Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-02 / 27. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1911. julius 2. működést, a mely nem kedves, meghiúsítson. A katonai javaslatoknak Ausztriában való keresztülvitelénél az alkotmány 14-ik szakaszának alkalmazása, ami annyit jelent, hogy azok á parlament hozzájárulása nélkül kormányrendelettel léptessenek életbe, oly odiózus dolog, hogy már ellenzéki oldalról hangoztatják, miszerint azt a kormányt, mely az említett szakaszt alkalmazza, vád alá kell helyezni. Ettől tehát alkalmasint visszariad mindenféle kormány. Mi lehet tehát annak nyitja, hogy a magyar miniszterelnök fentebb említett nyilatkozatát megtenni mégis elég bátor volt akkor, midőn kormánypárti többség össze- hozatala Ausztriában legalább is kétséges, az ellenzék pedig oly nagy, hogy akaratát mindenkor keresztül viheti. Ha csak arra nem számítanak Bécsben, hogy az osztrák pártokat bármily nagy veszekedésben voltak is egymásközt, rögtön egyesíteni lehetett, ha elhitették velők, hogy az intézkedés éle Magyarország ellen irányul. Talán most is sikerül a katonai javaslatokat olyan világításba helyezni, hogy elhiszi a magyargyülölő német, cseh s a többi, hogy az tisztán, a mint hogy igaz is, Ausztria érdekeit szolgálja. Hiszen a törvény szerint közös, de valójában osztrák és császári hadsereg erősítéséről van szó, a melyhez Magyarországnak semmi köze s mely Magyarország jogait nem hogy érvényesítené, hanem egyenesen a magyar nemzeti törekvések letörését szolgálja. Bizonyosan abban bízik tűmén Héder- váry gróf magyar miniszterelnök is, midőn a katonai javaslatoknak Ausztriában való elfogadását biztosítottnak mondja; Boda Vilmos. Válasz Hermann Frigyes urnák. Hermann urnák a T. K. 1911. jnn. 4-én közzétett reám nézve is (bár igen burkoltan) sérelmes cikkére a nagym. földmivelésügyi miniszter ur külön engedélyével — válaszul — közlöm a vizsgálati jegyzőkönyvet teljes terjedelmében. Mint az alább közölt jegyzőkönyvből ki tűnik nemcsak, bogy vizezve nincs a szénkéneg, — amit Hermann ur burkoltan állít — hanem még a megengedett (sőt okvetlenül szükséges) törvényes mennyiséget sem tartalmazzák a hordók, s igy a gyár utasítva lesz arra, hogy a törvényes (0 32 liter) mennyiségű vízzel telítse a hordókat. Jegyzőkönyv: mely felvétetett Szekszárdon 1911. évi június hó 23-án a városi tanács kezelésében lévő bizományi szénkéneg raktár váratlan megvizsgálása alkalmával. Jelen voltak alulírottak. A földmivelésügyi m. kir. minisztérium központi kiküldöttje Tóth Károly min. biztos szől. bor. felügyelő, a szénkénegraktárt kinyittatván, megállapította, hogy összesen 84 drb. telt hordó van készletben, amelyek közül migvizsgált 14 drbot, tehát minden 6-ikat. A beható vizsgálat eredményét a következőkben állapította meg: T, A víztartalom a Liebermann-féle mü- készülékkel felmérve a megengedett víztartalomnál (100 kgr. = 0-32 liter) többet nem mutatott, sőt 10 hordóban a megengedett 5 mm. víztartalom helyett csak 1 mm. találtatott. Csupán 2 hordóban a 3113 és 2990 számuakban találtatott valami csekélységgel több, de ez a szénkéneg jóságát abszolúte nem befolyásolhatja. így víztartalom tekintetében a szénkéneg kifogástalannak találtatott. 2. A Tildi János és 28 társa által előadott legsúlyosabb panasz ügye, hogy a hordókban 8—43 kgr.-ig való hiány is volt, a tényállás a következő: A pontosan lemért 14 hordó közül csupán egyben a 6601 számúban észleltetett 8 kgr. hiány. Ezen hiányt, a megjelent bizottság annak tulajdonítja, hogy a hordó csavarjai rosszak voltak s ezen hiány csak elpárolgás eredménye lehet. A többi hordók nemcsak hogy hiánytalanul tartalmazták a súly jegyzék szerinti mennyiséget, hanem a : 3313 számú hordó 4 kilogrammal, 4173 , 219 , 5624 j 270 427 5819 több találtatott. 