Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-22 / 43. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

3

elé, az ellenség ellen. Ha ez igy van, ha minden téren, különösen a kötelesség terén a szegény embert jobban terhelik, akkor ennek a népnek szavazata mindenesetre jelent annyit, mintha ott egyenkint állottak volna a megyegytilÓBen. (Nagy tetszés és éljenzés.) Midőn a kormány a vár megyék törvényhatósági bizottságának határozataira utal, ezzel szemben utalok a nép százezreinek akaratára, mert amint itt Szekszárdon lelke sen fogadták és helyeselték a mi politikánkat, úgy mindenütt az egész országban ez a hangulat, mindenüvé hívnak bennünket, hogy vegyünk részt a népgyüléseken és győződjünk meg arról, hogy a jómódú virilista urakon kívül a nép milliói, a tömegek mellettünk, velünk vannak; helyeslik a mi küzdelmünket, mert tudják, hogy az a népért, a nép jólétéért, a nemzet jogaiért folyik. (Éljenzés )

De azt kérdezem, hogy mit gondolnak vájjon odafenn, hát lelkesednek ezek az urak a véderőjavaslatokért ff Ha igen, miért nem irtait fel, kérve, hogy szavazzuk meg a katonai terheket ? De ilyen javaslatokat a főispánok nem mertek a törvényhatóságok elé vinni, csak az obstrukció ellen írtak fel. Azonban tessék, kezdjék élűiről ! írjanak fel a véderöjavaslatok a katonai terhek mellett és rendeljék el a titkos szavazást! (Élénk éljenzés.) Ha majd titkosan fognak szavazni, ha terror és presszió nélkül titkosan szavaznak a törvényhatóságok közgyűlésén, akkor lesz ezeknek a határozatoknak súlya. Kénytelen vagyok azonban az obstrukció kérdésével más irányban is röviden foglalkozni, Désy Zoltán tisztelt barátom szépen kifejtette ezt a kérdést államjogi és politikai szempontból. Én csak a következőket fűzöm hozzá : Az utolsó években 3 szór találkoztunk ezzel a jelenséggel más-más formában Magyarán szólva, az utolsó 3 évben három obstruk- ciószerü jelenséget láttam. Az első alkalommal a nemzet szabadon megnyilatkozott akaratából megválasztott többség a gazdasági önállóságot, az önálló bankot követelte, amikoris- a törvényható ságok többsége — és nagy részvétel mellett — nem főispáni presszió, terror, hanem önkéntes véleményből a gazdasági önállóság: az önálló bank mellett foglalt állást. A törvényhatóságok, majdnem kivétel nélkül támogatták az országgyűlési képviselőválasztó polgárságnak a válasz tásokon és népgyüléseken a gazdasági önállóság mellett való állásfoglalást. Maga a képviselőház is határozatban foglalt állást e mellett. Ez törvényes és alkotmányos dolog volt. De kérdem, hogy a tisztán megnyilatkozott nemzeti akarat érvényesülhetett-e? Nem ! Mert a király felelős és felelőtlen tanácsadói azt ajánlották ő felségé nek, hogy éljen vétójogával, és igy akadályozza meg a nemzeti akarat érvényesülését. Azok, akik a királynak a vétó alkalmazását ajánlották, nem követtek el alkotmánysértést, csak egyszerűen megakadályozták a nemzeti akarat tényleges érvényesülését, a nemzet kívánságainak, aspirációnak kielégítését. Ezek az urak tényleg obstruáltak, obstrukció volt ez a nemzeti akarat ellen. És végül még valamit. Emlékezhetnek önök a tavalyi választásokra, május végén és junius elején, országgyűlési képviselőkké való választásom idején, hogyan nyilatkozott' meg szabadon a nemzeti akarat ? Talán az volt a szabadon megnyilatkozott nemzeti akarat, amikor 8—10 csendőr fedezete alatt sétáltam Decs utcáin ? Ez volt a szabadon megnyilatkozott nemzeti akarat. Vagy talán azok a rengeteg milliók, melyeket a választásokra mozgósítottak s amelyek eredetét ma is homály boritja. A múlt országgyűlési választás maga is felül jövő obstrukció volt! (Viharos tetszés és éljenzés.) De azzal a különbséggel, hogy ez már nem volt törvényes, ez visszaélés volt, sorozata a törvénysértésnek. Mi, a két függetlenségi párt, egy lépéssel se lépjük túl a törvényeket és a törvényekkel egyenlő házszabályokat. (Elénk helyeslés.)

