Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-22 / 43. szám

Függetlenségi és 48-as politikai hetilap

SzerfecEztcec^

8síeré<M István-utcza 6. sz.. hová a laD szellemi részét minden köziem énvek intézrncl-'V

jllét;

í1' aíülós szel

to

KŐmanitat&rs

Telefon 11 Kiadóhivatal Tcít>,-,'in ii

ifoihér-féle nyomda r.-t., hová a lap részere miwiennernü hirdetések és pénzitüldeményeli iit'ézendők

BODA VÉLSZ OS HORVÁTH IGKACZ

Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon

Előfizetési ár: H<esz évre 12 K, VI4^vre 6 K, lJt évre | K 5?átRon©ent 34 Tillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések 1 10() szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona 2«)—300 szóig 10 korona, minden további 100 sró 2 sőníniya! ifibb, N'vüuér garmond soronkint 30 fillér.

NépgyOlés Szekszárdon.

Méltóságteljes, szép lefolyású s külső méreteiben nagyarányú volt a népgyülés, mely múlt vasárnap, a véderő javaslatokra vonatkozólag tartatott meg a vármegye székhelyén : Szekszárdon. A képviselők: gról Batthyány Tivadar, Désy Zoltán, Eszterházy Mihály gróf, Ivánka Imre és Vértan Etele délelőtt fél tizenkét órakor érkeztek meg a szekszárdi vasúti állomásra, Midi Kovács János gépkocsin a délutáni órákban jött meg s impozáns fogadtatásban részesültek. A tüzoltózenekar a Himnuszt játszotta, egész sereg, szép fehérruhás, nemzeti szallagos leányok sorfala közt, 40 tagú lovasbandérium vezetésével, ezernyi néptömeg kíséretében vonultak be a városba. A vasúti pályaudvaron Boda Vilmos pártelnök a pártvezetőség élén fogadta őket s kisérte kocsin a Polgári Olvasókör helyiségébe, hol a közös ebéd tartatott meg. Az olvasókör termében fogadta gróf Batthyány Tivadar Decsv Sióagárd, Báta, Tolna, Mözs, Bony- hád, Őcsény, Paks, Sárpilis, Harcz stb. függetlenségi szervezeteinek képviselőit, valamint a Bauerbund küldötteit. — Ezután Horváth Ignác igazgató-tanitó "ti felekezeti tanítók küldöttségét vezette hozzá és Désy Zoltánhoz, kér ve, hogy a költségvetés tárgyalásánál szólaljanak fel érdekükben, hogy az állami tanítókkal egy osztályba kerülhessenek. Úgy Batthyány, mint Désy a legjobb idulatukról biztosítva a küldöttséget, ezt meg is Ígérték.

Lakoma.

Délben bankett volt gróf Batthyány Tivadar I a képviselő tiszteletére, melyeu számos felköszöntő hangzott el.

A harmadik fogásnál Boda Vilmos pártelnök, házigazda mondotta első beszédet. Egészségét most már visszanyerve a függetlenségi és 48 as párt nagyrabecsült és tisztelt pártelnöke, aki az asztalfőn foglalt helyet s jobbján Déssy Zoltán, a Kossutb-párt agilis alelnöke, balján pedig gróf Batthyányi Tivadar, a Justh-párt alelnöke, a szekszárdi kerület nagytndásu, népszerű képvi selője ült.

Boda Vilmos először is az egész kerület függetlenségi polgárainak osztatlan ragaszkodását és szeretetét tolmácsolva, meleg szivélyességgel üdvözölte a körünkben megjelent illusztris képviselőket, akik megfogyhatatlan eréllyel és kitartással küzdenek a katonai javaslatok ellen, melyek óriási, elviselhetetlen terheket akarnak a nemzetre rakni. Három hónappal ezelőtt — úgymond — midőn az obstrukció meg ndult, aggódtunk * hogy lesz-e 1 küzdő ellenzéknek elég ereje a ka tonai javaslatokat megakasztani ? Aggodalmunk eloszlott, mert a hazafias függetlenségi pártokat a nemzetet fenyegető veszedelem még jókor egy erős táborba tömöritette és igy egyesült erővel sikerrel küzdöttek. Most már a Becsből jövő inpulzus alapján a ház elnöke egyezkedési tárgyalásokat folytat, amelyeknek azonban csak úgy lesz eredményük, csak akkor jöhet létre a parlamenti béke, ha a nemzeti követelések kielégi- tetnek. — 0 sem tartja feleslegesnek a haderő fejlesztését, de ezt oly módon kell végrehajtani, hogy a nemzet teherviselési képességével arányban álljon. A véderőről szóló törvényjavaslat helyes fejtegetése után viharos éljenzés között kijelenti, hogy ő és az egész párt teljes tisztelettel meghajolnak a nemzet javáért harcoló függetlenségi pártok előtt, hogy midőn a nagy veszedelmet látták, feledve a múltat, egyesültek a védelemre. Erre az egyesülésre és a köztünk megjelent képviselőkre üriti poharát. A felhangzott

I éljenzések lecsillapulta után gróf Batthyány Ti- ] vadai1 magas szárnyalásu beszéddel felelt Boda Vilmosnak, megköszönve a fényes fogadtatást Ot élteti, mint oly ritka férfiút, akinek nevéhez és tevékenységéhez szép eredmények fűződnek.

