Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-12 / 11. szám

1911 március 12. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 küzdünk, azok egyesek, kisebb társadalmi réte­gek törekvéseit erősen sértik. Vannak kisebb, de uralkodó társadalmi rétegek, melyek jól tudják, hogy a piai választói rendszer mellett az úgyne­vezett nemzeti akarat semmi egyéb, mint a kor­mányhatalomnak, a pénz hatalmának egyesülésé­ből kialakult erőszak. (Úgy van!) Ezek a férfiak, kiknek élén Tisza István áll, féltik az ő hatal­mukat, de ezt nem vallják be, hanem előtérbe tolnak jelszavakat és ezek mögé bujtatják tulaj­donképpeni gondolatukat. Azt mondják, hogy mi olyan választójogot akarunk, amely el akarja venni az intelligenciá­tól a vezetőszerepet. Szerintük az igazi magyar nép nem akarja az általános, egyemő és titkos választói jogot. (Fölkiáltások: Igenis akarja!) Amint körülnézek ezen az impozáns gyülekeze­ten, azt látom, hogy egy szivvel-lélekkel magyar város polgársága, szine java együtt van és együtt lelkesedik velünk az igazi demokratikus válasz- tójogért és együtt követeli annak megvalósítását. (Hosszas éljenzés.) A király és a választói jog. Tisza István gróf jónak látta az utolsó na­pokban a delegációban — ahol a hadügyi kér­désekről és hasonlókról folyt a szó — egy kiro­hanást intézni elsősorban ellenem és velem együtt mindazok ellen, akik az általános, egyenlő és titkos választói jog hírei. Tisza István gróf első­sorban kiszolgálta azt, hogy én ismételten hivat koztam arra, hogy őfelsége, a király beígérte a demokratikus általános választói jogot. Már pe­dig tény és igazság, hogy a király 1905-ben exponálta magát az általános választói jogért. — 1906-ban ismét, amikor Kossuth, Wekerle, An- drássy, Apponyi és a többiek Bécsben voltak a királynál és tárgyaltak a kormányalakításra nézve. Ekkor igenis Magyarország alkotmányos királya kötötte ki, hogy az általános választói jog legalább is oly mérvben, mint Kristóffy ter­vezte, — a koalíció által megvalósittassék. Ek­kor a király határozottan követelte, hogy leg­alább is 2 és fél millió egyénre kiterjesztessék a választói jog. Én tehát tisztelettel viseltetem a király iránt és azt kívánom, hogy a király fenkölt sze­mélye minden polgár előtt, — azok előtt is, kik­nek joguk nincs — magasra emeltessék, amikor azt sürgetem, hogy a királyi szó testté váljék és a király által megígért általános választói jog Magyarország törvénykönyvébe iktattassék. Tisztelt népgyülés! Tisza István kegyes volt felszólítani bennünket arra, hogy hagyjunk fel már egyszer — mint ő mondja — „romboló jelszavak hirdetésével“. Ez igazán Tisza István­nak retrográd, reakciós felfogását jellemzi, hogy akkor, amikor egy párt a képviselőházban, szá­mos képviselő, — munkapártiak is — a népnek százezrei és milliói kívánják az általános, egyenlő és titkos választói jogot, — azt a legelemibb igazságot akarja letörni, hogy minden felnőtt polgár jogosítva legyen a nemzet ügyeinek inté­zésében a választói jog gyakorlása utján részt- venni. (Tetszés ) Amikor Tisza ezt.romboló jel­szónak merészeli nevezni, akkor nincs joga a nemzet nevében beszélni, aminthogy azt min­denkor és minden alkalommal teszi. (Zajos he­lyeslés.) Mikor Tisza István az előbb idézett dele­gációbeli beszédében kirohanást intézett ellenem, mikor engem megleckéztet, hogy én vonom be a királyt a választási harcba, — megfeledkezett két dologról. A muukapárt kétszínű szerepe. Az első az, bogy a beszédében maga is elismeri, hogy nem emlékszik, vájjon a Kristóffy- javaslat, mely alá a király nevét odairta, hogy az a titkos választói jogot akarja-e? Ezt sem tudja és mégis abban a beszédben, mint csal­hatatlan pápa akarja akaratát a nemzetre ráok­trojálni. A második az, hogy arra hiv fel bennün­ket, hogy hagyjunk fel a választójogi követelé­sekkel, mert hiszen meggyőződhettünk arról, hogy a nemzet a választások alkalmával éppen azokat törte le, akik az általános, egyenlő és titkos választói jogot meggyőződéssel, radikális, demokratikus irányban hirdették. Hátha a leg­utóbbi képviselőválasztásból következtetünk a nemzetre, akkor a magyar nemzet megcsappant 450 ezer emberre, mert több nem volt, aki Tisza István politikáját elfogadta, mert nem szavaztak többen a munkapártra, sőt még ennél