Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-26 / 9. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1911 február 26. ttik ezt ama meggyőződésben, hogy a község javának és előbbrevitelének érdekében megindított mozgalomnál és akciónál minden pártpolitikai tekintet félretendő, különösen pedig félreteendő a kerület megválasztott országgyűlési képviselőjével szemben, aki egyedül hivatott arra, hogy községünk kérelmét és fejlődésére befolyással biró kívánságait támogassa és kedvező megvilágításba helyezze ott, ahol azok teljesítését Bonyhád közönsége keresztül vinni reményit. Nos: Perczel Dezső vasárnap le is jött Bonyhádra, fogadta is a küldöttséget, mondott is nekünk olyan »nesze semmi, fogd meg jól* szép szavakat, beszélt arról, hogy ő már sokat tett Bonyhádért és többek között egy marhafajt is Bonyhádról kereszteltetett el. Ennyit Perczelről, aki eggébbként mindent megígért, de haggo- mángos szokásához híven semmit se fog tenni, mert ö csak a párthiveinek teendő, eggéni érdekeket istápoló szolgálatokra kapható, hanem azt kívánom itt megvilágitani és különösen hangsúlyozni, hogy mikor mi ellenzékiek pusztán a község érdekében més javáért megindítunk egy akciót és ennél eltekintünk és el kell is tekintenünk minden pártpolitikától, mert ezt a társadalmi érintkezés és a községi ügyek terére is átvinni megbocsájthatatlan bűn, akkor a bonyhádi nemzeti munkapárt harminchét tagja, (mert csak enngien »tiltakoztak« a Perczelt ért parlamenti »támadások« ellen és csak enngien voltak a nem rögtönzött, de nagyon is előkészített banketten) ezek az urak személyi animozitásból és politikai tekintetek által vezéreltetve, távolmaradnak, sőt tüntetőleg egy más deputációt szerveznek a községért megindított mozgalom ellen. Azt hitték a jámborok, hogy ezzel fiaskót vall az általunk megindított akció és nem számítottak arra ezek az urak, akik különben büszkén verik a mellüket, hogy ők Bony- hád legjobb polgárai és ők cselekszenek szépet és nemeset annak érdekében, nem számítottak arra, hogy Bonyhád polgárai nélkülük, sőt ellenük is fel tudnak vonulni impozáns tömegben, mikor szükebb hazájukról van szó. Léket akartak verni az urak Bonyhád és a képviselője között, ellendepatációjuk azt akarta jelenteni, hogy ime Perczel Dezső: mi harminchétén vagyunk azok, akik dominálunk Bonyhádon, nem pedig mások. Hát ha sikerült ez az igyekezetük, az se nagy baj, mert Perczel Dezső nem az ellenzékiek akaratából lett a kerület képviselője és ez már maga is elég nagy lék köztünk és Perczel között. Soraim közlését köszönve vagyok Szerkesztő urnák igaz tisztelője: Nemény Vilmos lapszerkeszti. Vármegyei rendkívüli közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 21-én délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott gróf Appongi Géza főispán elnöklésével, melyre a bizottsági tagok, főleg az újak impozáns számban jöttek be, akik mostani fellépésükkel elárulták, hogy ezentúl nem 1 eszmos fénye kivillan. „Jézus segíts!