2 1 1 2 2 2 Hogy az elvitt hordókban 3—4 kgr. hiány lehetett az kideritetett azon körülményben, hogy a raktárban a szénkéneg hordókról leesett 27 drb. vaskarika pánt találtatott, amelyeknek súlya páronként lemérés szerinti megállapításra hivatkozva 3—4 kgr. volt. Akik tehát a vaspánt nélküli hordókat vitték el, a raktárban visszamaradt vaspánt súlyát alaptalanul szénkéneg hiánynak tudták be. A szénkéneghiány panasz tulajdonképen képzelődés. A felek az erősen kotyogó hordókra mindig azt mondták (amit a 2 kezelő szóbelileg előadott) hogy azért kotyog, mert kivettek belőle. Ennek oka pedig az, hogy újabb miniszteri rendeletre a hordókban a két szénkéneg gyárnak a számadás egyszerűsítése céljából csak kerek 100 kgr. szabad tölteni holott a hordókba 107—111 kgr. is bele fér. így természetes 7—11 kgr. űrtartalom hiány van s igy minden hordó kotyog. Kmf. Tóth Károly s. k. min. biztos, szől. bor. főfelügyelő. Babarcy József s. k. szől. bor. felügyelő. Ur. Szentkirályi Mihály s. k. polgármester. Pigniczky Ferenc s. k. áll. gazd. szaktan, raktár kezelő. Nagy György s. k. gazd. tanácsos, mint a szónk. rakt. ellenőre. Dubovitz István s. k. kihallgatott tanú. javas asszonya, mindenttudó Kata érkezett meg. Nagykendővel leboritott karjai alatt szorongatva batyuját, melyben a legkülömbözőbb s már számos esetekben csalhatatlannak bizonyult bűbájos szerek nagy sokasága volt becsomagolva. így például: három Szent Iván éjjelen a temető fejfáján virradt zsíros kalap; szerencséssé lett koldus rongyos inge; vizbéfult vénasszony zápfoga stb. ezeken kívül herbák, pemeték, folyadékok és kenőcsök sokféle változatban, melyek mind Luca napján, pont éjfélkor készitődtek, minélfogva azok hatása kétséget kizárólag csalhatatlan, amint ezt a köztudat is eléggé bizonyítja. — Jó estét kendnek is. Nekünk ugyan jobb is lehetne, de úgy látom, hogy a kend orvossága, hókusz-pókusza semmit sem ér. Már az ötödik éjfélen tartja kend a ráolvasást, ónja öntést, kutkerülgetést; hiába a varázs-kalap, szerencse-ing. Osszehordta már minden tudományát, még sem használ semmit, de az éléstárt... azt jól kiürítette kend. — Oh lelkem, bíró uram! Nem úgy megy ám az, mint kegyelmed gondolja! Majd csak a kilencedik nap éjfele hozza meg a változást. Tudjuk mi már ezt! Nem az első beteg van most az én kezem alatt. No már az én betegem nem is lesz többet a kend keze alatt. — Ugy-e, úgy ? No lám; ezért segítsen az ember. Jótét helyett, jót ne várj! így szoktak fizetni az emberek! Hát nem itt járt-e már a városból Yas doktor is V Tudott-e többet tenni mint én ? Hm . . .! Patvarkodik a vén kuruzsló, fakó, ráncos képesfeléről kaján vigyorgással huzza szét a bőrt, úgy, hogy mind a két foga teljes nagyságában pompázik, mintha saját állahegyénél akarna vizitet tenni, nem nagy bátorítására a mély bánattól levert jelenlevőknek. — Az igaz, hogy dr. Yas ur se segített, de hát kend azt ajánlotta, pedig a jegyző ur eleget mondta, hogy inkább Rhéz doktor urat hivassam, mert nagyobb tudós őkelme! De itt is lesz holnap! Kend meg szedje össze ringy- rongyait és takarodjék innen, mig jól van dolga s ne csalja a világot! — Ugy-e ? Jó, jó, hát elmegyek. Isten maradjon velük ! Állj meg csak: ha a rongyos ing, zsíros kalap nem segített, majd segít te- rajtad a vizbéfult vénasszony foga, dörmögi a vén boszorkány, amint az ajtón kilép. A hosszú kínos éjszaka után végre virradni kezd. Az áldást hintő nap szétteríti bíborát hegyenvölgyön, munkára serkentve a dolgos kezeket. / Csak a nehéz betegre nem hozott könnyebbülést. Kimerültén fekszik ágyába. A nehéz huszárkardot forgató kéz nem tudja már az orvos- ságos kanalat ajkaihoz emelni. De a virrasztók is alig állnak lábaikon. Az apa haja nem szürke már: hófehér lett egy éjjelen. A falu legszebb leánya, Árva Borcsa szép szemei megtörve, mint a nap-égetett üveg. Mereven bámul az ajtóra, minden pillanatban a tudós orvos belépését várva. Nem sokáig várat magára. Megérkezik. Nagy figyelemmel nézi, vizsgálja a beteg üterét, szive dobogását; kopogtatja mellét, hátát. Majd szakértő szemekkel vizsgálja az orvosságokat, olvassa a recepteket, meg-megcsóválja fejét. A gyakori hm ... hm ... és fejcsóválások jelzik, hogy valami nincs rendben a kréta körül. — Mondja csak biró uram, hányadik napja, hogy a betegséget észrevették ? — Most a hatodik napja, könyörgöm alássan. Mezőgazdálkodásunk jövője. A gazdák kecskeméti nagygyűlése valóban impozáns módon folyt le. A kecskeméti gazda- gyűlés egyesítette a gazdatársadalmat a kis földü gazdálkodót, a közép és nagybirtokost. És e sorok írója, aki az ottan lezajlott eseményeknek látója volt, nem is tudja megmondani, hogy kit foglal el jobban a többtermelés ideálja, a