Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-26 / 13. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1911 március 26. ő valóban nem „tűzhányó“, hanem szellemi szikrák hiányában — csak füstszóró és lávahányó, időszaki, de nem veszedelmes, hanem csak kialvó kráter! A személyeskedés alacsony porondjára a T. és K.-et, bármennyire invitálgat is oda, nem követhetem. Ezt tiltja tennem a szt. mise áldozat szentsége, melyért a toliharcba szívesen mentem és tiltja egyéni önérzetem, mely nem engedi, hogy személyeket sértsek. Gr. Tisza Istvánnak Nyitrán pár héttel előbb elhangzott ezen intelmével zárom soraimat: „Vissza Krisztushoz!“ — és vissza a szt. mise áldozat megbecsüléséhez! Szekszárd, 1911. március 24. Hazafias üdvözlettel Szabó Géza fögimn. és polg. hittanár. A földgáz és járulékai. Akik nagysármáson a helyszínén megtekintették azt a hatalmas kincset, mely gázalakban illan a földből és hivatva van Erdély aranykorát újra visszavarázsolni, azok azt mondják, hogy a gázömlés területe és környéke folyton büdös illatú. Mióta a földgáz körül egy kis kavarodás van, kénytelenek vagyunk megállapítani, bogy ez az illat, nemcsak a metángázt rejtő vidéken észlelhető, egy kicsit tovább is. Valóságos komikum és fényesen példázza magyar élhetetlenségüket és veszekedő virtusunkat, hogy mig Nagysármáson a professzor tudós Cholnoki szerint 240 ezer mázsa kőszénnek megfelelő metángáz illan el, tehát egy mesebeli kincs, mely- lyel egész Erdély az Alföld összes ezután megépítendő ipartelepei volnának elláthatók indító erővel, amelytől melegedne és főzhetne nemcsak a főváros népe, de valamennyi az útvonalba eső város, magyar élhetetlenségünk elengedi illanni ezt a csodakincset, melyet egy elernyedt országrésznek fellendítője, revellálója lehetne, elengedi illani, értéktelenül elkallódni ; ellenben a kincs levegőbe oszlását látva, azon veszekszik, adunk-e a szomszédnak egy-két bögrével; avagy nem adunk egy csipetnyit se! Mert ezt a magyarok Istene Lem az anyaországnak, hanem az elnyomott, az agyonsanyargatott, a semmibe se vett, a partikuláris érdekeket sohasem ápolt Erdélynek adta. Kizárólag Erdélynek és ebből csöveken elvezetni csak annyit is, amennyi egy ros- télyes megsütésére elég, nem engednek el az utolsó csepp vérig. Igazán nevetséges és valósággal színpadra való. Felvonulnak az anyaország merkantil lovagjai és megütköznek a zöld asztalnál árumén - tumokkal, ceruzával és ceruza nélkül az Erdély érdekét védő szükebb hazafiakkal. Egy kicsit meg is haragusznak egymásra, emiatt aztán nem eszik meg egymás ebédjét; de e közben — és ez már szomorú dolog — a metángáz Nagysármáson a levegőbe illan 8 bizony se Magyarország, se a szükebb haza nem látja ennek hasznát. Eddig a dolog tréfás jellegű ; de követkeden gondolatja az övé, és csak bízzon a jó Istenben, meg hő jegyesében. Ha még ezt sem... hát akkor, igen, igen . . . csak annyit engedjenek meg, hogy nehány szál ibolyát küldhessen neki. Majd elmondják azok küldőjük nevét, forró szerelmét. Néhány nap múlva szalagos kosárban egy halmaz ibolya érkezett a kancellária mogorva hivatalába. A dohányfüstös levegőbe pár órára kedves, finom illat vegyült. Felülvizsgálták, összeturkálták a könyharmatos féltő gonddai elrendezett virágokat. Most már mehetnek örökre búcsút mondani