Désy Zoltán a banketten tartott beszédében utalt arra, hogy a mostani egész kérdés azon dől el, hogy erősebb e a függetlenségi pártokban az egymás elleni ellenségeskedésnél a hazaszeretet s ez a kérdés szerencsére a haza javára dőlt el. El van feledve mindaz, ami egymás elleni áskálódás volt, el van feledve a múlt, csak egy nincs elfeledve, hogy ami megtörtént a múltban : sohase szabad, hogy megtörténjék a jövőben. (Eiénk éljenzés.) A kormány működése valami sajátságos. Ott van az egyik oldalon gróf Tisza István, a másik oldalon Lukács László, közbül a mindig mosolygó (Felkiáltások. Már nem.) szfinksszerü miniszterelnök. Tisza István ókonzervatív, aulikus politikát hirdet, a szerény, de nagytudásu pénzügyminiszter liberális, demokratikus politikát s a miniszterelnök nem tudja, jobbra vagy balra menjen-e s az ország, mely nek a kormány rálépte napjakor kellett volna tudnia, hogy micsoda politikát kellett volna követnie, ma, midőn élet-halálharcban vagyunk, nem tudja, hogy Tisza vagy Lukács politikáját támogassa-e Ennek a csodás berendezkedésnek kiegészitő része volt az, hogy Tisza tartson fenn összeköttetést a Kossuth párt bizonyos elemeivel, de Lukács László se szakítson Justhékkal. Ennek a berendezkedésnek vege van ! Ebben az irányban semminemű összeköttetés nem elég, hogy utunkon megálljunk. Örülök, hogy tisztelt barátomat, gróf Batthyány Tivadart, aki hosszú és dicső közpályát futott meg, most, amidőn megtizedelték sorainkat, a szeretet melegsége kiséri pályafutásán. Látom, hogy a szószoros és nemes értelmében idehaza van és nemcsak a személye iránti tiszteletnek adózom, mert ez a szeretet a függetlenségi eszmék iránti szeretet hódolatkifejezése. (Élénk helyeslés.)

Utána Ver tán Etele, gróf Esterházy Mi: hály, Mádi Kovács János és Ivánka Imre képviselők éltették gróf Batthyány Tivadart, aki válaszában többek között a következőket mondotta :

— Engedjék meg, hogy reflektáljak azokra a szavakra, amiket tisztelt barátom, Désy Zoltán oly fényes ékesszólással, igazsággal és tudással i kifejtett. Mielőtt ezekre röviden megadnám a | visszhangot,' amelyről előre is csak annyit mondhatok, hogy épp olyau ez a visszhang ■— a hazaszeretet által vezérelve, mint a hang, amely adatott —; előbb legyen szabad egy kissé itthon hazabeszélnem. Midőn ma megérkeztünk, mondhatom, büszkeség fogott el s elgondoltam magamban, hogy be jó, hogy nem magam jöttem, hanem képviselőtársaim is, a függetlenségi párt mindkét árnyalatából, bogy koronatanúim legyenek és tanúbizonyságot tegyenek a mellett, hogy akkor, amikor Tolnavármegye közgyűlésén 101 néhány ur az obstrukció ellen foglalt állást, akiknek fele — meg vagyok róla győződve — nem saját meggyőződését követte, amikor az a százegynehány ur kiállott a piacra, egyrészt azért, mert meg lett választva tisztviselőnek és mint tisztviselőnek joga van a törvényhatóságban szavazni s más urak, akiknek ókonzervativ hajlamuk, nagy vagyonukból ered, akik vagyonúkon ülve azt mondják, hogy igy jó, ahogy van, mert nekem jól megy a mai viszonyok között s más urak, akik remélnek valamit azon hatalmaktól, amelyek ma osztogatják a bíróságtól le az anyagi és erkölcsi kegyeket, amidőn mondom igy összehozták az obstrukciót elitélő határozatot, akkor mondhatom, büszke voltam rá, hogy ezen száz úrral szemben, amikor megjelentünk, olyan fejedelmi fogadtatásban részesültünk, oly óriási lelkesedéssel és szeretettel találkoztunk, amely csak egyet jelenthet, hogy nemcsak a mi egyéniségünket, privát személyünket becsülik, de politikánkat is helyeslik. Szerettem volna, ha véletlenül őfelsége is itt lett volna, mert az látom,