“ — sikolta- nak a cselédek. A férj, szivéhez kap, térdre rogy; kezéből tompa zuhanással esik ki "a revolver s átöleli az imazsámolyon álló feszületet. Szeméből eltűnik az őrület merev szürkesége... s megtellik jóleső, puha, meleg könnyel, édes permeteggel. — Dehát mi történt? Ott, az dköltözött keblére simulva alszik a három éves Jolánka, kit kerestek a cselédek s nem találták fel sehol. Míg összekutatták a ház táját, addig a kis jószág szobáról-szobára tipegve, egy szál ingecs- kében kereste anyját, hogy megcsókolja % rátalált, kit keresett . . . Pillanatra megállt s úgy bámulta a „mamuszka szép ágyát“, a fényes gyertyatartókat s a gyertyák libegő, sárga lángjait. De aztán meglátva anyát, mint fekszik a szép csipkés ravatalon, halaványan, lecsukott •szemekkel, Isten tudja mily csudamódon, fölmászott hozzá, gügyögve: „Legalább medcsótólsz, ka fölébredsz szép ágyacstádban“ . . . S melléfeküdt. Parányi kis kezével megsimogatta annak hideg arcát; fürtös fejét keblére hajtva elaludt a kihamvadt szivén. Mit tudja ő, mi a halál ? ... A félj fölzokog a csendesen alvó kisdedhez ; — Bocsáss meg ! . . . hogy terólad, üdvösségem itthagyott záloga, megfeledkezém! . , . A hűséges inas átöleli sirdogáló urának térdét és ő is sir mint egy gyermek. Mind sírnak. De tele vannak Istenben vetett hittel és megnyugvással a szivek. S a kis Jolán álmában édesen felkacag ... Sepsiszentgyörgyi. nek teljesen csendes közgyűlések. Az ellenzéknek szervezkednie kell, mert erre a megyei közgyűlésben is éppen olyan szükség van, mint a parlamentben, mert ellenzék nélkül nincs igazi alkotmányos tárgyalás. Az elnöklő főispán a közgyűlés megnyitása előtt a részvét igaz hangján parentálta el özv. Simontsits Bélánét, alispánunk édes anyját. Kiemelve az elhunyt úrasszonynak a kath óvóda- alapitása körül szerzett érdemeit, bejelenti, hogy úgy a maga, mint az egész közgyűlés nevében sajnálatát {és részvétét fogja tolmácsolni Simontsits Elemér alispán előtt. Továbbá bejelentette, hogy a 23-án végbemenő temetésen más- oldalu elfoglaltsága miatt nem jelenhet meg. Ezután megnyitotta a közgyűlést, melynek első tárgya a belügyminiszteri rendelet bemutatása volt, melyben jóváhagyta a módosított vármegyei tiszti nyugdijszabályrendeletet. A jegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmányban beválasztattak: Forster Zoltán, Örff'y Lajos, dr. Kiss Ernő, Kurz Vilmos, Török Béla és Bodnár István. Az igazoló választmány jelentése alapján folyó évi március hó 11-ére tűzték ki a megsemmisített és érvénytelenné vált választott megyebizottsági tagsági helyek betöltését. Választási elnökök: Frühwirth Jenő dr., Késmárkg Iván és Eibach Emil. Felolvastatott Singer Bálint megyebizottsági tag indítványa, hogy a vármegyei tisztviselők és szolgák megfelelő drágasági vagy működési pótlékban részesüljenek. Az indítványt a bizottsági tagok egy része nem tetszéssel fogadta és sürgette a szavazást, amit a főispán el is rendelt. Leszavazott éppen 100 tag; az állandó választmány javaslatára 65, ellene pedig 35. így szótöbbséggel kimondatott, hogy a belügyminiszternél sürgetik a status rendezését és megadják a drágasági pótlékot, melyre nézve a legközelebbi közgyűlésben terjeszt az alispán elő részletes javaslatot. A közgyűlés tudomásul vette, hogy a vármegyei árvaszéknél kisegítő munkaerőt alkalmaztak, ahol sok a restancia és hogy „Az utolsó nemesi felkelés“ cimü munkát a levéltár részére az alispán megrendelte. Elénk felszólalásokra adott okot Szakcs község elöljáróságának azon kérvénye, hogy a községen átvonuló ^advizárok partjai terméskővel kiköveztessenek, melynek költségeit a vármegye viselje. A kérelemhez Szemere Kálmán szólalt pártolólag és sürgette, hogy a vármegye küldjön ki mérnököt, illetve keresse meg ez