Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-18 / 25. szám

1911 junius 18.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

5

lakbér és az évötödös korpótlékok, melyek még- egyszer akkorák, mint a községi és felekezetieké, Úgy, bogy pl. a községi és felekezeti tani tó 30 évi szolgálat után épen 7.500 koronával kap_kevesebbet — ebben a tekintetben — mint az állami tanitó.

Egyforma az államiakkal a képesitésiink, a munkánk, a kötelességünk, a hivatalunk, logikus és méltányos-e tehát a kérésünk akkor, amikor nemcsak mint köztisztviselők rangban, hanem az egyenlő munka arányában egyenlő fizetést kérünk ?

Olyan községek, melyek nem tudják a tanítónak az 1907. évi XXVII. t.-c-ben biztosított

1,000 korona törzsfizetést megadni, a község által a tanitó részére megszavazott összeg hiányzó részét az állam (mint államsegély) egészíti ki 1,000 koronára.

Az olyan helyeken azonban, ahol a kántori jövedelem és a tanitói jövedelem összesen 1,000 koronát tesz ki, ott az állam a tanitói fizetéshez nem járul hozzá egy rossz gombbal sem. S az a kántortanitó, kinek évi jövedelme 1,000 kor., (micsoda óriási summa ez manapság 1) a tanitói munkán kívül még sok terhes funkciót végez akkor, amikor pl. az osztálytanító ugyanazon fizetésért csak tanit és a kántori teendőkhöz semmi köze!

Ha azonban egy állami tanítónak van kántori állása is, úgy az megkapja a tanitói 1,200 korona törzsfizetést és ezen kívül még külön a kántori jövedelmet is. Ja! De hisz nem azért az államé, hogy ne legyen jobban dotálva!

Hol van még egy ilyen diplomás köztisztviselő, kinek ilyen igazán jogos, de alázatos kérésekkel kell minden fórumot bejárnia azért, hogy az ilyen nagy inferioritásokat kiegyenlítsék és a megélhetését már végre egy kicsit biztosabb alapra helyezzék s hogy kevesebb anyagi gond mellett kettőzött erővel dolgozhassák a közjó érdekében ?

íme a mi vérző sebünk. ítéljen a nagy társadalom s ha úgy találja, hogy jogos a moegal- munk, úgy érezze erkölcsi és legfőbb kötelességének a mi munkánkat most segítségével, jóakaratával, jóindulatával, fegyverbarátságával és minden erejével előrejuttatni, nyújtsa segítő jobbját tiszta és nemes küzdelmünkhöz és ne engedje, hogy kérelmünket ismét egy kézszoritással és egy örökké tartó Ígérettel elégítsék ki.

Nyújtson a társadalom módot arra, hogy még nagyobb ambícióval és munkakedvvel dolgozhassunk hazánk minden polgáráért és a közjóért.

Akiben él még a tanítója iránt a tisztelet és a hála, az mind ott lesz a mi jogos küzdelmünkben s büszke lesz reá, hogy a lenézett tanítók ügyét ő is egy lépéssel előrébb vihette.

Találkozunk a küzdőtéren 11

Forrai István.