Mi megakadályoztuk a véderőreform törvényerőre válását, mert ez nekünk kötelességünk, mert ezt nekünk a nép milliói parancsolják ! Ki mondta meg a kormánypártból, kezdve Khuen- Héderváryn, hogy száz és százmillióba fognak > kerülni ezek a javaslatok ?! Ki állt elő ezzel közülük ?! És nem igérték-e be — kormány és pártja — a kilences bizottság katonai programm- jának megvalósítását. Ugyebár a választások előtt ezt megígérték, most azonban nemcsak nem hozzák, miként Tisza István nyilatkozatából is tudjuk, hanem lesik, mint az áldásthozó esőt, a véderőreform terheit, azonban a kétéves szolgálat jegyében a hároméves szolgálat törvény- beiktatását az alkotmányosság szabályai ellenére követelik. Épp úgy megígérték az önálló bank elejtésével a készfizetések felvételét. Ezt sem hozták, de hozták a közös bankot. Ezek az urak egyrészt, amit ígértek a választások előtt, nem teljesitik, másrészt oly terhekkel akarják a nemzetet megróni, amely ter- hekről a nemzetnek a választások előtt tudomása nem volt. Nem alkotmányos és nem méltányos

tehát, hogy a többség ilyen óriási terhekkel álljon elő, amelyekről most már tudjuk, hogy a kis emberek, a nép alsó rétegeit terhelő számos uj adókból akarják behozni. így nekünk kötelességünk a törvényes eszközökkel, de csakis törvényes eszközökkel élni ezen javaslatokkal szemben. (Éljenzés.)

Mi nem a magánk javára harcolunk, de kötelességünk harcolni úgy most, mint a jövőben, mert azért vagyunk népképviselők, hogy a népjogokért küzdjüuk s azért vagyunk országgyűlési képviselők, bogy a kormánnyal és a többséggel szemben is az alkotmány jogait és erejét megvédjük. Amit Désy Zoltán tisztelt barátom az erőszakról kifejtett, ahhoz csupán azt teszem hozzá, bogy a magam részéről lehetetlennek tartom, hogy királyi beleegyezést kapjon az erőszakra a kormány és pártja, mert királyi beleegyezés nélkül ilyet kormány és többség meg nem csinálhat. Mondom: lehetetlennek tartom, hogy a legfelsőbb alkotmányos tényező részéről vétőt ne kapjanak, ha az erőszak útjára akarnának térni, mert az egész véderő kérdését egy lokális alapra, minő a szabályellenesen létrehozott állítólagos törvény, fektetni képtelenség. — Egymaga az a tény, hogy az egész véderő szervezetünk törvényességét kétségessé tenné, megingatná a bizalmat külföldön a véderő és intézményeivel szemben, magában a hadseregben a fegyelmet feldúlva anarchisztikus állapotokat terem tene. Az a valami, — amint már debreceni beszédemben is hangsúlyoztam, — mely nem jogos formák, szabályok szerint jött létre, az a valami nem törvény Én tisztelem a törvényt, a törvény alapján kiadott rendelet, de a törvénytelenül, törvényellenesen létrehozott valami, nem törvény, azt nem tisztelem, mert alkotmányosan gondolkodó ember vagyok. Még néhány szót az erőszakról.' A magyar ember a fenyegetésektől nem ijed meg. Ha folyton fenyegetik, legfeljebb még inkább fokoznák harci kedvét. Ha akarnak erő szakot, ám jöjjenek az erőszakkal, állunk elébe! És az erőszakkal szemben erőt, elhatározást s ha szükséges, végsőkig menő elhatározást fogunk szembe helyezni, de nemcsak elhatározást fogunk szembe helyezni, hanem cselekedni fogunk, amint nemcsak magyar emberekhez, nemcsak törvényhozókhoz, hanem férfiakhoz illik. (Viharos éljenzés.)