iránt az államépitészeti hivatalt, hogy készítse el szabályozási terveket. Kiss Ernő dr. ügyész, Éri Márton tb. főjegyző és Molnár István bizottsági tag felszólalása után az állandó választmány javaslatát fogadták el, mely a szakcsiak kérelmének helyt nem adott. Ulreich János duzsi lakos, 68 éves közutjj napszámosnak végkielégítésül 256 koronát szavaztak meg. Tudomásul vették az alispáni előterjesztést, mely szerint 1910-ben 25 ezer koronát költöttek el rendkívüli uttatarozásokra. Hosszabb komoly vitát provokált az állandó választmánynak azon javaslata, hogy a törvény- hatósági bizottság Írjon fel az igazságügyi miniszterhez a Dombóváron felállítandó kir. járásbíróság tárgyában. Elsőnek Debreczeng József dr. tamásii ügyvéd szólalt fel a javaslat ellen, aki nem barátja a kis járásbíróságoknak, mivel ezeknél nincs meg a kellő ellenőrzés. Végül arra kéri a közgyűlést, hogy mellőzze az állandó választmány javaslatát és téljen az ügy felett napirendre. Illés Gyula dombóvári főjegyző az előtte szóló érveléseit nem fogadja el, hanem kéri az állandó választmány határozatának elfogadását. Frühwirth Jenő dr. tamásii ügyvéd hosz- szabb beszédben csatlakozott Debreczeng felszólalásához és ő is kívánta, hogy a közgyűlés térjen Dombóvár kérelme felett napirendre. — Még Szemere Kálmán, Illés Gyula és Molnár István a javaslat mellett, Kiss Lajos pedig ellene érveltek. Végül még Forster Zoltán főjegyző világította meg a kérdést, pártolva az állandó választmány javaslatát, mire főispán elrendelte a szavazást. A szavazás felállással történt. 88-an az állandó választmány javaslata mellett, 37-en pedig ellene állottak fel. E szerint 51 szótöbbséggel kimondották, hogy Dombóvár kérelmét pártolólag terjesztik fel az igazságügyi miniszterhez. A tárgysorozatban felvett többi ügy minden észrevétel nélkül nyert elintézést. Jegyzőkönyv hitelesítés napjául a főispán folyó hó 24-ét tűzte ki, hitelesitőktil pedig megnevezte dr. Leopold Kornélt és Bodnár Istvánt. A közgyűlés fél 1 órakor ért véget. A téli sport. Zúgva viaskodnak egymással a szél s a lió- pelyhek. Finom eső. fagyos nehéz cseppekkel keverve hull alá, vihartól korbácsolva nyögnek a fák. A vidéket barátságtalan szürkölet burkolja komor lepelbe. Az egész kép egy grotesk átalakulás. Illatos, kékes aether élénkíti a most élettelen erdőt, a fakérge helyenként kristály- tiszta fehérséggel csillámlik, az egymástól kísértetiesen különböző fenyőfák gyémánt, smaragd és rubin kövekkel vaunak behintve s azt látszanak mondani, hogy: fehér Karácsonyon át lehet jutni a zöld Ilusvétba. Váljon a mi mozgékony időszakunk nem hasonlít e a mindent megsemmisíteni látszó télhez ? Vájjon nem csillan-e itt is a társadalom komor ködéből egy friss tavaszi zöld elő? Miért vagyunk mi tulajdonképpen manapság annyira idegesek ? Mi érezzük napjainknak viharos és a múlandóságra valló jelenségeit és azokat nem tudjuk kellőleg magyarázni, mi érezzük az általános elfajulás tüneteit, de a regenerálásnak, a felujulásnak eszközeit nem ismerjük. Éppen az az ingadozó bizonytalanság :' váljon mindebből még mi lesz, — ez a nem csillapított vágy egy szociális gyógyszer után, ez tesz minket idegessé. De váljon mi az oka ezen szomorú és tarthatatlan kedély- és lelkiállapotoknak? Erre csak az lehet a válasz, hogy az ok: a testi munkától való általános idegenkedés, majdnem mondhat- nók : iszonvodás. Mi