Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-10 / 37. szám
2 tolnamegyei közlöny 1911. szeptember 10. A helytelenül magyarázott felségjog alapján megtagadtattak a szabad választás utján alakult többség akaratával szemben is a nemzetnek oly jogos követelései, melyek nem uj jogszerzést jelentenek, nem is a nemzeti önállóságot biztató törvénycikkre támaszkodnak, hanem magából az 1867-ik évi XII. t.-c rendelkezéseiből és szelleméből folynak. Ezen törekvések ellen a nemzet igen nagy része következetesen küzdött és ezek ellen küzd most is a negyvennyolcas függetlenségi Kossuth- párt, törhetetlenül követelve a nemzeti jogok érvényesítését. El van tökélve a párt a már hagyományossá vált küzdelmet minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel tovább folytatni és a véderő terén érvényesítendő nemzeti jogokat semmi más téren csere vagy alku tárgyává nem tenni. A negyvennyolcas függetlenségi Kossuth- párt régi hagyományaihoz híven követeli az általános és egyenlő választói jognak oly módon való létesítését, mely a magyar államnak magyar nemzeti jellegét és az egészséges és folytonos társadalmi fejlődést demokratikus irányban biztosítsa. A párt annak idején arra az álláspontra helyezkedett, amelyet a király is elfogadott, hogy halasztassanak el a véderő reformmal összefüggő összes kérdések addig, mig a nemzeti akarat sokkal szélesebb alapon nyilvánulhat meg. Ha ebbe a halasztásba, mint többség, bele egyeztünk a nemzeti jogok érvényesülése tekintetében, úgy méltán elvárhatja tőlünk a nemzet, hogy ezt a halasztó álláspontot most is fenntartsuk oly áldozatok egyoldalú követelésével szemben, melyek hosszú évekre a legsúlyosabb áldozatot igényelnek a nemzettől. Ebből az okból is ragaszkodunk ahhoz, hogy a véderő javaslatok a napirendről levétessenek. De nem hagyhatjuk kétségben sem a nemzetet, sem a királyt afelől, hogy akkor is, ha a választójogi reform előbb létcsittetnék, olyan véderő reformot, amelyben a nemzet jogos követelései nem teljesittetnek és amely meghaladja a nemzet teherviselési képességét, soha elfogadni nem, sőt ellene minden törvényes eszközzel küzdeni fogunk, annál is inkább, mert mi a választási reformét nemcsak a népjog érvényesülése szempontjából, hanem azért is kívánjuk, mert bízunk benne, hogy a magyar nemzeti szempontokat szigorúan érvényesítő uj választói törvény a magyar nemzeti állam jogainak megerősitését és a nemzeti akarat hatályát öregbíteni fogja. Meg vagyunk győződve, hogy a többi füg gellen ségi pártárnyalatok küzdelmét ugyanezek a szempontok irányítják és ezért bízunk abban, hogy a megkezdett harcot egyesült erővel fogjuk megvívni mindvégig ! Szaharán. Valami suttyó gyereket fogadott aztán, aki talicskán betolta a csomagokat, ő meg utána bandukolt Pápai Nagy István lakásáig. A lakás már kívülről meglepte. Az iskolában laktak Pápai Nagy Istvánék, abban a nagy iskolában, melynek nyolc zsalus ablakából kinyílt muskátlik mosolyogtak a léckerítésen át az utcára. A kerítésen belül tea és piros rózsák termő fáinak illata áradt. A kapun belül a tiszta udvar. Nagy eperfa árnyában mosott a tanitóné. Gömbölyű karján feltúrt dologba való blúz, testén egy viseltes szoknya volt, az is olyan csatakos, vizes. Körülötte négy cseresznyétől maszatos pufók gyerek játszott a homokban, majd odébb egy bölcsőben alkalmasint a baba aludt, az a kis pogány, aki még nem volt megkeresztelve. A szőke csoda mihelyt belépett megismerte a régi barátnőt s már messziről kiáltotta: — Adj Isten Ilonkám! A meglepetés, a szégyen pirja öntötte el a tanitóné arcát, ahogy ez a másik úri asszony megjelent. Nem tudott védekezni, mert ez a másik arra a csatakos asszony keblére omlott és csókolta a védekező szájat. — Semmi édesem, semmi. De hol vannak a gyerekek? Nini, itt vannak! És előlépett négy maszatos, pufók gyerek, piszkosak, mint az ördögök, de egésszégesek mint az eleven élet. Az egyik félrehuzódott meg az anyja szok- nyájába kapaszkodva, a nagyobbik kezet akart csókolni, de a méltóságos asszony ölbe kapta, megcsókolta. — Édes Margitom, ne haragudj, hogy igy találsz. Azonnal intézkedem, hogy megfelelő formában