Megállapítom, hogy mi nem harcolunk a harcért, ami harcunk komoly törvényhozási alkotásokért folyik. Mi kívánjuk egyrészt a népparlament, a demokratikus választójog törvénybeiktatását. önérzettel mondhatom, hogy egyike vagyok azoknak az előharcosoknak, akik az igazi néppariament, az általános, egyenlő és titkos vá lasztójog létesítéséért harcolnak. (Élénk éljenzés.) Én harcolok ezért és addig nem teszem le a fegyvert, amig ezt nem biztosítottam. Harcolunk másrészt azért, hogy ha kell, ám jöjjön egy véderőreform, de az feleljen meg a nemzet érdekeinek, anyagi erejének, pénzügyi erejének. Ez^el szemben hozzanak olyan törvényeket, amelyek biztosítják azt, hogy az újabb adóterhek a nép alsóbb rétegeit nem fogják nyomorítani, hanem egyrészt gazdasági politikai intézmények révén uj adóforrásokból, valamint a nagy jövedelmek erőteljes progresszív megadóztatása utján fedeztessenek a terhek. Utalok a törvényhatóságok határozataira és megállapítom, hogy a presszionált tisztviselőkön kívül leginkább virilisták, tehát nagy vagyonok és nagy jövedelmek urai foglaltak áliást ami harcunk ellen. Ebből én azt következtetem, hogy ezek az urak mégis akarják a véderőreformot, úgy ahogy most kívánják kiterjeszteni s ha igen vonják le abból a konzekvenciát. Nem tehetjük fel, hogy ezen urak a kis emberek bőrére kívánják a véderőreform költségeit utalni, azért fel kell tennünk, hogy az ő obstrukció ellenes határozatai, első sorban azt jelentik, hogy a véderőköltségek fedezésére ők önmagukra pregresszive adóztassanak meg. A költségvetésről szólva, addig, amig a kormánynak többsége nem volt, természetesen nem kaphatott költségvetést. Ma azonban ne kutassuk e percet, miként, de van többségük, ezért nem kívánjuk megakadályozni, sőt mint már a képviselőházban is bejelentettük, mindenképpen lehetővé akarjuk tenni, bogy a törvényes határidőben a költségvetés az ország érdekében törvény erőre emelkedjék. Sőt nézetem szerint a bizottsági tárgyalást is lehetőleg meg kell röviditeni, hogy a költségelőirányzat mielőbb a Ház asztalára kerüljöu. Ha azonban a kormány a költség- vetéssel taktikázna s igy megakadályozná, hogy időre törvénnyé váljék, ezért már most a felelősséget ráháritjuk. Mégis csak különös lenne, ha a kormány saját költségvetését obstruálná meg. Az osztrák miniszterelnök most programmot terjesztett elő, egész sereg nagy kérdés helyeztetik előtérbe s csak a legvégén a véderőreform.

A miniszterelnök különben is kijelentette, hogy neki nem sürgős, ráér várni, bátran felfüggesztheti tehát a véderőjavaslatok tárgyalását, amig a költségvetést alaposan, behatóan, bár nem tulhosszan, le lehetne tárgyalni. Végül örvendek, hogy a demokratikus haladás prog- rammjában is egyet értek az én tisztelt Barátommal : Désy Zoltánnal1. A miniszterelnök és pártja folyton azt hirdeti, hogy a Kossuth-párt és a Justh-párt nem ért egyet a választójogi reform kérdésében. Hát én kijelenthetem, amint méltóztattak Désy Zoltán nyilatkozatából is látni, hogy a különbség majd adandó alkalommal ágén könnyen és pár óra alatt egyöntetűvé tehető, de mielőtt a kormány bennünket faggat, hogy mi nyilatkozzunk, kérdem azt a kormányt, amely folyton azt hirdeti, hogy megcsinálja a demokratikus választójogot, amely második esztendeje ül a kormányszékben, tudja-e "hogyan akarja megcsinálni a választójogot ? Nekik az alapelvekre egyöntetű álláspontjuk nincs. Amig Kbuen ki nem fejti a választójogi reform alapelveit, fontosabb részleteit, addig nem vagyok feljogosítva elhinni, bogy ők egyáltalában. akarnak választó jogot csinálni, addig kötelességem azt hinni, amit m látok, hogy Lukács László és Székely Ferenc * az egyik oldalon, Sándor Pállal és Váradi Zsig- monddai mellette, és Tisza István és a reakcio- náriusok a másik oldaloD, a választójog kérdésében oly messze állanak egymástól, hogy össze jönni e téren nem fognak soha. Ha pedig nem tudnak összejönui, akkor ne ámitsanak, hogy ők demokratikus választójogot akarnak, mert tudjuk mindnyájan, hogy Tisza a kormány kinevezések első percétől fogva folyton hadakozik a választójog ellen. Ugyanakkor Héderváry gróf azt hirdeti, hogy ő legalább is olyan hive a választójognak, mint Justh Gyula. Ha az egész politikai helyzetet nézem nagy vonásaiban, látom, hogy ezen harcoknak közepette az ország elérkezett arra a pontra, hol az ut két részre oszlik. Az egyik egy egyenes, remek szép, széles,, sík ut, amelyen haladhat a nemzet, a nép, az ország, az állam a boldogság utján, a népszabadság utján rohamlépésben, gyorsan, előre; a másik egy rozoga, döcögős, sáros, ósdi kis községi ut. Az egyiken lobogó zászló, arra mutat Tisza István az ő reakcionárius, maradi, lemondó politikájával, a másik oldalon vagyunk mi, akik pártkülönbség nélkül a haladás, a szociális reformok, a gazdasági reformok, a népszabadság, a népjogok, a nép boldogulásának utján haladunk. A nép százezrei és százezrei megnyilatkoztak: Mi haladni akarunk ezen az utón a boldogság felé, szabadságot, népjogot, alkotmányt akarunk. Erre kérem az önök támogatását 1 Az Isten éltesse önöket. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.)

Utánna Eszierházy Mihály gróf mondott gyújtó beszédet utalva a közvélemény megnyilatkozására, melyekuek helye nem a vármegye háza, hanem a maihoz hasonló népgyülés.

Végül Boda Vilmos pártelnök az allábbi határozati javaslatot terjesztette elő, melyet a népgyülés egyhangúlag elfogadván azt esti 6 órakor bezárta.

Határozati javaslat.

A szekszárdi választókerület polgársága a mai napon népgyülést tartván, egyhangúlag meg állapodott abban, hogy :

tekintettel arra, miszerint a kormány által benyújtott s a véderő fejlesztését célzó javaslatok szerint, Magyarország 1912. évtől kezdve évenként 36.611 újonccal többet volna kénytelen kiállítani s igy évenként ily nagyszámú, erőteljes munkáskéz vonatnék el a gazdasági teendőtől ;

tekintve továbbá, hogy a hadsereg létszámának a külpolitikai helyzet által nem indokolt, ily nagymérvű emelése az ország lakosságára 66 millió korona évi több kiadást róna;

tekintve végre, hogy az egyre fokozódó drágaság és nehéz megélhetési viszonyok már amúgy is tűrhetetlenné teszik a lakosság helyzetét, kijelenti, hogy az országgyűléshez benyújtott véderő javaslatokat elfogadhatatlannak tartja, s a szövetkezett ellenzék azon magatartását, mely- szerint minden rendelkezésére álló alkotmányos eszközzel azok törvényerőre emelkedésére megakadályozni törekszik, helyesli, az ellenzék iránt teljes bizalmát nyilvánítja, ily irányban feliratot intéz a magyar országgyűlés képviselőházához s annak benyújtására Batthyány Tivadar gróf országgyűlési képviselőjét felkéri.

Kérjük azon t* előfizetőinket, kiknek lapunkat már régebben küldjük s előfizetési dijaikat még nem küldték be — hátralékos tartozásaikat lapunk kiadóhivatalába beküldeni szíveskedjenek.