Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-21 / 16. szám
2 ro LN A MEGYEI KÖZLÖNY 1912. április 21. tárgyalni, mig a véderőjavaslat keresztiil- menetelét, ha nem is obstrukcióval, de hosz- szu beszédek mondásával késlelteti. Szóval kemény dió az, amibe Lukács László beleharapni készül. Sikerűbe neki, az a legközelebbi napok kérdése. Körmönfont körültekintéssel készítette elő a talajt, a maga számára. Eveken át dolgozott rajta, lehet, hogy el is éri vágyainak végcélját. Készen az ágy, talán bele is lehet telepedni, de hogy aki belefekszik, nem fog rózsákon pihenni, az már egyszer bizonyos. Boda Vilii’ :>h. A városi adminisztráció. I. Már elvétve céloztunk arra, hogy a városi adminisztráció nincs úgy kiépitve, mint ahogy azt egy rendezett tanácsú városnak mint erkölcsi testületnek s a város összlakosságának érdeke megkívánja. Hogy ez igy van, igazolja az a körülmény is, hogy városunknak a közigazgatásban kiváló polgármestere már munkába is vette a városi szervezési szabályrendelet hiányainak és hibáinak orvoslását. Nem bizonyos hivatali vagy hivatalon kívüli személyek gáncsolása vagy az átalakulásnál közreműködők jó szándékának kétségbe vouása vezet bennünket, mikor ezen körülményeket itt szóvá tesszük, sőt már eleve kijelentjük, hogy a mai szervezett állásokban működőket nem akarjuk érinteni, kik készséggel ismerjük el, hivatásukat legjobb tehetségük szerint ellátni igyekeznek, hanem annak a rendszertelen rendszernek a káros és tarthatatlan voltát akarjuk a nyilvánosság előtt megszellőztetni, hogy ha ezáltal egyrészt az illetékes köröknek segítségére lennénk a rendszer hibáinak feltárásában, másrészt a minden változástól és újítástól irtózó polgártársi közvéleményt meggyőzzük annak szükségességéről, hogy ha már Szekszárd rendezett tanácsú várossá alakult, akkor a saját és lakóinak elsőrendű érdeke kivánja a modern, jó és gyors városi adminisztráció teljes kiépítését. Ezúttal a városi adóhivatalról óhajtunk, egyet mást elmondani. Nem szorul bizonyításra, milyen óriási fontossága az, hogy az adóügy mindenben a fennálló törvényeknek és azok alapján kifejlett jog- gyakorlatnak megfelelőleg láttassák el, hogy ezáltal egyrészt az állami és városi költségvetési előirányzatokban számításba vett adójövedelem tényleg be is szedessék, másrészt hogy az adózó polgárok az amúgy is súlyosan rájuk nehezedő közterhek miatt felületes, hibás kivetésekkel s azok kiigazításával járó zaklatásokkal ne terheltessenek. Lévén a közteherviselés a magyar gyomornak amúgy is nehezen megemészthető, fokozottabb elővigyázatot és lelkiismeretes pontosságot igényel lakát. Nemsokára kinyílt az és hálóköntösben egy álmos fej kandikált ki rajta. — Mit akarnak? — - szólt rá mérgesen a huszárokra. — Jelentjük alássan, őrnagy ur, megérkeztünk.