Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-02 / 27. szám

XXXIX. évfolyam _________________27. szám________________Szekszárd, 1911 julius 2. Sz erkesztőség Bezerédj István-ntcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, V» évre 6 K, */« évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Szives figyelmébe. Julius 1-vel uj előfizetést nyitunk a Tolnamegyei Közlönyre, mely a megyének legrégibb lapja s a függetlenségi és 48-as partnak egyedüli képviselője vármegyénkben. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, akiknek előfizetése lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Lapunkat a t. megyei tanítók és tanító­nőknek fél árért küldjük meg, mivel a »Tolna­megyei Közlöny« a »Tolnamegyei Általános Tanitó-egyesület«-nek hivatalos közlönye. Előfizetési d[jak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Kérjük régi előfizetőinket, hogy elő­fizetéseiket megújítsák s ismerőseik körében mentői több hívet toborozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pedig nyomatékosan felkérjük, hogy hátralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap küldését beszüntetjük, mert a lap ki­adása nagy anyagi áldozattal jár. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége cs kiadóhivatala. Kavarodás. Mint a derült égből a villámcsapás a szabadban tartózkodó emberre, úgy hatott a magyar közvéleményre a bécsi Reichsrathi választások legutóbbi eredménye. Az állító­lag Ferencz Ferdinánd trónörökös rokon- szenvének örvendő keresztény-socialista párt kegyetlen vereséget szenvedett a válasz­tásokon. Mindenki, aki a katonai javaslatok óriási terheitől visszariad, abban a véleményben volt, hogy megbomolván Ausztriában a kor­mányt támogató többség, ez egyúttal maga után vonja az említett javaslatok bukását, vagy legalább is azoknak, a magyar ország­gyűlésen való tárgyalásának elhalasztását. Ám Khuen Héderváry gróf magyar minisz­terelnök nem ezen a véleményen van, mert mint a pénzügyi bizottságban tett nyilatko­zatai minden kétséget kizárólag igazolják, most is változatlanul ragaszkodik azon ko­rábbi tervéhez, hogy a javaslatokat még a nyár folyamán a magyar országgyűlésen keresztülhajtja, ha mindjárt mint kijelenté, még decemberig is együtt kell tartania a képviselőházat. A miniszterelnök azt az ellen­zéki részről hangoztatott ellenvetést, hogy a Reichsrath uj összetételében úgy sem lesz hajlandó a katonai javaslatokkal járó nagy terheket a választók vállaira rakni, azzal a titokzatos nyilatkozattal kívánta ellensúlyozni, hogy a katonai javaslatok élet­beléptetése Ausztriában minden körülmények között biztosítva van. Mit akar ez jelenteni, azt-e, hogy hiszi miszerint Ausztriában sike­rülni fog uj kormánypárti többséget össze­hozni, mely a javaslatokat feltétlenül meg­szavazza, vagy azt, hogy az uralkodó s az általa meghívandó uj kormány hajlandó lesz a fontos javaslatokat a parlament megkér­dezése nélKÜl, az ominózus 14-ik szakasz alkalmazásával életbeléptetni? Csak a kettő közül egyikre gondolhatnak Bécsben, midőn felhatalmazzák a magyar miniszterelnököt fentebbi fontos nyilatkozatának megtételére. Lássuk csak mely pártokból alakulhatna Ausztriában egy kormányt támogató több­ség. A német nemzetiek aligha vállalkoznak erre a szerepre, mert hisz éppen a kormány s az uralkodóház volt az, mely a választá­sok alkalmával irtó hadjáratot indított elle­nük. A keresztény socialista párt nagyon jól tudja, hogy bukását annak köszönheti, miszerint a múltban a választóknak tett ígé­rete ellenére, derüre-borura a kormány támo­gatására vállalkozott s már is hirdeti a szabad kéz politikáját s mind a patkányok a sülyedő hajóból, ők is a kormánypárti mivoltuktól szabadulni kísérletet tesznek. Hogy a csehek és socialdemokraták alkos­sák a kormánypártot, az teljesen kizárt dolog s ennek be nem következését bizo­nyítani alig szükséges. Elég, ha felemlítjük, hogy a csehek külön államiságuk érdekében folytatnak küzdelmet, mely azonban az osztrák németeknél, a mindenkori osztrák kormány­nál, sőt magánál az uralkodó háznál is hatá­rozott ellentállásra talál; a socialdemokra­ták pedig esküdt ellenségei a militárizmus fejlesztésének, különösen akkor, mikor ez oly nagymérvű terheket ró az ország lakos­ságára, mint ez a legújabb katonai javas­latokban foglaltatik. Már most feltéve, ami nem nagyon valószínű, hogy Gautsch báró miniszterelnök legújabb terve sikerre vezet s azon kísér­lete, hogy a német nemzeti pártból és ke- resztény-socialistákból, esetleg a csehekből alakítja meg a kormánypárti többséget, nagy áldozatok árán eredménnyel fog járni, akkor is a csehekből és socialdemokraták- ból álló hatalmas ellenzék alighanem elég erővel fog bírni, hogy olyszerü kormány­Tudósok és szerelmesek. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárcája. — Irta: Érsek Elek. Az éjjeli őr figyelmeztető szava már el­hangzott s a csendessé vált falu népe napi fáradságos munkája után nyugalomra tért. Az ablakon kitörő lámpák fénye egymás után alszik ki, mint halottak estéjén a sirok gyertya-világa, siirü sötétségben hagyva az elnép- telenült utcákat. Néma csend honol mindenfelé csak a Rima vizének zúgása zavarja a halotti csendet, mintha valami jogos követelését akarná visszaperelni. A siirü sötétségbe borult falu egyetlen házának ablakából még sugárzik ki egy kevés lámpafény, a piros-fehér függöny által megenge­dett nyitásokon, pedig az idő már éjfélre jár. Szecsödy Boldizsár községi biró háza ez. Talán valami nagy gondok' emésztik biró uram fejét ? Lehet bizony, mert nem tréfa dolog egy embernek viselni az egész falu gondját, baját 1 No meg az a szép gazdaság is, melyet magáénak nevez, az is elég gondot ád, hogy azt úgy tartsa rendbe, hogy ott mindenek ékesen és szép rendben legyenek, mert a falu birájának e tekintetben is elsőnek kell lenni, hogy mások előtt követendő példaképen világoljon. Nagy baj az élet gondja, hát mikor a közügy terhe is az ember vállára nehezedik ? Ezt ugyan senki figyelembe nem veszi, mert régi igazság az, hogy a dicsőség bajjal jár. Ha azonban a függöny nyílásain betekin­tünk, vagy a kis szobába belépünk, még az előbbieknél is súlyosabb gondot tapasztalunk. Az első tekintetre láthatjuk, hogy legény­szobában vagyunk, melynek bútorzata egy ágy, egy asztal, rajta a mélyen lecsavart lámpás és egy friss vízzel tele üvegkorsó, pár szék, egy tulipános láda, a falon egy kis kézi tükör s az alatt egy lovon ülő huszár arcképe, kivont karddal rohan előre. Ennyi a szoba összes bú­torzata. Az asztal mellett ül, — ősz fejét tenyerébe hajtva — az öreg Szecsödy Boldizsár. Mélysé­ges fájdalmat tükröző arca, révedező szemei, mintha valami nagy titok kulcsát szeretné a semmiből elővarázsolni. Lopva vet egy pillantást a rideg legényágyra, melyen egyetlen fia fekszik ki alig pár napja érkezett a 14 napos katonai szolgálatból. A betegágyon fekvő ifjú, — izmos karját feje alá hajtva, — mosolyogva tekint a láda felé melyen a falu legszebb leánya — Árva Borosa — szomorúan üldögél, fekete kendővel bekötött feje alig enged láttatni valamit két halovány orcájából. Könnytől bánatos búzavirág színű szemei bátyadt sugara, mely ellentétben van az ifjú lázas pírban égő arcával. Vizet apám! Szól a beteg iiju. Olyan nehéz neki a szó. Mintha szájában zörögne a kiszáradt nyelv. De a boldog mosoly nem tűnik el arcáról. S mire megmozdulna a testben- lélekben összetört apa, már akkor ott van a friss viz. — Igyál lelkem, angyalom — szólt a ha­jadon — de vigyázz, hogy meg ne ártson. Tudod-e hogy a doktor ur is azt mondta, hogy a hideg vizet csak kíméletesen használd. — Apám, Boriskám! Ne búsuljanak én miattam! Katona dolog az egész! Más is volt már ebbe a hajóba s mégis kiúszott belőle! Te se emészd magad édes kincsem. Nemsokáig tart már árvaságod. Kegyelmed is régen várja már édes Apám! Ha az Isten meg segít, épen mához jiét hétre vigabb lesz a mi tanyánk. Ugy-e édes Borcsám ? — És a lázas arc lázasabb, a halovány haloványabb lesz — a kétség és remény kínos, édes érzelme alatt. — Adja az Isten édes fiam, hogy úgy le­gyen. De én nagyon aggódom a miatt, hogy az a nagy láz nem akar engedni, sőt inkább napról- napra erősbödik. Oh én Istenem, óh én egyetlen fiam, mi lesz velünk, ha az Isten kezünkbe adja a keserűség poharát ? De mit is tettél, miért nem vigyáztál ma­gadra édes Tamásom ? Elfeledted-e, hogy az egész világom te vagy s ha te elveszel, egész világom elvesz! — Ne busulj kicsi szivem, nem fogok el­veszni. Ne rémítsenek meg édes apám szavai.' Az öreg — öreg. Azt hiszi, hogy nekem is min­den nátha halált jelent. Múló baj, csekélység az egész! Engedetlenség okozta. A főhadnagy ur megtiltotta, mikor a nagy gyakorlatot lefújták, hogy fél óráig senkinek sem szabad egy csepp vizet sem inni, még a kurtavasat is emlegette. De mi megcsaltuk és az első percet felhasználtuk s neki dűltünk a kút hideg vizének s íme a baj meglett. De sebaj, majd elmúlik! Még két hét és mi leszünk a világon a legboldogabbak ! Ugy-e drágám ? A menyasszonyi ruhádat . . . Attak . . . Előre . . . Főhadnagy ur . . . Kurtavas . . . Boriska . . . összefüggéstelen zagyva beszéd, mint ami­lyent a tifuszos láz szokott előidézni. Halk kopogás hangzik az ajtón.' — Szerencsés jó estét kívánok! — A falu W* Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére!

Next

/
Thumbnails
Contents