Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-14 / 20. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1911. május 14. szalmakazalokat, hidakat, ólakat, pajtákat stb.-t mindenestül. Sok helyen egy-egy gerenda vagy fa megakadt és kiszorította a vizet az utcákba. A viz beomlott a szobákba, pincékbe és istállókba. A berendezések és háziállatok a legtöbb helyen elpusztultak, a házak (körülbelül húsz) szánalmas állapotban vannak. Sok összedült és tán egészen újból kell felépíteni. Az emberek, kik csak az utolsó pillanatban vették észre a veszélyt, csak nagynehezen menekültek; néhány házból már úgy kellett őket kimenteni. A gőzmalommal szemben egy kicsike^ házban lakott Pfeifer fütő népes családjával.. Éppen a malomban volt elfoglalva, midőn látja, hogy az ár a házat elsodrással fenyegeti. Segítségre nem mehet ár ellen, magának is a kazán tetejére kellett már menekülnie. Családja a vasrácsos ablakból könyörög segítségért. Már-már attól kell tartani, hogy a ház összedül, midőn a bámészkodók sorából egy bátor férfi, Metz József nekivág a derékig érő árnak. Csákánnyal leszedi az ablakból a vasrácsot, hogy a szobába hatolhasson. A példa hat: még egy bátor férfi akad Sárkány István személyében, kivel együtt az öt gyermeket anyjukkal együtt kimentik. A mentőknek Illyés Gyula malomtulajdonos is segítségére volt. Nemsokára rá a ház egyik fala bedült. Benedek József jómódú gazda családja az ár elől egyik szobából a másikba menekül. A viz már a bútorokat is emeli, midőn az anya gyermekeivel a padlásra menekül. — Az öreg anyóka nem tud velük menni, lennt marad a jégben-vizben. Ekkor érkezik haza a mezőről a gazda. Kétségbeesve kiált övéi után és készül neki rohanni az árnak, de a nép visszatartja. A féiji és apai szeretet nem törődik azonban a veszéllyel, — Ernich Jakabbal együtt létrákkal megközelítik a házat, felszakitják a tetőzetet és megmentik a bennszorultakat. özv. Jankovitsné két gyermeke sem vette észre időben a veszélyt. Eleinte lapáttal próbálták kihányni a betóduló vizet, de csakhamar az asztal és ágyra kellett menekülniük. Mire hazaért édes anyjuk, már az ablakok fele is vízben volt. Pesti István és Szőcsényi József segítségével sikerül csak a két gyermeket megmenteni. Gyermekek mentésénél még Bors József varsádi tanító és ifj. Érmei is segédkezett. A háziállatok mentésénél különösen kitűntek Bors József vendéglős és fia János. A községi vizimalom istállója már vizben állt, midőn a padlást beszakitották és úgy húztak ki egy lovat. Eirich Imre pedig Bekker János hentesnek volt nagy segítségére. Ezen nevek felsorolásával még koránt sincsen kimerítve azok névsora, kik a veszély idején férfias bátorságot tanúsítottak. Nem mulaszthatjuk el nekik a nagy nyilvánosság előtt is köszönetét mondani. Sajnos, hogy ezen szomorú csapás alkalmával egyeseket még korholni is kell. — Mikor ugyanis vasárnap reggel dobszóval hívta fel az lehetett volna akkor sem, ha én volna választom őt s nem ő engem. Vonzódtam hozzá, igaz, de ez a vonzalom csak szalmaláng volt. Fellobbant a tüze — elillant a lángja, mint a rózsa illata hervadáskor. A rózsának is csak az illata vész el, de megmaradnak a fonnyadt, sárgult levelek. Nekem is vannak — édes fáim -— ilyen elsárgult leveleim. Emlékezzetek csak vissza. Tavasz volt akkor is, midőn azokat kaptam. Akkor is fehér díszben pompáztak az orgonák, melyeknek virágait ezernyi méhecske lepte el s a kis torkosok zümmögve dúskáltak a kelyhekben. A távoli fák koronájáról az enyhe szellő a vadgalamb bugását hordozta szerte-szét s a közeli csalitban pedig a fülemile énekelt a szerelem ébredéséről egy leány meg egy ifjú szivében. Akkor is itt álltam árnyéktokba s olvasgattam azokat a leveleket örömtől repeső szívvel, lángoló arccal. S ti fölém hajoltatok — édes fáim — kíváncsian. Nézhetitek most, nem titkolom előttetek: gyöngyszemek ezek, ily gyöngy az is, aki irta. Ismerem régtől, mióta a szivem dobogni érzem. Mennyi minden van azokban a levelekben. Kisugárzik belőlük a boldogság minden verőfé- nyc. Két ifjú szív rajongása, végtelen szerelme. De hát mi is voltaképen a szerelem? Sokan a lélek /érzésének tartják, mely egy fokkal nemesebb mint a szeretet s két fokkal nagyobb, mint a barátság. A szerelem, a szeretet és a barátság: három testvérnemtő. A szerelem reggeli árny, mely folyvást kisebhedik, a szeretet déli árny, mely folyvást nő, míg az élet napja leáldozd^. A szerelem a legnemesebb, a legboldogitóbb szenvedély, melyet árnyként követ a — feledés. elöljáróság a lakosokat a károsultak segítségére sietni, nagyon gyéren szállingózott egy-egy ember, sőt nem egy esetben csendőri karhatalommal kellett őket segítségnyújtásra kényszeríteni. — Akadt olyan is, ki az árból kihalászott dolgokat el akarta vinni. Még most is mindenfelé nagy jégtorlaszo kát, iszaptömegeket látni. A Sióból Medinán kifogott gazdasági eszközöket és fát hajókon hoz- fel, hogy aztán a tulajdonosoknak visszaadhassa a hatóság. Kölesd középső része szánalmas képet mutat. A merre azelőtt szépen fehérre meszelt házikók, gondozott konyhakertek és gyümölcsösök voltak, ott ma romok, vagy düledező házak és egy kopasz sártenger van. Még sok időbe fog kerülni, mig Kölesd ismét visszanyeri régi képét. —I.—8. Óvodaegyesületi közgyűlés. A szekszárdi róm. kath. óvodát és gyer- mekmenhelyet fentartó egyesület folyó hó 5-én délután tartotta meg közgyűlését, mely iránt igen nagy volt az érdeklődés. Triebler Ilma, az egyesület tevékeny alelnöke nyitotta meg a közgyűlést melegen üdvözölve a megjelenteket. — Ezután Szévald Oszkár egyesületi titkár olvasta fel szépen megfogalmazott jelentését, melyben hűen ecsetelte az egyesület áldásos működését és a részvét fájdalmas hangján emlékezett meg özv. Simontsits Béláné felejthetetlen elnöknő elhuny- táról, továbbá az egyesületnek elhunyt tisztelet beli tagjáról: özv. Theodorovits Lajosnéról. — A titkári jelentés nagy elismeréssel szól Wigand János főgimnáziumi igazgató érdemeiről, kinek közreműködése nagyban biztosította a folyó évi február hó 1-én rendezett fényes óvoda-estély sikerét, melyet az egyesület 20 éves fennállásának évfordulója alkalmából rendeztek. Szévald Oszkár felolvasta ezután a módosított alapszabály pontjait, majd Schneider János egyesületi pénztárnok terjesztette elő az 1910. évi számadásokat és az 1911. évi költségvetést, melyeket egyhangúlag fogadtak el. Következett a tisztujitás dr. Fent Ferenc apát-plébános elnöklésével. A