Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-07 / 14. szám
Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Beierédj István-utcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 i*cii ér-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők A királyi kézirat. Kétségtelenül nem mindennapi, a közönségesen messze tulemelkedő esemény az, midőn egy uralkodó, ki alkotmányos formák között ötven milliónyi népnek ura és parancsolója, leirattal fordul a magyar nemzethez, kérve azt, hogy tegye lehetővé alkotmányos uralkodásának gyakorlását. Hát ha van nép a kerek földön, mely az ilyen szivhez szóló uralkodói nyilatkozat iránt példátlan fogékonysággal bir, az bizonyára a sokat szenvedett magyar nép, mely a legnagyobb viszontagságok között is hű maradt, monarchikus és dinasztikus érzelmeihez. Most is bizonyára a legnagyobb készséggel tenne eleget uralkodója kívánságának, ha az egyáltalán — lehetséges volna. A magyar nemzetnek, ugyanis további jellemző tulajdonsága, hogy a mily híven megőrzi dinasztikus érzelmeit, épp olyan szívósan ragaszkodik alkotmányos jogaihoz s ezer éven át, töméntelen szenvedések árán megőrzött állam; önállóságához és függetlenségéhez. Már most az uralkodó a tartalékosok és póttartalékosok behívásának és visszatartásának jogát felségjogai közé sorozza s ezen jogot utódaira átszármaztatni kötelességének tartja, mig az egységes magyar nemzet, pártkülönbség nélkül, abban a nézetben van, hogy a tartalékosok és póttartalékosok behívása, illetve visszatartása a magyar országgyűlésnek szentesített törvényben biztosított ujoncmegajánlási jogába ütközik s azt jó részben illuzoriussá teszi. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BOOA VILMOS HORVÁTH IGNACZ Ezt a két homlok egyenest ellenkező nézet és felfogás idézte fel a válságot s annak végleges megoldását, — úgy szólván — lehetetlenné teszi. A majdnem megoldhatlan helyzetben, önkéntelen az a kérdés merül fel, vájjon a két ellentétes felfogás közül melyiknek van igaza. A napnál világosabb, hogy az igazság mérlege a magyar nemzet felé hajlik s nagyon is igaza van Kmetty Károly egyetemi tanárnak, midőn egy hirlapi cikkelyben azt állítja, hogy uralkodónk egy jóhiszemű tévedésnek az áldozata. A magyar nemzetnek, ugyanis, mint már fentebb említettem, kétségtelen joga, amit az uralkodó is kéziratában készséggel elismer, hogy országgyűlése utján évenként az adandó ujonclétszámot megállapítsa s a hadügyi kormánynak nincs joga több joncot besorozni, mint a mennyit az országgyűlés megszavaz. A rendes ujjonclétszámot megkapja, ha csak rendkívüli körülmények közbe nem játszanak, a hadügyi kormány. Minden ezen túlmenő intézkedés, legyen ez akár a tartalékosok és póttartalékosok behívása, vagy akár a tényleges szolgálatban levőknek törvényes időn túli szolgálatra kényszerítése, a világos törvénybe ütközik s az országgyűlés ujoncmegajánlási jogának alattomos és ravasz kijátszása. Arról van tehát szó, hogy belemegy e a nemzet törvényes jogainak ily nemű megcsonkításába akkor, midőn — úgy szólván — egyetlen eszköz a kezében arra, hogy a Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */« ^re 6 K, l/4 évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig S korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér hatalmat törvényes jogainak tiszteletben tartására kényszerítse. Igaz, hogy az újonnan kinevezett Khuen kormány, sőt az aulikus érzelmeiről nagyon is ismert Tisza István gróf is, azon alkalommal, midőn megkötött egyezségük ellenére, a rezoláció elejtését a nemzeti munkapártnak bejelentették, nyilatkoztak aziránt is, hogy elfoglalt álláspontjukhoz hívek maradnak s csupán az esetleg bekövetkezhető súlyos bonyodalmak — állítólag a királynak lemondással való fenyegetése — elkerülése okából függesztettek fel a nemzeti jogok érvényesítésére vonatkozó küzdelmüket ; de ki lát a jövőbe, ki tudja, hogy az országgyűlés többsége, melynek legfőbb elve az uralkodóval való összhang ápolás*, látva a felmerült nehézségeket, nem áldozza-e fel végkép mostani elvi fenntartását ? Még csak az ellenzékben lehet bízni, hogy a rendelkezésére álló parlamenti eszközökkel megakadályozza az országgyűlés ujjoncmegajánlási jogának tervbe vett megcsonkítását s hogy erre valamennyi ellenzéki pártban meg van a szükséges elhatározás, bizonyítja a különben nagyon is higgadt Kossuth Ferencnek a pártértekezleten mondott beszéde, melyben további harcra buzdította pártfeleit. Mert, hogy is mondta