Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-22 / 43. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1911 október 22. Válasz a gyönki református gimnázium ügyében e lapban megjelent közleményekre. Midőn Várkonyi Imre főjegyző és Mtihl Sándor lelkész uraknak választ adunk, nein óhajtjuk őket követni azon az utón, amelyen elindultak. Mi iskolánk boldogulásáért, főgimnáziummá fejlesztéséért kezdtük és folytatjuk küzdelmünket elvekkel, érvekkel s e küzdelmet nemes tisztaságától személyes támadásokkal meg nem fosztjuk. Lelkünk nyugalmát, igazainkba vetett feltétlen hitünket támadásaik meg nem zavarhajták, mert hiszen azok a vádak és gyanúsítások, amelyeket ők cikkeikben ellenünk felhozni jónak láttak, nyílt, titkos vagy névtelen feljelentések révén régen illetékes felsőbbségünk elé jutottak, elbíráltattak s mi mindnyájan helyünkön vagyunk. Felsőbbségünk „informálásával“ bennünket letörni nem sikerült, most úgy látjuk, a nyilvánosság segítségével akarnak megrendíteni, vagy megfélemlíteni. Ez sem fog sikerülni! Couscia mens recti famae mendacia videt. Igazunkat igy is hirdetjük, iskolánk ügyének más üdvös megoldását ma sem látjuk, mint az áthelyezést! Ma úgy áll a dolog, hogy egyházi felsőbbségünk választhat algimnázium és főgimnázium között. Iskolánk előtt is megnyílt a kifejlődés útja s mi e kilátásokat illúziókért, hagyományokért fel nem áldozzuk soha. Majd ha ellenfeleink bebizonyítják, hogy iskolánk Gyünkön főgimnáziummá lehet s előteremtik ennek mind erkölcsi, mind anyagi feltételeit, akkor leszerelünk : de amíg a legvérmesebb reményű gyönkiek is csak algimnáziumról beszélnek, addig mi felemelt fővel hirdetjük, hogy iskolánknak, egyházunk és hazánk közművelődésének érdeke feltétlenül követeli az áthelyezést. A jövő igazat fog nekünk adni, bármi legyen is a kérdés sorsa ! * Ellenfeleinkkel vitatkozni többé nem fogunk, egyszerűen konstatáljuk a következőket: 1. A gyönki ág. ev. templom építését megelőzte a régi templom használatának betiltása, az ev. népiskoláét az iskolának a felekezettől való elvétele, községivé vagy államivá való átalakítása érdekében megindított erős küzdelem; a főbírói hivatal és lakás építését a járásbirósági telek megvételét Hőgyész akciója, a gimnáziumnak megajánlott összeg megszavazását Dombóvár, Tamási, Dunafoldvár fellépése, sőt a fentartó testületnek áthelyezést kimondó határozata. 2. A község a gimnáziumi segélyezéseknek egyetlen feltételéül expressis verbis a szegénységet jelölte meg, ezért igazgatónk, ki sem a feltételek megállapításában, sem a segélyek megszavazásában részt nem vett, részvételre fel nem kéretett, a folyamodványok mellékletei alapján uj feltételeket megállapítani jogositva nem volt, egyszerűen azt vizsgálhatta, megfelelnek-e a folyamodók az egyetlen feltételnek, magaviseletre, előmenetelre tekintettel nem lehetett s a szegénységi bizonyítvány alapján minden folyamodót ajánlott. 3. Állami szerződésünk 12. pontja értelmében „tandíjmentességet csak jó magaviseletü, legalább jó előmenetelü tanulók élvezhetnek.“ Főjegyző ur kimutatta, hogy a segélyezettek nagyobb része nem üti meg ezt a mértéket, sőt nem egy a javító vizsga eredménye alapján jutott a tandíjmentességnél sokkal nagyobb segélyhez. Ezért mondjuk, hogy érdemetlen tanulókat segélyeznek. 