szabályrendeletet a r, t. város rendé-t szetének nem- a legnagyobb dicsőségére'. Hog.y pedig a lakbérszabályzat életbelépése •« tényleg bekövetkezzék, épen azért kötelessége a ■' város vezetőségének, bogy a helybeli állami, vármegyei stb. hivatalokat a kellő módon érte- * sitse a szabályrendeletről, hogy a városban ige-n j. nagy számban bérletben lakó tisztviselők lakbér-- illetményeit a szabályrendeleti bér évnegyeden- - kint folyósítsák. A hivatalnoki osztálynak nagy- érdeke, ez, mert az életbelépő szabályrendeletben nyerheti meg a bérbeadóval szemben a szüksé- 1 ges jogbiztonságot. A szabályrendelet szerint a bérévnegyedek február, május, augusztus és november hóna- * pokra esnek. A felmondási idő rendszerint o havi kivéa——^« ganak a hölgyek. „A teremtésit !■“ — mondják a teremtés urai. — „Gombát ettél ?“ Kérdi a főszolgabíró. — „Üdvlövések a kapuba“, — válaszolja a közigazgatás gyakornoka. — „Adjuk csendőrkézre“, — évődik a járásbiró. — ,,Hát, csak a munkapárti parasztoknak szabad V — kötekedik a gyakornok. — „Ez a prakszi kezd vakmerő lenni“, —- botránykozik a szolgabiró, a kihágási ügyek intézője. — „Inkább bátortalan“, — pajzánkodik az albiróné. — „A kis kokett“, — pajzánkodnak a hölgyek. — „Bravó“ lelkesednek a férfiak. — „Meglátszik kedvesem, hogy öt napig Budapesten volt“, pikánkodik a takaréki fiskálisné, a szabatoni nőegylet elnöke. Toalett igazításra a hölgyek a hálószobába vonulnak, a férfiak az ebédlőbe mennek. Alapvetőül könnyű bort isznak, de azért poharakból. Elégedetlenkedik a járásorvos: „Nagyok, nem lehet velük jól kocinteni. Osszeütni a boros poharakat, felül piano, alul forte, gyorsan, hogy a moll és dur között ne legyen pauza: — ez a legszebb zene a világon“. így kocintgattak ők diák korukban. Ah, a diák élet! . . . Es belemelegednek az emlékei fölidézésébe. Liachent is kimenesztik, hogy szabadon folyhasson a szó a csínyekről, a kalandokról. A szerelmes éjszakákról. Toalett után a szalonban jönnek össze a hölgyek. Tea és a „nem megyünk el“ négyes fogadják őket. Bevonulnak velük a cseléd, a piac, a fűszeres, a mészáros kérdések. Merész kanyarulattal a közjegyzőékre térnek, hogy miért nem jöttek ? „A gyógyszerészné szerint — náthás a a közjegyzőné, piros lett az orra. A takaréki igazgatóné szerint — nem készült el az uj ruhája. A járás orvosné azt suttogja, hogy az uj szobalányuk miatt nagy jelenete volt a férjével. A nőegyleti elnöknő pedig azt hangoztatja, hogy neheztel, mert nem szavaztak meg segélyt párt-
