Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-14 / 15. szám
XL. évfolyam 15. szám Szekszárd. 1912 április 14. TOMIM KÖZLÖM Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség ■tserédj latván-utcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendók Telefon II Kiadóhivatal Telefon 11 Holtar-Jele n\omaa r.-t., hová a lap részere mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendő!: Április ii. Szerencsétlen gondolat volt április tizenegyedikének hivatalos ünnepé való aratása, bármilyen történelmi nagy és fönséges nap is ez tulajdonképpen. Szerencsétlen gondolat azért, mert ünnepet semmiféle állami törvénnyel megcsinálni nem lehet, ha a közszeretet és becsülés gyökere meg nem fogja. Legtöbb ünnepet a legnagyobb szuverén csinál: a pápa, akinek milliók áldoznak alázattal és mi lett e megrendelt ünnepekkel? Munkaszünet, de nem ünnep. Ünnepek a nagy normanapok, amelyekhez a nagy vallásalapitó életének legnevezetesebb fázisai fűződnek. Gondoljuk : ezeket Péter, az első pápa nem is akklamálta ünneppé, de úgy a jeruzsálemi, mint a római gyülekezet, mint érdekes és jelentóséges évfordulót megünnepelte. Nem akklamálta ünnepé senki minálunk március 15-ét és 1848 óta nemzeti ünneppé lett; Ünneppé a nemzeti közérzés és annak felölelő gondolata, hogy a demokratikus alkotmány innét számítódik. Ami miatt április nem lehet sohasem a nemzet ünnepévé, nem az, mintha ez a forduló kevésbé volna jelentóséges mint a népszuveréniták márciusi ünnepe, hanem —- okkal, vagy ok nélkül — nem lehet ünneppé ama sanda és a szivekből ki nem irtható sanda gyanú miatt, hogy ez az ünnep az előbbinek el homályosítására van kieszelve. Mi azt hisszük, hogy ilyen gondolat távol állott tíánffytól, akinél sovénebb, mu- gyarabb kormányférfi nem ült még a miFelelős szerkesztő í* "munkatárs BOOA VILMOS HORVÁTH IGNACZ niszterelnöki bársonyszékben. Április 11 megünneplése pedig az c eszméje. Gondoljuk az a gondolat alkotta, hogy ha a demokratikus szellem első föllángolását meg- ünnepli a nemzet: ünnepelje azt is, mikor e szellem kivívott győzelmét, alkotásaiban, törvényeiben uralkodói szentesités érte. Szép gondolat és egyenesen magyar gondolat, de nem verhetett gyökeret, mert maga a szentesités ténye nem volt ünnep. Azt tudjuk, hogy március 15 én a rendi alkotmányból modern alkotmány lett és az alkotmány sáncaiba bejutott a nemzet, azt igen kevesen tudják. Pedig bejutott s amit most a jogkiterjesztés terén akarunk, az csak a haladó idő kórrektivuma. A nagy elv, ho y mindnyájan egyenlők vagyunk a törvény előtt, az április 11-én szentesített törvények hozták meg e haza mindenrendü fiának. Azért ha április 11 szürke dolognap marad jövőre is, sohase bántson az senkit. Szinte illik, hogy a demokrácia nagy ünnepnapja dolognap legyen. A demokrácia a munka dicsőségét, érdemét és a vele elérhető legnagyobb sikereket jelenti. — Megünnepelhetjük ezt munkaközben is és voltaképpen akkor leszünk stílszerűek, ha mun kával ünnepeljük. Azért e nagy történelmi napnak kultusza terjedni fog, mert az iskola falai között a gyermek fogékony lelkében e napon is éppen úgy fel lehet, sőt fel kell gyújtani a hazaszeretet tüzét. E nap azt hirdeti, hogy az a nemzet él, amely jogaihoz tör- hetetlenül ragaszkodik. A 48-as eszméket egy világ választotta el a