Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-19 / 47. szám
XXXIX. évfolyam 47. szám Szekszárd, 1911 november 19, Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-otcza 6. sz„ hová a lap szellemi részér illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Uolnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések es pénzkfildemények intézendők Feelős szerkesztő BODA VILMOS Főmnnkatars HORVÁTH IGNACZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, '-jt evre 6 K, ljt évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér . Szölöművelésuiik/ A Tolnavármegye és a Közérdek 89. száma első cikkeben városunk szőlőkulturáját tárgyalja. Hogy milyen nagy szolgálatot tehetnek lapjaink az itt oly nagy fontossággal biró szőlőkulturá- nak, ily irányú közleményeik által, azt nem szükséges külön kiemelnem. Csupán érdekesség szempontjából hozok fel erre nézve egy pár számadatot Előre is engedelmet kérek, ha mindjárt az első számnál az említettem cikkel szemben egy nagyon is számottevő differenciám lesz. Ugyanis Szekszárd határában, a központi statisztikai hivatalhoz a város polgármesteri hivatala által múlt évben beküldött adatok szerint, 3684 kát hold szőlő van, az emlitettem cikk szerint 2900. Én nem állok jót sem az egyikért, sem a másikért, de egyelőre a hivatalos adatot kell elfogadnom s ha ehhez hozzáveszem a Szekszárd lakossága által szomszéd községek halárában szőlőtelepítésre elfoglalt területet, úgy bátran becsülhetjük 4000 kát. holdra azon szőlőterületet, mely e város gazdasági életét táplálja. Ha ezen területről holdanként csak 10 hektóliteres átlagtermést számítunk és ezt a cikkben javasolt szervezkedés által a mai áraknál 2 koronával jobb árban tudjuk eladni hektónként, már az 80000 korona bevételi többletet jelent évenként szőlőkulturánk javára. Ha lapjaink ezen ügyekkel sűrűbben foglalkoznának s a kevés kivétellel ma oly hibásan, rosszul müveit szőlőket sikerülne helyesb művelés alá vétetni s ez által az átlagtermést holdanként csak 5 hektoliterrel megjavítani: az 800000 K bevételi többletet eredményezne. így első tekintetre hihetetlen összegek, de tessék csak utána számítani. Vagy ha talán abban kételkedik valaki, hogy az átlagtermést nem lehet itt 5 hektóval emelni, hát azokat csak arra kérem, hogy kérdezzenek meg egy néhány hanyagabb és egy néhány rendesebb szőlősgazdát arról, hogy mennyi termésük volt holdanként és ezeket az adatokat hasonlítsák össze. Én meg vagyok győződve, hogy nemcsak kétségük oszlik el, hanem az én fenti számaimat nagyon is szerényeknek fogják találni. A jobb művelés azonban nemcsak a mennyiséget növeli, hanem a minőség javítására is óriási befolyással bir s ez által boraink hírneve és ára is emelkednék. Nem fodadhatom el azonban az emlitettem cikknek azt az állítását sem, hogy Szekszárdon a szőlőkultura minden irányban tultengésben szenved, mert maguk a szőlők bizony úgy átlagosan nagyon silányak. A szőlőmivelés pedig mint gazdasági ág, ha a többi ágaknál nagyobb terjedelmet vett, annak bizonyára az az oka, hogy a többi gazdasági ágaknál itt s az itteni viszonyok közt jobban jövedelmez; már pedig minden gazdasági üzemnek az a főcélja, hogy a lehető legnagyobb tisztajövedelmet hozza; amig ezt a szőlőmivelés által érhetjük el, addig a szőlőkulturánk soha se lehet túlterjedt. Nem fogadhatom el a cikknek azt az állítását sem, hogy a munkáskéz drága, mert az sohase lehet drága, addig amig kifizeti magát, már pedig egy jól müveit szőlő busásan kifizeti a reá fordított munkát. De a munkáskezek idevonzására csakis a magasabb munkabérek lesznek a kellő és természetes hatással. Itt hiába való minden mesterkedés, mert a munkás azt mondja, hogy pénz beszél és a kutya ugat. Tehát én nem azt mondanám, hogy a munkáskéz hiányán és drágaságán segit stb., hanem azt mondanám, hogy a munkáskéz hiányán a munkabér emelése segit. A szőlősgazda számítását találja meg abban, hogy okszerűbb művelés és kezelés által emeli termésének minőségét és mennyiségét. Ez