— Tanitói közgyűlés. A „Sióvidéki ág. hitv. ev. Tanítóegyesület“ folyó hó 7-én Sárszentmik-' lóson tartotta meg évi közgyűlését Heiszler Henrik paksi tanitó elnöklete alatt. A közgyűlést megelőzőleg Haniffel Sándor lelkész imát mondott. Nicki György gyakorlati előadást tartott a nyelvtanból. A tanítók fizetésrendezéséről Hinkl György értekezett s határozati javaslata alapján kimon dotta a közgyűlés, hogy feliratot intéz az Orsz. Tani ószövetséghez, az egyházmegyei hatósághoz, a vármegyei törvényhatósághoz, thogy a nem állami tanítók egyenlő fizetést élvezzenek az állami tanítókkal és Boroztassanak be a XL, X. és IX. fizetési osztályba. Knábel Vilmos kölesdi kántortanitó hat pontból álló javaslatot terjesztett elő arról, miképen lehet a selyemhernyótenyésztést népünk között leginkább terjeszteni. Egyéb folyó egyleti ügyek elintézése után az elnök a közgyűlést berekesztette. A közebéd alatt meghatóan búcsúzott el kartársaitól Schaffer Mihály nyugalmazott tanitó. — A paksi polg. iskolaépület kijavítása. A miniszter engedélyezte a paksi polg. iskolaépület kijavítását, melyet Pirgi Ferenc tolnai kőmivesmester fog végezni 8386 korona 83 fillérért. — ítélek Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 14-én tartott ülésében itéleti- leg kimondotta, hogy Ginál József osztálytanítónak a szünidőre járó fizetését a fentartó köteles megtéríteni.

BÍRÓSÁGI ÜGYEK.

1911. B. 15/8. szám.

Dr. Szakács János elleni bűnügyben ll-od bírói ítélet.

Végzés:

Ezen másodbirói Ítélet hit. kiadmányának egy-egy példánya dr. Schóber László főmagánvádló képviselőjének helyben és dr. Szakács Ernő védőnek Budapest, valamint dr. Szakács János vádlottnak kézbesittetni rendeltetik.

Egyúttal a panasz feljelentés alapját képező eredeti levél az 1911. B. 15/5. sz. első és a 2692. B. 1911. sz. másod bírósági Ítéletek hiteles másolatával a cs. és kir. 12. Ulánusezred becsületügyi választmányának, hivatkozással az 1911. évi március hó 20-ik napján kelt megkeresésére megküldetni rendeltetik.

Az 1911. B. 15/5. sz. első és a 2692/B. 1911. sz. másodbirósági ítélet hiteles kiadmánya pedig azzal küldetik meg a Tolnamegyei Közlöny tekintetes szerkesztőségének, hogy úgy az első, mint a másodbirósági Ítéleteket egész terjedelmében, tehát indokaikkal együtt a legközelebb megjelenő számban egyszer közzétenni s a közzététel költségeit közölni és a közzétételt tartalmazó hir- lappéldányt ide mielőbb megküldeni sziveskedjék.

Kelt Dunaföldvárott, 1911. évi junius hó 7 ik napján.

A kir. járásbiróság. Roxer István s. k. kir. járásbiró.

A kiadmány hiteléül: Hirt, irodatiszt.

2692/B. 1911. szám.

ő Felsége a király nevében!

A szekszárdi kir. törvényszék, mint büntető felebbviteli bíróság a Salamon Iván kir. törvény- széki biró elnöklete alatt Kövessy Ödön és Mirth László kir. törvényszéki bírák, valamint Győry György kir. törvényszéki jegyző, mint jegyző- könyvvezető részvétele mellett dr. Szakács János ellen becsületsértés vétsége miatt folyamatba tett bűnügyben a dunaföldvári kir. járásbiróságnak 1911. B. 15/5. szám alatt kelt ítélete ellen a vádlott és védője által bejelentett felebbezés következtében a kir. törvényszéknek 1563/B. 1911. sz végzése folytán. Jójárt Illés védő ügyvéd, fő- magánvádló és képviselője dr. Beöthy Károly ügyvéd jelenlétében 1911. évi május hó 6-ik napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján a vád és védelem meghallgatása után következőleg

ítélt.,

A kir. törvényszék a kir. járásbiróság Ítéletét helybenhagyja és kötelezi dr. Szakács János vádlottat, hogy főmagánvádlónak a felebbviteli tárgyalással felmerült 10 kor. költséget is 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen.

Főmagánvádló képviselőjének felebbviteli tárgyalási diját saját felével szemben 10 koronában állapítja meg.

Indokok:

A kir. járásbiróság Ítélete a védelem részéről indítványozott bizonyítás mellőzésével az abban felhozott s e helyütt is helyének talált indokok alapján helyben hagyandó volt.

Mert a védő által bizonyítani kivánt tények a „piszkos“ üzelmek sértő kifejezést nem fedik, a használt sértő kifejezés pedig figyelembe véve a felek társadalmi állása oly súlyosnak jelentkezik, hogy ehhez viszonyítva a kiszabott pénz- büntetés tulszigorunak nem tekinthető. Végül hírlapi közzététel elrendelésénél is helyesen járt el a kir. járásbiróság, mert a m. kir. Curiának jogegység érdekében hozott irányadó határozata szerint a hírlapi közzététel iránti inditvány a bűnvádi eljárás — a tárgyalás — befejezése után is előterjeszthető. A felebbviteli tárgyalás költségeiben való marasztalás a vádlottnak az alaptalan nak talált felebbezés törvényes következménye.

Szekszárd, 1911. május hó 6.

Kövessg Ödön s. k. Salamon Iván, s. k. előadó. elnök.

A kiadvány hiteléül:

Hirz, jb. kezelő.

1911. B. 15/5. szám.

Ö Felsége a királg nevében!

A dunaföldvári kir. járásbiróság mint büntető bíróság becsületsértés vétségével vádolt dr. Szakács János elleni bűnügyben Tárnái István főmagánvádló által emelt vád fölött a Dunaföldvárott 1911. évi február hó 28-ik napján ilju Balázs József jegyzőkönyvvezető és dr. Szakács Ernő ügyvéd védő részvételével megtartott nyilvános tárgyalás alapján a vád és védelem meghallgatása után következőleg

ítélt:

Dr. Szakács János 31 éves, róm. kath , nőtlen, magasabb műveltségű, vagyona van, gyakorló orvos, vétkes a btkv. 261. §-ába ütköző és ugyanezen §. szerint minősülő becsületsértés vétségében elkövetve azáltal, hogy főmagánvádlóhoz intézett levélben azt irta: „tudomásomra jutott s éveken át űzött piszkos cselekedetből kifolyólag s felhívom, hajlandó-e a hagyatéki birtokot újév

beálltakor elhagyni vagy sem !“ s ezért őt ugyanazon 7. alapján az 53. §. felhívásával az 1892. évi XXVII. törvénycikk 3. § ában meghatározott célokra fordítandó 15 nap'alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő, behajthatlanság esetén 15 (tizenöt) napi fogházra átváltoztatandó 300 (háromszáz) korona pénzbüntetésre ítéltetik.

Köteleztetik a btkv. 180. §. alapján főmagánvádló részére a 30 korona ügyvédi költségnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett, az államkincstár részére pedig az esetleg felmerülendő bűnügyi költségének az 1890. évi XL1II. t.-cikk 9. §-a értelmében leendő megfizetésére.

Köteleztetik ezenkívül vádlott a btkv. 277. §-a értelmében ezen Ítéletet egész terjedelmében indokaival együtt saját költségére jogerő után a „Tolnamegyei Közlönyében közzétenni.

Dr. Schóber László ügyvéd főmagánvádló képviselőjének dija 30 koronában állapittatik meg saját felével szemben.

Indokok:

Főmagánvádló dr. Szakács János által hozzáintézett 1910. évi november hó 23. napján kelt levél ama része alapján: „tudomásomra jutott és éveken át űzött piszkos cselekedetéből kifolyólag is felhivom, hajlandó-e a hagyatéki birtokot újév beálltával elhagyni vagy sem ?“ kérte dr. Szakács János ellen a btkv. 261. § ába ütköző becsület- sértés vétsége miatt a bűnvádi eljárás megindítását és megbüntetését.

