Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-12 / 11. szám

2 TO LN AMEGY El KÖZLÖNY

S mikor ezek fényében látjuk a március 15-kének nagy emlékeit, mi lehet az egyedüli, a legfontosabb tanulság reánk nézve ? . . .

Úgy e az, hogy amit elődeink csak nagy, emberfeletti küzdelem árán tudtak megszerezni és megvalósítani, mi tovább fejlesszük, virágoztassuk hasonló lelkesedéssel, nehézségeket letipró munkaszeretettel!

Az előbbiért áldjuk, tiszteljük és soha ne feledjük elődeink emlékét, az utóbbiért pedig áldani, tisztelni és emlékünket fen- tartani a jövő nemzetsége lesz hivatva, annak lesz becsületbeli kötelessége.

Gróf Batthyány Tivadar a Kerületében és a tolnai népsyiilés.

Mint lapunk múlt számában jeleztük, gróf Batthyány Tivadar, kerületünk illusztris képviselője, szombaton délután fél négy órakor Szekszárdra érkezett, hogy a következő napon r észtvegyen a Választójog Országos Szövetsége kezdeményezésére Tolnán tartott népgyülésen.

Gróf Batthyány Tivadar már rég készült arra, hogy első sorban a kerület központjában a politikai helyzetről beszámolót tartson és hogy egyidejűleg számot adjon arról a nagyszabású és általánosan elismert parlamenti munkáról, melyet a függetlenségi és 48-as párt a gazdasági kérdések körül a közelmúltban kifejtett. Ennek a tervnek megvalósítását azonban a pártvezetőség több szempontból időelőttinek tartotta, különösen azért, mert figyelemmel volt arra, hogy a kerület népszerű képviselője, aki köztudomásszerüen úgy a parlamentben, mint a delegációban, valamint a társadalmi szervezetek keretében példátlan agilitással működik, a mostani országos nagy problémák megoldása előtt vezéri hivatásától el ne vonassék. Ez az oka és magyarázata annak, hogy gróf Batthyány a párt vezetőségének inten cióival egyetértve maga is úgy határozott, hogy beszámolóját 2—3 hónappal — a kedvezőbb időjárás bekövetkeztéig — elhalasztotta. Ekkor azonban a kerület összes községeit meg fogja látogatni és mindenütt külön-külön számot fog adni országosan elismert széleskörű politikai tevékenységéről.

Gróf Batthyány Tivadart a vasúti állomásnál dr. Szentkirály Mihály polgármester, a függetlenségi pártvezetőség tagjai és nagyszámú elvbarátai fogadták. A polgármester szívélyes üdvözlő beszédét megköszönve, a város fogatán a Szekszárd-szállóban fentartott lakására ment, azután pedig a kaszinóban meguzsonnázva, a hatóságok és a társadalmi élet több előkelőségénél látogatásokat tett. A polgármester kalauzolása mellett először a vármegye alispánjánál, Simontsits Elemérnél tisztelgett, akinek egyúttal részvétét fejezte ki az édesanyja halála fölött. Majd meg- |

látogatta Őrffy Lajos takarékpénztári elnökigazgatót, dr. Beöthy Károly ármentesitő társulati elnököt, Török Béla ügyészt, dr. Leopold Kornél hitelbanki vezérigazgatót és ilj. Leopold Lajost, aki a választójogi szövetség kiküldötteit látta vendégéül, továbbá Tomcsányi Lajos közalapítványi főfelügyelőt és Mehrwerth Ferenc kereskedelmi tanácsost.

A látogatások befejezése után a Szekszárd- szálló kistermében társasvacsora volt, melyen pártkülönbség nélkül oly nagy számban jelentek meg, hogy a helyiség szűknek bizonyult. A vacsora kezdete előtt megérkezett gróf Eszterházy Mihály, a galánthai kerület függetlenségi képvi- selője, akit az esti vonatnál nagyobb küldöttség- élén dr. Horváth Jenő és dr. Zsigmond Ferenc pártvezetők fogadtak.