-— Ó, hogy még éjjel se hagynak nyugodni — kesergett a báró. — Nem bizony, őrnagy ur, — felelte egy Csató nevű víg huszár, —mert katonák vagyunk. A báró mitsem szólt, csak nagy mérgesen becsapta az ablakot az orruk előtt. — l$o ez is jobb lett volna kisasszonynak, mint katonának ! — morogták a huszárok. Hanem a kényelmes mágnásból csakhamar igazi csataoroszlán lett s főleg neki köszönheti a nemzet, hogy Bem apó a piski-i hidat elfoglalta. Csak utánam fiaim ! Mikor Branyiszkónál a 34. tót zászlóalj csatarendbe állott, Guyon eléjük lovagolt és igy szólt : — Elől dupla lénung, hátul kartács ! Erdőri Imre, a hős piarista tábori pap pedig a rohamjelre feltartotta a keresztet s tótul igy kiáltott : — Csak utánam, fiaim ! Ez a fellelkesült zászlóalj oroszlánként rohant előre. A győzelem után hozzájuk lovagolt Guyon, nagyon megdicsérte őket s ezzel végezte beszédét. — Két hónapra dupla lenung ! Egy jókedvű huszártiszt erre Guyonhoz fordult: — Hát a páter mit kap ? —- Lelki feloldozást ! — mondta mosolyogva Guyon. annak kezelése, mely kellő szakismeret hiányában az adóalanyok között bizony valóságos lázadásszerü elégedetlenséget is eredményezhet. S mégis, szinte csodálatos, hogy a ma érvényben levő városi szabályrendeletben talán a közigazgatásnak egyik ágazata sincs úgy elhanyagolva, mint a pénzügyi ágazat s annak ke rétében különösen az adóügyek kezelése. Nem áll rendelkezésünkre annyi tér, hogy részleteiben is tárgyalhassuk e kérdést. Csak főbb vonásokban. A ma érvényben levő szabályrendelet nem gondoskodik arról, hogy az adóügynek teljesen szakképzett é» a hivatalfőnöki hatalommal felruházott vezetője legyen. Az adóügyi jegyző, ellenőri jegyző, nyilvántartó elnevezéssel kreált állások betöltői tulajdon képen beosztott tisztviselők, azonban preciziro- zott munkakör és kellő ellenőrzés nélkül, mert a hivatalfőnöki teendőket felettük is gyakorló polgármester, egyéb állásával összefüggő tulajdon- képeni munkaköréből eredő elfoglaltságánál fogva fizikai okokból sem gyakorolhatja az adómunkálatok feletti ellenőrzést sem, — de még az adóügye külön szakismeretet és gyakorlati jártasságot is igényelvén annak ellenőrzése, — még kevésbbé teljes elfoglaluágot kívánó vezetése a polgármes temek tiszte nem lehet. Azért szervezi minden r. t. város a városi adóhivatal élére teljes felelősségű hivatal főnökül az adóügyi tanácsosi állást, felruházva a veze téssel járó önálló szak hatáskörrel és pedig az 1883. évi I. t e. 17. § ában megjelölt iskolai és bizonyos idejű adóügyi gyakorlati képzettséggel. Hibája a mai szabályrendeletnek, hogy az előbb említett 3 beosztott adóhivatali tisztviselő munkakörét sem határozz* meg pontosan, csak minden rendszer nélkül össze vissza oly általánosságban, hogy az a beosztottak kisebb fokú felelősségének megállapítására nem alkalmas, ellenben a legnagyobb teret nyújtja az amúgy is fej nélkül mozgó hivatalnak az önként kínálkozó hatásköri villongások és dolog áthárítások, munka áttolások utján való teljes megbénítására, nem tudván ugyanis, hogy melyik a kéz és láb, a láb nem egyszer fogni, a kéz meg járni akar, s igy megáll az egész anélkül is rosszul tákolt gépezet. így van aztán az, hogy az érdemleges adómunkálatot, — melynek teljes szakismerettel való ellátásától a város és állam jövedelme s a városi adófizetők nyugalma függ, nem egyszer egy az irás és olvasás művészetében a városi dijnokságig karriérezett mesterlegény készíti el. Ezért aztán más, jó adminisztratióju rend. tan. városok a mindenütt bevált adókerületi rendszert honosították meg, mely nálunk is a viszonyok teljes javulását eredményezné. Szekszárd ugyanis nagj^ságánál fogva 2 adó- kerületre