Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-14 / 20. szám

1911 május 14. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 tisztelő bizalmukat teljes mértékben kiérde­meljem. Nagyon kedves, de nehéz feladat vár rám. Kedves, mert midőn e szép egylet elnökségét elfogadom, egy régi ígéretemet váltom be, me­lyet néhány hónappal ezelőtt tettem Annak, kinek páratlan önfeláldozását és jóságos szere- tetét mindnyájan ismertük és éreztük. Az Ő áldott emléke mindig élni fog közöttünk, hiszen éppen ezen óvoda állott ő hozzá legközelebb, ennek szentelte idejét, evvel foglalkozott mind­végig oly kitartó buzgalommal. Nehéz az én feladatom, mert arról van szó, hogy Őt helyette­sítsem itt, Őt — akit pótolni nem lehet. Mi mindnyájan, kiknek szivében a vissza­emlékezés fáklyája lobog, kiknek alkalmunk volt őt közelebbről ismerni, az Ő áldásos mű­ködését szemlélni, mi legjobban tudjuk, hogy mit vesztettünk ő benne. Az Isten végzései előttünk ismeretlenek. Ki tudja, hogy ezen érde­mekben oly gazdag, végtelen nemeslelkü boldo­gult elnökünket, nem azért szólitotta-e magához az Ur, hogy ő nála egyletünknek hathatós pártfogója legyen ? Tudom és érzem, hogy Ő most is ép oly nagy figyelemmel és szeretettel fogja kisérni a mi működésűnket, Isten áldását esdvén arra. Szebb ígéretet nem tehetek, mint azt, hogy boldogult Elődömnek nyomdokain akarok ha­ladni, az Ő szellemében működni, buzgóságát és tetterejét követni az ő szeretett óvodája érde­kében. Nagyon számitok ebben a lelkes tiszti­kar hathatós és szives közreműködésére, sőt mondhatom, hogy ettől várok legtöbbet szép feladatom teljesítésében. A mi egyletünk a római katholikus óvoda nevet viseli. Miután tehát a mi vallásunk első sorban a szeretet vallása, karoljunk fel itt mindenkit megkülönböztetés nélkül, hiszen éppen a legnyomorultabbak szorulnak leginkább párt­fogásunkra. Hitem és erős meggyőződésem, hogy az Önök lelkes támogatásával sikerülni fog egyletünket mostani magas színvonalán fentartani, sőt azt boldogult Elődöm tervei szerint mindinkább fejleszteni. A meleg, kedves beköszöntőt a közgyűlés nagy lelkesedései és éljenzéssel fogadta. Szévald Oszkárnó választmányi tag indít­ványára a közgyűlés egyhangúlag hozott határo­zattal kimondotta, hogy nagynevű felejthetetlen alapítójának és elnökének : özv. Simontsits Bé- láné nevére gyűjtés folytán alapítványt létesít, melynek kamatait minden évben halálának év­fordulóján — február hó 21-én — mindkét nem­beli arra érdemes szegény kis óvodások felruhá­zására fordítja. A közgyűlés ugyancsak elfogadta Schneider Jánosnak a napközi gyermekmenhelynek állandó gyermekmenhellyé alakítása tárgyában benyújtott indítványát. A közgyűlés befejezése után a kis óvodis- -ták a kedves testvérek vezetése alatt bevonultak a terembe és énekkel üdvözölték az uj elnök­Tünnek múlnak az évek. Mindegyikünk visz magával valamit. Ifjúságot, széttépett illúzi­ókat, zöld lombokat a remény fájáról, rózsapirt az arcról, fényt a szemekből. » De maradt is még valami emlékül. Az el­sárgult levelek, néhány száz dal, és a régi — betegség 1 Hiába! A törékeny lélekből az első ábránd­képet kiűzni nem lehet többé soha, mert „a régi szerelmen nem fog a rozsda!