Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-21 / 16. szám

XL. évfolyam 16. szám Szekszárd, 1912 április 21. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség . Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lat) szellemi részét illető minden közlemények infézendők Felelős szerkesztő Fo munkatárs Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1jt evre 6 K, 1ji évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Volr.ér-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkülriemények infézendők BODA VILMOS HORVÁTH IGNACZ Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint H0 fillér Héderváry és Lukács. Azt mondja a német közmondás : ne­héz a választás. De ha már a politikát figyelmen kivül hagyjuk s tisztán egyéni rokonszenvből indulunk ki, inkább hajlik a mérleg a megbukott miniszterelnök Khuen- Héderváry Károly gróf felé. Egyéniségében volt valami vonzó, mely még politikai ellenfeleit is hatalmába kerí­tette. A hírhedt horvátországi kény ur tu­lajdonságait ugyan senki sem tudta Magyar- országon benne felfedezni. Azután bukását egy nemzeti ügyben való állásfoglalása idézte elő, mely az irányában megnyilvánuló jóindulatot még csak fokozni alkalmas. De ami legfőbb, az intrikus s a magyarságot gyűlölő uj hadügyminiszter, az osztrák kö­rök dédelgetett kedvence : Auffenberg lovag halálos ellensége. Ez pedig a legjobb mér­ték, mert akit az osztrákok gyűlölnek, az nekünk magyaroknak — jó barátunk. Már most mit mondhatunk a leendő uj miniszterelnökről: Lukács Lászlóról ? Azt tudjuk róla, hogy az uralkodónak nagyon kedves embere, mi bizonyára nagymérvű szolgálati készségének biztos tanúsága. Tudjuk továbbá róla, hogy Bánffy báró miniszterelnöksége idejében, mint akkori pénzügyminiszter, megcsinálta a hires Ischlii záradékot, mely Magyarország azon jogát, hogy önálló gazdasági életre berendezked­jék, örökre feladta volna. Tudjuk azt is róla, hogy felemelte a dohány és szivar árát s még többnemü adó­emelést tervez s mind ezt azért, hogy a folyton fokozódó, óriási katonai követelé­seket fedezni tudja s igy Bécs kedvében járjon. Tudjuk végre róla, hogy Khuen háta mögött, a nemzeti munkapárt ellenére, két­színű játékot folytatott s inig egyrészt han­goztatta a munkapárttal való teljes együtt­érzését, az alatt a Justh-párttal, kéz alatt egyezkedéseket folytatott s bizonyos meg­állapodásokra is jutott. Ezeknek Ígérte az általános, titkos választói jog megalkotását, de azért Tisza Istvánnal is, ki tudvalevőleg ennek ellensége, jó viszonyt tudott fenn­tartani. Az ilyen múlttal bíró, kétséges visel­kedésű politikustól, bizonyára nem sok jót várhat az ország. Azért mi, kik személye­ket nem szolgálunk, már kinevezése pilla­natában a leghatározottabb ellenséges állás­pontra helyezkedünk vele szemben s sze­rény körünkben iparkodunk táborba gyűjteni azokat, kik benne nem bíznak. Ez nem va­lami nagy fenyegetés, de hisszük, lesznek még sokan az országban, kik hasonló állás­pontra helyezkednek s igy a sok kicsiből támad az a vihar, mely elsöpri őt körmön- fontsággal elért állásából. De azután mit akar Lukács ? Hű marad a Justh-pártnak tett Ígéretéhez s megkísérli megvalósítani az általános, egyenlő és titkos választási törvényt, de akkor szemben ta­lálja magával a nemzeti munkapárt túlnyomó részét, a függetlenségi Kossuth-pártot és a néppártot is. A Justh-pártnak tudvalevőleg a válasz­tói jogra vonatkozólag az az álláspontja, hogy nem szükséges semmiféle megszorítást alkalmazni, az általános választói jog a maga teljes valóságában nemzeti veszede­lem nélkül végrehajtható s az a nemzet el­lenállási képességét fokozni alkalmas. A nemzeti munkapárt nagy része s az egész Kossuth és néppárt ellenben az álta­lános választói jog fenntartás nélküli alkal­mazásától a magyar faj íelsőbbségét és ha­talmi túlsúlyát félti s igy bizonyos megszo­rításokkal kíván élni. Már most, aki ismeri Justh Gyula hajt- hatatianságát s álláspontjához való merev ragaszkodását, biztos felőle, hogy a tech­nikai obstrukció csak akkor fog megszűnni, ha Lukács az ő álláspontjára helyezkedik. Ha pedig ezt teszi, akkor szemben találja magát saját pártjával s az általános vá­lasztói jog merev alkalmazásának többi el­lenségeivel. Lukács László mestere ugyan a kacér­kodásnak, de azért ily nehéz körülmé­nyek közt alig segít rajta ezen kiváló tu­lajdonsága. Azután