fogadjalak. Khuen bukása. Irta; Mádi-Kovács János orsz. képviselő. Aligha akad ma már olyan naiv ember, aki Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök bukását kétségbe merné vonni. Ilyen naiv politikus nem igen található. A kormány bukása annyira biztos és annyira befejezett dolog, hogy róla már Wekerle közismert hordárja is feleslegesnek tartaná beszélni. A kombinációk már nem is a bukás tényéről szólnak, hanem csak az időpontról, amikor a miniszterelnök távozik helyéről. Csak a hét, a nap kétséges még, egyelőre csak a mód, a távozás útja adhat találgatásokra alkalmat, de a bukás biztos, befejezett, fel nem tartóztatható. Khuen bukásának leghübb képe maga a munkapárt. Ott érzik meg legjobban, hogy valami bűzlik Dániában. Már menekülnek a jövő embereinek bárkájára. A patkányok nem maradnak a sülyedő hajón és Khuen sülyedő hajójáról Tisza menekül el elsőnek. Egy hirtelen lépéssel átlépett a szomszéd birtokára, mintegy modern hamelni patkányfogó, bűvös furulyájával hivja, csalogatja a többit. Furulyájának monoton hangja csak egy nótát kerget, az erőszakét, a házsza- bályreviziót, az ellenség letörését és a saját ural mának örök időre való megszilárdítását. De ezt legalább furfangosan eseiekszi, ő maga a háttérbe vonul, szerényen meglapul, de mint a hiuz, hogy annál biztosabban vethesse magát áldozatára, ő maga nem lép aktivitásba, hanem aktoraival Berzeviczy Albert nevét lanci- roztatja, mert tudja, hogy a jelenlegi házelnök népszerűsége képes csak elleplezni azt az alantas üzérkedést, amelyet megbízottai végeznek. Az események biztos hőmérője csalhatatlanul elárulta neki, hogy Khuen már tovább nem tarthatja magát, az ő ideje lejárt, elő kell tehát készíteni a talajt a Tisza rezsimnek, a reakció, visszafejlődés, a nemzeti eszmék, a nemzeti érdekek bukásának korszakát. Mert Tisza István gróf uralomra jutása a modern nemzeti haladás halálát jelentené. Neki az első dolga a házszabály revízió megcsinál ása lenné, mert csak ezen az utón tudná keresztül- hajszolni a katonai javaslatokat és csak ezeknek az akadályoknak leküzdésével tudna olyan választói reformot csinálni, amellyel a demokratikus Magyarország megteremtésének utolsó reményét is megölné. És itt a punktum saiiens. Ezért buktatta meg Tisza István a miniszterelnököt. Ezért vált két esztendőn keresztül Khuen rossz szellemévé, hogy azután a szellemruhából kivetkőzve a miniszterelnöki székbe üljön. Az elmutt két esztendő alatt Tisza István gróf minden törekvése abban merült ki, hogy Khuen Héderváryval előkészíttesse önmagának a talajt, hogy igy azután a demokratikus eszmék érvényesülésének útját állhassa. Tisza azt hiszi, hogy a talaj kész és Khuen bukásának ideje elérkezett. Az alatt a tanító is előkerült, amúgy szur- tosan a méhesből, vagy a malacoktól. Egy rövid negyedóra és a gyerekek is, az asszony is, a férfi is ragyogó tisztán fogadták a nagy ur feleségét, A sürgő-forgó tanitóné a vacsorát is elkészítette. Micsoda fohászkodás, példás rend fogadta azt az egyszerű étkeket, amit az asztalra vittek. Imádság, példás viselkedés és a családi életnek belső melege tűnt fel az úri asszonynak és amig egy egy pillantást vetett a szűkszavú, annál melegebb szemű családapára, a gyerekeket csókolgató barátnőre, úgy érezte, hogy az ő szivét fogja, szorítja, marcangolja valami. Majd mikor a baba is jelentkezett nyöszörgő hangján és az anya felkapta az ő aranyos bogarát és a kis angyalka álmos, majd mosolygó ibolya szemét kitörölte, csókolgatta, szeretett volna egy könnyet ejteni, de visszafojtotta, mely nehéz volt e percben nagyon és épen ezért fájt. Vacsora után az a sok szép szó az asz- szonyhoz, az a megelégedő szempár a férfihez, akit egy egész község szeretete vesz körül, a gyerekek csimpajkodása, majd szép rendben az ágyba vonulásuk, mindmegannyi hangos zsurnál, estélynél ünnepibb, szebb, gazdagabb és költőiebb volt, mint a Duna soron a palotában. Már menni, menekülni, rohanni szeretett volna, mert érezte, hogy elég a lelke, pedig itt nem a békétlenség tüze lángol, hanem a szere tété, mely csak őt perzseli, de ezeket megvilágítja és széppé teszi. És amikor