Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-20 / 34. szám

4 héjnak a járdákra való dobálását. Ezzel kapcso­latban arra is felhívjuk az ellenőrző hatóság fi­gyelmét, hogy az idén nagyon sok a rossz és él­vezhetetlen dinnye ; tehát szükséges lenne a dinye- piacon gyakran vizsgálatot tartani. — Haltolvajok. Augusztus 13 án éjjel még eddig ismeretlen tettesek föltörték Tolnán a hal tartó bárkákat s elloptak 260 kiló elsőrendű ha­lat. A csendőrség erélyesen nyomozza a tolvajo­kat, kik állítólag négyen voltak s Bogyiszló felé vették útjukat. — Országos vásár. Dunaföldváron folyó hó 21-én országos állatvásár, 22-én pedig kira­kodó vásár lesz. — Rektifikálás. Biróy Béla (Gyönk) ado­mánya a Simontsits Béláné alapra nem 20, mint azt múlt számunkban tévesen nyugtáztuk, hanem 25 korona. — Vasút Bonyhádtó!—Hidegkút—Gyönkre. Bonyhádról Írják, egy fővárosi vasútépítési vállal­kozó előmunkálati engedélyért folyamodott egy Hidas—Bonyhád állomásról kiinduló Bonyhád— Zomba—Kölesd—Gyönk érintésével Hidegkút— Gyönkre kiépítendő vasútvonalért. A kereskede­lemügyi minisztériumban elvben az előmunkálati engedély megadása mellett vannak, előzőleg azon­ban a Máv.-nak egy főellenőrét küldik ki a ki­szemelt vonalra, hogy fölkeresse az összes érde­kelt községeket és tájékozást szerezzen ezen va­sút szükségességéről, esetleges rentabilitásáról. Az érdekelt községek anyagi támogatásától függ, megépül-e már a jövő évben az uj vasút. — Halál egy falat hústól. Fekete Mihály fujszi napszámos, ebéd közben egy falat húst oly mohón akart lenyelni, hogy az torkáo megakadt. Mire az orvos megérkezett, Fekete már meghalt. — A dunaföldvári református templom or­gona alapja javára f. hó 14-iki táncmulatsággal egybekötött szinielőadásra jegyeiket megváltották : Báró Fiáth Lajosné 10 K, Korniss Boldizsár fő- szolgabiró 10 K, Balázs József járásbirósági jegyző 3 K, Báthory Géza kir. járásbiró, Merényi Árpád ügyvéd, Móricz György 2—2 korona. Mészöly Ambrus 1 korona. Felülfizettek: Hardy Pál 1 K, Adorján Ferenc, Feith János, Hutvag- ner János 1—1 kor., Petényi László 60 fill., Deák Ferenc, Molnár István, Pergel Ferenc 40—40 fill., Mezey János, Lengyel Imre 30—30 fillér. Hálás köszönet. — Elhalasztott mulatság. A folyó hó 12-ére tervezett cikói kerti mulatságot a rendezőség — közbejött akadály miatt — folyó hó 27-ére halasztotta. — Táncestély. A dombóvári diákság folyó hó 26-án a Korona-szálló nagytermében, a Dom­bóvári Atlétikai Klub javára műsoros táncestélyt rendez. Belépti-dij : személyjegy 2 korona, család - jegy (3 személyre) 5 korona, diákjegy 1 korona. Kezdete este pont 8 órakor. — Népgyülés Tolnán. A szociáldemokraták múlt vasárnap népgyülést tartottak Tolnán a véderőreform ellen és a választójog érdekében. A népgyülésnek Schönherr József budapesti elvtárs volt a szónoka. — Agyonsujtotta a villám. Tévéiről iiják, hogy ott nagy zivatar volt és Kuruc János 26 éves földművest a villám agyonsujtotta. — Névmagyarosítás. Kohn Jenő dombóvári lakos nevét belügyminiszteri engedéllyel Komlős- ra magyarosította. — Hangverseny. A „Dunaföldvári Diák Otthon“ ifjú gárdája f. hó 12-én sikerült hang­versenyt adott. A műsor minden egyes pontja zajos tapsokat aratott. Különösen kivált Léuay István begedüjátéka, kit a közönség percekig tapsolt, éljenzett s akinek kellemes hegedüjáté- kát ismételten hallani kívánta a közönség. Güns Margitka, Stauber Aranka kedves zongorajátékát, Várady Ibi és Keller József monológját s Lukács Pál szavalatát a közönség lelkes tapsokkal s éljen­zésekkel honorálta. Hangverseny után tánc volt reggelig. TAHKfilIVUEK uj, valamint hasz­nált állapotban, Író- és rajzszerek nagy választékban olcsó áron kaphatók a Molnár-féle részvénytársa­ság könyv- és papirkereskedésében Szek- === szárdon, a Kaszinó-bazár épületben. = A budapesti m. kir. tudományegyetem belgyógyászati klinikáján végzett kísérletek alapján meg lett állapítva, hogy a termé­szetes Ferencz József-keserüviz erős hashajtó eredménye mellett nemcsak kelle­metlen utóhatást nem idéz elő, hanem az étvágyat is még lényegesen megjavítja. — Kapható gyógytárakban és fiiszerüzletekben. A Szétküldési-Igazgatóság Budapesten. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Diákok teljes ellátással felvé­tetnek a polgári iskola és a gimná­zium közelében, Molnár-nyomda mellett. Szekszárd, Széchenyi utca 176 szám. Egy gyermektelen izr. család­hoz egy-két jobb családból való fiút ellátásra elfogadunk. Cim a kiadóban. Szekszárdról folyó évi szep­tember hó 15-én elköltözködöm Hódmezővásárhelyre. Ez alkalom­mal kérem mindazokat; kiknek órája vagy ékszere van javításba, azt elvinni, különben ezen javított tárgyakat magammal viszem és az illetőknek később portóba kerülne azok visszaküldése. Költözködésem alkalmával úgy zseb-, mint ingó- és falióráimat valamint ékszereimet igen olcsó árakra szállítottam le. Ezen bámulatos olcsó áraimról való meggyőződése céljából tisztelelettel meghívom mindazokat, kiknek ék­szerekre vagy órára szükségük van. Tisztelettel HURKA FERENC, órás. TANÜGlf. Irigyeljetek. (Folytatás és vége.) Irigyeljetek! Ha ugyan van mit irigyelni rajtunk. Több a bajunk, semhogy irigylésre méltók lehessünk. Irigylitek a könnyű tanitói munkát? Nézze­tek körül a klinikák, meg a vidéki kórházaknál : mennyi a gége- és szívbajos meg a tüdőgümő- kóros tanitóbeteg és mennyi az idegrendszerében megtámadott tanitó 1 Nézzétek meg a halálozásokról kószitett statisztikát: milyen nagyarányú a tanitók halá­lozása ! Köztudomás szerint pedig nem a könnyű, hanem a terhes szellemi, vagy testi munka idézi elő, fejleszti és teszi válságossá a jelzett beteg­ségeket. A terhes munka, romlott levegő, meg a nyomor. Az elégtelen táplálkozás, az egészségte­len lakás, meg az anyagi gondok döntik a leg­több embert korai sírjába. A tanítóságnak körülbelül annyi az árvája, mint amennyi gyermeke van az élő tanitószülők- nek és nyolcszor annyi áz országos tanitói nyug­díjalapból gyámdijazott tanitóözvegy, mint ameny- nyi a nyugdíjazott tanitó. Mit bizonyít ez ? Azt, hogy a foglalkozásunk irigylésre méltó ? Hogy jól folyik a sorunk ? Éppen ennek ellenkezőjét. Vagy hát a fizetésünket irigylitek ? Ezt a valódi „irnok-uraságoktól levetett“ szép fizetést ? Gyerünk csak ezzel a „fizetéssel“ amelynek „éhségbér“ volna a megfelelőbb neme. Valóságos tudomány kell ahhoz, hogy ezt a fizetést beosztva, belőle egy család fentartható legyen. Nem vagyunk mi hálátlan szerzet. Sőt mé­lyen érezzük a hálát azon nemeslelkü államférfi iránt, aki a 300 forintos szégyenparagrafust eltö­rölve kísérletet tett a tanitói nyomornak eltör­lésére.^ Sajnos, nem sikerült ez a nemes törekvése. A tanitói nyomor a féktelenül fokozódó drága­ság miatt már már elviselhetetlen megélhetési viszonyok következtében nagyobb ma, mint volt valaha. Az 1868. évi XXXVIII. t.-c. ben megálla­pított 300 frt. = 600 kor. abban az időben a megélhetési viszonyokkal föltétlenül "helyesebb arányban állott, mint amilyenben uj népoktatási törvényünk szerint az 1000 koronás alapfizeté­sünk áll a mai őrült drágasággal. És nem valóságos iróniája-e a sorsnak az a véletlen (vagy szándékos) törvény-intézkedés, hogy az urnák 1907. évében a tanitók részére azt az 1000 koronás alapfizetést állapították meg, amit egy régibb kormány az állami tisztviselők kezelőszemélyzetének XI. fizetési osztályában létminimumnak köveseit és törvényes módon még 1903-ban (Tisza István gróf miniszterelnöksége idején) 400 koronával felemelt. Igen nehéz voba pedig kitalálni, hogy mennyiben jogosult a tanitó megélhetése tekinte­tében fennálló igényeinek az aktamásoló eleven írógépekkel szemben való redukálása? Nos, ha mégis helyénvalónak találta törvény- hozásunk, hogy az ország pénzügyi helyzetének jobbrafordultáig irnok-uraságoktól levetett fizeté­sen tengődjünk, ez ugyan nem a mi szégyenünk, de nem is szolgálhat okul arra, hogy irigyelje bárki is sorsunkat. Node menjünk tovább. Hátha mégis irigy­lésre méltó is akad a mi tanitóvilágunkban. Milyen is tehát a tanitó helyzete ? Arról nem igen óhajtunk beszélni, akit a sors átka, vagy ahogy régebben szokás volt mon­dani: az Istenek gyűlölete űzött a nevelésügy himes mezejére, hanem olyan tanítóról, akit hiva­tásszeretet vezérelt