“ S ha a Hit s a Remény összetöi’nek, meg­halnak, de a szerelem még akkor is megmarad s túléli a testvérnemtőket. Istenem, ki is várhatja akkor a hajnalt, ha meghalt a Nap. * lm — édes fáim — feltártam a nagy tit­kot, hogy miért jártam annyit susogó lombjaitok alá, hol ábrándjaim rabjának éreztem magam; a boldog s boldogtalan álmaim szentélyébe, hol az Ő jövendőbeli boldogságáért fohászkodom, s az áhitat szent percében az ő nevét rebegem. Ab! Kilenc óra. Megkonduk falusi, egy­szerű templomunk ifnára bivó harangja. Isten veletek fáim, ha majd már mindenki elhagy, mindenki, csak ti legyetek hozzám hűek! Isten veletek! Az én templomomból megyek az Isten házába, hogy a Mindenhatónak hálát adhassak végtelen jóságáért, ki csüggedt lelkembe uj reményeket plántált, mire könnyeimen a jövendő teljesülésének szent malasztja fénylik. nőt, Názer Margitka pedig üdvözlő beszéd kísé­retében virágcsokrot nyújtott át. Az elnöknő kö­szönetét mondva a figyelemért, kedves emlékkel távozott a óvodából, amelynek ezentúl ő lesz a jótékony őrzője és vezetője. 3000 u] munkáshoz épült a tavasszal. Most, hogy elérkezett a szép tavasz, újra nehány ezer gazdasági munkásház építéséhez fog­nak az ország sok helyén. — Valamennyit fóld- mivelő pmnkások fogják, mint a sajátjukat el­foglalni, mert a munkásházakról szóló törvény szerint, mindazokon a helyeken, ahol legalább tiz munkás kéri a községi képviselőtestületet, hogy határozza el munkásházak építését és a képviselőtestület a munkások iránt jóakarattal elhatározza, hogy szavatol az építésre felveendő kölcsönért, ott ezzel a határozattal, mely a vár­megye közgyűlése elé kerül, jóformán már dűlőre is jutott a munkásházak építésének ügye. — Mert hiszen az eddig szerzett tapasztalatok szerint ilyenformán könnyű szerrel lehet ötven eszten­dőre kölcsönt kapni, vagyis egy 1200 koronába kerülő munkásház évi törlesztése mintegy 75 ko­rona, melynek egyharmad részét, ugyancsak a munkásházakról szóló törvény szerint a földmi- velésügyi tárca vállalja el. Könnyű belátni, hogy ilyen helyes eligazí­tással és beosztással a munkásokra, a házacskák tulajdon gazdáira kevesebb fizetni való esik éven- kint, mintha bérlakásban sokadmagával laknék. Nem volt tehát az idén a saját házukba beköltözködő munkásoknak, valamint annak a tízezernek sem, akik eddig saját házukhoz jutot­tak az építésre egy krajcáíjuk sem. De azért boldogan mehettek a maguk házába, saját haj­lékukba azzal a tudattal, hogy ámbár a maguk házát törlesztgetik, apródonkint nem fizetnek egy fillérrel sem többet éven át, mint amennyit eddig bérlakásokban, sokadmagukkal összekucorogva, sokszor nem is embernek való helyen fizettek. Pedig nagy kényelem és boldogság azon a helyen álotíira hajtani a fejet, amelyről tudom, hogy az enyim, hogy azzal szabadon rendelke­zem és magam ura vagyok. És ahogy tízezret meghaladó azoknak száma, akik az állam segítségével saját hajlékukat meg­szerezhették, mód van nyújtva arra, hogy a gaz­dasági munkások valamennyié, ha még eddig hire nincs, a törvény kedvezését élvezhesse. Mi kell hozzá ? Nem kell hozzá egyéb, mint az, hogy leg­alább tiz munkás folyamodjék a községi képvi­selőtestülethez és hogy a