a napvilágnak. Napokon át az egész Pest erről beszélt. Csikorgott a nehéz vasajtó, becsörtetett a porkoláb kíváncsian. A rab ifjú csak nézte, nézte hosszasan a kis fonott kosarat. Szivébe markolt a hirtelen öröm, a felujult fájdalom. És könnyével és csókjával öntözte az úttól megtört, fonnyadt virágokat, leikébe szívta bágyadt illatukat. És előhúzott kebléből egy rég elszáradt kis ibolyacsokrot. Megelevenedett előtte a múlt édesbus világa, a kétségbeejtő jelen, a reménytelen jövő képe szivszaggató összevisszaságban. Négy év múlva megnyílt a spielbergi börtön ajtaja. Egy nemzet sürgetésére, egy leány imádságára. De már késő volt. Együtt járták megint a mezőt, kalászzize- géskor, virághervadáskor, hópehely hulláskor, ibolyanyiláskor. Egy megőrült, roskadt, őszhaju ifjú — és egy bánatos, örökre szomorú szivü leány. De mi ez ? Micsoda lelkes népáradat hullámzik békés Pest városában ? Mi tartja izgalomban, lázban a város apraját, nagyját, erejét, virágját ? És messze dörög a költő szava: Testvéreim, tudjátok ki az a fekete ruhás, sápadt nő ott? zik nagyon komoly változat. Cholnoki egyetemi tanár tudvalevőleg Lóczival a geológia tudományának európai hirü képviselőjével Khinában is járt s az ott szerzett tudományos anyag közzétételével nagy becsületet és tudományos hírnevet szerzett; a nagysármási metángáz mennyiségét tudományos műszerekkel napokig számította, a mikor tehát Cholnoki azt mondja, hogy ezen az áldott mezőségen olyan gázkutat fúrhatok, melyek nemcsak Erdély bármely leendő nagy ipartelepeinek akadály nélkül nyújthatják az indító erőt, hanem felét bátran el lehet vezeni és ennek feléből nemcsak Kolozsvár főzhet, füthet és világíthat, hanem Butapestig a közbeeső városok is s e mellett a főváros megkapja fele oly olcsón a metángázt, mint a mennyibe eddig világítása került: akkor édes Istenem, mi szüksége van arra, hogy a kolozsvári tanácsházban már az alapvető beszélgetésen összeveszünk. Nem össze- veszés, hanem a legsürgősebb alkotásra van szükség. Minden napért kár, melyet elvesztegetünk, melyet az erdélyi nagy kincs lefogására és felhasználására nem értékesítünk. Úgy viseljük magunkat, mint két éhes vándor, aki együtt róván az országutját, kincsre akad, aztán összevesz azon, hogy melyik emelje fel és hogyan osztozkodjanak rajta ? Bizony mondjuk, kész nevetség az egész és azért tölt el keserűséggel, mert egy régi magyar betegségünket, régi nagy sebünket tárja ország-világ elé: élhetetlenségün- ket, gyámoltalanságunkat. Ne legyen abban kétség, ne vitázzunk azon, hogy kié a mezőségi metángáz ? Kétségtelenül azé a földdé elsősorban, ahol a forrás van. Tehát első sorban Erdélynek gazdasági fellendítésére kell felhasználni. Hiszen nekünk nemzeti feladatunk a Királyhágón túli magyarságot erősíteni, gazdaságilag emelni. Valóban úgy van! A föld alatt rejlő kincset a gondviselés küldte. De ez a kincs, ha sokat töprengünk, ha élhetetienkedünk, nem ér reánk nézve semmit. Bezzeg lenne csak az erdélyi mezőség Amerikában! Transfal gyémántmezőire nem törtetne olyan sóváran a kincsvágy, mint a hogy a milliomosok itt letelepednének s épülnének a metángáz gyűjtésére hatalmas vasházak, ezer gyárkémény füstölögne már és ott százezer munkás találna ott keresetet. Mi pedig a zöld asztalnál kedélyesen feleselgettink egymással azon, hogy de bizony a földgáz lángjánál az anyaországban se nem sütnek, se nem főznek, se nem melegednek. Az 0. M. K. E. 1910-ben. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés, mely országos szervezetben foglalja össze a magyar kereskedők ezreit, most számol be évi jelentésében arról a hasznos és eredményes munkáról, amelyet az idén, fennállásának 7-ik évében a magyar kereskedelem érdekében kifejtett. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés a magyar kereskedők harcos szervezete, mely minden alkalommal bátran sikraszáll, ha a magyar kereskedelem érdekeinek megvédelmezé- séről van szó. Igyekszik a kereskedők kivánA sp'elbergi börtönben megőrült iró jegyese. Világosíts Lovassy szelleme! Éljen a sajtószabadság ! Gyerünk Táncsicsért!! * Március, azóta vagy a szabadság hónapja, ártatlan ibolyáim, azóta vagytok a szabadság virágai. Az édes anya . . . Irta: Huszár Vilma. Éjjel van, csend, sötétség honol a faluban, mindenki alszik, csak a falu legszebb házában pislog egy lámpa, ott ébren van valaki! Egy márványarcu, éj sötét hajú szépséges nő: a fiatal édes anya az, aki éjnek idején vir- raszt. Mélységes szomorúság, fájdalom, bánat kínozza a lelkét, nincs nyugta, nem tud pihenni, nem jön álom a szemére; pedig ott a kis szobá1 ban olyan édesen alszik a három gyermeke, kezük imára összetéve úgy, mintha csak most is az édes anyjukkal együtt imádkoznának, de szemük, azok a mosolygó gyermek-szemek, mélyen le vannak hunyva; tehát ők álmodnak s ajkuk mosolygása elárulja, hogy a jó Istennel beszélgetnek. Jár-kel az édes anya és a szoba félhomályába úgy néz ki, mint egy őrzőangyal, aki őrködik gyermekei felett. Kezei, azok a dolgos kezek összekulcsolva ; szemei, azok a fényes csillagok fel a magasba néznek — keresik az Istent, mert Vele szeretne beszélgetni! Irtózatos remegés fogja el s halkan suttogva kezd beszélni: Istenem, jó Atyám tekints reám, adj erőt, hogy el tudjam viselni a reám mért megpróbáltatást, segíts meg, óh könyörülj rajtam, adj tanácsot, mit tegyek ? ságait a sajtó és vidéki gyűlések utján a nagy közönséggel megismertetni és a parlamentben is kifejezésre juttatja a kereskedők álláspontját. A most közreadott évi jelentés nemcsak a kereskedőket közvetlenül érdeklő kérdésekre, hanem közgazdasági életünk minden fontosabb mozzanatára is kiterjed. A belpolitikai viszonyok ismertetése után foglalkozik az államháztartás helyzetével, a pénzügyi reformokkal és a kereskedelemellenes irányzattal. Beszámol a képviselőválasztási akcióról, amelynek mérlege kedvező volt a OMKE-re nézve, összefoglalja az élelmiszerdrágaság ügyében kifejtett működését és azután sorra veszi az egyesülés tevékenységének fontosabb részleteit. Az OMKE lépéseket tett a magyar érdekeknek Ausztriában való megvédéséért és külön szakértekezleten tiltakozott a magyar kereskedőknek ausztriai megadóztatása ellen. Beszámol az adótörvények elhalasztása, az adókivetés és a kötelező koronaszámitás körül elért eredményekről. Beszámol a jelentés arról, hogy a kereskedőkre nézve rendkívül sérelmes adótörvények életbeléptetését az elnökség kérésére 1913. január 1-ig elhalasztották. Az OMKE kieszközölte, hogy az adókivető bizottság tagjainak felerésze kereskedők és iparosok közül neveztessék ki. Beszámol azután az állami