hogy odafent az a kis csapat, amelynek gróf Tisza István a látható feje s amely minden áron az erőszak eszközeit akarja legfelsőbb helyről kieszközölni, ez a kis csapat azzal ámitja odafenn a legfelsőbb alkotmányos tényezőket, ame lyek I nemzet ügyeiben talán alkotmányunkban engedélyezett foknak-legszélsőbb határáig bírnak döntő befolyással, hogy a magyar nemzetnek jogaiban ne engedjenek, mart a nemzet a kormány a_kormánypoiitika ellen, az ellenzéki politikai mellett foglalt állást. Ha őfelsége végignézhette volna ezt a lelkesedést, nem Tisza és Khuen-Héderváry szemüvegén, hanem az igazságán át, akkor látná, hogy az az ut, amelyen mi haladunk, az igazság útja i amellett van az ország népe. Félre a múltnak viszálykodásával. Jó dolgunk voit, veszekedtünk, de most bajban van a haza, most egymásra találtunk, egymás kezébe raktuk kezeinket, együtt küzdünk és Isten látja lelkem : még fogunk együtt küzdeni. (Viharos tetszés és éljenzés.)

A népgyülés

A vármegye és városház közötti nagy tér délután 4 órakor már zsúfolva volt a város és vidék lakosságával. Lehetett ott összegyűlve 4—5000 ember. A tér közepén levő szószékre lépve, Boda Vilmos pártelnök, jelezve az összejövetel célját, felemlítve a katonai javaslatok által tervezett nagy létszámemelést, mely évenként 66350 újoncot tesz ki s a költség többletet, melyek évenként 66 millió koronára tehető. Azután a népgyülést megnyitottnak jelentette ki.

Utána következett Désy Zoltán nagyszabású beszéde, melyet a jelenlevő gyorsíró bo- csájtott rendelkezésünkre s melyet itt egész terjedelmében közlünk :

Désy Zoltán beszéde.

Bizonyos tekintetben beszámoló ; jelleggel bir az a nyilatkozat, amelyet ezen a gyűlésen tenni fogunk, beszámolunk arról, amit tettünk a múltban és programm arra nézve, amit a jövőben szándékozunk tenni.

A kormány tekintet nélkül a Ház munkarendjére a nyáron beteijesztette a katonai javaslatokat, beterjesztette annak a ravasznak látszó, de valójában áttetsző szándékkal, bogy a képviselők elfoglaltsága, a képviselők egyéni nyugalmi szeretete talán hozzásegíti ahhoz, amit a képviselőház rendes munkaidejében maga sem mert remélni, hogy a katonai javaslatok törvényre emelkedjenek. Ezen az apró ravaszkodáson átlátott az ellenzék és a javaslat ma csak éppen abban a stádiumban van, amelyben volt három hónap előtt. De hát a tisztelt miniszterelnök ur azt mondotta, hogy reá nézve ez a tárgyalás nem sürgős. Teljesítettük az ő kívánságát, ránk nézve sem sürgős, még kevésbé sürgős, mint reá nézve és ha neki nem sürgős 1912-ig, nekünk nem sürgős 1913 ig, sőt azontúl menő időben sem. Nem sürgős, mert ez a javaslat veszedelmet rejt magában úgy anyagi, mint erkölcsi téren.

Az első veszedelem az ujonclétszámnak a szükség által meg nem kívánt és az ország népességi arányait meghaladó felemelésében áll. Az ujonclétszámnak oly mérvű felemelése terveztetik, amely a közös hadseregnek évi ujonchány ad létszámát- 159 ezer főben állapítja meg. Ebből a 159 ezer főből 68 ezer embert Magyarországnak kell kiállítani. De ez csak egy része a javaslatnak. A honvédségnél, amely eddig 12.500 újoncot állított ki, kerek száz százalékkal emelte létszámát, felemelik 25 ezer főre úgy, hogy Magyarországon ezután 93 ezer újoncot kell besorozni az eddig besorozott 56 ezer újonc helyett.

De nem kell azt magyaráznom, hogy hadsereget szervezni, hadsereget fenntartani csak pénzzel lehet. Itt van a második veszedelem. Hogyha ezek a javaslatok keresztül mennek, oly áldozatokat kell hozni az országnak pénzügyileg, amelyeket ez az ország, melynek pénzügyi helyzetét meglehetősen ismerem, vagy pedig más szükséges gazdasági kulturális kiadásainak hátra- szoritása mellett lesz csak képes elviselni.