közénk, aki az apostoli nemes pályára megfelelő szorgalommal előkészült és aki­ben mindaz a kellék megvan, amit a hivatásához méltó népnevelőnél fel kill tételeznünk. Istennek, meg a mi lelkes képzőintézeti tanárainknak hála érette, ma már mind többen lesznek pályánkon a „választottak“ között az ilyen „hivatottak“. Micsoda más kilátás is nyílik ma a nép­művelés jövőjére, mint amilyen a mai állapotokra nyílott 20—30 évvel ezelőtt! Amikor például úgy vezette be a princi­pális az ifjú tanítót 150—180 tanítványa közé, hogy: „nem kell ám ezeket agyontanitania, édes fiam! Nem lesz ezekből se pap, se fiskális. Bíró­nak meg elég, ha a nevét le tudja Írni. A pa­raszt csak addig jóravaló, mig buta. A kiművelt paraszt azonnal elégedetlen a sorsával. Tehát csak okkal-móddal tanitgasson, hogy tudákossá ne tegye a falunkat!“ Elődei s kartársai nem is igen tették ki a falut ennek a veszélynek. Egyikök, klasszikus típusa a már-már le­tűnő iskolamestereknek, például egész délelőttö­set azzal töltött, hegy megtanította a növendé­keit arra|: ki az a Csősz Szakács István ? Tudta a selma, hogy d. u. látogatója lesz az iskolában. Még pedig a jámbor Cs. Szakács István „osko­laszék“ ur személyében, aki pedig rendkivül örült annak, ha őróla és nem Ausztrália szige­teiről, vagy az ekliptikus pályáról esett szó, ami­kor inspekciót tartott az iskolában. Es tényleg az egész délután is azzal telt el, hogy a jó öreg mester kérdésére hol karban, hol egyenkint el­mondták a tanulói, ki az a Cs. Szakács István ?* T. i. „szigorú“ isksz. tag stb. Micsoda büszke öntudat sugárzott is le a nemes falusi tanfelügyelő-közeg rezes arcáról, amikor a „tanítás“ befejezése után, az érdem elismeréséül magához „pinceszerre“ meghívott ravasz iskolamester oldalán baktatott a szőlőhegy felé. Nem is volt olyan hires mestere hét vár- megyének, mint a szóban levő falunak a mestere. Persze a hivatása szintáján állott „oskolaszék“, no meg az éneket kedvelő asszonyok előtt. Mert hát tényleg olyan cikornyásan messze földön nem énekelte mester az „Oh édes Megváltóm“-at, mint ő. Boldog régi idők! (X). Tanítói közgyűlés. A tolnai ref. egyházmegyei tanítóegyesület Vida Ferenc elnöklésével közgyű­lést tartott a szekszárdi polg. fiúiskola tágas torna­termében. Az elnöki tartalmas megnyitó beszéd után tudomásul vették az egyes jelentéseket. Szeghő István decsi kántortanitó, egyl. főjegyző a tanítói fizetések rendezéséről tartott előadást, melybén kimutatta, hogy mily mostoha elbánás­ban részesülnek a felekezeti és a községi tanítók az állami tanítókkal szemben és hogy mennyire jobb helyzetük van a sokkal kevesebb kvalifi­kációval rendelkező kezelő tisztviselőknek. Végül a következő javaslatát fogadták el: 1. Kívánja a tolnai ref. egyházmegyei tanitóegylet, hogy a taní­tók fizetése olyan módon rendeztessék, hogy egyenlő legyen a hasonló képzettségű állami tisztviselő­kével. 2. A tolnai ref. egyházmegye lépjen be a „Tanítók Orsz. Szövetségéibe. 3. A tanítókép­zés oly módon reformáltassék, hogy az érettségi bizonyítvány megszerzése után a tanítójelöltek 2—3 évi pedagógiai tanfolyamot hallgassanak. Müller Menyhért érvelése alapján a közgyűlés elfogadta a vizsgái jutalomdijak eltörlését. A bihari ref, egyházmegyei tanitóegylet átiratát elfo­gadták, melyet a tanítói fizetésrendezés tárgyá­ban intézett az ország összes tanítóegyesületeihez. „Az uj fizetési tervezed cimen még Ballabás Bálint tartott előadást. A közgyűlés úgy az elő­adóknak, mint a polg. isk. igazgatójának köszö­netét szavazott a tornaterem átengedéséért. A sikerült közgyűlés után társasebéd volt, melyen több lelkes felköszöntő hangzott el. TanítÓválasztások. Pintér István Érténybe, Kiss Ernő Decsre, Szabó Mihály és Szijj Béla Madocsára választattak meg tanítóvá. Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi mi­niszter Babits Angyalka szekszárdi polg. leány­iskolái óradíjas tanítónőt, s. tanítónővé nevezte ki. — Tanítónői kinevezés. A vallás- és közok­tatásügyi miniszter Dicenty Anna szekszárdi oki. tanítónőt a tolnai állami népiskolához ne­vezte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents