Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-08-04 / 31. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1910 augusztus 7.

A fő tanulság tehát, az eddigi országgyűlési szereplésből az, hogy az ország sokkal szívesebben fogadta volna, ha a kormány és pártja szónoki babérok szerzése helyett, törekvését abban az egy mondatban összpontosította volna, hogy a szentesített s királyi esküvel megerősített 1867-ki kiegyezést minden részében végrehajtja.

Bod a Vilmos.

Polgári fiúiskolánk.

(F. A;) Lapunk legutolsó száma Hermann Frigyes tollából fenti cim alatt cikket közöl, mely oda irányul, hogy polgári iskolánk ötödik és hatodik osztálya éltörlendő és helyébe kereskedelmi iskola szervezendő. A cikk tartalma minden tekintetben logikus gondolkodásra vall és az első pillanatban magam is elfogadtam cikkíró által kontemplált megoldást. Foglalkoztam azonban keveset e kérdéssel s miután ismerem a polgári iskolák szervezetének jelenlegi vajúdó helyzetét, csakhamar beláttam, miszerint kár volna kissé elhamarkodni a dolgot és remélve polgári iskolánknak mint egy a maga teljes egészében kialakulandó iskolának megteremtését, nem találnám helyén valónak a kereskedelmi iskola alapításának eszméjét, mert ilyen iskolának sem városunkban, sem környékében semmi létjogosultsága nem lenne, amit később fogok kimutatni.

Polgári iskolánk reformálása nem uj dolog. A mindenkori miniszterek állandóan foglalkoztak e kérdéssel, de egyikük sem tudta azt dűlőre juttatni. így jelenlegi kormányunk is foglalkozik a polgári iskolák újjászervezésével és elvben már befejezett, lényegében pedig körülvonalzott határokkal a munkálatok a legközelebb már talán befejezéshez is jutnak. A terv pedig az, hogy a négy osztályos polgári fiúiskolát fokozatos fejlesztés utján bárom osztályból álló felső tagozattal látják el és az ily módon kifejlesztett egységes hét osztályú polgári iskola képesítést nyújtó olyan iskola lesz, melynek növendékei általános műveltségre tesznek szert.

A múlt alkalommal kimutattam már, hogy iskoláztatási rendszerünk rossz, hogy nem azért tanulunk, hogy tudjunk, hanem inkább azért, hogy kenyérkeresetre szert tevő papírhoz jussunk. Ilyen szempontból tekintve a dolgot való igaz, hogy polgári iskolánk ötödik és hatodik osztályának létjogosultsága nincsen, de hogy ezen osztályok eltörlésével, helyettük kereskedelmi iskola szerveztessék, attól óva intek mindenkit. Hogy miért, az itt következik :

Ismeretes, bogy a kereskedelmi iskolák, a polgári iskolákból nőttek ki s mint ilyen felső tagozata a polgári iskolának. Eleinte e 2 iskolának ugyanazon tantestülete volt, néhol még ma is szoros összefüggésben áll egymással a két intézet s csak később váltak külön. Befejezetlen valami, melynek fejlesztése éppen oly mértékben fontos és szükséges, mint a polgári iskolák fejlesztése. Életképessé csak az teszi, hogy vala-Bemnek komoly oka volt „kedves fia“ életét félteni s ezért a harc heve elől gyöngéd gondoskodással több ízben elküldte katonai megbízásokkal.

A katona lehet bátor, véghez vihet vitézi tetteket, de saját akarata, saját elvei nem lehetnek. így volt ez halhatatlan Petőfinkkel is. Érzékeny szivét conai pályáján nem egyszer

sebezték meg. öbbek közt mit tehetett ő róla,

hogy vágta ny. át a nyakravaló s hogy még a rideg rendreuta tás sem tudta makacs fejével megértetni, hog^ anélkül mint tiszt nem harcolhat a szabadságért. Beállt inkább közlegénynek. Bem azonban az ő javára simította el a dolgot. Mint őrnagy és érdemjellel is kitüntetve küzdött tábornoka mellett, mígnem karierje fellebbvalói viszályának áldozata nem lett.

Petőfi minden alkalmat megragadott, hogy szeretett vezérét „Ostrolenka véres csillagát“ szive szerint magasztalhassa, a hősnek hálájával áldozhasson a haza és a maga nevében. Politikai cikkei, költeményei mind megannyi dicshimnuszok a világszabadság nagy bajnokáról. Egy Ízben Bemnek gr. Vécsei elleni levelét magyar fordításban a „Honvéd“ c. lapban közzétette s ezen, a kormány részéről jogtalan eljárása miátt Klapka, helyettes hadügyminiszterrel hevesen Jösszezörrent s beadta végleges lemondását. Most már Bem iránti rajongó szeretete sem birta visszatériténi. De önérzetének megbántásához képest mi volt az a végtelen fájdalom, mely Buda ostroma alatt szülői elvesztésével érte a legszeretőbb fiúi szivet. A költő megrendült kedélyével a puha, meleg családi fészekben talált enyhülést. Nagyon rövid ideig lehetett része a családi boldogságban.