volna a dolognak az egyenes, természetes és helyes irányú fejlődése. A cikk többi részeit magam is szóról szóra elfogadom s kívánom, hogy gazdasági közéle- * * Ennek a fontos s érdekeinket oly közelről érdeklő cikkelynek közlésében már megelőztettfink ugyan, de éppen nagy korderejénél fogva közlését el nem mulaszthatjuk. A szerk. tünk talajában, mint egészséges mag megfoganjon és nagyra fejlődjön. Ha ezen ügyek iránt érdeklődő közönség türelmét nem merítettem volna ki, úgy még óhajtanék egy pár szót az itteni szőlőművelés hibáiról, ezek javításáról és a borértékesítésről írni. őszintén megvallom, hogy az itteni sző- lőbirtokosság nagy türelmére és elnézésére számitok, amikor egészen nyíltan kijelentem, hogy ennyi slendriánul kezelt szőlőt, mint amennyi ezen a vidéken van, én soha életemben nem láttam. Hegyeinken a Ripária Portális egészen jól tenyészik ; nincs tehát indokolva az, hogy sokan oltványszőlőiket átalakítják szén- kénegezésre. Igaz, hogy sok oltványszőlő tönkre ment ezen a vidéken, dé ennek oka nem az oltvánnyal való telepítési rendszer alkalmazha- tatlansága vagy hiányossága, hanem tisztán csak az érteden és hanyag kezelésben keresendő, így hát nem a művelési rendszer megváltoztatásával, hanem az okszerű és alaposabb művelés által lehet és kell segiteni ezen bajon. A szőlőültetvények nagyon vegyes fajtákból állanak, pedig a sok fajtának sok az alja. A vegyes ültetésnél az egyik fajta már túlérett, mikor a másik még éretlen, igy aztán sem a mennyiség, sem a minőség nem lesz kielégítő. Mennyivel jobb volna kiválasztani a viszonyainknak leginkább megfelelő 1—2 fajt és csak azt ültetni aztán nagyban ; igy minden egyes tőke a lehető legjobb termést adná, a szüret idejét köny- nyen, helyesen és pontosan meghatározhatnók. Vörösbornak a kadarkát és nagy burgundit, fehérnek az olaszrizlinget ajánlom. A földforgatásnak keuxis célja van. Egyik az, hogy a talajnak egy szélesebb rétegét, nagyobb tömegét tegyük alkalmassá arra, hogy a szőlőtőkét táplálja; a másik az, hogy szőlőtőkéink gyökérzetét a talaj 20—60 cm. mélységében fekvő rétegében fejlesszük ki és ez által biztosítsuk szőlőtőkéink jó tenyészetét arra az időre, mikor nagy szárazságok folytán a talaj felső rétege kiszárad; miután ez a száraz időszak rendesen jul. aug. hónapokban, tehát a szőlőbogyó fejlődésének időszakára esik, kétszeres fontossággal bir a gyökérzet említett módon való elhelyeződése. A gyökérzetnek kellő mélységben elhelyeződését az által is befolyásoljuk, hogy a felső gyökereket különösen az ültetés első éveiben szorgalmasan levagdossuk, továbbá a trágyát mindég a mélyebb rétegekbe helyezzük. A szőlő elfedésének már nem is kettős, hanem hármas célja van. Egyik az, hogy szőlőtőkéinket a téli fagytól megvédjük; másik az, hogy a talajt mélyen felmüvelvén, az elmállás tényezőit (levegő, viz, hőváltozás) a talaj mélyebb rétegeibe bevezetjük és igy ezen talajréteget a tőke erősebb táplálására alkalmassá tesszük ; a harmadik az, hogy a talaj felületének hullámossá tétele által a csapadékot felfogjuk, beszivárgásra kényszerítjük s romboló erejét megtörjük. Azért a fedés legyen minél mélyebb és a bakhátak iránya a lejtéssel keresztbe. Szárazabb és meredek fekvésekben ez igen nagy fontossággal bir. Nyitásnál igyekezzünk minél mélyebben elhúzni a földet a tőkétől, hogy a talaj ezen része is jól átmüveltessék, a levegő és meleg jól a tőke mellé hatoljon és tenyészetét minél korábban és erőteljesebben megindítsa. Miután a rendes kapával nem célszerű a tőkék közvetlen közelében dolgozni, mert igen könnyen halálos sebet ejthetnek munkásaink a tőkén, igen szükséges a tőke közvetlen közelében kis kézi lapátocskák- kal lehető mélyen felmüvelni a földet; ezzel a munkával együtt a felső gyökerek eltávolítását is eszközöljük. Ezen gyökér leszedés az oltvány szőlőnél a hazai fajta legyökerezésének megakadályozása céljából is szükséges. A kapálásnak az a célja, hogy a szőlőföldjét a gyomtól tisztán és porhanyón tartsuk, ez által a levegő