Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-19 / 12. szám
Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz,. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Junktim. Irta: Dr Bognár Oszkár. Közelednek a nagy napok, a nagy parlamenti mérkőzés napjai. A költségvetés tárgyalása után a kormány bizonyára még a tavasz folyamán be fogja nyújtani a véderő reformjáról szóló törvényjavaslatot. — Ismét össze fogja mérni erejét a két, több száz éves párt: a császári és a nemzeti párt. A császári párt vagy mondjuk, a labanc párt a hadsereg és hadi tengerészet számára olyan horribilis áldozatokat követel, amelyek a nemzet erejét messze túlhaladják és a fedezetet csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehet majd csak előteremteni. A nemzeti párt, az ellenzék ezeket az óriási megterheltetéseket csak nemzeti engedményekkel és az általános választói joggal junktimban, kapcsolatosan tartja megengedhetőnek. Különösen előtérbe nyomult az általános választói jog kérdése és ma minden politikust az a kérdés izgat: lesz-e junktim a véderőreform és a választójog között? A felelet erre oly természetes, hogy szinte csodálkozni kell, hogy akadnak politikusok, akik mindenféle rabulisztikával és erőszakos csavarintásokkal mást tudnak felelni, t. i. azt, hogy másképpen magától értetődőleg nem lehet elképzelni sem a véderőreformot, mint a junktimban nemzeti engedményekkel és a választói joggal. Az ellenzék álláspontja logikus és világos. Álláspontja mellett nem kisebb tekintélyre hivatkozik, mint őfelségére, a magyar királyra. A koalíció megalakulásakor ő kívánta, hogy a katonai kérdések kikapcsolásával alkottassák meg az általános választói jog és az általános választói jog alapján összeülő parlament döntsön a véderőreform, e korszakos alkotás tekintetében. Azt csak nem fogja senki sem vitatni, hogy egy ily parlament, mint a mai, a melynek többsége oly obscurus eszközökkel szerezte a hatalmat, hivatott a nemzet életébe oly mélyen benyúló reform megalkotására. A nemzetnek egyértelműen tiltakoznia kell Tisza István és társai azon álláspontjával szemben, hogy a katonai terheket tekintet nélkül a nemzeti engedményekre és választói jogra, meg kell szavazni. Szomorú példákra kell hivatkoznunk a magyar történelemből. Magyarország Ausztriával szemben sohasem tudott másként engedményeket szerezni, minthogy áldozatok hozatala alkalmával magának ellenszolgáltatásokat kötött ki. Tegyük már félre egyszer azt a tarthatatlan és az ostobaságig naiv legendát a magyar nemzet »lovagiasságáról és bőkezűségéről«. Csak egy pillantás a kivándorlási statisztikánkra és minden álszemérem nélkül helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogyha mi adunk, akkor kapni is akarunk. Jól megkell jegyeznünk: Magyarországnak Ausztriával szemben csak egy ütőkártyája van és ez az ujoncmegaján- lás. Ha ezt kellő időben és alkalommal ki nem használjuk, akkor, — mint a jelen Felelős szerkesztő Főmunbatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ esetben is, — évtizedekre menő mulasztást követünk el. Az egész nemzetnek talpra kell állania ismét, — mint 1905—6-ban — és erélyesen követelnie, hogy e nagy áldozatokkal szemben ne csak külsőségekben, hanem csengő ércben is megnyilvánuló engedményeket kapjunk. A választói jog tekintetében emlékezzenek vissza Tisza Istvánéka magyar nemzet »lovagiasságára és nemeslelküségére«. Idézze vissza azokat a napokat, amikor a nemesség önként mondott le a jobbágyok javára előjogairól. Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a mai választók nem a nemzetet képviselik, tehát akaratuk nem a nemzet akarata. Az pedig csak kétségtelen, hogy ilyen korszakos és óriási terhű alkotást a nemzet akarata ellenére megvalósítani nem lehet. A véderő reformot a nélkül, hogy igazi nemzet igazi akaratáról meggyőződést szereznének, nemcsak erkölcstelenség lenne megvalósítani, de nem is sikerülhet. Hápciys 15. Hazafias lelkesedéssel ülték meg Tolna vármegye minden községében március 15-ét. Kitűzték a középületekre Szekszárdon és a többi községekben is a nemzeti zászlót, hogy külsőleg is ünnepeljenek. Szekszárdon délelőtt 9 órakor ünnepi nagymisét celebrált dr. Fent Ferenc apátplébános Kun Lajos és Czindery Endre káplánok segédletével, melyen Simontsits Elemér alispán a vármegyei tisztviselőkkel, dr. Szent- királyi Mihály polgármester pedig a városi tisztviselőkkel jelent meg. Ott voltak, a kir. törvényszéket kivéve, a többi hivatalok képviselői is ; a tűzoltóság zászló alatt zenekarával és a tanuló ifjúság a tanárok és tanítók vezetése alatt szintén részt vettek a nagymisén, melynek végén egy szív- és lélekkel elénekelték a Himnuszt. Mise után a templom előtt a tűzoltói zenekar elfujta a Himnuszt és zeneszóval vitte Boda Vilmos főparancsnok lakására zászlaját. A ref. templomban Gödé Lajos ref. lelkész, az izr. templomban pedig dr. Rubinstein Mátyás főrabbi tartott ünnepi beszédet. Az összes iskolában iskolai ünnepély volt. A