harmadnapra a vonat induláskor kendőt lobogtattak a tanitóék, csókot dobálták a gyerekek, a szép szőke asszony mosolygó arccal intett vissza és mintha mondta volna. — Veletek van az Isten. Nektek adta meg a menyországot. A bukás jele félreismerhetetlenül elérkezett, csak nem Tisza javára! A lemondás két évig tartó politikáját nem szabad a reakció politikájának követni. A szenvedés és a nyomor ideje elmúlt. A granicsér-politika helyébe cs^k a demokrácia politikája léphet. Csak a jog és az egyenlőség kora, ezt követeli a korszellem és Khuen bukását csak előkészítette Tisza, de a korszellem pecsételte meg. Sajtószabadság — kegyelemből. Az a 48 as törvényhozásnak legdicsőbb és talán a parlamentárizmuson kívül légmaradandóbb alkotása a sajtószabadságról szóló törvény meghozatala. Az 1848. XVIII. törvénycikk határozottan kimondja, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon kifejezheti és terjesztheti. A cenzúra és annak minden fajtája eltöröltetett. Ezzel szemben a miniszterelnök a cenzúrának egy uj fajtáját, a miniszteri cenzúrát akarja behozni azzal, hogy a neki nem tetsző, vagyis a szókimondó és igaz magyar érdekeket képviselő lapokat létfeltételeitől megfosztja, a sajtótörvény intencióját pedig azzal, hogy a terjeszkedésüket megakadályozza, megsérti. Abba kapaszkodik bele zugprókátori rabulisztikájával, hogy a „kolportázs“ szó nincs a sajtótörvényben. Hát persze, hogy nincs benn. Minek volt akkor szükség kolportázsra, mikor a lapok amúgy is olyan lassan készültek és oly kevés lap jelent meg, hogy a gyorsabb terjesztési módra sor nem is került. Itt megint azt a lesújtó esetet látjuk, hogy valahányszor közjogi törvényről van szó, a legilletékesebb faktorok mindig a megszorító értelmezés mellett foglalnak állást. Jöjjön csak szóba akárminő kicsi fejedelmi jogosítvány, mindjárt a kiterjesztő törvénymagyarázattal találkozunk. így csavarták ki a nyakát a költségvetési törvényünk nek is. A tendencia szembeötlő : a nemzet jogait nyirbálni, a fejedelmi jogokat növelni A miniszterelnök hajmeresztő szófacsarásá- nak, annak a betürágó törvény interpretálásának ellent mond különben a sajtótörvény keletkezése. Olyan mozgalmas, izgalmas időkben soha nem alkothat a törvényhozás apró részletekre kiterjedő, minuciózus törvényt. Eleget tesz a kötelességének azzal, ha az alapelvöket törvényileg kimondja és az utókorra bízza annak részletes kidolgozását. Különben annyira szeretnek Tiszáék a külföldi politikusokra és írókra hivatkozni, jusson eszükbe hát a hires államjogi iró, aki előttük annyival is hitelesebb, mert angol : Bentham, aki részletesen kifejti az ilyen garanciális alaptörvények természetét. E^ek rendszerint nagy alkotmányi változások után keletkeznek. Példa erre a francia forradalom. Az ezen korból származó alaptörvényeket vizsgálta. Az ilyen alaptörvények vagy csak az alapelveket fejtik ki, a részleteket a későbbi törvényhozó testületre bízzák vagy részletes elvekben körvonalazzák az alapjogokat. Az ilyen rövidesen, viharos politikai mozgalmak közepette született garanciális törvény sohasem lehet preciz, igy a sajtótörvényünk sem az bizonyára. A törvényhozó, intenciója azonban bizonyára nem az volt, hogy egy aulikus érzelmű miniszter az ellenzéki lapoknak bármikor szájkosarat adhasson. A sajtóban elkövetett bűncselekmények miatt az irót más, mint a független és pártatlan bíróság, felelősségre nem vonhatja. Mikor a miniszter azt merészeli mondani, hogy „kedvezményt“ csak olyan lapnak ad, a melyek „komoly eszközökkel“ harcolnak, a neki nem tetszőknek pedig nem, az nem egyébb, mint a miniszteri cenzúra nem is burkolt, hanem leplezetlen formája. Ezzel szemben a legerélyesebben állást kell foglalnunk és minden eszközt megragadnunk arra, hogy a kormáuy ezen politikája csődöt mondjon. A szabadságjogokért lelkesedő magyar olvasó közönségre hárul most a feladat, hogy az üldözött lapok hathatós támogatásával visszaverje a kormány merényletét. Kérjük azon t, előfizetőinket, kiknek lapunkat már régebben küldjük s előfizetési dijaikat még nem küldték be — hátralékos tartozásaikat lapunk kiadóhivatalába beküldeni szíveskedjenek.