4. Dombóvárnak a pályázók közül való kiesését nem a legtöbbet ígérő okozta, hanem a körülmények. Fenntartó testületünk elnöke úgy fejezi ezt ki az egyházkerületre terjesztett jelentésében, hogy a fenntartó testület Dombóvárt a kath. főgimnáziumért indított mozgalma miatt visszalépetnek tekintette. 5. Iskolánk volt igazgatója, nagytiszteletü Szentes JánoB ur mindig elvi ellenzője volt annak, hogy Szilassyné Öméltóságától kérjen telket a gimnázium; a fenntartó testületben ő indítványozta a község megkeresését s nagy méltatlankodással fogadta a községi képviselőtestület visz- szautasitó határozatát. Kijelentette nyug. igazgatónk, hogy e kérdésben a főjegyző úrral soha nem tárgyalt. 5. A főjegyző ur a múlt iskolai óv folyamán egyik fenntartó testületi ülés előtt személyesen megkérdeztetvén, kilátásba helyezte, hogy a község hajlandó a gimnáziumnak a piac-tér egy részét átengedni. Erről a telekről azonban a képviselőtestület határozata mit sem tud, már pedig az lenne az irányadó s nem egy a községet nem kötelező magán nyilatkozata. — Ezért megállapítjuk, hogy alkalmas telek Gyönkön egyáltalán nincs. 6. A gyönki gimnáziumnak Nagyszékelyből 1812-ben történt áthelyezése óta egyetlen egy református középiskolát sem helyeztek át más községbe, igy az a református főgondnok, akinek főgondnoksága alatt a főjegyző urnák mondott Bzavai szerint, három ref, középiskolát helyeztek át, —• nem létező személyiség. 7. A szabad egyetem, szabad líceumok, munkásgimnáziumok korszakában Mühl lelkész ur utolsónak jelzett cikkében helyszűke miatt a gyönki társadalom kulturmunkájáról nem nyilatkozott. * Ismételjük, hogy a gimnázium kulturális hatása Gyönkön minimális, magyarositó hatása illuzórius, a társadalmi munka lehetetlen. Ez az eredmény nem áll arányban sem az iskolánkra forditott áldozatokkal, sem egyházunk vagyoni erejével, sem a középiskolák kulturális hivatásával. Akkor amikor ez az iskola hivatásának magaslatára emelkedhet, mi csak e hivatás betölt- hetését óhajthatjuk, csak azért dolgozhatunk. — Az ügyben döntő szavunk nincs, de meggyőződésünk mindnyájunknak egy és az megrendithe- tetlen. Egyházi felsőbbségünk bölcsesége majd dönt rövidesen! A gyönki református gimnázium tanári kara. Tekintetes Szerkesztőség! A „Tolnavármegye és a Közérdek“ folyó hó 16-iki számában „kevés a váltópénz“ cimü közlemény jelent meg, mely tévedésen és a körülmények hiányos ismeretén alapszik és alkalmas arra, hogy a közönséget tévútra vezesse, mert ezekután mindenki követelhetné az adóhivatalban a pénzváltást. Erre vonatkozólag kívánok rövid felvilágosítással szolgálni: Mindenek előtt megjegyzem, a tévedések elkerülése végett különösen hangsúlyozom, hogy az adóhivatalnak nem kötelessége a pénzváltás. Hogy eddig szívességből és előzékenységből, anyagi felelősséggel járó terhes elfoglaltságunk közben is — félbeszakítva teendőinket kisebb- nagyobb Összegeket, gyakran 10—20 ezer koronát felváltottunk szó nélkül, azt azért tettük, mert akkor volt elég ércpénzkészletünk; most pedig nincs, és előre láthatólag a közeli jövőben sem lesz. De talán nem lesz érdektelen dolog megismerkedni a közönségnek azzal, hogy micsoda munkával is jár az az egyszerűnek hangzó megkövetelt pénzváltás. A