Dr. Szakács János vádlott elismerte, hogy a levelet ő irta, de azzal védekezett, hogy abban becsületsértésről szó sinos, hanem abban főmagánvádlónak, mint a Nagy-féle hagyatéki vagyonban alkalmazott nem Qualifikált ispánnak a ténykedését bírálta, a melyhez neki, mint a hagyatéki vagyon egyik örökösének joga volt. A bírálatra pedig főmagánvádló szolgáltatott okot az által, hogy a hagyatéki vagyon kezelésénél hanyagul viselkedett; nem tudott az alkalmazottak felett fegyelmet tartani, s a levél Írása előtt értesült arról, hogy főmagánvádló a hagyatéki ingatlanokon jegy nélkül és jogtalanul vadász és bár a zárgondnokot felhívta, hogy a főraagánvádlót ettől tiltsa el, ez azt nem tette, sőt megtagadta azon kérelmét is, hogy a gazdaságban hanyagul eljáró ispánt, t. i. főmagánvádlót bocsássa el. őt tehát ily körülmények közt a jogos magánérdek és jogos felháborodás vezette e levél megírására. Kérte a btkv. 263. §. 5. pontja alapján a valódiság bizonyításának a megengedését arra nézve

1., hogy magánvádló a hagyatéki ingatlanokon jogtalanul és jegy nélkül vadászott;

2., hogy tisztét hanyagul teljesítette, mert csépléskor aludt, a gép mozgásakor a felügyeletet vad idegenre bízta, fegyelmet nem tudott tartani a cselédség felett, s igy történhetett meg, hogy a borjut az ellő tehénből a kutyák húzták ki, végül, hogy a kastélyban tyúkokat ültetett.

Eltekintve attól, hogy a vádlott által állított és bizonyítani kivánt tények bebizonyításának megengedését a bünper elhuzhatása miatt maga főmagánvádló is ellenezte, a bíróság sem találta indokoltnak annak megengedését, mivel a vádlott által állított tényeket nem látta olyanoknak, melyeknek bebizonyítása, illetve valódisága a vádlott büntetlenségét eredményezné.

Nem pedig azért, mert főmagánvádlónak a vádlott által állított azon ténykedése, hogy a hagyatéki ingatlanokon jogtalanul és jegy nélkül vadászott, sem a közérdeket, sem a jogos magánérdeket nem sérti oly mértékben, hogy vádlott főmagánvádlóval szemben a levélbeli sértő kifejezést jogosan használhatta volna.

Ugyanis a biróságnak hivatalos tudomása van arról és a zárgondnoki számadásokból is kitűnik, hogy a hagyatéki ingatlanok a vadászat céljaira bérbe adva nincsenek és vádlott maga is elismeri, hogy mikor főmagánvádló az ingatlanokon vadászott, azt az ingatlanok felett gazdasági tekintetben felelősség mellett rendelkező zárgondnok tudta és beleegyezésével tette s ha főmagánvádló bármilyen vadat is elejtett e területen — miután az átfutó vad a hagyatéki ingatlannak tartozékát nem képezi, azzal a hagyatéki ingatlannak, közvetve az örökösöknek kárt nem okozott; tehát jogos magánérdek megóvásáról szó sem lehet.

Hogy jegy nélkül vadászott, igaz ugyan, hogy ezzel a közérdeket, illetve a kir. kincstárt megsértette, de főmagánvádló a kincstárral egyezséget kötvén, a kincstárnak az okozott kárát bűnvádi eljárás mellőzésével megtérítette s igy e tekintetben sincs sérelem. Erkölcsi tekintetben pedig a ;egy nélküli vadászat még olyan intelligenciával biró egyénnel, mint főmagánvádló sem jön olyan szigorú beszámítás alá, különösen akkor, mikor főmagánvádló azt nem üzletszerűen űzte, hogy vádlott azt a levélben foglalt durva szavakkal tegye bírálat tárgyává.

Nem találta a bíróság a vádlott azon állításai bebizonyításának a megengedését sem indokoltnak, hogy tisztét hanyagul teljesítette, mert