szavazatszedő bizottság tagjai voltak : Kovácsné Nagy Luiza és Bajó Jánosné, jegyzője Eibach Ödön. Dr. Fent Ferenc elismeréssel,-, adózott Triebler Ilma al- elnöknő, a kedves Testvérek és a tisztikar fáradhatatlan működéséért. Á titkos szavazásnak eredménye lett, hogy az elnöki díszes székbe egyhangúlag báró Schell Józsefnét szül. Sigray Klára grófnőt választották meg. A tisztikarba és a választmányba mind a régiek kerültek. A megválasztott uj elnöknőért egy küldöttség ment, hogy meghívja őt, aki csakhamar férje, Simontsitsék és a küldöttség kíséretében jelent meg az óvodában, ahol az udvaron a kedves testvérek a főnöknével szeretettel fogadták, a teremben pedig lelkes éljenzéssel üdvözölték. Kedves, amit a szerelem és feledésről Saphir játszi modorban igy mond: „Ki szeret, nem feledhet; ki feled nem szerethet. Ki szeret és feledni tud, az szereti feledni, -mit szeret a szerelem. Szeretni annyi, mint önmagát feledni; feledni pedig mint önmagát szeretni. Megsérti a szerelmet, ki igy szól:, óh édes szerelem ne felejts!“ A szerelem édes és gyötrő, a menyország üdvében füröszt, majd meg a poklok örökkön égő lángjában, A szerelemről most — midőn a múlt virágos kertjében sétálok — eszembe jut egy bizarr história. A gimnázium kémiai (VI.) osztályába jártam. Szerettük is a kémiát, mindent — amit csak tudtunk — vegytanilag elemeztünk. Egy szép napsugaras délután a vásártér-felé mentünk sétálni, midőn egy nagy felfedezés nyitjára jöttünk. Ugyanis a szerelem — vegytani elem, édes izü, meleg hatású. Feltalálta Ádám még K. e. nehány évezreddel. Képlete szív -j- szív. A természetben igen gyakori. Mesterséges előállítása igen költséges. Sokféle módosulatban fordul elő. A szenvedéllyel egyesülve igen robbanó hatású. Szerelem -j- elkeseredés = H2 0; (a vizbeugrást jelenti). Könnyen elpárologható s ilyenkor visz- szamarad a megbánás apró tüalaku kristályokban. Nevezetes tulajdonsága, mely által a többi elemektől különbözik, hogy általában nem akkor szokott elpárologni, mikor meleg, hanem mikor lehűl. A szerelem fő tényezője a csók, létrejő az érintkező elektromosság hatása alatt. Van benne némi igazság. És múltak a napok lassan egymásután. S hozta a posta tovább is az örvendetes híradásokat. De egyszer aztán a boldogság tiszta, napDr. Fent Ferenc apát-plébános a következő beszédet intézte báró Schell Józsefné elnöknőhöz : Méltóságos Asszonyom! A legnagyobb örömmel és legmélyebb hálával üdvözöljük Méltóságodat, mint a róm. kath. ovoda-egyesíilet egyhangú lelkesedéssel megválasztott elnökét. Midőn volt nagyérdemű és nemeslelkü elnökünk mindnyájunkat gyászba- boritó elhalálozása folytán egyesületünk elvesztette lángbuzgalmu elnökét, nem sokáig töprengtünk afölött, hogy kit ültessünk az elnöki székbe, mert a minden oldalról megnyilatkozó közóhaj csakhamar megérlelte bennünk azon meggy°ződést, hogy az egyesületnek megbecsülhetetlen előnye volna, ha az elnöki tisztségre Méltóságodat lenne szerencsénk megnyerhetni. Méltóságos Asszonyom 1 A róm. kath. ovoda-egyesület emberbaráti célok szolgálatában áll. Húsz évvel ezelőtt néhány nemeslelkü ember szivében fogamzott meg az a gondolat, hogy a szegény munkásnép apró gyermekeinek nappali gondozására egyesületet