Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-18 / 25. szám

6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1911. junius 18. csépléskor aludt, a gép mozgásakor a felügyele­tet vad idegenre bízta; felügyeletet nem tudott tartani a cselédség felett s igy történhetett, hogy a borjut az ellő tehénből a kutyák húzták ki, végül, bogy a kastélyban tyúkot ültetett, mert a vádlott a tárgyalás során maga kijelentette, hogy a levélbeli s vád tárgyává tett kifejezést csupán a jegy nélküli vadászatra értette; tehát maga sem tartja főmagánvádlénak a most felsorolt mulasztásait, még ha megtörténtek is oly fokú mulasztási cselekménynek, melyekért a sértő kifejezés megilletné. De egyébként a bíróság sem talál főmagán- vádlónak a most említett cselekményeiben még ha valók volnának is, olyan okot, mely főmagán- vádló ellen még indítvány esetében is alkalmas volna a bűnvádi eljárás megindítására, már csak azért sem, mert vádlott maga sem állítja, hogy főmagánvádló ezáltal a hagyatéki gazdaságnak, közvetve az örökösöknek kárt okozott volna. Hogy a kutyák az ellő tehénből kihúzták a borjut, azt főmagánvádló mulasztásául felróni nem lehet, mert a tehén ellésénél, hacsak a gazdaság felett rendelkező zárgondnok az ispánnak (fő- magánvádlónak) erre egyenes utasitást nem adott: jelen lenni nem kötelessége, mivel az a tehenes vagy a közvetlen efelett álló béresgazda köteles­sége az ilyen nagyobb terjedelmű gazdaságban, már pedig vádlott nem vitatta, hogy főmagán­vádló a tehén ellésénél való jelenléteire a zár­gondnoktól utasitást kapott. A többi felhozott mulasztási cselekmények pedig sem magán, sem büntetőjogi szempontból károkozás hiányában figyelembe nem jöhetnek és nem olyanok, melye két piszkos cselekedetnek lehetne minősíteni. Végül nem engedte meg a bíróság a vád­lott által megjelölt tényállításoknak a bizonyítását a btkv. 264. §-a 2. pontja alapján sem, mert vádlott tényállításai részben olyan cselekményekre vonatkoznak, melyek csak a sértett fél indít­ványára vonhatók bűnvádi eljárás alá, az erre jogosított pedig ily indítványt elő nem terjesz­tett, részben pedig oly cselekményekre, amelyek miatt bűnvádi eljárásnak egyáltalában nincs helye. Mindezek alapján a kir. járásbíróság, mint büntető bíróság vádlottat a főmagánvádlóhoz inté­zett levélben foglalt s a rendelkező részben leirt Bértő kifejezés miatt a btkv. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek mondta ki s tekintettel arra, hogy a bíróságnak a hagyatéki ügyből kifolyólag hivatalos tudomása van arról, miszerint a hagyatéki vagyon gondozói és kezelői vei szemben vádlott oly agressiv magatartást tanúsít, mit levele is bizonyít, mely a hagyatéki vagyonkezelést bénítja s már-már lehetetlenné teszi. Tekintettel arra, hogy vádlottnak tudnia kellett és tudta is azt, amennyiben a bíróság egy ízben őt e tekintetben felvilágosította, hogy amennyiben a hagyatéki gazdaságban bárki ellen kifogása van, panasszal fordulhat a hagyatéki bírósághoz, de rendelkezési joga a hagyatéki gazdaságban nincs, hogyha a főmagánvádló tényke­dése ellen panasza van és a zárgondnoknál orvoslást nem talál, panaszával a hagyatéki bíró­sághoz fordulhat s mégis ennek tudatában fő­magánvádló ténykedését a hozzá intézet levélben sértő, durva módon tette birálat tárgyává, a biró ság megkerülésével sértő szándéka erősebb be­számítás alá esik. Tekintettel továbbá arra, hogy müveit ember a