A vacsora közben felállott dr. Szentkirályi Mihály polgármester és a tőle megszokott közve- tetlenséggel köszöntötte gróf Batthyányi, aki most már nemcsak egy pártnak, hanem pártállásra való tekintet nélkül az összpolgárságnak országgyűlési képviselője. A politikai szempontok félretételével üdvözli gróf Batthyány Tivadart és kéri őt, hogy Szekszárd város, mint az egész kerület érdekeit hathatósan támogassa.

Az általános éljenzés megszűnése után gróf Batthyány Tivadar emelkedett szólásra. Beszéde elején kijelentette azt, hogy a fehér asztal mellett politikai vitát kezdeni nem szándékozik, mert annak itt helye nincs, de meg sérthetné is az ellenkező politikai véleményen levők belső meggyőződését, amit ő ezúttal mindenképen elkerülni óhajt. A fehér asztal mellett csak társadalmi eszmecseréről, vagy közérdeket szolgáló kérdések megvitatásáról lehet szó, amely vita mindnyájunkat érdekel és vala- menyünket jó barátokká tesz, de senkit tőlünk el nem idegenit. Igazolni kívánja, hogy miért volt kénytelen kerületétől hosszabb időn át távol lenni ? Feleletül hivatkozik közéleti szereplésére, amelyről a választókerület polgárai tudomást szerezhettek a napi sajtóból, hol az ő politikai és társadalmi tevékenységéről néha-néha említés is tétetik. (Közbekiáltások: mindennap!) Elfoglaltságai mellett azonban soha nem feledkezett meg a kerületének jogos érdekeiről sem, melynek istápolása a képviselőnek elsőrendű kötelessége. Felemlíti azokat az akadályokat, melyek úgy a köz-, mint a magánérdekü megbízások kijárása körül felmerülnek és reá mutat egy esetre, amely benne azt a meggyőződést szülte, hogy az állami adminisztráció sokkal nehézkesebb, sokkal lassabban mozgó, mint az autonom közigazgatás és már ezért is ellenzője minden oly törekvésnek, mely az állami omnipotenciát akarja a vármegyei önkormányzattal felcserélni. Kéri a kerület polgárságát, hogy azokat a szenvedélyeket, melyeket a választási harc küzdelmei lelkűkben kiváltottak, most már végleg némitsák el és pártkülönbség nélkül működjenek közre ennek a kerületnek szellemi és anyagi jóléte, boldogulása, előbbre vitele tekintetében.

Puha kis kezével a szivéhez kapott, szőke feje bágyadtan hanyatlott le a szőnyegre. A gróf azonban ügyesen felfogta és a pamlagra fektette. Miközben a vánkost a feje alá igazította, halkan dörmögte:

— Ismerjük az ilyesmit.

E pillanatban lépett a szobába Jácint őrgróf, a hírneves oroszlánvadász, aki — mint olvasóink emlékeznek — csak nemrég tért vissza Afrikából, abol a zuávok ellen harcolt.

— Mi történik ott ? — kérdezte Jácint őrgróf csodálkozva.

A gróf csöndesen mutatott az aléltan fekvő grófnéra és így szólott a lesütött arcú oroszlánvadászhoz :

— Jegyezd meg, hogy az asszonyra csak egyetlen tulajdonsággal lehet hatni: a kemény, megalkuvást nem tűrő férfiassággal. A férj szive damaszkuszi acélból legyen, amelyet nem olvaszt meg semmiféle asszonyi köny. Mert a házasság csak akkor lehet igazán boldog, ha mindenkor- az erős férfiakarat kerül ki diadalmasan a csatából . . .

Jerome behozta a téát, a szőke grófné megmozdult és —

IL

Eddig haladt Szilasi a regényében, mikor az ebédlőből egy erős asszonyi hang kiáltott be a dolgozószobába:

— Készen vagyok !