volna felosztható s az egy-egy kerület élére állított adójegyző, (vagy adótiszt) egy-egy Írnokkal az összes kerületébe tartozó adómunkálatokat a legnagyobb pontossággal láthatnák el az adóügyi tanácsos vezetése és ellenőrzése mellett, amikor is nem volna pl. szükség arra, hogy az adóösszeirást 0 hétre felfogadott kicsapott, vagy félbe maradt diák gyerekek végezzék, mert az adótisztek és segédeik állása kellő iskolai és szakképzettséghez köttetvén az adómunkálatok kezdetétől fogva, szakközeg által készülnének. Meghozza az ilyen rendszer a helyes munkamegosztásból következő teljes és jó közigazgatást, amikor a felek teljes megnyugvással a megvál- tozhatatlanba fizetik adójukat. De most, amikor a szakszervezés nélkül, — Isten nevében összeütött adómunkálatokban hemzsegő hibák után való szaladgálással, városházától a pénzügyigazgatóig, onnan vissza, és aztán újra vissza, — kérvényezéssel, jövedéki vizsgálatok kiállásával, — agyon gyötrik magukat a tisztelt adóalanyok, nem csodálkozhatunk, ha nem jól szuperál az adóprés s a pótadó emelkedik. Mert hiszen a városnak is első sorban létérdeke, hogy a városi közterhekhez mindenki arányosan és egyenlően hozzájáruljon. S aztán micsoda rendszer az, mely megengedi, hogy azon hibának kijavításáért, mely hibát tudatlan, vagy felületes kivető közeg okozott, a fél a kérvényt készítő ugyanazon közegnek magánmunkálati díj címén még rá is fizessen ? Hiszen ez visszaélésre vezethet ! Kötelezni kell a szervezendő városi adóhivatalt a szóbeli panasz hivatalból díjtalanul felvett jegyzőkönyvben való tárgyalásra . . . És a magánmunkálatokról lévén szó, micsoda rendszer az, hogy adásvételi szerződések, átírások, végrendeletek és a többi cimü magán- munkálatok végzését megengedi a jegyző címen szolgáló városi hivatalnoknak ? Szekszárdon, ahol a jog kereső közönségnek kellő számú ügyvéd áll a rendelkezésére!? 8 mikor az ilyen magánmunkálatok végzése egyenesen a hivatali munkakör hátrányára, kárára van ! 8 innen áll elő aztán olyan állapot, hogy a váron polgármestert fenyegeti a vármegye, fenyegeti a pénzügyigazgatóság, sürgeti nyakra főre valami munkálatért, az adóalanyká-lc kilincset kézről-kézbe adva kiabálják jogos, vagy jogtalan panaszaikat, miközben az adóügyi jegyző cont- raktust készit 6 koronáért. Dehát egyrészt szabad neki, másrészt rá van szorulva. Tessék tehát az ilyen magánmunkálatot közgyülésileg megtiltani, s kárpótlásul a rendes fizetést megadni ! Hisz ott van az államsegély is ! 8 végül az egész vonalon a rendezett fizetéshez kellő iskolai és elméleti szakképzettséggel biró tisztviselőket alkalmazni, a köz érdekében, ami sokkal fontosabb, mint egyes hasznavehetetlen u. n. munkaerők muzeum szerű összegyűjtése. Mert a városi adóhivatalban alkalmazott segédmunkaerők, végrehajtók használhatósága is igen fontos, s nem lehet a városi adóhivatal a helybeli csizmadia, németvarga, szatócs és egyéb iparágak rokkantainak asyluma, mivel a városi adóhivatal a város összes adófizetőinek fejfájditója. Hiszen ma már a nagyobb községek is jegyzői ok'evélhez kötik még a végrehajtói állásokat is, mivel úgy nemcsak a végrehajtások szabályszerűsége van biztosítva, hanem használható szakmunkaerőt is nyernek. Nem követelhető, hogy * község és város szolgálatában megöregedett alkalmazottakat csak úgy stante-pede elkergessék, mert bármily hálátlan a közhivatalnok sorsa, különösen a városiaké, de nem lehet azok kai sem úgy elbánni, mint a kiöregedett konflislóval, hogy ha már nem bírja a galoppeot, virsliket készítenek belőlük, de legalább valamelyes másut is bevált rendszernek életbeléptetése, s a helyes ügykezelés mellett a többi, a személyi résznek is alkalomszerű, ha fokozatos megvalósítása is, * város lakosainak eminens érdeke. Sydney Smith az 1832-ik esztendőben ezt mondta az angol parlamentben : „Minden britt testén megadóztatott inget, ezen adóval terhelt ruhát visel, adóval megrótt ablakából megadóztatott kertjébe tekint le, adóztatott dohánnyal megtömött pipájából pipálgatva ; adóalá vont kenyeret eszik, adóalá eső bőrcipőben vándorolja át az életet, adóval sújtott bérkocsiban lát üzletei után, megadóztatott papirosra Írja leveleit, adó alá vett újságokból meríti bölcsességét, megadóztatott szegekkel elzárt koporsóban helyeztetik el, hogy adóalá eső gyászkocsin szállítsák ki a temetőbe, ahol végre adóval megrótt sírjában menedéket lelhet a sok adó elől“. Elmondhatjuk ezt maholnap, mi magyar adóalanyok is. Fontos tehát, hogy a legszentebb polgári jogokat, a vagyonbiztonságot és a házbéke jogát is legközvetlenebbül érintő adóigazgatás, adókezelés a lehető legjobb legyen, van ez olyan fontos közkérdés, sőt tán fontosabb, mint az irattári használatra készített 12,000 koronás vízvezetéki és csatornázási tervezet. Ezért és sok másért mondtuk mi, hogy lassan és körültekintéssel haladjunk. e. I. KÜLÖNFÉLÉK. — Ministen' köszönet A vallás- és közoktatásügyi minister Leopold Sándornak és nejének, a szekszárdi állami főgimnázium tanulói javára 2000 korona tőkével tett alapítványáért és Tolnavármegye közönségének, a szekszárdi állami főgimnázium tanulói javára 1000 korona tőkével tett alapítványáért, köszönetét nyilvánította. — Lemondás. Prangárt Imre, a dombóvári ipartestület elnöke, ezen állásáról lemondott. Elnökválasztásig az ip^u•egyesület ügyeit Ujvárq József alelnök vezeti. — Alapító tag Tolnavárraegye törvény- hatósági bizottsága legutóbb tartott közgyűlésében Kovács Sebestyén Endre bizottsági tag indítványára 500 koronával belépett az OMGE. egyesület alapitó-tagjai sorába. Az egyesület hivatalos lapja a „Köztelek“ ezen tényről igen elismerően szól legutóbb megjelent számában. — Hivatalos eskü. Dobó János ib. vármegyei ügyész folyó hó 17-én tette le a hivatalos esküt az alispán kezébe. — Csendörség köréből. Edvi Illés Béla csendőrszázados, szekszárdi csendőrszárnyparancs- nok folyó hó 13-án és 14-én megvizsgálta Tamásiban a csendőrséget, ahonnan Székesfehérvárra utazott. — Lemondott jegyző. Brogli Béla mázai jegyző állásáról lemondott, hogy más hivatalt vállalhasson. — Értekezlet. A székesfehérvári tankerülethez tartozó középiskolák igazgatói folyó hó 2G-án és 27-én Veszprémben értekezletet tartanak Kárpáti Kelemen tankerületi főigazgató elnöklé- sével. Szekszárdról Wigand János főgimnáziumi igazgató vesz részt a középiskolái igazgatói értekezleten. — Fizetésemelés. Bonyhád nagyközség képviselőtestülete a községi pénztárnok fizetését 300 koronával felemelte. *