polg. leányiskolában Kouácsné Nagy Lujza igazgatónő mondott a nagy nap jelentősé géhez méltó beszédet, a növendékek meg alkalmi költeményeket szavaltak és elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. * A szekszárdi polgári fiúiskolában az intézetben fennálló Garay kör rendezte az ünnepélyt. Az ünnepi beszédet Fodor Aladár tanár, a Garay kör elnöke mondotta. Hazafias, szép beszédje nagy hatást idézett elő az ifjúságban. Az énekszámokat Moudry Hugó tanár vezette. Meghatóan szép volt Németh Árpád IV. oszt. tanuló melodrámája Moudry tanár zongorakiséretével. Szavaltak: Fleischner Dezső, Hödl József és Németh Árpád. * A szekszárdi áll. főgimnázium ifjúsága március 15 én délután 6 órakor a tágas tornacsarnokban tartotta meg ünnepélyét nagyszámú előkelő közönség jelenlétében. A kitünően sikerült ünnepély műsora a következő volt: 1. Hymnus. Énekelte az ifjúság énekkara. 2. 1848 március 15. emlékezete. Elnöki megnyitó. Tartotta Pupp József önképzőköri elnök. 3. Nemzeti dal. Énekelte az ifjúság énekkara. 4. A repülőgépekről. Felolvasás minták bemutaMegjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, \, évre 6 K, 1ji évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10. korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. fásával, tartotta Simontsits Béla VIII. oszt. tan., önképzőköri titkár. 5. Ikarus. Tompa Mihálytól. Szavalta Grünwald Dezső VIII. oszt. tanuló. 6. Dalra fel. Abt Ferenctől. Énekelte az ifjúság énekkara. 7. Az erdőhöz. V. Hugótól. Fordította és felolvasta Haidekker Lajos VIII. oszt. tanuló. 8. Bellini : Norma. Zongorán előadta Áldor László VI. és Nikitits István V. oszt. tanuló. 9. A bajusz. Irta Arany János. Szavalta Tutcsni Pál VIII. oszt. tanuló. 10. Huszárinduló. Verő Györgytől. Előadta az ifjúság zenekara. * A szekszárdi polgái'i olvasókörben este tár- sasvacsorával, szónoklatokkal és nemzeti dalokkal ülték meg a magyar szabadságharc hajnalhasadásának évfordulóját. A társasvacsorán közel százan vettek részt, köztük dr. Szentkirályi Mihály városunk népszerű polgármesterével. Horváth József a polg. olvasókör igazgatója éltette a betegsége miatt távollevő elnököt, Boda Vilmost, akinek az ünneplő közönség a következő sürgönyt küldötte: „Nagyságos Boda Vilmos urnák Budapest (Vereskereszt-kórház). A szekszárdi Polgári Olvasókör március 15-ét ünneplő közönsége szívvel, lélekkel együtt érez szeretett elnökével és általános óhajának ad kifejezést, mikor e szent napon egészségének helyreállítását kéri a Mindenhatótól. — Hazafias üdvözlettel : Horváth József igazgató.* Az ünnepi beszédet dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd, a kör választmányi tagja tartotta rendkívül nagy figyelem és érdeklődés között. Az elhangzott szép beszéd a következő volt: Tisztelt Uraim! Az élet nem egyéb, mint mozgás. A mozgás akadálytalanságának aequivalense pedig a szabadság. A szabadság fáját, ha nagyra akaijuk növelni — mondja egy hires történetiró — hon- polgári vérrel kell áztatni, mert a hazafiui kebelből kicsorduló forró vér annak egyedüli, biztos éltetője. Ha belepillantunk hazánk ezeréves történetébe, ezt a sajátszerüen hangzó, de mégis magasztos történelmi axiómát beigazolva látjuk nemzeti küzdelmeink összes képeiben. Vérontás, haláltusa, ágyudörej, fiaikat vesztett anyák panaszos zokogása és halálhörgés kisérte nálunk mindig az emberi jogok és a velük járó szabadság megvalósításának titáni harcait. Bocskay, Tököly, Bethlen, Báthory és Rákóczi örökké köztünk élő szelleme is erről regél nekünk, lelkünk mélyébe vésve azt, hogy itt a magyar haza anyaföldjében alig van olyan göröngy, olyan hant, melyet valamennyiünk üdvösségéért egy- egy névtelen hős kiserkenő vércsepje meg nem szentelt volna. Szól ezután azokról a szellemi mozgalmakról, melyek a múlt század első évtizedeit kisérték, kiemelve Kossuth Lajos és Széchenyi agitá- ciójának hatását. Majd áttér Petőfi költészetére, mely ép úgy beletartozik ennek a kornak kultúrtörténetébe, mint az országgyűlések működése, sőt túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ő költészetének és működésének eredménye ezekével egyenrangú. Ismertette ezután a Pillvax-kávéház- ban összegyűlt fiatal írók és költők munkásságát, mely első sorban arra irányult, hogy az úgynevezett emberi jogok törvénykönyveinkbe felvétessenek. Elmondja a 12 pont keletkezésének történetét és a szorosan vett március idusának lefolyását, melynél a legfelejthetetlenebb szerep magának Petőfinek jutott. Hangsúlyozza ezután, hogy a magyar nemzeti szabadságnak ez a szép napja vért nem termett, de annál több igaz, hazafias lelkesedést, mely csakhamar átragadt a vidékre is, mert a Nemzeti dalt a tavaszi lágy zephir szétvitte az ország minden zugába és bejárta vele a hegyeket, völgyeket egyaránt. Részletesen fejtegeti ezután, hogy mily következményekkel járt azoknak a törvényeknek Hátralékos ?p«winRet Kérjük az előfizetési összesét lapunk kiadóhloatalához mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