Szilasi, füle mögött a pennával, udvariasan kitipegett az ebédlőbe.

— Cicuskám, mondta szelíden, — még körülbelül félórára van szükségem, hogy a regényemet befejezzem. Goldschmidttől akkor négyszáz forintot fogok kapni . . . mert a kézirat átadásakor rögtön fölvehetem a honorárium második részletét . . . Amint tudod, holnapra van kitűzve az adóárverés második határnapja.

Szilasiné, egy molett, jóképű, barna asszony, aki a tükörből ép a kalapját tűzte fel, dacosan szegte hátra a nyakát.

— Papperlapapp, mondta türelmetlenül, — még csak az kellene, hogy itt kalaposán várakozzam rád. Egy-kettő, hagyd az irkafirkát és vedd föl a fekete kabátodat . . .

Szilasi busán horgasztotta le a fejét.

— De édesem, rebegte bátortalanul, — tudod, hogy milyen nehezen írja bele magát az ember a szükséges hangulatba . . : Félóra múlva nagyszerűen befejezném az egész regényt . . . még igy . . . mig ha veled megyek . . .

Az asszony haragosan toppantott:

— Tamás, ne boszants. Tamás, ne vigy a végletekig . . . Tamás, legyen elég a szóbeszédből . . . Ott a kabátod a zongorán . . . amott a puha kalapod ... a zsebkendőd . . .

Szilasi nagyot sóhajtott és fölvette a fekete kabátját, a puha kalapját. Amíg az asszony a szobaleánynyal konferált, a Szilasi sógora, aki az ajtóból az egész jelenetet végignézte, megütközve csóválta a fejét:

— Tamás, mondta később jóindulattal — a kedves nőd a saját testvérhugom és mégis azt mondom neked, Tamás, hogy pulya fickó vagy. Állj a sarkadra, emeld föl a szavadat, mert hitemre, Tamás, szégyenteljes papucs alatt görnyedsz.

Szilasi pedig begombolta a gérokkját és közelebb hajolván a sógora füléhez, ravaszul igy suttogott:

— Jegyezd meg öregem, hogy az asszonyra

csak egyetlen tulajdonsággal lehet hatni: a szelídséggel. A férj szive olvasztott vajból legyen, mert a házasság csak akkor lehet boldog, ha az erős férfi türelmesen veti alá az ő akaratát a szende és erőtlen assszonynak. Sz. 1.

1911 március 12.

A mélyen átérzett és szónoki lendülettel elmondott szép beszéd az összes jelenlevőket megragadta és percekig tartott az éljenzés és tapsvihar, mellyel kerületünk szeretett képviselőjét elhalmozták.

Ezután Tildi János a polgárság nevében köszöntötte fel gróf Batthyányt, majd pedig dr. Horváth Jenő a vendégül megjelent Eszterházy Mihály grófra, mint a függetlenségi törekvések egyik legtehetségesebb harcosára ürítette poharát, aki a bankvita bonyolult útvesztőiben is derekasan megállta helyét.

Éljenzés és tapsvihar között emelkedett szólásra gróf Eszterházy Mihály, aki felszólalásával fényes bizonyítékát adta annak, hogy — dacára fiatal korának — nagyon alapos készültséggel és széles látókörrel x’endelkező politikus. Nem üz szellemi kultuszt, — úgymond — de szükségét érzi annak, hogy gratuláljon a szekszárdi választókerületnek, mely egy gróf Batthyány Tivadarnak adott megbízást, hogy az ország házában képviselje. Benne tiszteli pártjának al- elnökét, aki határtalan köztevékenységével, nagy tudásával és versenyen kívül álló munkaerejével méltán rászolgált nemcsak egy párt, hanem az egész ország megérdemelt elismerésére. Ezután jelzi idejövetelének célját, mely arra irányul, hogy a választójog kiterjesztésének szükségességét hangoztassa, amely törekvés ma már nem lehet pártcél, de nem is politikai reklám- hajhászat, — hanem a társadalmi, gazdasági és szociológiái követelmények kölcsönös összehatásának parancsa. — Hosszabban szól ezután a szőnyegre kerülő katonai létszám emelésről, mellyel szemben főleg gazdasági szempontból súlyos aggályai vannak és ezért hivatkozik is a bibliai mondásra, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré, de viszont ne vegyétek el azt, ami a nemzeté. Szekszárd r. t. város polgárságára emeli poharát, amely polgárság mindig hü maradt ahhoz a zászlóhoz, melyre a függetlenségi eszmék vannak felírva.

A nagytfchctségü fiatal gróf beszédét, aki a függetlenségi eszméket a szabadság ‘klasszikus hazájában, Angliában tanulta meg tisztelni, az összes jelenvoltak kitörő éljenzéssel fogadták.

A bankett ünnepi része ezzel a szép záróbeszéddel véget is ért, mert gróf Batthyány és Esterházy a másnapi nagy munkára való tekintettel nyugovóra tértek. Vasárnap reggel mindketten megjelentek a belvárosi templomban, mise után pedig dr. Fegt Ferenc apát-plébánosnál, dr. Steiner Lajos ügyvédnél tettek látogatást, majd pedig kocsira ülve dr. Zhigmond Ferenc társaságában Ujj János, Nagy János, Frei János, Vesztergombi István, Steiner Ferenc, Takler Ferenc, Debulay Imre, Andre István, Főglein Ferenc, Mosgai Sándor plébánost, végül pedig Adler N. Jánost tisztelte meg látogatásával, akinek megígérte, hogy kellemesebb idők beálltával családjával együtt igénybe fogja venni vendégszeretetét. A látogatásoknál gróf Eszterházy is elkísérte Batthyányt Vendl István pártjegyző kalauzolása mellett.

A déli rövid társas ebéd után Batthyány gróf hét kocsi kísérettel Tolnára hajtatott, ahol a község határánál óriási néptömeg előtt Molnár István, a választójogi liga helyi fiókjának alel- nüke lendületes szép beszéddel üdvözölte a képviselőt, majd pedig gróf Batthyány lelkes válasza után megindult a hatalmas menet a községháza előtti térre, ahol Virányi Károly főjegyző köszöntötte meleg szavakkal a kerület képviselőjét. Ekkor már megérkezett a választó- jogi szövetség két kiküldötte, Zigány Zoltán és dr. Ormos Ede is és kezdetét vette a népgyü- lés, melyen körülbelül 3000 ember vett részt.

Gróf Batthyány Tivadar beszéde.

Tisztelt Polgártársaim ! Mélyen tisztelt Nép- gyülés! (Halljuk! Halljuk!) Emlékeztetem önö- két, hogy amidőn most körülbelül 13—14 hónapja megalakult a Khuen-Héderváry kormány és kimondotta, hogy ő is az általános választói jog hive, akkor hazánknak egy kiváló állam- férfia, Tisza István gróf (Felkiáltások: Le vele !) élére állott egy küzdelemnek, amely azon jelszó alatt folyt, hogy ő nem hive a széleskörű, demokratikus választói jognak. Tisza István gróf ezzel nem elégedett meg, hanem sorakoztatta pártkülönbség nélkül mindazokat, akik az általános választói jog ellenesei.

Mi sem természetesebb, hogy mi is sorakoztunk az általános, egyenlő és titkos választói jog érdekében pártkülönbség nélkül. (Hosszantartó, lelkes éljenzés.) És azt mondottuk, hogy ha ellenfeleink félretéve a pártok közti különb- séget, sorakoznak velünk szemben, akkor mi is sorakozunk, egymás mellé állunk, két kézbe téve a demokratikus haliadásért. (Hosszas éljenzés.)

Legyünk tisztában azzal, hogy amit mi akarunk, azt ajándékba, ingyen sohasem adták; nekünk sem adják. Azok a népjogok, amelyekért