monopóliumok és monopolizált cikkeket elárusitó kereskedők szolgálati pragmatikája ügyében tett lépésekről. Az OMKE már most lépéseket tett az iránt, bogy a gyufamonopólium létesítése a kereskedők jogait és jövedelmeit meg ne csonkítsa 03 hogy az egyedárusági cikkek elárusitásának joga csak független bíróság ítélete alapján legyen megvonható. Számos ankétet rendezett az OMKE a tör- vényelőkészités érdekében. — Különösen becses anyagot nyújtott ilyen módon a csődön kívüli kényszeregyezség és az élelmiszer hamisítás törvényes szabályozásához Részletesen ismerteti a jelentés az OMKE álláspontját a polgári perrendtartás kérdésében. Az eredeti törvényjavaslat sérelmes intézkedései ellen az OMKE síkra szállott és sikerült annak lényeges enyhítését elérni kompromisszum utján. Nagy mértékben foglalták le az egyesülés munkásságát a közlekedési ügyek. Vidéki kereskedők panaszára számos posta , távirda-, telefon- és vasutügyben eljárt az illetékes közegeknél és közreműködött igen sokszor eredményesen abban, hogy a kereskedők panaszait orvosolják. Foglalkozik az OMKE a személydijszabás reformjával, a személy- és podgy ászfuvarozás nemzetközi szabályozásával, a közlekedési akadályok elhárításával. Megsürgette a bérletjegyrendszer további kiépítését, a gyorsvonatokon III. osztályú kocsik alkalmazását. Javaslatokat tett az egyesülés a vámeljárás reformja és a váltójog nemzetközi egységesítésének kérdésében. A szövetkezetek féktelen és államilag pártfogolt konkurenciája ellen az idén is fellépett az OMKE, foglalkozott továbbá azokkal a panaszokkal, amelyeket a mértéktörvény és a hozzá kibocsátott végrehajtási utasítások miatt adtak be. Három gyermekére nézett s fuldokló zokogásba tört ki. Hullott a könnye záporként s mikor már minden könnyét elsírta, akkor miként a zápor után megjelenik a szivárvány, úgy jelent meg az ő arcán is az enyhítő megnyugvás. Letörölte az utolsó könnycseppet, gyermekei ágya elé térdelt, szivére tette a kezét. Értetek élek angyalaim, három kicsi lányom, munkát keresek, dolgozom éjjel, nappal, hogy felneveljelek benneteket; hisz most már nincs édes apátok, nincs kenyérkeresőnk, nincs otthonunk többé; megfosztottak tőle a gonosz lelkű emberek, elvették a kenyerünket, szétrombolták a kis családi fészkünket; édes apátok vándormadár lett, elment szegény innét messze földre, idegen világba! Mikor már kipanaszolta a lelkét, a szivét, akkor olyan csodálatos erőt érzett magában, hogy az élet rettenetes csapásait minden jaj szó nélkül tűrte ; felszántotta könnyeit, enyhítő balzsamot hintett a szivére az ő erős kővára: a ledönthetetlen hite. Ez adott neki erőt, kitartást a küzdésben, a nehéz munkában. Teltek az évek — az édes anya egész nap hivatalban dolgozott, éjjel pedig varrt, hogy a három kis lány rendesen járhasson. Szépen nevelte, taníttatta őket, nem jutott volna soha sem az eszébe, hogy ő még fiatal, neki is élni kellene, arra nem gondolt, hogy az évek elröppennek s a sötét fürtök közt az ezüst szálak mind jobban-jobban megjelennek, az arca rózsái elhalványulnak lassan, a szemek, az ő szép ragyogó szemei a sok álmatlanságtól megtörtek . . , nem, nem gondolt ő semmire sem, csak arra, hogy ő édes anya és neki van három gyermeke és ez kötelessége az ő hite szerint. Boldog volt, mert gyermekei jók voltak.