képviselőtestület tagjai előtt legyen a munkásoknak annyi becsületük és hozzájuk való bizodalmuk, hogy ez anyagi fele­lősséget munkásházakra felveendő kölcsönért vállalják. De hol van annyi becsületük a munká­soknak? Emberi természetünk magyarázza, hogy csak ott, ahol a munkások és a gazdák között (akikből áll a képviselőtestület) békesség és egyet­értés van. Ahol a gazdászok és munkások egyet akarnak, ahol egymás iránt teljes méltányosság­gal vannak. De azt nem is lehet feltételezni, hogy ott, ahol a munkások a gazdákkal ujjat húznak, egyenetlen'kednek, békétlenkednek, ott a gazdák valami nagy kedvvel szavaznak meg a munkásokért az anyagi felelősséget. Sem remélni, sem ezt elvárni nem lehet. Munkásház eddig is csak ott épült és ezután is csak ott fog épülni, ahol a gazdák és a mun­kások között meg van a jó egyetértés és méltá­nyosság. Ahol a gazdák is átérzik azt, hogy jó munkást csak úgy kaphatnak állandóan, ahol ők is méltányosak, viszont a munkások is átérzik azt, hogy nekik is csak akkor lesz boldogulásuk, ha a munkaadókkal békében, egyetértésben élnek. Iskolai ünnepély. A szekszárdi államilag segélyezett polgári leányiskola igazgatója a tantestület közreműkö­désével folyó hó 7-én d. e. fél 11 órakor az intézet tornacsarnokában ünnepélyt rendezett, melynek tiszta jövedelméből az impozáns iskola ablakait virágdísszel fogják felékesiteni. Az ün­nepélyt a növendékek a Himnusz eléneklésével kezdették; melynek elhangzása után Kovácsné Nagy Luiza intézeti igazgató gyönyörű szép be­szédet mondott szónoki ihlettséggel, melyben örömének adott kifejezést, hogy a város nagy áldozatkészsége folytán uj helyiségbe jöhettek, mely a modern paedagógiai kivánalmaknak tel­jesen megfelel és városunknak egyik díszes köz­épületét képezi. Tolnavármegyének ez a sokáig egyedül álló magasabb fokú nőnevelő intézete nemes missiót teljesít és élő igazságot mondott az igazgató midőn igy szólt: „Igyekeztünk ta­nítványainkat megtanítani az igazi vallásosságra mely mindenkinek, de különösen a gyönge nő­nek, oly elkerülhetetlenül szüksége van, hogy ez legyén segítője, vigasztalója, támasza azon sok baj közepette, amelyet az élet néha oly kér­lelhetetlenül tartogat fenn számára. Igyekeztünk beléjük oltani a vallási türelmet, mások vallá­sának megbecsülését. Igyekezett iskolánk bele­nevelni tanítványai leikébe az igazi emberszere- tetet, megmagyarázva, kifejtve előttük sokszor a költő szavait, hogy mi a nőnek igazi hivatása. A haza sorsa — úgymond — a nők kezébe van letéve, azért gondosan ápolták növendékeik­ben a hazaszeretetet, beléjök nevelték a szerény­séget, szelídséget, sorsukkal való megelégedést. Megszerettették velők az otthon megbecsülését, a boldog családi kört. A régi intézetben ezen nemes érzelmeket alapozták meg és ezt építik fel tovább az uj otthonban. Végül hálás szavak­kal mond köszönetét a kormánynak, Szekszárd városának, dr. Szentkirálgi Mihály polgármes­ternek, Szabó János városi igazgató mérnöknek, a községi iskolaszéknek, Tihanyi Domokos kir. tanácsos és nyug. tanfelügyelőnek, szóval mind­azoknak, akik anyagi áldozattal és fáradhatat­lan ügybuzgósággal megteremtették a Múzsák uj otthonát. Lelkes éljenzés kelt az elhangzott megnyitó beszéd után, ami kifejezése volt azon ragaszkodó mély tiszteletnek és nagyrabecsülésnek, mellyel az igazgató személye iránt közönségünk visel­tetik. A műsor szerint ezután a növendékek Goll János „Üdvözlő dalá“-t énekelték. Hirling Kata a „Magyar nők régen“, Haugh Lucia az „Ibolya álmai“, Leicht Flóra „Rákócziné“, Kunczer Ilona a „Gyönygyvirág“, Mattioni Lidia a „Család“, Schmideg Erzsébet „Hervája“ című költeményeket szavalták. Zongorán játszottak: Wallacher Gizella, Szászy Jolán, Rácz Ilona, Antal Matild, Schloss Klotild és Acs Klára. — Cimbalmon játszott: Lehmann Róza. Az „Oltár előtt“ cimü melodrámát Kálmán Erzsébet sza­valta. „Üres a fészek“ énekelte Grünfeld Rózsi, „Mit dalolsz te kis madárka“ énekelték Fleischer Érzsi és Ferenczy Hona. A növendékek együt­tessen több szép dalt énekeltek. A remekül si­került ünnepélyt a Szózattal fejezték be. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés. A pénzügyminiszter 7om- csányi Béla adóhivatali tisztet a bonyhádi m. kir. adóhivatalnál, a X. fizetési osztályban való meghagyása mellett, adóhivatali ellenőrré a pécs- váradi m. kir. adóhivatalhoz kinevezte. A vallás és közoktatásügyi miniszter Győrffy Józsefet, a székesfővárosi kir. tanfelügyelőséghez berendelt paksi polg. iskolai tanítót, a IX. fize­tési osztály harmadik fokozatába kir. segédtan­felügyelővé nevezte ki és a homonnai kir. tan- felügyelői kirendeltség vezetésével bízta meg. — A német gazdák fogadtatása. Mint már jeleztük, a német gazdák folyó hó 22-én Tolna­vármegyébe érkeznek, hogy állattenyésztésünket tanulmányozzák. A vendéget a „Tolnamegyei Gazdasági Egyesület“ részéről gróf Széchenyi Domokos egyesületi elnök, Kovács Sebestyén Endre és Dőry Hugó földbirtokosok fogadják. — Állatorvosi kinevezés. Apponyi Géza gróf főispán, vbt. tanácsos Hőgyész székhellyel uradalmába Oszetszky Györgyöt állatorvossá nevezte ki. — Érettségi kormánybiztos. A m. kir. val­lás és közoktatásügyi miniszter a bonyhádi ág. hitv. ev. főgimnáziumhoz Kovalovszky János budapesti VII. kér. állami főgimnáziumi tanárt nevezte ki érettségi kormánybiztossá. — Miniszteri jóváhagyás. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter jóváhagyta néhai dr. Szeredy József, pécsi kanonok által a szekszárdi főgim­názium tanulóinak segélyezéséről felterjesztett alapítói oklevelet. — Lemondás. Weltner Dániel nagyszékelyi adóügyi jegyző állásáról lemondott. Többszörös kitüntetésben része­sült szenzációs csodaháziszer a BOROVSZKY Dr.-FÉLE BGROUN, mely városunkban is megjelent. Ez a háziszer hatásában és erőalko­tásában föliilmulhatlan fagyási és gümökóros izom- és idegfájdalmak, fej- és fogfájás, továbbá minden meghűlés okozta bajok, mint rheuma, köszvény, csuz, ischiás, izületi lob és zsábában szenvedők, végöl égési sebek fájdalmainak megszüntetésére. Kiváló fertőtlenítő és test­évé háziszer. Kapható városunkban: Garay Droguerlában, Bonyhádon: Schmidt Gyula fOszerkereskedésében, Pakson: Kiss Pál Kereskedésében, ■ X korona SO lillór, S korona, és S korona 30 filléres üvegekben. ZZZZ . * *. Készíti; BOROVSZKY R. Dr. és BOROVSZKY K. BUDAPEST, II. kerület, Ffi-ut 77-ík szám. • •

Next

/
Thumbnails
Contents