pénzváltás a főpénztárból történik, ez pedig egy mellék fülkében van; a pénztárnok és ellenőr egy kurta bemondásra „kérek 10 ezer koronát felváltani“ leteszik a tollat, bevonulnak a főpénztárba, kiemelik a kívánt összeget, és miután egy zsák 6350 gram — ha több kell akkor már a hivatalszolga segítsége szükséges — tehát három embert foglalkoztat — azután a kivett összeget az ellenőr a pénzjegyzék megfelelő rovatában levonásba hozva, a pénztárnok előjegyzésbe veszi és mint illetményt a szaporulat alkalmával a bevételhez hozzászámítja — tehát egész hosszú számadási műveleten megy keresztül — csupa szívességből nem ám kötelességből. És ha ez egy nap egymásután gyakrabban történik rendszerint akkor midőn a forgalom legnagyobb, midőn a tévedés és az elszámolás lehetősége legkönnyebb, talán valamivel több is kell hozzá a megszokott és követelésbe átment szívességnél. Azt mondottam, hogy jövőre még kevesebb kilátása lehet a közönségnek arra nézve, hogy keservesen befizetett bankjegyeit apró csengő pénzben kaphassa vissza. Igen I Még pedig azért, mert nincs annyi ércpénzünk, hogy tisztviselők illetményeit, és a nyugdíjasok járandóságait apró pénzzel kifizethessük, de még a napi forgalom lebonyolításában is akadályozva vagyunk. Tapasztalhatták azt mindazok, kik az adóhivatalnál veszik fel járandóságukat, hogy egy idő óta elmaradtak a „fényes krajcárok“. Legjobban érezzük a váltópénz hiányát mi — és e miatt felsőbb hatóságunk utján jelentést küldöttünk a pénzügyministeriumhoz már régebben, honnan azt az értesítést vettük, hogy 10 koronás bankjegyet csak a központi állampénztár rendelkezésére álló készlet arányában korlátolt mennyiségben kaphatunk — 2 filléres bronzérmek törvényhatóságilag megállapított kontingensre ki lévén meritve, újabb törvényhatósági intézkedésig nem verethelők — és éppen ma kaptuk a központi állampénztár értesítését, arra nézve, hogy ezentúl 5 kor., 1 koronást^ 2 fillérest egyáltalában nem, sőt 1 fillérest is csak kisebb meny- nyiségben kaphatunk. Tehát bármennyire sajnáljuk, nem áll módunkban, hogy ezek után jobb kilátást nyújtsunk a jövő pénzváltás reményéhez. Különben hivatalos kötelességen túlmenő udvariasságot, szívességet, és előzékenységet bárki tapasztalhat hivatalunkban, ezt lehet még elvárni is, de követelni nem szokás. Ami pedig a hivatalos kötelességünket illeti azt mi nagyon jól ismerjük, sőt a felek kényelmére és javára még azon is túl megyünk és hasonló esetben felvilágosítással a hivatalban mindenkor szívesen szolgálunk, de a nyilttérre nem szvesen lépünk tisztelettel Marosy Lipót kir. adótárnok. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Gróf Batthyány Tivadar, Désy Zoltán, Vertán Etele, gróf Eszterházy Mihály és Ivánka Imre országgyűlési képviselők, akik a vasárnap tartott nagysikerű tiltakozó népgyüléseD résztvettek, folyó hó 16-án a hajnalban Szekszárdról induló vonattal utaztak a fővárosba. A képviselők tiszteletére Dőry László volt főszolgabíró vasárnap fényes vacsorát adott. — Megbízás. Klug János dombóvári községi pénztárnok elhalálozása folytán a községi pénztár vezetésével a képviselőtestület ideiglenesen Tóth Antal közgyámot bízta meg. — Áthelyezés. A pécsi posta- és távirda igazgatóság Tóth Gyula posta- és távirda