Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
XXXIX. évfolyam 32. szám Szekszárd, 1911 augusztus 6. minim mm Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Felelős szerkesztő SÓD A VILMOS Főműn katars HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, evre 6 K, l/« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Uolnér-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű ________hirdetések és pénzkfildemények intézendők Ki meddig várhat? A katonai javaslatok ellen élet-halál harcot folytató egyesült ellenzék ép úgy, mint azok törvényerőre emelkedését a nyári hőségben erőszakoló Khuen Héderváry gróf miniszterelnök, a harc hevében azt hangoztatják, hogy ók várhatnak akár 1913 január 1-éig. Hát az ellenzék, kétségenkivül csakugyan várhat, mert az ő vállait nem nyomja a kormányzat gondja. De a miniszterelnök, állásából kifolyólag gondoskodni köteles, hogy az országos bizottságok legkésőbb szeptember vagy október hóban összeüljenek s a közös ügyek költségeit megállapítsák, hogy azután igy azok a két állami költségvetésbe beilleszthetők legyenek. Azután az igy megállapított állami költségvetést még ez év folyamán köteles a pénzügyi bizottság által tárgyaltatni, hogy igy az a két állam külön országgyűlése elé terjeszthető legyen. Természetesen, még ha mindezeket a határidőket pontosan betartani képes volna, még akkor is számíthatna arra, hogy az országgyűléstől legalább három hónapra költségvetési felhatalmazást kell kérnie, mert arról, hogy a költségvetés az országgyűlés által az év végéig letárgyal- tassék, komolyan szó sem lehet. Már most, ha nem ijesztegetésképen mondja, hanem komoly szándéka, hogy a katonai javaslatokat addig tárgyaltatja, mig az ellenzék ellentállását megtöri, akkor ez idén nem fog lenni delegáció ülésezés, nem lesz költségvetési tárgyalás, de meg költségvetési felhatalmazás sem; mert annyi bizonyosnak látszik, hogy az ellenzék képes is, el is van határozva, hogy a katonai javaslatok ellen a küzdelmet belátható időben fel nem adja. Elhiszem én, aminthogy úgy is van, hogy Bécsben nagy súlyt helyeznek arra, hogy a katonai javaslatokból törvény váljék, de mit szól majd hozzá az uralkodó, ha látja, hogy ez a cél el nem érhető s még hozzá azzal a hallatlan következményekkel jár, hogy az alkotmány minden szerve szünetel, nem ül össze a delegáció, nem lesz közös, se országos költségvetés. Igaz, hogy Bécsben hamar túlteszik magukat az ilyen apró kellemetlenségeken s költik a pénzt, akár meg van szavazva, akár nincs, de még is gondolkodóba kell, hogy essék a dinasztia, hogy félrelökje-e azt az alkotmányt, mely szentesített törvényen alapszik s önkény- uralmat vezessen be, vagy pedig belenyugodva az elhárithatlan akadályok által teremtett helyzetbe, lemondjon a véderőnek oly- mérvü rohamos fejlesztéséről, melyet az ország lakosságának túlnyomó része, mint elviselhetlen terhet, elutasít magától. Válságos helyzetben nagy gond az uralkodás, de az felel meg teljesen hivatásának, ki azt az elvet vallja: többet ésszel, mint erővel. Ez lévén helyzetük a harcoló feleknek, igazán nem tudja az ember, mit gondoljon a miniszterelnök ur kérkedő nyilatkozatáról. Micsoda bűvös szert tartogathat a zsebében, hogy oly bátran kimeri mondani, hogy ő várhat 1913 januárig. Tán abban reménykedik, hogy az ellenzék, belefáradva a hoszszas küzdelembe, egy szép napon beadja a derekát s ünnepélyesen bocsánatot kér, hogy a miniszterelnök ur tervei elé akadályokat gördíteni elég merész volt; vagy valami csínyen töri a lejét, mely az ellenzék további küzdelmét egy varázsütéssel lehetetlenné teszi. Ez utóbbit látszik tanúsítani egy bécsi lapban, a múlt héten megjelent kormány- közlemény, mely következőleg hangzik: Amikor az ellenzék abban reménykedik, hogy az obstrukció végre is diadalmaskodik a kormányon, abból a nagyon is hamis föltevésből indul ki, hogy a mostani parlamenti helyzet a Széli-kormány alatti véderővita által teremtett helyzethez hasonlatos. Gróf Khuen Héderváry miniszterelnöknek mostani türelmes magatartása azonban semmiképen nem hasonlit ahhoz a passzív rezisztenciához, amely végül a Széli-kabinet bukásához és az 1903-iki véderőjavaslatok végzetes visz- szavezetéséhez vezetett. Mig a Széli-kabinet számára az akkori passzív rezisztencia csak ultima ráció volt, amelyet már csak a bukás követhetett, addig az az egykedvűség, amelyet gróf Khuen Héderváry a mostani technikai obstrukcióval szemben tanúsít, ae a lepel, mely mögött harcra kész, erős és szolidáris többségen kívül iger hatásos parlamenti eszközök vannak, a^s ^yeknek a kellő pillanatban való alkalmazása gyorsan véget fog vetni az obstrukcibnak. Az obstrukciós pártok e tekintetben a legutóbbi napokban két rideg csalódáson estek át. Merész képzelődéssel eddig abban reménykedtek, hogy gróf Tisza István a házszabályszigoritás követelésével gróf Khuen Hédervárynak nehézségeket fog okozni a tulajdon pártjában ; gróf Tisza nyilatkozata azonban, hogy ő a miniszterelnök taktikájának mindenben