vele egyenrangú emberrel szemben indokolatla­nul követte el a durva sértést és bár tudatában volt annak büntetőjogi következményei felől s tudatában volt annak, hogy mi lett volna a helyes és szabályszerű eljárás a szerinte mulasz­tást elkövető főmagánvádlóval szemben, még sem azt tette, tekintettel végül mindkét fél társadalmi állására és a vádlott vagyoni viszonyaira, figye­lembe véve mégis azon körülményt, miszerint vádlottat a sértés elkövetésénél az a téves tudat vezette, hogy a hagyatékkal szemben per utján érvényesítve vélt jogai már valóra váltak s igy őt a hagyatéki vagyon tekintetében már a tulaj­donost megillető jogok illetik, a rendelkező rész­ben kiszabott büntetést találta bűnösségével arány­ban állónak s ezért őt a rendelkező részben kiszabott pénzbüntetéssel büntette. Bűnösségének folyományaként marasztalta a bíróság vádlottat az ügyvédi és bűnügyi költ­ségeknek a viselésében, mig az ítéletnek jogerő után a „Tolnamegyei Közlönyében leendő köz­zététele a főmagánvádló kérelmére a btkv. 277. §-a alapján történt. Az ügyvédi költségnek saját féllel szemben történt megállapítása a B. P. 485. § án alapszik. Kelt Dunaföldvárott, 1911. évi február hó 28-ik napján. A kir. járásbíróság mint büntető bíróság. Roxer István, s. k., kir. járásbiró. A kiadmány hiteléül: Hirt, kézelő. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Ingyenes libalegelő. A „Toluaniegyei Közlöny“ junius 11-iki számában a fenti cim alatt egy közlemény jelent meg, mely úgy tünteti fe! az erre vonatkozó eljárást, mintha a bérbevevők a tenyésztőkkel szemben üzérkedéssel vagy jogtalansággal jártak volna el. Minthogy a jelzett legeltetést a „Kisgazda egyesület“ megbízásából én vettem ki és mint­hogy eljárásunkat a legrosszabb színben terjeszti a nyilvánosság elé, szükségesnek tartom az ügy valóságát bemutatni. A közalap, felügyelőség versenytárgyalást hirdetett a bérbeadásra vonatkozólag és a nyil­vánosan megtartott árverésen, mint legtöbbet Ígérő, kivettem azon feltételek mellett, ha a Nagyméltóságu miniszter ur megelégszik a jegy­zőkönyv bemutatásával, nem lesz szerződés, mi­után a bérlet csak egy évre szól, és a bérleti összeg egyszerre ki lesz fizetve. Ha az árverésen felvett jegyzőkönyv elfogadtatik, kapunk erre vonatkozólag egy fizetési meghagyást és akkor a bérösszeget azonnal be kell küldeni. A fizetési meghagyást H. 3268. sz. 1911. május 19 iki keltezéssel meg is kaptam, melyben két havi 6 °/0 késedelmi kamatot is felszámítottak és pedig 8 napi végrehajtás terhe mellett. A jelzett fizetési meghagyás vétele után, a bérösszeget azonnal beküldtem a pénztárba, amit még a mai napig sem kaptam vissza. Ennélfogva a legna­gyobb tévedések közé tartozik a tudósító urnák azon állitása, hogy jóváhagyás nélkül szedetett, sőt duplán szedetett a legeltetési dij. Nem helyes, hogy a tudósitó ur egyletünk működését . pellen­gérre állítja, és úgy tünteti fel a nagyközönség előtt, mint valami népnyazót. Mi nem csináltunk semmit, mig a bérleti összeget be nem fizettük. Alikor ezt megtettük, akkor már jogunk volt a szegény gazdasszonyokat dobszó által a legelte­tési dij lefizetésére felszólítani. Arra vonatkozólag, hogy most már ingyen legeltethetnek, azt a tudósitó ur és az általa jelzett gazdasszonyok nem a jelzett uraknak köszönhetik, hanem talán nekünk, mert Iliikor a legeltetést felsőbb hatóság rendelete folytán dob­szó által betiltották, mi jártunk az alispáni hi­vatalban annak visszaállítása végett és hogy mi kikötöttük, hogy a bérlettől azon esetben állunk el, ha ez évben senki másnak ki nem adatik, ott senki más bért nem szedhet. Ezt akartam eljárásunk tisztázására vonat kozólag a nyilvánosság elé terjeszteni, melynek közzétételére a Tekintetes Szerkesztőség jóindu­latát kérjük. Az egyesület megbízásából: Szulimán György. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. . ______________________________________________£____ Sió Betty. A versek nem közölhetők. F. I. A tiszteletpéldányt megindítottuk. Kérünk minél gyakrabban tudósítást. P. J. Fadd. Magánlevélben forduljon kérésével a gróf úrhoz, aki bizonyosan megteszi a lépéseket ügyükben. NYILT-TÉR* mvá'Lé NÚGYMAJTóésHúsvsAvoL&ó KUTKEZELŐSÉQ: EPiR JES. Kapható: Gauzer Ádám üzletében Szekszárdon. * E rovat alattiak díjmentesen közöltéinek, a felelősség azonban a beküldőt illeti. * A szerk. 400S. tkvi 1911. sz. Árverési hirdetményi kivonat. A paksi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Wiszberger József paksi lakos végre­hajtatnak Szalai Istvánné szül. Grósz Julianna paksi lakos végrehajtást szenvedők ellen 100 korona tőke, ennek 1911. évi január hó 4-től járó 5 százalékos kamatai, 26 korona 20 fillér és 14 korona eddigi, ezúttal 20 korona 30 fillérben meg­állapított árverés kérési költség iránt indított végrehajtási ügyében, a szekszárdi kir. törvényszék területén lévő, a paksi kir. járásbírósághoz tartozó a nagypakd 850. sz. tjben 1047. hrszámu 983. népsorszámu ház udvarral, a beltelekben, 1988 korona kikiáltási árban, a C. 42. alatt Grósz Már ia javára be kebelezett lakás szolgalmijog fentartásával, továbbá a nagy­paksi 5373. sztjkvben 5629. hrsz. szántóföld kishegyen 175 korona kikiáltási árban, mint -bejárakban 1911. évi július hó 17-ik napjósak d. e. 10 órakor Paks községházánál megtartandó árverésen az alábbi felté­telek mellett el fog adatni. 1 | , , 1 ! . A ?n agy paksi 850.' sztjkvben 104/. hrszam alatt felvett ingatlanra C 42. alatt Grósz Mária javára bekebelezett lakás szolgalmijogot megelőző jelzi ogos követelés teljes kielégíté­sére szükségesnek mutatkozó összeg 5500 koronában megal- lapittatik, a mennyiben az ingatlan, a szolgalmijog fentartá­sával oly árban adatnék el, mely ezen összeget [meg nem úti, az árverés hatálytalanná válik és az , ingatlan a szolgalmijog íentartása nélkül, a kitűzött határnapon újabban elárvereztetik. Venni szándékozók figyelmeztetnek, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár l0°/o-át, vagyis 198 korona 80 fillért és 17 korona 5 ) fillért bánatpénz fejeben letenni és vevő a vételárat 3 egyenlő részletben és pedig az első részletet az árverés jogerőre emelkedése napjától szá­mítolt 1 hó, a másodikat ugyanazon naptól számított 2 hó- és a harmadikat ugyanazon naptól számított 3hó alatt a paksi kir. adóhivatalnál 5 százalékos kamattal lefizetni köteles, vegre, hogy a megállapított árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulírott telekkönyvi hatóságnál és Paks község elöl­járóságánál megtekinthetők Kelt Pakson, i911. évi április hó 28-án. NÉMETH, kir. járásbiró. 127/191 l.végreh. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott birósági végrehajtó az 1881. évi LX. törvény­cikk 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szekszárdi kir. törvényszéknek 1911. évi P. 3541. számú végzése következtében, hivatalból képviselt özv. Gallai Józsefne dunaföldvári lakos javára, 1075 kor. s jár. erejéig, 1911. évi május hó 16-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján felülfoglalt és 3760 koronára becsült szobabútor nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a dunaföldvári kir. járásbíróság 1911. évi V. 49|7. számú végzése folytán 1075 kor. tőkekövetelés, ennek 1909. évi április hó 9-től járó 5°/0 kamatai és eddig összesen 145 korona 28 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig, Dunaföldvárott, Kossuth Lajos-utca 20. sz. alatt leendő megtartására 1911. évi junius hó 2t-ik napjának délutáni 3 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az éri-tett ingóságok az 1881. évi LX. t-c. 107., 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési' jegot nyertek volna, ezen árverés az 1908. évi XLI. törvénycikk 20. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Dunaföldváron, 1911. évi junius hó 6. napjái. TR1ETSCH, kir. bírósági végrehajtó. 8/1911. szám. Hirdetmény. A paksi kir. jársbiróság mint telekkönyvi hatóság 1911. évi junius hó 5 én 4515/1911. sz. alatt kelt végzésével kiküldött bizottság ezennel közhírré teszi, hogy DunakÖmlŐd községre vonat­kozólag az 1886 : XXIX., 1889: XXXVIII., és az 1891 : XVI. törvényezikkek értelmében szerkesztendő telekkönyvi betétek készítésének munkálata folyamatba tétetvén, a nevezett község­ben a helyszíni eljárás és pedig az 1891 : XVI. te 9. §-a értelmében első sorban az azonositás 1911. évi jlirius hó 26-ikán és önnek befejeztével a további bizottsági eljárás fog kezdődni. Ennélfogva fel szói ittatnak: 1. Alindazok, a kik a telekjegyzőkönyv­ben előforduló bejegyzésre nézve okadatolt előterjesztést kívánnak tenni, bogy a bizottság előtt a kitűzött határnapon megkezdendő 'pljáráa alatt jelenjenek meg és előterjesztéseiket, igazoló okirataikat mutassák fel; 2. Alindazok, akik valamely ingatlanhoz tulajdonjogot tartanak, hogy a tulajdonjog telek­könyvi bekebelezését a kitűzött határidőig a telekkönyvi hatósághoz intézett szabályszerű be­advány utján kieszközöljék, vagy a telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okiratok alapján a telek­könyvi bejegyzés iránti kérelmeik előterjesztése végett a bizottság előtt jelenjenek meg, ha pedig telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okirataik nincsenek, az átírásra az 1889 : XXIX. t.-c 15—18. §-ai és az 1889 : XXXVIII. t.-c. 5., 6., 7. és 9. §-ai értelmében szükséges adatokat megszerezni iparkodjanak és azokkal igényeiket a kiküldött bizottság előtt igazolják, avagy oda hassanak, hogy az átruházó telekkönyvi tulajdo­nos az átruházás létrejöttét a bizottság előtt szó­val elismerje és a tulajdonjog bekebelezésére engedélyét nyilvánítsa, mert különben jogaikat ez utón nem érvényesíthetik és a bélyeg- és illetékelengedési kedvezményétől is elesnek. 3. Azok, a kiknek javára tényleg már meg­szűnt követelésre vonatkozó zálogjog, vagy meg­szűnt egyéb jog van nyilvánkönyvileg bejegyezve úgyszintén az ily bejegyzésekkel terhelt ingatla­nok tulajdonosai, hogy a bejegyzett jognak tör­lését kérelmezzék, illetve, hogy törlési engedély nyilvánítása végett a kiküldött bizottság előtt jelenjenek meg, mert ellenesetben a bélyegmen­tesség kedvezményétől elesnek. Ajtay Sándor kir. trvsz. biró helyett: Sextin Lajos Fekete, betétsz. telekkönyvvezető, kir. törv. biró. .<Pv H.)

Next

/
Thumbnails
Contents