alapítanak, mely a szép gondolat megvalósítására az erkölcsi és anyagi eszközök előteremtéséről gondoskodjék. Húsz évi működése alatt az egyesület igen sok szegény szülőnek enyhítette súlyos gondjait, módot nyújtván nekik, hogy kis gyermekeiket megbízható kezek gondozására, aggodalom nélkül végezhessék nehéz munkájukat s ép ezért az egyesület működése helyesen értelmezett socialis szempontból is nagyjelentőségű. A b. Augusz-család körében, melyhez Méltóságodat szoros rokoni kötelékek fűzik, mindig otthonos volt, mint ezt mi szekszárdiak tapasztalásból igen jól tudjuk, a felebaráti szeretet gyakorlása. Tudva azt, hogy Méltóságod a b. Augusz-család minden nemes tulajdonságainak örököse s tudva azt, hogy azon erények közt, melyek Méltóságod fenkölt lelkét ékesítik, egyik legelső helyet foglalja el a vallásosság által megszentelt felebaráti szeretet, erős bennünk a meggyőződés, hogy egyesületünk senki vezetése alatt jobban meg nem valósíthatja magasztos céljait, mint Méltóságod vezetése alatt. Midőn mindnyájunk nevében legmélyebb köszönetét mondok Méltóságodnak az elnöki tisztség elfogadásában nyilvánuló jóságáért és áldozatkészségéért .— s midőn arra kérem Méltóságodat, hogy az egyesületi ügyek intézését kezeibe venni kegyeskedjék, azon óhajtással fejezem be felszólalásomat, hogy Isten áldása legyen kifejtendő buzgó működése, nagyrabecsült személye s egész családja fölött.' Az elmondott szép üdvözlő beszédre az uj elnöknő igy felelt: Tisztelt Közgyűlés 1 Most, midőn itt először van alkalmam mindnyájukat együttesen üdvözölni, szívből köszönetét mondok azon kitüntetésért, melyben engem részesítettek. Biztosítom Önöket, hogy egész erőmből azon leszek, hogy ezen meg I sugaras égre odavetődött egy-egy kósza szánalmas felhőcske, mely forró könnycseppeket sajtóit ki a szempillák alól. Derű s ború váltakoztak bennem. Derű az arcomon, ború a szivemben. Megbetegedtem. Lázálmaimban is az ő nevét susogtam. Hosszú ideig voltam a magányos szoba csendes lakója. Tán emlékeztem reá — édes fáim — sokáig nem láttatok engem, nem jártam el az én templomomba. Végre szenvedéseim halvány tündére mégis megkönyörült rajtam. S Írtam az Édestek, hogy jobban vagyok. Istenem mennyire is örülhetett szegény ! ? Néhány nap múlva jött egy zöldes szinü levélke — az utolsó — melyből olvastam, hogy levele után maga is jön. És egy szép délután valóban jött. Mintha tündöklőbben, , ragyogóbban sütött volpa a nap, mint azelőtt. Élfelejtettem, hogy beteg vagyok s tearózsát vittem neki. Találkozásunkkor valami sejtelmes borongás vett erőt lelkemen, mintha nem is nekem örülne, hanem az arany szabadságnak. S mintha elhi- degült volna tőlem, mindig közömbösebb lett velem szembe. Egyszer aztán lecsapott a dér ! Ha szerelem imádat el is malik, de ha gyűlöletre nincs ok, megmarad a barátság, a legtisztább érzés. Nem tudom áthatotta-e a legtisztább érzés, a barátság érzete, midőn csendes falunkból eltávozott a hajdú városba. Elment! Jól tette! Hisz együtt létünk már csak fájó emlék volt, préselt virág, csukott imakönyv, amely szenvedést nyújtott nekem s boldogtalanságot sirt neki. Boldogtalanságot, mert hiss a boldogság csak virágillat, amely elszáll, mint ahogy a szellőben elhal a sóhajtás.