királyi felfogásMegjelen hetenként egyszer, vasárnapon I Előfizetési ár: Eijész évre 12 K, */» evre 6 K, ‘/« évre 3 * Számonként 24 fillér e lap nyomdájában j Hivatalos hirdetések: 100 szói^ 8 korona, 100—200 szói* 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér tói és a jogát föl nem adó nemzet alkalmas időben kivívta e jogát. Az alkalmas időt azonban ki kell várni. Jogot föladni nem szabad, de jogot botorul követein:, mikor az idő nem alkalmas, oly végzetes taktikai hiba, melynek következni Ínyei be- láthatatlanok. Ez nem csak a jelennek, de április 11-ének is nagy tanulsága. A művészet. Művészet az emberi tehetségnek egyik legnagyobb alkotás*. A művészetnek „igaz, hogy alacsony fokon“ nyomát találjuk már a primitiv népeknél is és enm-l fogva azt lehet mondani, hogy a művészet körülbelül egyidős az emberrel. Hosszú idő kellett ahhoz mig a művészet igazi művészetté fejlődött, s e hosszú idő alatt oly szoros összefüggésbe jött az ember belső lelki életével, hogy irányadóként lehet állittani eg_yes nemzetek erkölcsi nívójának a mérlegelésénél. A művészet iránt fogékony még a kevésbbé müveit ember is s éppen ezért már * régi görögök és rómaiaknak is egyik főtörekvésük volt a művészetet bele vinni a népek alsóbb rétegeibe 8 annak erkölcsi alapot is igyekeztek adni. Később ennek köszönhették azt a fölényt, amelyből kifolyólag oly hatalmat tudtak gyakorolni a szomszédos uépek felett. A művészet Jtel.1.0 alkalmazással tud lelkesíteni, felemelni, de tud a sárba lerántani is . . . azaz, hogy nem is igen nevezhető művészetnek az ami lefelé húz, ez inkább visszaélés a művészettel. Igaz, hogy a művészi tehetség egyéni tulajdona az illető festő, iró vagy szónok, de az is igaz, hogy publikumra van szüksége a művésznek, hogy kellőleg érvényesülhessen. Ennél fogva a müvésiet közérdekű dolog lévén, mint ilyentől Megjött., . Megjött a tavasznak kedves kis hírnöke, Megjött kis nejével a költöző fecske, Felkereste ismét kedves, régi fészkét Kezdte javítgatni düledező részéi, Eggre mondogatva a csicsergés nyelvén : Megjöttem, a tavasz hírnöke vagyok én. Jöltömnél kiderül az erdő, a mező Virágillattal lesz telve a levegő, Hosszabb lesz a napnak, melyet leír íve, Meglelik vágyakkal az emberek szive, Minden élő érzi, beh szép az élet És hálát ad érte, Teremtő tenéked. HALPERT BÉLA. Siroccoban. — A „Tolnewiegjei Közlöny* eredeti tárcája. — Irta: Knábel Vilmos. Ogulin táján járt vonatunk, midőn az április eleji vihar végig zúgott a kopasz hegységen, havasesőt csapván a kocsi ablakához. A páiyamenti kevés fa recsegve hajladozott a vihar előtt, a kis hegyi patakok folyókká nőttek és tajtékozva rohantak alá a völgyek felé. Vonatunk is ugyancsak prüszkölt, hogy a vihar erejével megküzdve, felkapaszkodjék a kopasz Karszt vidékére. Délután a vihar kissé engedett s mire leértünk Fiúméba a tengerpartra, szinte elállt, bár a tenger hullámzása még elég erős volt. Este nyolc órakor volt hajónk, a Hegedűs Sándor, indulandó Velencébe. Jóval az indulás előtt szálltunk már hajóra. Múltak a félórák s hajónk semmiféle előkészületet nem tett az induláshoz. Két diákcsapatot várt még Pozsonyból és Szatmárnémetiből. Megérkeztek végre s vártuk már most a móló vascölöpéhez erősített hajó el- saabaditását. Most is késleltették még a hajó