Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-08-04 / 31. szám
XXXVIII. évfolyam Szekszárd, 1910 augusztus 7 Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-ntcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illet« minden közlemények intézendők Telefon II Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomáé r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkfildemények intézendők Tanulságok. Az első felvonásnak, mondhatnók, előjátéknak vége. A nemzet választottjai pár heti munka után, kifáradva, birtokaikra — a kinek ugyan van — vonulnak pihenni, vagy pedig valamelyik külföldi fürdőt sietnek felkeresni üdülés céljából. A sok bankett, tudvalevőleg igen alkalmas az emésztő szervek megrontására. Már pedig, azt hiszem, senki tagadásba nem veszi, hogy a folyó év első felében több volt a társasebéd és vacsora az ország fővárosában, mint a hány ülést tartott az országgyűlés képviselőháza. Az első tanulság tehát, amit az uj parlament eddigi működéséről feljegyezhetünk, az, hogy a képviselő urak erősen mulató kedvben vannak s minthogy az ily kedvtelések nagy pénzösszegeket emésztenek fel, azért állították vissza az alelnöki 12.000 koronás fizetéseket, mert hát az ország egy áldásos termés jótéteményeit élvezi; nem volt jégverés és nem jjusztitott a peronosz- pora s igy az adófizetés könnyen megy; azért suttognak ott fenn képviselői körökben, hogy a képviselői fizetés nagyon csekély, lakbérrel együtt csak 6400 korona; fel kell tehát emelni 12.000 koronára, hogy valahogy meg lehessen élni. Szóval takarékosság minden téren. A másik tanu’ság, mely a nemzeti munkapártban bizonyára nem mindennapi örömet keltett az, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf, az embereit sok szerencsével válogatta ki. Az egész kormány csupa nagy szónokokat produkál. Még a katonaember: Hazai Samu honvédelmi miniszter is parlaFelelős szerkesztő Főmonkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ menti babérok aratására képes. Nem is szólva magáról a miniszterelnökről, kiről eddig senki sem tudta, hogy mi lakozik benne s általános feltűnést keltve, avattatott fel a kiváló szónokok sorába. Ily erőkkel szemben, nem csoda, ha az ellenzék az egy Apponyi Albert grófot kivéve, kissé háttérbe szorult, mindjárt az első összeütközés alkalmával s kétségesnek látszik, hogy e téren, a múltban annyira méltányolt nagy eredményeket képesnek mutatkozik magának újra biztosítani. Szerencsére, vagyunk az országban még számosán, kik a pártok iránti rokon, vagy ellenszenvüket nem oly alapon állapítjuk meg, hogy a párt hány kiváló szónokot tud felmutatni s melyik győzi jobban szóval, hanem tisztán és egyedül azon szempontból ítéljük meg őket, hogy mik a céljaik és törekvéseik. A kormányról és pártjáról egész határozottsággal tudjuk, hisz nem csinálnak belőle titkot, hogy az 1867-ik évi kiegyezést, mai visszaíejlesztett, végre nem hajtott mivoltában kívánja fenntartani. Más szóval nem kell neki a magyar hadsereg, az Önálló bank, a külön vámterület. Pedig ez mind bent foglaltatik Deák Ferenc müvében, mint a magyar nemzet megillető kétségtelen jog. Ok a hadügyi téren nem csak a magyar hadseregről nem akarnak semmit tudni, hanem még Andrássy Gyula gróf kissé szabadelvűbb tervezetét is elvetik s ragaszkodnak az úgynevezett kilences bizottság javaslatához, mely tudvalevőleg közös címert és zászlót akar létesíteni. Erre mondotta Apponyi Albert gróf, hogy hagyják meg inkább a régi fekete-sárga, kétfejű sasos Megjelen hetenként egyszer, szombaton Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/s évre 6 K, */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. zászlót és címert, mint sem újra egy közös ügyet létesítsenek, mely mind csak arra szolgál, hogy Magyarország külön államiságát elhomályosítsák s az összbirodalom eszméjét egy újabb lépéssel előbbrevigyék. A közös bank — mondják a munkapártiak — Magyarország hiteligényeit teljesen kielégíti, mire való tehát az önálló magyar bank, különösen akkor, midőn ez az uralkodóval való jó összhangot zavarni alkalmas. Szóval nálunk az az uralkodó szempont, hogy mit akarnak Bécsben s nem az, hogy mi foglaltatik a szentesített magyar törvényben. Az meg aztán egy óriási humbug, hogy egy külön magyar bank nem lesz képes a feladatát teljesíteni s felállításának nagy pénzügyi hátrányok lennének következményei. Ha lenne is, az csak időleges lenne s meg volna az az óriási előnye, hogy Magyarországot Ausztria pénzügyi gyámsága alól felszabadítaná s külön államiságunkat ezen a téren is kifejezésre juttatná. Csodálom, hogy a kormánypárt valamelyik nagy szónokának agyában meg nem fogam- zott még az eszme, hogy a Balkán államokat fel kellene szólítani, hogy lépjenek az osztrák-magyar bankkal szorosabb összeköttetésbe, mert különben a pénzügyi tönk fenyegeti őket. A külön vámterület kérdése, a kormány és pártja nagy örömére, jelenleg nincs napirenden s ebben a tekintetben nem szükséges szint vallani, mert ha kellene, az bizonyára a közös vámterület fenntartásának kedvezne; miután