is keve­sebben követik Tisza nézetét, mert jól méltóztat- nak tudni, hogy azok az urak, kik ma tapsol- na*c Tiszának, azok közül igen sokan a válasz tások alkalmával igenis hirdették az általános, eSyeulő választói jogot. Utalok a fővárosi kép­viselők, továbbá Lukács László körmöcbányai beszédére, ahol, körülírva bár, de oly szorosan határolta körül az általános választói jogot, hogy ha azt átviszi az életbe, teljesen meg lesznek elégedve. Utalok arra, hogy egy másik minisz­ter, akit oly lelkesen támogat Tisza István — legalább látszólag (Derültség.) — t. i. Székely Ferenc Marosvásárhelyen és Szombathelyen ugyan­azt hirdette, amit mi: az általános, egyenlő vá­lasztói jogot. (Zajos tetszés.) Amikor tehát Tisza István azt állítja, hogy a nemzet az utolsó választásoknál az általános választói jogot megbuktatta és ez állna, akkor a munkapártnak ma nincs joga szerepelni, mert hiszen tekintélyes része éppen az általános, egyenlő és titkos választói jog jelszavával győ­zött. (Tetszés.) Tiszával szemben igazolhatom, hogy a kor­mány és közegei mindenkivel szemben üldöztek bennünket, mert az általános, egyenlő és titkos választói jogot követeltük. A jogtalanok befolyása. egy tényre emlékeztetem önöket, amit letagadni nem lehet. Minden országban, amint a kor haladt és az emberek elméi felvilágosodtak, napról napra nagyobb lett befolyása a jogtala­noknak. A józan ész is azt mondja, hogy mikor egy kérdés megérett a törvényben való megvaló­sításra, akkor az igazi hazafi, az igazi bölcs, előrelátó politikus nem igyekszik arra, hogy a nép akaratát lenyűgözze, hanem igenis kaput nyit az igazi törvényességnek, az igazságnak és ezáltal a jogtalanokat megnyeri ama céloknak, amelyek minden igaz magyar ember lelki szemei előtt lebegnek: Magyarországnak politikai fej­lődése, gazdasági, politikai függetlensége szá­mára. Várható-e a mai parlamenttől, hogy a nép javára fog törvényeket alkotni, mikor ezen kö­vetelménytől elzárkózik ? A mai parlamentet még osztályparlamentnek sem lehet nevezni, hanem csak egy mesterséges művirágnak, amely egy torzszülött, amelyet, ha napra viszünk, elalszik. (Zajos tetszés.) Mikor a munkapárt vezére arra szólit fel bennünket, hogy tegyünk le a választói jog kö­veteléséről, arra hivatkozik, hogy amúgy is a kormány programmja a választói jog kiterjesz­tése, várjuk be tehát, mig a javaslat előkerül és hagyjunk fel az agitációval. Önök olvasnak új­ságot, de azt hiszem, nem tudják, hogy a vá­lasztói jog tekintetében a kormány mit akar. — Azt hiszem, hogy Magyarországon ezt senkisem tudja, mert úgy látom, hogy a kormány sem tudja, hogy mit akar. (Hosszas derültség.) Úgy járunk majd, mint a többi Ígérettel, ígértek a választások előtt a tisztviselőknek pragmatikát. A választások után lefújták. ígér­tek készfizetést, hogy az Osztrák-Magyar Bank szinarannyal fog fizetni, — most szavazzák meg azt a törvényt, amely azt mondja, hogy akar- nók, de nem lehet. (Derültség.) ígérték a ka­tonai nemzeti követelményeket. Tegnapelőtt pe­dig Tallián Béla, a munkapárt egyik kiválósága óva intett, nehogy a nemzeti érzést a hadseregbe bevigyék. Ezek után bizhatunk-e abban, hogy az ál­talános, egyenlő és titkos választói jog érdesé­ben javaslatot terjesztenek be és hogy ez meg­felel a nemzet akaratának ? Ez nem lehet más, — ha elő is terjesztenek javaslatot — mint amit Tisza István akar, hogy pedig ő mit akar, azt nagyon jól tudjuk : semmit 1 (Abcug ! Le vele!) Azt is tudjuk, hogy Tisza István úgy ir­tózik a titkos szavazástól, mint az ördög a szen­telt viztől. Nem vagyok szociáldemokrata, de nagyon jól tudom, hogy amig a kisembert, a munkást csak terhekkel róják meg, jogot pedig nem ad­nak, addig azt a sok millió embert a nemzeti törekvések számára megnyerni rém lehet, de mihelyt jogot kapnak, a nemzeti küzdelemnek bizonyosan legértékesebb erői lesznek. (Úgy van ! Zajos éljenzés.) Azt mondják még, hogy a kisgazdáknak nem szolgál javára az általános választói jog. — Erre nézve csak arra utalok, hogy nemrégen alakult a kisgazdapárt és programmjának első pontja: az általános, egyenlő és titkos választói jog követelése. A választásnak okvetlenül titkos­nak kell lennie, mert különben presszió, a vesz­tegetés száz fajtájának nyílt tere lenne. Még egy intelmet intézek