tehát az ellenszer ? Csak a v becsületes munka! Úgy, hogy ennek folytán minden ésszel megáldott ember nem csupán szellemi, hanem egyúttal testileg is munkás ember legyen. Éppen a tételről keletkezett tehát évtizedek előtt a szójárás, hogy : „Háromkor már a kakas kukorékol, — de a munkás is szerszáma mellett dudol. Az előző kor munkása főleg erős izomrendszere tűnt ki és ez volt kemény munkájának főjutalma ; de miként van most ? A uj kor modern munkása már csak egy függeléke a gépnek, izomereje petyhüdt, idegessé és a társadalmi béke megrontójává sülyedt, aki mindig magasabb bért kiván még oly munkáért is, melyet nem ő maga végez. Hova tűnik tehát itt a korábbi elégedettség és lelkinyugalom ? A tett embere mitsem akar tudni a testi munkáról, lené- zőleg tekint a sportra és bizonyos testi fáradalmakkal végezhető munkákra és legkedvesebb szórakozásnak a vért elsorvasztó kártyázást tekinti ! Ha már most ezek után a testi és szellemi munkára mitsem adnak az anyagcsere, — a tápanyagok pótlása, — és a testi szervezet harmonikus munkájára és működésének fentartá- sára, — váljon csodálkozhatnak-e azon, hogy a korunkat épen ezek folytán a testi és szellemi degenerálás és elfajulás jellemzik ? Nekünk tehát a jövendő regeneráló időszak számára kell élőmunkát végeznünk és nem idegesen a fölött kétségbe esnünk, hogy ez már lehetetlenség, mert ez a legbiztosabb eszköz arra, hogy korunk idegességét és a most általánosan elterjedő elpuhu- lást gyökeresen kiirtsuk. Mit is jelent tulajdonképen ez az idegesség ? Ez a típusa, a kinyomata a testi és erkölcsi összmegmérgezésnek, mely a helyi és általános emésztési gyöngeség- ből ered, miáltal a pótlóképesség hiányai folytán olyan önmérgek támadnak a szervezetben, melyek az akaratot, az energiát, az értelmet és a jelemet megbénítják és szervezeti megbetegedésekre indul és alapul szolgálnak. Táplálkozási és emésztési zavarból támadnak : a húgy és oxalsók fölöslege és ezek az okozói a most modern ütőér elmeszesedésnek, a köszvény , elhízás-, cukor- betegség, szivtágulás és májzsugorodások. Mind ama kórjeleDségek, azonban magas fokú idegesség által vannak kisérve, úgy, hogy, mondhatjuk, miszerint; az idegesség, a lassanként kifejlődő szervezeti elbetegedések tünete, éppen azért például: egy idegbeteget éppen úgy kell kezelnünk, mint egy szívbajost. Tavasszal a hugyvizsgálat majdnem általában magasabb hugysavat és oxálsótartalmat tüntet fel, éppen azért van enyhére a tavaszi gyógykezelések rendszerének. De vájjon nem volna-e jobb például mindjárt a hóban és a szabad levegőn hemperegni ahelyett, hogy a meleg kályha patkán tunyálkodva önmagunkban a mérgek csiráját keltjük ki ? Egy időszak sem alkalmasabb ózontartalmu levegőjével, mely mintegy gimnasz- tikus befolyással van a véredényekre éppen lehűtő hatásánál fogva miáltal a test melegének készlete hatalmas izgatásnak van kitéve. A tüdő és a bőr tevékenysége a téli sport által jelentékenyen elősegittetnek, mindkettőnek lélegzése által több és nagyobb mennyiségű szénsav vá- lasztatik ki, a sejtszövetek viz anyaga csökken, ez által pedig keményebb lesz és nagyobb ellenálló képességet nyer, mert, mint tudjuk, a kemény alma rövidebben szokott függeni, a szív megacélozódik, a székletétel tevékenysége fokez- tatik és ami fődolog: a téli sport hatalmasan be- foly az akaratra és az erélyre, átalakítja az em-