kisgazdát-e, vagy azt, akinek nagyobb földet kell megművelnie? A haladás vágya örömkeltően elfoglalja a gazdálkodással foglalkozókat, ez pedig nagy szó, mert hiszen tudjuk, hogy a gazda osztály hazánknak legkonzervatívabb eleme. Csakhogy nem elég a gazdasági haladás szándéka, tudás is kell hozzá. És most már a második lépésnél tartunk, annál, hogy ezt a felköltött érdeklődést miként lehetne a gyakorlat javára billenteni ? És előáll egy régi mulasztásnak sürgős pótlása. Mi iskolarendszerünket idegenből és elméleti emberektől vettük. A módszer és nevelés kérdéseit az egész világon filozófiai irók és paedagógusok készítették. Nem is minősítették soha az iskolát gyakorlati I célokra törő alkotásnak és azért az iskolaügy j az élettel nem igen számolt. Csak most, amikor | az általános tankötelezettség már nálunk is szép I múltra tekinthet vissza, most, amikor az általá- I nos iskolakötelezettség eredményeit látjuk a nép- müvelődésben, most vesszük észre, hogy népok- j tatásunknak a gyakorlati élet szükségeivel jobban kellett volna számolnia. A népiskolába járó gyermekek 80 százalékának a földmivelés a kenyere és amig ezeket megtanítjuk az öt világrész tengereinek, öbleinek, szigeteinek, földjének, különféle bőrű embereinek ismeretére, amig átvezetjük a gyermekeket a görögök csatáitól a napóleoni összeroskadásig és egy hatalmas számtömeggel terheljük a memóriát, amelyek zsinatok, csaták és békeszerzés idejét mondják, addig a földmivelő I gyermekének az újabb és hasznosabb gazdaságvitelről semmit sem szólunk, sőt még arra sincs gondunk, hogy ősfoglalkozásának szeretetét vigye ki az életbe. Hogy ezen sürgősen változtatni kell, hogy ezen segíteni kell, azt mélyen érzi a földmivelésügyi miniszter s addig is, amig a gazdasági népiskoláról szóló törvényjavaslatot kollegája a közoktatásügyi miniszter az országgyűlés tető alá nem viszi: az első feladatnak azt yallja, hogy az átformálandó iskolák számára gazdasági szakismerettel biró tanítói nemzedéket kell nevelni. Azért létesült a komáromi földmivelési iskolával kapcsolatos gazdasági tanítóképző és azért szervezték Kecskeméten a háztartási iskolát szintén az ottani földmivelési iskolával kapcsolatosan és amint Serényi földmivelési miniszter a napokban a kecskeméti földmives iskola látogatásakor mondotta, szándéka a földmivesiskolák számát negyvenre szaporítani és ilyen kurzusokat, gazdasági tanítóképzőket paralell a földmives iskolákkal állítani De még ez se minden. Nagy mulasztások sürgős pótlása több oldalú tevékenységet tesz szükségessé. Mindent el kell követnünk, hogy a tanítóság az uj szellem és irány követelését megértse, s hogy a legszükségesebb gazdasági ismereteket megszerezze. Ezért rendeznek a nyáron az algyógyi, az adai, a békéscsabai, a — Hm . . . Hm . . . Kár . . . nagyon kár! Miért nem szóltak nekem hamarabb, mikor még segíteni lehetett volna ? Ilyenek maguk! Mikor más a dolgot elhibázza, akkor szólnak. Mintha én Isten volnék, hogy a sírból is visszatudjam hozni a halottakat. Különben még nem mondok le egészen. Megteszem amit lehet! Megírja a receptet és tudatja, hogy azonnal meg is készítteti a városban s a kocsistól visszaküldi. Szegény kis Borcsa, épen eleget hallott 1 Nem sir már. Könnyei elapadtak. Az arcán valami csodálatos megnyugvás látszik, valami földön túli boldogság, mint mikor az alvó menyasz- szony angyalokkal játszik. Dr. Rhéz ur, amint Murahecsre érkezik, siet a gyógyszertárba, hol véletlenül összetalálkozik dr. Vassal, ki rendes szokása szerint, angol- keserűvel édesíti az életet. — Hahaha! ... Jó reggelt! Gratulálok kedves kolléga ur ! — Vájjon miért, ha szabad tudnom ? — No hogyne, persze. Épen most jövök Gácsról a biró fiától. Mondhatom, hogy remekül elgyógykezelte kedves kolléga ur. — Kikérem magamnak az ilyen megjegyzéseket ! — Én meg ki is adom 1 Mondja kérem, milyen diagnózist állapított meg azon ifjú embernél ? — Heveny tüdő lobbot. A szimptomák ezt mutatják. — Hihihi . . . hahaha ... 1 Ugyan kérem, menjen el ön hentesnek, ha azt tüdőgyulladásnak nézi! Hiszen annál remekebbül kifejlődött hasi- hagymázt még kívánni sem lehet! — Én kolléga urnák mondtam a napokban bogy betegemen mit észleltem s észleleteim alapján a diagnózist helyeselte.