önökhöz. Köze­ledik az óra, amikor megvívjuk a harcot, hogy Magyarország parlamentje népparlament legyen-e Mi, akik a képviselőházban vagyunk, meg fog­juk vívni a harcot. De egymagunk győzni nem tudunk. Hogy győzhessünk, kell, hogy a jogta­lanok tömegei is harcban szálljanak, kérjék, sür­gessék a választói jog megalkotását, mikor pe­dig azt látják, hogy a kérés, sürgetés nem elég, akkor követeljék és ha erősen követelik, akkor győzni fogunk. (Percekig tartó zajos éljenzés.) A többi felszólalók. Zigány Zoltán a Választójog Országos Szö­vetsége nevében emel szót. Rámutat arra, hegy mily helytelen az általános választójogtól félteni az intelligencia vezető szerepét. A méltó intelli­gencia vezető szerepét meg fogja tartani. Majd rendkivül érdekes statisztikai adatokkal igazolja, hogy Magyarországon a mai rendszer mellett a magyarok mily kevéssé érvényesülnek. Összesen 56 százalék ma a magyar választók száma, mig az általános választói jog behozatala esetén leg­alább 63 százalékra emelkednék. Általános de­rültség között olvassa fel azon munkapárti kép­viselők névsorát, akik a választások alatt az ál­talános választói jogot követelték, mig most hall­gatnak erről. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után gróf Esterházy Miklós szólt a kérdéshez. Ma csak egy millió ember bir szavazati joggal, de ezek sem szavazhatnak, úgymond, a lelkiismere­tük szerint. Ezután rátért a választások lefolyá­sára és ismertette azokat a visszaéléseket, amiket a mai választói rendszer mellett szerte az ország­ban elkövettek. Itt az ideje, hogy Magyarország­nak e szégyene megváltoztassák. — Követeli az általános, egyenlő és titkos választói jogot. (Hosz- szantartó zajos éljenzés.) Beszéde után a tolnai káplán kezdett beszélni, mire Kliegl Béla jegyző a szót meg­vonta tőle. Végül Ormos Ede dr. hirlapiró foglalkozott a kérdéssel, a káplánnal polemizálva. Kossuth Lajos müveiből mutatta ki, hogy már Kossuth Lajos is követelte az általános választói jogot. Nagy óvációval fogadott beszéde után a gyűlés véget ért. Este banket volt, melyen számos fel­köszöntő hangzott el. A kongregációkról. Napjainkban, midőn minden ujságiró egyúttal theologusnak is képzeli magát, igen sok hírlapi cikk jelenik meg a katholicizmus és nem „klerika- lizmus“ egyik ősi és erkölcsi eredményeiben na­gyon is üdvös és áldásos intézményéről, a „Mária kongregációkról“.' Sajnálatos jelenség azonban, hogy az újságok cikkezései inkább cikkázások és dörgelmek a kongregációk ellen, mint alapos tanulmányokból leszűrt higgadt, komoly gondo­latok. És ami még sajátszerübb jelenség, hogy a kongregációk legtöbb fejtörést épen azoknak okoznak, kiknek a legkevesebb közük volna hozzájuk : a szabadkőműveseknek 1 Hogy ezen három fontos testvérek elvből ellenségei a kongregációknak, az természetes következménye atheizmusuknak. Akinek lelki világában a hit fénye kialudt, abban hiányzik az erkölcsi alap a Mária-kultusz fenségesen ideális céljainak kellő megértéséhez és méltánylásához. Annak az egész keresztény világnézet üres ábránd, erkölcsi tartalmat nélkülöző bigottság 1 A „Világ“ az nyíltan szabadkőműves lap, ezt nap nap után szemébe meri vágni Magyar- ország összes keresztény polgárainak. A „Világ“ szerint a „kongregációi tagság főleg vallásos farizeuskodás, stréber ség“. (1910 nov. 20. szám.) Ugyanezeu számban még merészebb állítás­sal is találkozunk, mely szószerint ekkép hangzik: „Ha lázitás már az is, hogy a Mária kongregá­ciókkal foglalkozunk, milyen erkölcstelennok kell lenni ennek a testületnek, ha már az is lázitó, ha vele foglalkozunk.“ BOROLInl Többssörös kitüntetésben része­sült szenzációs csodaháziszer a B0ROVSZKV Dp.-FÉLE ÄTStwÄli Kopható oórosunkhan: Garay Broauerláhan : Tolnán: AnalSl Kálmán fttszerKereskedósóben: Bonyhódon: Schmidt Gyula füszerReresKedésében: Pakson: Kiss Pál kereskedésében. mely városunkban is megjelent. Ez a háziszer hatásában és erőalko­tásában fölülmúlhatlan fagyási és gümökóros izom- és idegfájdalmak, fej- és fogfájás, továbbá minden meghűlés okozta bajok, mint rheuma, köszvény, osuz, ischiás, izületi lob és zsábában szenvedők, végül égési sebek fájdalmainak megszüntetésére. Kiváló fertőtlenítő és test­óvó háziszer. Kapható 1.20, 2 és 2.50 koronás üvegekben.

Next

/
Thumbnails
Contents