Bécsben irtóznak minden uj alakulástól, mely Magyarország külön államiságát kidomborítaná s az összbirodalom még mindig létező eszméjét gyengítené. Petőfi és Bem. — Irta: Mányoky Vilma. — Évezredes nemzeti vonásainknak legeredetibb, leghívebb, legeszményibb képviselője : Petőfi Sándor. Petőfi személyében a magyar nemzet lelke öltött alakot. Egyéniségében a magyar faj sápadtságai, nagy erényei, hibáiban is érdekes gyöngéi domborodnak ki. O nemzete lelkivilágának költője, eszméjének hőse, áldozata egyaránt. Ez nekünk Petőfi. * 1848 március 15-ike örök emlékezetű dicső napja egy korszakalkotó nemzeti mozgalomnak. E napon tették le a megujhódó Magyarország első talpkövét. Évszázadokon át volt elfojtva a láng, melyet az egész Európa beszáguldott nép- szabadság eszméje fellobbantott. Most 62 éve annak. A nap hősei, a lelkes „márciusi iQuság“ nevüket mind beirták a világtörténelembe, de mindnyájuk közül legragyogóbb betűkkel egynek a neve áll, a nap • leglélekemelőbb mozzanatai hősének. Először reggel a Pilvax-kávéház előtt ragadta magával Petőfi érces hangja a sokaságot „Nemzeti dalá“-val. A „Talpra magyar!“ izgató hatására esküdtek fel az egyetemi ifjak ; a nemzet kiáltványa és e költemény voltak a szabad sajtó első szülöttei ; ennek hangjai pecsételték meg a városi tanácsnak a tizenkét pontot elfogadó aláírásátennek ereje nyitotta meg Tan- csis, a szabad szó áldozata börtönének vasajtaját; s ez volt a diadal-nap mámoros végakkordja a Nemzeti Színház esti előadásán. Petőfi esküjére e szó : „esküszünk 1“ volt a nemzet visszhangja. E felizgatott érzelem viharban úgy tűnik fel Petőfi nemes alakja fenséges lényével, hajlékony, szikár termetével, beesett arca szokatlanul kipirulva, villogó szemeiből lángot lövelve, mint a forradalom szelleme. Hisz az is volt. ő mondta ki a nagy napot megelőzőleg, 14-én, végérvényesen, eldönthetetlenül: „Cselekedni fogunk !“ 0 ragadta tettre azzal a hat strófás versével a már úgyis forrongó nemzetet. Forradalmat idézett ő már azelőtt is elő. Költészetével, egyéniségével, egész lényével úttörője volt ő az akkoron már égető reformoknak. ^Mert lánglelke ro kon volt a kor szellemével. És ez egyenes, minden izében magyar lélek nem ismert megalkuvást a korhadozó társadalmi és világrenddel, melyeket szelleme túlszárnyalt és az emberekkel, akik fölött annyira kimagaslott. Mint tanuló, az iskolai rendnek, mint katona a fegyelemnek, mint költő, mint politikus, mint ember az irodalmi, a politikai, a társadalmi konvencióknak nem hajtotta alá vas nyakát. Akadályokat nem ismerve törtetett előre sajátos eredetiségével a magának kijelölt utón, pajzsa csupán nemes önérzete, önértékének büszke tudata volt. Küzdelmes életének legviharosabb szakai szinészpályája, mintha őseinek nyughatatlan vére pezsget volna ereiben . . . Költészetének kifogyhatatlan érzései, tárgyai közül egyet mindannyi fölé helyez : hazájának és fajának büszke szeretetét Önérzettel vallja magát a nép fiának. Bálványozott népének annak bűbájos, tőzsgyökeres nyelvén szól, lelkének minden melegével. Nem száll ő le a néphez, a népet emeli fel magához ; költészete igaz gyöngyeit a természet ősforrásából hozza felszínre. Mindenek fölött egy gondo- - tatáért, egy eszméért küzd: népe javáért. Legyen a nép szabad, boldog, egyenlő ! A világszabadság apostola ö, de abban az értelemben, hogy minden nemzet külön-külön legyen szabad, ö érezte előre a nagy és érzékeny lelkek sejtelmével a nagy fordulatot, a válságos időket. És márcziusi és azutáni szereplésének csodálatos, vonzó hatása csakis rendkívüli egyéniségében gyökerezik. Nála az eszme egy volt a valóval, a szó a tettel, a költészet az élettel, ő költészetét átélte, vógig- cselekedte, esküjét vérével megpecsételte. Mikor az örömmámorban úszó országot felrázta, a durva való, mikor megharsantak a harci riadók, akkor Petőfi is azonnal felkötötte a kardot. Boldogságát, szive eszményképét, ifjú hitvesét hagyta oda a haza hivó szavára, a szabadság istennőjének intésére. Úgy tett, amint mondta: „Szerelmemért feláldozom az életet, Szabadságért feláldozom szerelmemet!“ Petőfi egyizben már volt katona, mikor tanulmányait szükségből és dacból megszakította. Tizenhat éves korában volt „zöld hajtókás, sárga pitykés közlegény, mig gyönge szervezete fel nem mondta a szolgálatot. Másodszor 1848 szeptember havában állott be a honvédséghez, egy évre esküvője után. Csakhamar Bem táborában, az oroszlánlelkü lengyel-magyar szabadsághős oldalánál találjuk. Megkapó az a gyöngéd ragaszkodás és kölcsönös szeretet, amely a hős tábornok és a honvéd-költő személyes viszonyát jellemzi. Bem felismeri Petőfi hatalmas szellemét,, látja, hogy kit bir ő benne a nemzet és tapasztalja költészetének gyújtó hatását. Petőfi hazája védő angyalának tekinti a nagy hadvezért, csodálja rettenthetetlenségét, hadászati tudományát. De Petőfi nemcsak verseivel lelkesített, hanem hősi példájával is előljárt. A szabadság dalnoka, Bem apó tábori lantosa szinte a vakmerőségig bátor, elszánt volt a harcban. Első csatái után