meg nagy kérdés, hogy Bécs- ben beleegyeznek-e abba, hogy a véderő javaslat tárgyalása felfüggesztessék s a vá­lasztói jog törvényjavaslata tűzessék napi­rendre, ami körülbelül a katonai javaslatok­nak két évre való eltolását eredményezné. Egy év ugyanis szükséges a választó jogi törvény megalkotására, a másik év pedig eltelik, rnig az ezen alapon összehívott uj országgyűlés működését megkezdheti. De ki tudja, ha általános lesz a vá­lasztói jog, minő képviselők gyűlnek össze a dunaparti fényes és tornyos palotában. Lehetnek olyanok is, kik azt fogják mon­dani, hogy semmiféle újabb katonai terhek- ről nem akarnak hallani. Ennek a bajnak orvoslására találták fel a védő erő és választójog pararell tár­gyalásának eszméjét, de ennek sorsa telje­sen az ellenzéktől függ, mert ez megtehet^ azt, hogy a választói jogot gyorsan engedj----- ------------------------------------— i Az „Esti Versek“-böl. Dalokat fűztem gyöngy füzérbe régen, és szétosztottam : egy neked s nekem, s a dalfüzérrel, májusi virággal köriilöveztiik fejedet s fejem. *’ És tovább fűztem ... gyöngy füzért virággal... keverve szépen sárgát, hó feliért, és vittem hozzád... hozzád, mert még voltál... fűztem a rózsád egy mosolyodért! S a volt szokásból megmaradt a munka: ma is fűzök sok nótát, liliomot... bár összeraktam, mást se látok benne, csak illat-szegény, ócska lim-lomotl Ma is csak fűzöm s készül a füzér is... egekig ver a sok kovászos dal; régi kovászok költik-kellik bennem, s lesked rám a vad,'rimes diadal! bűzöm még... fiizöm... s szebb is tán, mint {régen, mikor még érted pergett a dalom; szebb is, szebb is,., mint mártír homlokára versbe konyuló őszi fuvalom. ... De hová rakjam kertem bus növését ?. .. nem illethetem felhős homlokod.., fűzőm a füzért gépszerü szokásból : nem mondom: kell... és te sem akarod ! És mégis-mégis önként is fűződik, mint régen régen nekem és neked... fűződik ... és én koszoruzva látom a te füzéres, liliomos fejed . .. ____ NYX. Ké pek a szabadságharcból. — Március 15-ike alkalmából irta: Farkas Ernőd. — A csodaágyu. Mikor a honvédek Vácz előtt táboroztak, Bernátsky Antal köztüzér hazafutott s édesanyja jól tartotta kedvenc ételével : turósgoinbóccal. Pukkadásig jóllakott s amit nem tudott be­kebelezni, azt papirosba gyömöszölve, elrejtette az ágyuc8Őbe. Egy óra múlva ágyuszemle volt. Az üteg- parancsnok le- s felhaj littatta az ágyucsöveket s belenézett, hogy nem rozsdások-e ? Amint Bernátsky ágyújához ért s lefelé for­dította a csövet, ebből egy halom turósgombóc potyogott ki. Az ütegparancsnok elbámult. Bernátsky meg kékült-zöldiült. — Miféle csodaágyu ez ? — kérdezte aztán. — Ideiglenesen éléskamrának rendeztem be, mondta Bernátsky bátorságot kapva. — No szép tüzér, aki turósgoinbóccal akar lövöldözni az ellenségre.-—- Ezzel én csak magamba akarok lövöl­dözni, az ellenségnek jobb a vasgombóc, mert az örökre megfekszi a gyomrát. Az ütegparancsnok mosolygott s tovább ment, Bernátsky pedig felszedegette a porból a gombócokat,’ megtörölgette 8 ismét eldugta a furcsa éléskamrába. A makói hősök. Az aradi véres utcai harcban, mikor a hon­védeket első Ízben kiszorították a városból, a 29. zászlóalj három közvitéze, Bombiák János és két makói földije elrejtőzött a Tüküly-ház udvarán. — Felnyársalnak itt bennünket a rácok, mondta az egyik közvitéz. — Ne félj tőle, csinálok én köztük olyan ribilliót, hogy mire észre térnek, már mi ugron- berken túl leszünk ! — felelte Bombiák. Azzal a kerítéshez támaszkodtak s a résen át figyeltek. Egyszerre dobpergést hallanak s a hírhedt Joanovics Mihály őrnagy alakja tűnik tel előttük, aki ficánkoló, büszke menen, kivont karddal ve­zette zászlóalját a Tököly-ház felé. Bombiák célba vette Joanovicsot s ledur- rantotta. A szerbek ijedten álltak meg, mire a másik két honvéd is rájuk tüzelt. A szerbek észrevették a lobbanás fényét s rémes ordítással törtek be a Tököly-ház udvarára. — Utánam, bajtársak! — kiáltotta a hős Bombiák s átugrott a kerítésen. Társai követték s csatlakoztak Asztalos őrnagy csapatához, mely ép ekkor indult a város­visszafoglalására. Még éjjel se hagynak nyugodni! Egy Kossuth-huszárcsapat éjfél után érke­zett Törd;* városába s jelentkezni akart báró Kemény Farkas őrnagynál. A kapu zárva volt, de a huszár könnyen feltalálja magát. Megkocogtatták az őrnagy ab-

Next

/
Thumbnails
Contents