aláveti magát s egyáltalában nem akarja keresztezni a miniszterelnök szándékait, kiábrándította őket; illúzió tehát az a reménykedés, amelylyel a kormány és a munkapárt belső viszályára számítottak. Hogy mi az a hatásos parlamenti eszköz, mely az obstrukciónak gyorsan véget vetni alkalmas, igazán a talányok legnagyobbika. De legközelebb meg kell tudnia az országnak, hogy mivel akarja a miniszter- elnök ur a háborgó hullámokat lecsöndesiteni. Mert annak a hatásos parlamenti eszköznek mielőbbi alkalmazása azért válik szükségessé, mert a mint a helyzet igazolja, nem az ellenzék, hanem a kormány az, melynek sokáig várnia nem lehet. Boda Vilmos. Batthyány Tivadar gróf kerületünk országgyűlési képviselőjének a véderő javaslatok tárgyalása alkalmával az országgyűlésen 1911 julius 29-én mondott beszéde. ör. Batthyány Tivadar: T. ház! Habár előttem szólott igen t. képviselőtársam igen érdekes előadásának legnagyobb részével legnagyobb sajnálatomra egyet nem értek és nem érthetek, a legnagyobb tisztelettel, a legnagyobb figyelemmel hallgattuk azt végig úgy szerény magam, mint elvbarátaim, aki és akik abban a véleményben vagyok és vagyunk, hogy a véderőreformnak óriási problémája szükségessé teszi, hogy igenis itt az érveket egymással szembebelyezve (Helyeslés jobbfelől.) azokat mérlegeljük, hogy tanácskozzunk olyan értelemben, hogy igyekezzünk egymást nemcsak megérteni, (Igaz! ügy van ! jobbfelől.) de igyekezzünk egymást meg is győzni és hogy a vélemények különbözőségéből ne arra igyekezzünk, hogy egyik fél győzzön az egész vonalon, a másik fél pedig legyőzött legyen, hanem, hogy igenis a nemzet, a haza javára egy jó és időszerű alkotást hozzunk létre. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: Ez siker ! Justh Gyula : Talán valami rosszat mondtál? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Miskolczy Imre: Nem szavaztunk, hanem értelmes beszédet hallottunk! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Ezek előrebocsátásával engedje meg előttem szólott t. barátom, hogy most beszédem elején, csak egy két momentumára felszólalásának reflektáljak, mert hiszen beszédem során, amint a dolog természetéből folyik, majdnem mindazokra a témákra, amelyeket ő itt a tárgyról és a tárgygyal szoros kapcsolatban álló ügyekről elmondott, természetes, mondom, hogy ezekre rátérek, és beszédem e részeiben leszek bátor az ő állításaival is, amennyiben ezt az idő megengedi, foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Egykét megjegyzést azonban kényteten vagyok már most tenni. (Halljuk !) Az egyik az, hogy t. barátom szememre veti, hogy amikor Szekszárdon választóimnak beszámoltam, akkor én kérdeztem tőlük, minek kell az a két Dreadnought. Megfelelek erre kellő tisztelettel. T képviselőtársam valószínűleg figyelemmel kisérte a delegáció tárgyalásait, úgy a múlt tárgyalásokat, mint a legutóbbiakat, és akkor bizo nyara elismeri, amint szives volt elismerni, szerény működésemet a közgazdasági vonatkozásaiban a kérdéseknek, amire nézve leszek bátor az akkor elfoglalt álláspontomnak megfelelően egy határozati javaslatot is beterjeszteni. De akkor bizonyára figyelemmel kisérte t. képviselőtársam azt és megállapíthatta, hogy én úgy a delegáció tengerészeti albizottságában, mint a külügyi albizottságban, valamint a plénnmban igen behatóan, ismételten foglalkoztam azzal a problémával, és kifejtettem álláspontomat, amely álláspontból kifolyólag én a tengerészeinek tervezett fejlesztéséhez hozzá nem járulhatok, és tettem ezt inkább túlsókat, inkább tnlgyakran nyilatkoztam e kérdésben, semhogy választóim szemrehányást tehetnének nekem azért, hogy én Szekszárdon nem foglalkoztam részletesen a haditengerészettel. Héderváry Lehel: Az Szekszárdra tartozik, nem Margittára! Gr. Batthyány Tivadar: Legkevésbbé tehet szemrehányást nekem, mert igen intelligens magyar vidéket van szerencsém képviselni, amely olvassa a lapokat, figyelemmel kiséri az ország közállapotait és abban saját képviselőjének működését, igy tehát ne vegye rossz néven t. barátom, hogy én nem tudom magamévá tenni a szemrehányást, melyet erre vonatkozó megjegyzése tartalmaz. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Magától értetődik, hogy nem tarthatom magamat feljogosítva, sem hivatottnak arra, hogy abba a polémiába, —‘ és beszédének legnagyobb része polémiából állt gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársaimmal szemben, — mondom, hogy én ebbe a polémiába beleelegyedjem, mert hisz igazán sem gróf Apponyi, sem gróf Andrássy nem szorultak rá, bogy őket t. barátommal szemben védelmembe vegyem. (Mozgás.) Már most sajnálattal kell megállapítanom egy tényt, amely bizonyos ellentétben áll a t. miniszterelnök urnák több ízben tett nyilatkozatával és a melyre nézve személyesen aposztrofált t. képviselőtársam. Ez arra vonatkozik, hogy én legjobban tudom, hogy a választói reform még nincs oly közel. Engedőimet kérek, ez engem meglep, mert hiszen csak néhány héttel ezelőtt méltóztatott
