Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-26 / 13. szám

XXXIX. évfolyam 13. szám Szekszárd, 1911 március 26.

Függetlenségi és 48-as politikai hetilap

Szerkesztőség

Bezerédj István-ntcza 6. sz„ hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendő!;

Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11

Mcinár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények infézendők

Felelős szerkesztő Kómnnkatárs

BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ

Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon

Előfizetési ár: Egész évre 13 K, 1[i evre 6 K, V« évre 3 K Számonként 24 Altér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér.

Ignzi alkotmányt követelünk.

Irta: Gróf Batthyány Tivadar.

Sokszor és sokat beszélnek minálunk és írnak Magyarországról, mint alkotmányos államról.

Hogy miként fest a mai alkotmányunk az életben, arról a legutóbbi évek eseményei sajnálatosan tanúskodnak, hogy itt igazi alkotmányosságról, a nemzeti akaratnak alkotmányos formában való érvényesüléséről beszélni is egyszerűen irónia. Jól tudjuk, hogy 1904-ben a nemzet a leghatározottabban s nagy többséggel foglalt állást amellett, hogy a véderő fejlesztése, csakis úgy eszközölhető és úgy engedhető meg, ha katonai téren a 67-iki kiegyezési törvénybe a nemzetnek biztosított paritás az egész vonalon keresztül vitetik, vagyis, ha a magyar állam nyelve és nemzeti intézményei a hadseregben teljesen érvényesülhetnek. Királyi felhívásra ítélkezett ez ügyben a nemzet. Ugye bár alkotmányos országban a nemzet ezen Ítéletének azonnal a törvénykönyvbe s az életbe kellett volna átvitetnie ? s mi történt ? e helyett egy alkotmányellenes kormányzatot küldöttek a nyakunkra, félredobták alkotmányos életünk meglevő formáit is, szembe helyezték a császári akaratot az alkotmányosan megnyilatkozott nemzeti akarattal.

1906-ban ismét, amidőn a koalíció kormányra jutott, újból a nemzethez ap- pelláltak s a legszabadabb választások mellett, a nemzet azoknak adott többséget, akik az általános, egyenlő választójog,

gazdasági önállóság s ennek keretében az Önálló magyar nemzeti bank megvalósítását követelték. Ismét egy alkotmányosan megnyilatkozott nemzeti akarat nyilvánult meg s mi történt? Meghajoltak az összes alkotmányos tényezők a nemzeti akarat előtt ? Éppenséggel nem, sőt ellenkezőleg, eleinte taktikázással, pluralitásos absurdu- mokkal, azután általános lekezelési kísérletekkel, ismét csak szembehelyezkedett a bécsi akarat a maga vétójával, a nemzet alkotmányos álláspontjával s amidőn akadtak elvhü férfiak, akik helyt kívántak ál- lani a nemzet joga, a nemzet akarata mellett, ismét csak alkotmányellenes módon, a

magyar alkotmány legsúlyosabb sérelmével a nyakunkra küldötték Khuen Héderváry grófot, felszerelve őt a nyílt erőszak, a pénzzsák s a korrupció eszközeivel, hogy szálljon szemben a nemzettel, szálljon szembe s törje le a magyar nép millióinak elméjében és lelkében a megnyilvánuló óhajókat. S ime, ma ott állunk, hogy milliárdokkal akarják megsanyargatni ezt a nemzetet s a saját verejtékes pénzén megnagyobbítandó hadsereggel sakkban tartani mindenkit, akinek önálló akarata, hazafias meggyőződése van. Sivár, szomorú ennek az országnak a helyzete s szónokolhatunk, Írhatunk, — gyülésezhetünk, kesereghetünk bármennyit is, ezen segíteni csak egyetlen egy módon lehet s ez az : megerősíteni a magyar alkotmányt, megerősíteni az által, hogy belevonjuk a nép széles, rétegeit az alkotmányba, hogy megalkossuk az igazi demokratikus általános egyenlő választójogot? a választópolgárok függetlenségét pedig a titkos szavazás törvénybe iktatásával biztosítsuk. Az általános, egyenlő, titkos választójog törvénybe iktatásától függ, a magyar nemzet jövője ; ettől függ az, hogy vájjon az ezeréves alkotmányos Magyarország végre-valahára kap-e igazi alkotmányt, ettől függ, hogy a magyar nemzet akarata Írott malaszt maradjon-e továbbra is, avagy győzelemre juthasson, érvényesülhessen. Közeledik az óra, amelyben meg kell vívnunk a magyar alkotmány biztosítására, megerősbitésére a végső, a döntő harcot; sorakozzon minden szabadságszerető polgára e hazának ezen harchoz, mert szabadságot, jogot, küzdelmek nélkül még soha egy nemzet sem kapott! Sorakozzunk, küzdjünk, harcoljunk a teljes győzelemig a magyar alkotmány, a magyar állam megerősítésére, az általános, egyenlő, titkos választójog megvalósítására.

»filosz n „Tolnaufirmefiye fis a Közérdek" t. lapnak.

Egy francia közmondás igy szól: „Haragszol, tehát igazam van.“ E közmondás igazságát bizonyítja a „Tolnavármegye és a Közérdek“ c. lap márc. 20 iki száma. Borzasztóan haragszik a hosszú nevű lap, mert igazat mondtam, mikor a szent mise áldozat és a Mária társalatok (Kongregációk) durva megsértése ellan tiltakoztam.

Állításomat teljes egészében most is fenntartom ! Védekező cikke ugyanis csak egyről győzött meg, hogy goromba személyeskedéssel akarja elterelni az olvasók figyelmét, katholiciz- mus ellen elkövetett sérelmekről.

Hogy ne járjak . . .

Hogy ne járjak néha a tilos vetésbe Zugó-bugó erdők mély rengetegébe,

Hogg a kalapomra virágot ne fonjak És amúgy igazán, hogy sohse kacagjak — Ilyet hogy fogadjak ?

Hogy sok gondolatom, szépen ráncba szedjem, Száz bolondos vágyam sorba eltemessem;

Mit a szivem érez: hogy azt ki ne mondjam S akiket szeretek átal ne karoljam — Megtenni hogy tudjam ?

Hogy amit elsírtam, többé sohse fájjon,

Hogy lelkem a múltba vissza se találjon Hogy sok bohó álmom vissza sohse térjen,

8 el ne sírjak néha egy kis semmiségen — Nem, ezt nem Ígérem!

Hisz az évek úgy is, ahogy tova szállnak, Életünk rétjéről mindent lekaszálnak . . .

Ha a lelkünket is odaadjuk neki Üres, kopár szívvel hogy lehetne élni,

Hogy is tudnék élni ?!

HUSZÁR LOLL ____ >

Ib

olyák.

— A «Tolnamegyei Közlöny* * eredeti tárcája. —

Irta: Mányoky Vilma.

Ibolyát hozott a pósta. Moha közt friss, illatos ibolyacsokrot. Március virágját. Ott nyitották ki zöld bimbóikat napsugár csókjára, ott ingatták kék fejecskéiket langy tavaszi szellő fuvalmára, a rügyező bokrok alján, a friss, göröngyös mezőn. Dimbes-dombos Tolnában.

Szeretem őket, mert magyar ibolyák, mert hazai virágok. Édes, üde illatuk betölti a szobát, beszáll szivembe, lelkembe. Tavaszt varázsolnak ide nekem a négy falak közé, a zajos város kellő közepébe. Bárányfelhős eget, madárdallos mezőt, márciusi vidéket. Közelebb húzom őket magamhoz, s hallgatom, mit susognak tavaszról,

szerelemről, magyar földről.

*

Kékebb volt akkor az ég, ragyogóbb a napsugár, üdébb a lég, mint máskor. Kéz kézben lépdeltek egymás mellett a kertek aljai gyöpös hantokon. A lány ibolyát szedett. A fiú beszélt. Beszélt szerelemről, hazáról. Eszmékről, álmokról. Elválásról, boldog viszontlátásról. Búcsúztak. A lányka arcához szorította az ibolyacsokrot, egy remegő könycsepp gördült egyik kis kelyhóbe. Úgy tűzte a fia gomblyukába.

— Menjen László, menjen. Útra valóul csak ezt adhatom — s igaz szeretetemet. Valahányszor ibolyát lát, gondoljon az árva Ibolykára.

S ment az ifjú, amerre vágyai, álmai ragadták. A nemzet egét akkor sötét felhők bontották. Egy, azokban rejtező, villámszikra gyújtotta föl lelkét, képzeletét. És tett, és lelkesített és kész volt szive vérével is áldozni a haza szent oltárán.

Csodás idők voltak azok. A jellemeknek, a tehetségeknek egész sora ragyogott, mindmegannyi világitó nap, állócsillag és meteorok a nemzet égboltozatán. Messze a jövőbe sugározzák fényüket. Bearanyozzák az emberi jogok, a nemzeti boldogulás, az egyéni szabadság eszméit. Középpontjuk a pozsonyi országgyűlés, bolygóik a lelkes pozsonyi ifjúság. A haladás, a gondolatszabadság ifjú bajnokainak vezére pedig a bihari fiú, Lovassy László tett. Tüzes szónoklataival, ragyogó tollával, élni-balni kész hazaszeretetével. S majdan első martiija. . . .

Szemet szúrt az önkénynek. Hisz ez egy forradalmár, veszedelmes ember! Mennie kellett. Idegenbe, szomorú fogságba, biztos halálba. Az ezernyolcszázadik esztendő harmincas éveiben. Akkor huszonkét éves volt. . . .

Eljött újra a tavasz. Virult, ragyogott a természet. Csak a börtön komor cellájába, nyirkos, dohos levegőjébe nem juthatott be egy árva, megtört napsugár sem. De a szerelem sugara a vasrácson is áthatol.

A kancellária épülete előtt egy karcsú úri leányka lépdelt izgatottan. Elszántan fordult a kapuban ácsorgó szolgákhoz, hogy vezessék őt a kegyelmes ur elé. Véletlenül a kancellár éppen akkor jött. Udvarias ember volt néha s mindig kedvelője a szépnek. Es szórakoztatták az érzelmes jelenetek. Ibolyka nem készült szivreható beszédre, előre megfontolt fogásokra. Szive, vergődő kis szive hozta őt ide. Szive legmélyéből fakadtak fel a szavak, szivárogtak fel halvány arcocskáján végig pergő könnyei. Letérdelt a hatalmas ember elé és kezeit összekulcsolva esde- kelt hozzá.

Messze, messze, távol a hazától sínylődik egy magyar ifjú a spielbergi börtönben. Szomorúan csörgeti nehéz bilincseit. Keserű könnyekkel öntözi a rabság száraz kenyerét. Elszakították hazájától, el kedveseitől. Bucsuzatlanul kellett itt hagynia árva menyasszonyát. Egyedül, elhagyatottan, úgy maradt itt, mint egy támasz- tékától megfosztott gyenge virág. Lebajlik az is, senyved ez is. Mignem elszárad.

A rideg ember meghatottan simogatta a zokogó leány selymes baját.

Pedig nem volt neki más bűne, minthogy jobban szerette hazáját a mátkájánál. Tiz hosszú esztendeig bűnhődjön ezért? Csak legalább egyszer láthatná még! Vagy hadd Írhatná meg neki, hogy mennyire szereti, hogy szivének min-