és melegnek a talajba való behatolását elősegítsük, a talaj hajszálcsövessé- gét szétroncsolván a talaj víztartalmának a felületre való felszívódását és elpárolgását megakadályozzuk. Kapálni tehát akkor és annyiszor kell, amikor és ahányszor a talaj ielülete meg- gyomosodik, vagy megtömörül. Legnagyobb hibája e vidék szőlőmivelésé- nek a rendszertelen és hibás metszés; ebben valóságos magzatelhajtást, gyilkosságot űznek. Még az emlősöknél megértem azt, ha fajuk tul- szaporodását igyekeznek akadályozni, de hogy valaki szőlője termékenységét fojtsa el, az már csakugyan érthetetlen. Hasznos volna a metszés elméletéről is egy pár sort írnom, de attól tartok, hogy már is túlléptem egy újság cikk-keretét s ezért csak azt irom le egész röviden és szárazon, hogy milyen metszést tartok én itt a leghelyesebbnek. Az ültetés évében visszamet- szük a hajtást 1 szemre, ebből az első évben jön 1 hajtás és ezzel egyidejűleg a tőke más részeiből is jönnek elő hajtások, de ezek közül csak egyet hagyunk meg, sőt a gyengébb tőkéknél még ezt se s ilyeneknél csak a második évben hagyunk 2 hajtást. Ezen második hajtás az elsővel lehetőleg szemben legyen, a tőke ellenkező oldalán. így a tenyészeti év végén lesz a tőkén 1 cseren álló venyige és egy másik venyige, amely közvetlenül a tőke alapjából jött ki. A következő év kora tavaszán a cseren álló venyigét visszametszük 2 szemre, a tőkén állót 1 szemre. A tenyészeti év végén lesz a 2 szemes csapon 2 venyige, az 1 szemes csapon 1 venyige és ezekkel egy időben még kifejlesztünk a tőke alapból kijött hajtások közül egyet, amely lehetőleg úgy álljon, hogy a két előbbi tőkeelágazástól egyenlő távol s a 3 elágazás lehetőleg széjjel, hogy a levegő a tőke közeibe jól behatolhasson. A következő év kora tavaszán az öreg cseren álló 2 venyigét a tőke erejéhez mérten 2—4 szemre metszük, a fiatal cseren álló venyigét 2 szemre, a tőke alapjából jött venyigét 1 szemre. A tenyészeti év végén az öreg cseren álló 2 csapról kijött hajtásokon termés lesz s ezen hajtásokat a legfelső fürt felett 3—4 levéllel visszacsipjük a fiatal cseren álló 2 szemes csapból kijött 2 hajtást, a tőke alapján álló 1 szemes csapból kijött 1 hajtást és a tőke alapjából közvetlenül kijövő hajtások közül meghagyott 1 hajtást azonban legalább 160 cméter hosszúra fel kell nevelnünk, mert ha ezen mag vagy anyavesszőket (venyige) rövidebbre vágjuk vissza, akkor a hónaljak a vessző tövéig mind kihajtanak s igy a következő évi termésünk tönkre megy. A következő év kora tavaszán a kitermett csercsapot tőből levágjuk, az öreg cseren álló 2 venyigét 2—4 szemre, a fiatal cseren álló 1 venyigét 2 szemre, a tökén álló 1 venyigét 1 szemre vágjuk vissza és igy előállott megint az előző évi tőkealak. Ezt évről-évre igy ismételjük. Megemlítem még azt, hogy minden tőkét a maga erejéhez mérten kell metszeni. A tőke erejét a belőle előtörő hajtások mutatják ; ha a tőke alapjából számos és erőteljes hajtások törnek elő, akkor az öreg cseren hosszabb csapokat hagyunk, ellenkező esetben rövidebbet, sőt az egyik csapot egészen eltávolítjuk és a másokat is csak egészen rövidre (2 szem) vágjuk vissza. A tőke hiányok is nagyban csökkentik szőlőink jövedelmezősőgét s ez a jövedelem- csökkenés mind a tiszta jövedelem terhére esik, mert a költséget a hiányzó tőke területére is épen úgy meg kell adni, mintha azon legbővebben termő tőke volna. A szénkéneggel feltartott szőlőknél a tőkehiányok pótlása döntés vagy bujtás által könnyen eszközölhető. Az oltvány szőlőkben már nehezebb. Legtöbb sikert várhatunk, ha a hiányzó tőke helyére őszszel egy 60 cm. mély, 80 cm. széles gödröt ásunk s tavaszig úgy hagyjuk s ekkor egy jó erős gyökeres oltványt vagy Ripáriát ültetünk, ez utóbbit aztán oltjuk és döntjük. Az ültetésnél igen lényeges dolog, hogy a földet jól a vesszőhöz szorítsuk, mert uj gyökér csak ott képződik, ahol a beültetett vessző a földdel szoros érintkezésben van, ha nagyobb légréteg marad a vessző körül, akkor ott penészedés és
