Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-15 / 42. szám
Szekszárdi 1911 október, 15. XM1X. évfolyam f 42. szám A minem ttzuir Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Sterkeasttaég BaterédJ litván-ntcia 6. m., hová a lap szellemi részét QJetö ■indes közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 MoJfíir-féle nyomda f.-t,, hová a lap részére mindennemn hirdetések ét pénzknldemények intézendók Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÄTH IGNACZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */» ívre 6 K, •/* évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 tzóig 10 korona, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garraond soronkint 30 fillér. Pártbomlás. Bizonyára minden hazája jövendjó sorsa iránt érdeklődő pártembert mély szomorúság érzete fogott el, midőn látta, hogy az a párt, mely Magyarország állami függetlenségének kivívását tűzte ki célul, a legutóbb lezajlott országgyűlési képviselő választások alkalmával kettészakadt s nyílt ellenségkép állott egymással szemben. De sót azok, kik sem Justh Gyula szélső álláspontjával, sem Kossuth Ferenc engedékeny magatartásával nem értettek egyet, párton- kivüli függetlenségi párttá alakultak. Volt tehát a függetlenségi eszme nem kis kárára, három függetlenségi párt, melyek mintha nem is egy célt követnének, farkasszemet néztek egymással. Igaz, hogy a közös veszedelem, az Országnak újabb nagy vér és pénzáldozattal való megterhelés szülte aggodalom, közelebb hozta a függetlenségi pártokat egymáshoz s ma kezet fogva és fegyverbarátságot kötve, harcolnak a nagyarányú megterhelés ellen, de azért a külön keretek íentállanak s ebből kifolyólag nem lehet tudni, mikor élesedik megint ki az ellentét, mely őket egymástól elválasztja. Ez az ellentét pedig, miután a véderő javaslatok elleni harcban egyesültek s a követendő taktikára nézve egymással megegyeztek, — mutatja ezt a közösen megállapított vitarendező bizottság összeállítása, — csupán a most napirenden nem levő választási törvény megalkotása az, melyre nézve köztük még megállapodás nincs s melyre nézve a felfogások egymástól eltérőnek látszanak. Justh Gyula az általános, egyenlő, községenként]', titkos választásnak a fáradhat- lan hirdetője; de ha majd kivitelre kerül a dolog, nem hiszem, hogy az ó fenékig magyar érzésű szive meg ne dobbanna a gondolattól, hogy az ily módon megalkotott választási törvény a magyarság felsóbbsé- gét és hatalmi túlsúlyát veszélyeztetni alkalmas volna. Azt meg azután nem tételezem fel róla, hogy azon nagy tévedés áldozata lenne, miszerint egy minden fenntartás nélküli választó törvény megalkotása, a magyarságra nézve veszedelemmel egy- átalán nem járna. A Kossuth-párt ellenben s ide számíthatók a pártonkivüli függetlenségiek csoportja, erősen hangsúlyozza, hogy választói jogot nagy mérvben ki akarja ugyan terjeszteni, de csak addig a határig, mely az államalkotó magyar elem fajú uralmát minden körülmények között biztosítja. Az, hogy a Justh-párt csak az általános, titkos választói jogért küzd s ennek ellenértékűi a katonai javaslatokat megszavazni hajlandó, semmivel sem igazolt puszta állítás, melyet megcáfol azon minden alkalommal hangoztatott kívánság, hogy az uj választási törvény alakján összeülő népparlament döntsön a katonai javaslatok sorsa fölött. Igaz, hogy egy tömör, egységes, semmi által el nem választott, egy vezérlet alatt álló függetlenségi párt, inkább, nagyobb eredmény kilátásaival követhetné célját, de már ezen változtatni senkinek sem áll hatalmában. Bele kell nyugodnunk. Vigasztalásul szolgálhat csupán, hogy az annyi áldozattal összetoborzott nemzeti munkapártnál, a kormányt támogató többség soraiban is hasonló bomlási processus van folyamatban. Lehet, hogy a magyar országgyűlés képviselőházában, a pártkötelék és érdek által összetartott kormánypártban ennek a széthúzásnak még nincsenek oly markáns tünetei; de a vidéken már jobban észrevehetők azok s csak egy megfelelő alkalomnak kell hozzá járulni, hogy a többség is más vezéralakok körül csoportosulva, elszakadjon egymástól. Ismerek egy vármegyét, ahol a két különböző áramlat már szemben áll egymással. Vannak, kiknek eszményképe gróf Tisza István s teljesen egyetértenek vele abban, hogy a katonai javaslatokat minden kikötés mellőzésével, ha szükségesnek mutatkozik, erőszak alkalmazásával meg kell szavaztatni; a választási törvényt pedig úgy kell megalkotni, hogy a' mostani állapot nagyban és egészben fentmaradjon. A másik rész visszariad mindennemű erőszak alkalmazásától s inkább a miniszter- elnök türelmes és várakozó állásponját vallja magáénak; a választási törvény megalkotására nézve pedig azon meggyőződést táplálja, hogy azt meg kell csinálni az általános, egyenlő választási elv alapján, de úgy, hogy az értelmiségnek a kellő befolyás biztosíttassák. Hogy a kormánypárti többség két árnyalata közül melyik kerekedik .felül, az a jövő eldöntetlen kérdése, de hogy ez irányban bizonyos mozgás észlelhető, az kétségtelen. Bennünket, természetesen ez a legújabb tünet vajmi kevéssé érdekel, mi távol állunk a többség mindkét árnyalatától. A mi álláspontunk, hogy a katonai javaslatok a lakosságra újabb nagy terhet akarnak róni s így azok a mostani alakjukban el nem logadTÁRCA. Eltűnt álomvilágom. Bajjal és búval vert meg a végzet, Lábom csak szúró tövisen lépett; Kemény és rögös volt életpályám, Ezer gond réme vigyorgott énreám; De csapásida sors, fel sem vettem, Hisz ostorodnál erősb volt lelkem, Csak nevettelek kegyetlen végzet, Mint szikla vészszel dacoltam véled. Valaha régen álom világban Virágból szövött pázsiton jártam: Alomvilágom sugaras egén Tündöklő napfény mosolygott felém. Ajkamra nyomta perzselő csókját, Bohó szivembe lopta be magát. Lelkembe szállott bűvös igézet, Rózsaszín ködben jártam az éltet... Eltűnt csodás szép álomvilágom, Most a zord való utait járom. Felhőkkel fedett felettem az ég, Sugarat, derűt nem láttam már rég. Szememnek, amely a napfényt nézte, Csupán csak fájó könnyekben része. Bús sóhajjá vált ajkam mosolya, Víg kacagás már nem jő rá soha. Romokban hever álomvilágom, Újra feltűnni többé nem látom, ÖZV. BRANDEISZNÉ FREY MELANIE. Egy magyar freskómiivész. Irta: Dr. Platz Bonifác. Az Isten kegyelméből való művész sohasem járt tört utakon. Művészi készségekkel fölszerelve, melyeket szorgalmas tanulmányok által szerzett, az isteni szikrával lelkében, saját szellemének kincseiből merít és fölfogásban, kivitelben, a hatás eszközeinek megállapításában, a diszités méreteiben senkit sem követve, önálló utakon balad. Az ecset által vásznon vagy falon megvalósítandó témát saját lelki szemével nézi és látja; fölfogja és megérti; a témának jellemző vonásait saját egyéni Ítéletével állapítja meg; s formában és színezésben egyaránt lelki sugallatának befolyása alatt áll, azt követi és azt meg is valósítja. — Ilyen az egyéni, az önálló tipusu művész, kinek lelkét a nagy minták fölemelik, látókörét tágítják, fölfogásait, Ízlését finomítják, a lélekben látott kép ecsettel való megalkotására készséggel ellátják, de az önálló gondolkodás utairól le nem térítik. Egykori működésemnek kedves helyét, Baját, évenkint meglátogatom. Három-négy évvel ezelőtt hire járt,, hogy az állami tanítóképző egyik rajztanára, Éber Sándor, kiváló freskómüvész, a tanítóképző egyik rajztermében pompás freskót alkotott. Ismételve hívtak, biztattak, nézzem meg. Én azonban a hívásnak nem engedtem. Azt gondoltam ugyanis, hogy valami vidéki nagyság magasba szállni nem tudó Bzárnypróbálásairól van szó, a miket látni nem élvezet, hanem fájdalom. A következő évben a hivás megismétlődött. Rászántam magam, hogy a képet megnézem. — A helyiség disztelen belsejü nagy terem, mely semmiképpen nem keltett jó hangulatot. Az északi földről néz le rám a freskó. Témája: a művészi oktatás. A kép méretei nagyok, a rajta lévő alak mind életnagyságu. A freskó közepén a művészet génnsza trónol, beszélő arccal, szemmel s a megfelelő gesztusra fölemelt kézzel. Körülötte különböző magassági nívón, különböző testalkotással — állva, ülve, térdepelve — tizenhat életnagyságu tanítvány ; kezükben vagy előttük a plasztikai és festőművészeinek különféle eszközei. — Valamennyien ihlet arccal a beszélő géniusz felé fordulnak; valamennyien az előadónak varázsa alatt állnak és feszült figyelemmel szinte nyelik a hallott igéket. Valamennyinek testi állása, tekintete, arcjátéka, az arcnak kifejezése természetes, igaz, életteljes, reális, úgy, hogy aki a képet szemléli, szinte maga is hallani, megérteni látszik a beszélő géniuszt. A hatásnak külső eszközei, megtévesztő, megvesztegető diszités a képről teljesen hiányzik. * Mozdulatlanul, szó nélkül álltam sokáig ~a képnek hatása alatt. Az egész kép csupa élet és igazság; nincs benne Bemmi keresettség, hatásvadászat ; a kifejezendő gondolat, a művészi oktatás, reális valóban áll előttem. Ez csak igy lehet igaz és nem másképpen. Valamennyi arc egyéni és élő; csupa cselekvés mind; a hullámzó lélek rajta van valamennyin. Éreztem, hogy szép és ritkán látott dolgot látok. Éreztem, hogy nem sablón, nem tucatfestés, hanem isteni szikra nyilvánul meg e képen. És azt gondoltam: Istenem, ismét adtál nekünk magyaroknak egy művészi lelket! Vájjon tnd-e majd érvényesülni ? ! Elmentem a művész műtermébe. — Csupa tanulmány, csapa akt, csupa agyagmintázás 1 Vázlatok, tervek, gondolatok! Sokféleség, mindenben egyszerűség, de reális gondolat és való-