tisztet Budapestről saját kérelmére a szekszárdi posta- hivatalhoz helyezte át. — Jóváhagyott államsegély felosztás. Szekszárd rt. város 1910. évi államsegélyének a képviselőtestület által a városi tisztviselők közti felosztását Nagy György gazda tanácsosra nézve Molnár Lajos rendőrkapitány felebbezése folytán a vármegye jóvá nem hagyván, az ügy a belügyminisztérium elé került, ahol, mint az előző évben, úgy most is a képviselőtestület hatái'ozata fogadtatott el és igy a gazda-tanácsos ismét megkapja az őt jogosan megillető államsegélyt. — Üdvözlő Sürgöny. Múlt vasárnap a függetlenségi és 48-as párt tiltakozó népgyülést tartott Szekszárdon, mely alkalomból a népgyülés vezetőségéhez a következő sürgöny érkezett: „Népgyülés Vezetőségének Szekszárd. Általános, titkos választójoghoz egyébként is minden határozatukhoz lelkesen csatlakozunk. — A megyei gazdapárt országos Bauerbund nevében Betnár elnök.“ — Szerkesztőváltozás a vidéken. Miklós Gyula, a Somogyi Hírlap eddigi szerkesztője megvált a laptól és Nyíregyházára távozott, ahol a Szabolcsvármegye cimü lap szerkesztését vette át. A Somogyi Hírlapot Pogány Béla hírlapíró fogja szerkeszteni. — A pécsi kir. Ítélőtábla elnöke Szekszár- dón. Balogh Károly, a pécsi kir. ítélőtábla elnöke folyó hó 18-án érkezett Szekszárdra, hogy a kir. törvényszék ügymenetét megvizsgálja. Az igazságügyi tisztviselők folyó hó 19-ón tisztelegtek a hivatalfőnökök vezetése alatt az elúöknél. — Az olaszok Kossuth Lajos emlékének. Az olasz városok közt mozgalom indult meg, hogy díszes emléktáblát helyezzenek el a Kossuth- mauzoleumban. A terv megvalósulásához, amelyre közadakozás utján akarják előteremteni a szükséges összeget, már eddig negyven olasz város és község jelentette be csatlakozását. Palermó város tanácsa átiratilag értesítette Bárczy István polgármestert, mint a Kossuth-szobor bizottság elnökét, hogy a budapesti Kossuth Lajos-szobor céljára kétszáz lírát szavaztak meg. — Végleg igazolt képviselő. A képviselőház IX. biráló-bizottsága Várady Gyula elnöklése alatt múlt szerdán tartott ülésében Szluha Pált, a szakcsi kerület országgyűlési képviselőjét, egyhangúlag hozott ítélettel végleg igazolt képviselőnek nyilvánította. — Helypénzszedök értekezlete. A szekszárdi vásári helypénzszedök Schulcer Oszkár és társai értekezletre hivták össze a vármegye összes hely- pénzszedői jog bérlőit, hogy a megváltozott viszonyoknak megfelelően a helypónzek felemelését, kérelmezzék. Az értekezlet folyó hó 29 én délután 2 órakor lesz a „Szekszárd Szálló“ kistermében. — Alapítvány. Gelencsér Erzsébet duna- földvári földbirtokosnő a református nőnevelés előmozdítására 25.000 koronás alapítványt tett, melyért a dunántúli ref. egyházkerület közgyűlésében köszönetét mondott. — A belügyminiszter a színészekért. A belügyminiszter átiratot intézett valamennyi vidéki törvényhatósághoz, amelyben figyelmezteti azokat egy régebb idő óta érvényben levő belügyminiszteri rendeletre, amely a színészetre vonatkozik. Ez a rendelet úgy szól, hogy mialatt valamely városban vagy nagyobb községben egy minisz- terileg koncesszionált, rendes színtársulat működik, az alatt semmiféle daltársulatnak, cirkusznak vagy bármilyen mutatványosnak nem szabad mii- ködési engedélyt adni.