Deák Ferenc 1861-ik évi feliratában : Amit az erő és ha talom elvesz, azt a véletLn és kedvező szerencse újra visszahozhatja, csak az veszett el örökre, melyről a nemzet önmaga lemondott. Boda Vilmos. A varrógép meséiből . . . A varrógép meséiből Te is megélhetsz sok-sok szépet; Te is hajtottad, herregtetted Sok éven át a vari ógépet. Jó ismerősi voltatok már Varróleány s a gép egymásnak —- Neked is volt titkod, amit a Varrólányok sóhajtozva A varrógépbe zárnak ! Neked is volt ábrándod, álmod, Mit el nem értél sohasem ; Suhogó selymes úri dámák Ruhái a te kezeden Öltöttek formed, tetszetősét S miközben a gép zakatolt, Az ábrándot csak tovább szőtted S a varrógép tudta csak tőled, Hogy szivednek mi lit ka volt. Kicsiny varrótű hegye néha Ujjad véresre szúrta bár, Nem panaszkodtál soha érle S voltál a vig varróleáng, Ki munkáját elvégzi hűen S a rózsás jövendőnek él, S mig bajlódik a varrótűvel Az arca attól égő tűzben, Amit a varrógép mesél . . . De hajh, nemcsak a varrótű az, Ami ok nélkül megsebez, Sokkal több fájdalmat szereznek Gyanakvó, irigy emberek; Ezek keze ha sebet ülhet Igaz szivén valakinek, Sajgása még akkor is liiktel, Mikor már elfelejtenek bennünket S panaszkodnunk sincs senkinek. Hanem azért a varrógépre Szeretettel gondolsz ma is : Ő ismerte, titkolta, védte Leány-lelkednek álmait — S asszenykorodban ime mostan, Kiss varrógéped hogy pihen, A boldogság biztos nevében. Hol nincs, mitől ci szived féljen, El-ehnulatsz a varrógép meséivel! HONTHY ISTVÁN. Az elnöknö hízói. — A „Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárcája. — Irta: Mányoky Gyula. — Uj ügyvéd lesz, Budapestről jön, estére érkezik, — vasárnap délután evvel köszöntött be a póstamester a szabatoni kaszinóba. A levelező lap, amiről ezt a hivatalban olvasta, igazat mondott; Varsády Gyurka, az uj ügyvéd, estére csakugyan megérkezett. Vacsora után a nagy vendéglőssel, a járásban a legjobb kliensszállitóval beszélgetett, borozgatott. „Gyönyörűen iszik“ — ismerték el a szomszéd törzsasztalnál a vasárnapdélutáni pinceszer után feketekávézó, söröző szabatoni urak. „Bácskában született, vagy Zalában“, — tették hozzá. Mikor pedig a Száz szál gyertyát elénekelte, — éljeneztek, tapsoltak, asztalához jöttek, és pezsgőt, cigányt, meg száz szál gyertyát rendeltek. Ez a nagyszabású terv azonban csődöt mondott, — a vendéglői gyertya készlet mindössze tizenöt darab volt. Varsády a harmadik napon már térdnadrágban, zöld harisnyában, barna vadászkosztüra- ben jeleni meg a délelőtti sörözésen. Ez a rohamos asszimilálódás általános tetszést keltett. A következő vasárnapon pedig megkezdte a vizit- telést. Mert a mindenkinél bemutatkozás, a végig vizittelés Szabatonban olyan élengedhetlen a be- származónak, mint ősszel-télen a reggeli kávé előtt az egy két-három kupica szilvórium a falusi gyomo-m-k. Az első látogatást Dobos Pepinél, a taka- réki fiskálisnét illette meg. O az első asszony a faluban. Neki van legnagyobb háztartása és a sarki fűszeresnél, a szabatoni urak szállitójánál legnagyobb számlája. Pontosan fizetve minden hónap végén. Ozsonnái sokszor vacsorával, és vacsorái nem ritkán reggelivel végződnek. O a rendezője a tánccal egybekötött műkedvelői előadásoknak, élőképeknek, melodrámáknak: a nőegyleti műsoros estélyeknek. Hozzá száll, amikor Szabatonba jön az alispán is, a törvényszéki elnök is. Sőt magát a v. b. t. t. főispánt is majdnem fogadhatta már hálóvendégül Most öt éve, amikor megsántult az ostorhegyese. De a „lutránus“ utcai kovács elügyetlenkedte a dolgot: helyreállította a pejt/ és a kegyelmes ur az nap elutazhatott. Hogy Dobosné az elnöke a szabatoni jótékony nőengyletnek, meg hogy nem fogadja el azóta annak a kovácsnak a köszöntését — ezek után magától értetődő dolog. Igen, Vsrsádyval Dobesné piac-téri nyolc ablakos háza előtt állott meg először a szabatoni fiakker. Az elnöknő a fekete gérokkos, lakk topános, cilinderes Varsádyt nagy nyájassággal, francia konyakkal s magafőzte barackpálinkával fogadta. Sűrűén kínált, és közben elbeszélte az elnöksége történetét. Majd rátért Szabaton társadalmi életére: a zsurokra, a pinceszerekre, a műsoros estélyekre. És elárulta, hogy a búcsúkor nagy művészestély lesz, hogy azon ő is részt vesz, közkívánatra fiatal lánykori kedvenc darabját,' a Balaton háborgóját fogja zongorázni, a választmány Varsádyval pedig a Száz szál gyertyát akarja énekeltetni. Végül kivitte a kedves állatjaihoz: a hizóihoz a konyhaudvarba.