indulását, mert a reggel indult Dániel Ernőről még hir nem érkezett és a nyílt tengerről még mindig siroccot jeleztek. Már kilenc óra is elmúlt, midőn a hajót végre elszabaditották a cölöptől és úszó hójától, a hajóhidat felhúzták és tütüléssel jelezték az elindulást. Az egész utazó közönség a fedélzetre tódult, hogy a kivilágított kikötő eltűnésében gyönyörködjék. Az ég részben borult, a hold el-eltünik, hogy azután azután kibújva a felhők mögül sárgás fehéresre fesse a csendesen hullámzó ten gert. Délnyugatról gyengébb szél fuj, mely taré- josaá dagasztja a tengert. A hajó orra éles ékként vágja a hullámokat kétfelé, melyek fehér habja a hajó két oldalán hossza éa egyenes egymásbafutó, két fehér vonallá lesz. Gyorsan haladunk előre Eleinte még szépen kivenni a kikötő egyes lámpáit, az árbócok tete jére erősített jelző lámpásokat; még hallani az érkező és menő hajók tütülését, a vonatok robo- gását. Távolodunk a parttól s mindinkább csend lesz. Csak a hajógép zakatolását s a hajó oldalát csapkodó hullámok zaját haljuk. A parti lámpák fénye Ussankint összeolvad egy nagy fényességbe, csak a világítótorony fel felvillanó vörös fényét lehet még külön kivenni. Jobbról feltűnik Abbázia, Lovrana stb. világítótorony fénye, balról a gyér holdvilágnál észrevesszük a quarnerói szigetek körvonalait, melyek benyúló pontjain jelző lámpák vannak felállítva. Olyannyira lefoglal az éjszakai tenger szemlélődése, hogy észre sem vesszük mily későre jár az idő és hogy mennyire élénkült meg a szél. A fedélzet lassankint megürül. A szatmári diákok tanáraikkal a doh íny zó ban helyezkednek el, a pozsonyiak lent a szalonban. Ki jobban sietett, az kényelmesebb helyhez jutott a díványokon, a többi a lesrófolt asztalokra hajtja fejét, avagy a padlóra fekszik, kabátját és hát- zsákját használván fel vánkosnak. Nők és férfiak tea mellett sakkal és kártyával egy ideig még elszórakoznak, majd ők is visszavonulnak hálófülkéikbe. A hajón is lesrófoljik az elektromos lámpákat, csend lesz, csak az alvók iélekzetvételét hallani. Éjfél utáni egy óra volt, midőn hajónk az isztriai partokat megkerülve, a nyílt tenger hullámait szelte. Egyszerre csak valami furcsa érzéssel ébredünk mély álmunkból. Mintha túlterheltük volna gyomrunkat, mintha valamitől undorodnánk. A hajó minden ize recseg-ropog. A kis hajóablakoknak vadul csapódnak az óriási hullámok. A tengeren végig sivit a sirocco! Aki gyorsabban ébredt * folyosók oldalára erősített rézrudakon végigkapaszkodva a fedélzetre iparkodik. Fullasztó a levegő ott lent, ki még teheti, iparkodik fel. E közben a hajó veszedelmesen inog jobbra-balra ; majd úgy tetszik, mintha előre és hátra ugrana. A vihar tetőpontját érte. Aki eddig fel nem ébredt, az mar úgy repül ki az ágyból A gyenge nem megfeledkezve az étikét ről, csak a legszükségesebb ruhában jön elő ; arcukon az ijedtség és rosszullét jele. Székről- székre, asztalról-asztalra kapaszkodva, mindenki iparkodik a felállított mosdótál nagyságú csészéket elérni, hogy megkönnyebbüljön. Aki valamibe bele nem kapaszkodhatok, a padlón kúszik végig. Néhány pillanat és az utazóközönség legnagyobb része tengeri betegségbe esett. A férfiak egy ideig küzdenek még a betegséggel és cognaccal iparkodnak azt visszafojtani. Egyik-másik még siet feleségét vezetni és