Bem sokszor hívta vissza maga mellé kedves fiát, egyszer 200 forintot is küldött neki utiköltmire képesít és pont. Magyarország kereskedelmi iskolákkal máris túl van halmozva. Csak egy példát említek. Angoíországnak nincs annyi kereskedelmi iskolája, mint nekünk. Ez éppen a mi hibánk és bizonyítéka annak, hogy csakis a képesítést nyújtó iskolát keressük. Ha hazánk statisztikai adatait, más országoknak hasonló statisztikai adatuival egybevetjük, azt látjuk, hogy az értelmi pályára képesítő ezen iskolafaj, mely a legcsekélyebb idő alatt képesít, hazánkban tul- tengést mutat. Ehhez járuló még nagyobb csapás az, hogy nem kereskedőt, hanem beamtert nevelünk és az iskolából kiszabadult diák legnagyobb része irodába megy, hogy életének egész idejét nyomorult pár forintért lekösse, ahelyett, hogy iskolái végeztével üzletbe menve, hogy az iskolában el nem érhető gyakorlati tudást sajátítaná el, értelmes kereskedővé válna és országunk kereskedelmét' virágzóvá tenné.

Nem óhajtok tárgyunktól eltérni, folytatom hát ott, ahol elhagytam.

Polgári iskolánk ötödik és hatodik osztályát eltörölni nem szabad, mert ez városunk érdeke ellen szólna. Aki figyelemmel kisérte a napilapokat, a közel múltban, alig egy hete olvashatta, hogy Nagykikinda város mint olyan, nagyobb küldöttséget menesztett a vallás- és köz- oktatásügyi, nemkülönben a földmivelésügyi miniszter urakhoz, melyben városukban létesítendő gazdasági irányú hét osztályú polgári fiúiskola felállítását kérelmezték. A miniszter urak egyértelműig kilátásba helyezték a kérelmezőknek Nagykikindán kisérletképen a 7 osztályú polgári iskola felállithatását s megbízható forrásból arról értesülök, hogy ezen iskola, illetőleg a polgári iskolának felső tagozata a jövő tanévtől kezdődőig már fokozatosan megnyílik.

Már most, ha a polgári iskolánk ötödik és hatodik osztályát megszüntetnők és helyébe három osztályú kereskedelmi iskolát szerveznők (ugyan nincs az a hatalom, mely Szekszárdnak ilyen iskolát adna) akkor ismét csak egy befejezetlen intézménnyel állunk szemben és amelyet már a megnyitás első éveiben látogatás hiányában bezárni kellene, mert ha végigjárjuk vármegyénk középfokú iskoláinak 4 osztályát és kérdést intézünk a növendékekhez pályaválasztásuk iránt, úgy olyan elenyésző számadatot kapunk és itt számok állanak rendelkezésemre, hogy rögtön belátjuk, miszerint Szekszárdon kereskedelmi iskolának a felállítása merő lehetetlenség.

Ezzel szemben, miután kétségen felül áll, hogy a polgári iskolák ügye reformra szorult, (zárjelben azt, hogy a törvény csakis hat ősz tályu polgári iskolát ismer) tisztában vagyunk azzal, hogy a szervezési munkálatok már any- nyira előre haladtak, hogy közel állanak a befejezéshez, sőt Nagykikinda városa máris engedélyt nyert a hét osztályú polgári fiúiskola felállítására ; mindezekből önként és természetszerűleg következik, hogy áz olyan polgári iskola, mely az ötödik és hatodik osztállyal máris el van látva, amelynek tehát szerzett jogaik vannak, az olyan iskola sokkal hamarabb jut majd előnyökhöz és már a reform első évében megkapja a még

ségül, de Petőfi nem fogadta el és nemsokára mégis elment.

Mikor a „szörnyű idők“ szele végigsüvitett az országon, mikor végveszély fenyegette a nemzetet, mikor a szorongatott hazának minden fia kardjára szüksége volt, — akkor Petőfi is visszatért a táborba.

Tényleg „az utolsó nagy próba“ volt az. Jött az orosz áradat, a kormány Pestre menekült, a Petőfi család js elhagyta fészkét. Pár heti mezőberényi tartózkodás után Erdélybe indultak s Tordán hagyja el a költő övéit örökre. Kinos válás lehetett az! A költőt nem csalta meg jó szive...

Könnyekig megható Petőfi és Bem berecki találkozása julius 29-én. Mint apa és fiú: a megtört agg hadvezér és a törékeny testű költő csókban, ölelésben forrt össze. Két villám találkozása volt ez, két géniusz megértésen alapuló szerete- tének utolsó, szenvedélyes fellobbanása.

Petőfi költészetének utolsó tárgya is Bem alakja volt. Vajda-Hunyad vára üdvözli a hőst, mint Hunyadit és szabódására igy szól vissza:

». . . Én azzal törődjem,

Mi volt akkor, s mi mostan a neved?

A név múlandó, változékony; a mi Örök, azt nézem én, a szellemet.

Nem a nevedről, hanem szellemedről S annak művéről ismerek reád:

Az vagy, ki voltál négyszáz év előtt, s Te mentetted meg a magyar hazát le

Mert Petőfi szentül hitt a győzelemben és Bem személyében annak önzetlen, lángeszű hősét látta.

hiányzó hetedik osztályt és ezzel városunk olyan iskolát nyer, mely általános műveltséget és az egyetemi tanulmányok kivételével képesítést nyújt mindama pályákra, melyekhez a középfokú iskolák elvégzése szükségeltetik és mindezeken kívül az életre nevelő, gyakorlati útmutatással szolgáló iskola lesz.

Ha mindezek után nem is óhajtjuk azt, hogy városunk Nagykikinda város példáját követve, kérje az iskolának fejlesztését már most, ániiyít azonban legyen szabad kívánnunk, viseltessünk türelemmel, előbb utóbb befejezést nyer a polgári iskolák újjászervezésének ügye és akkor ismét elkövetkezik azon idő, mikor polgári iskolánk olyan nemes és fontos missziót fog teljesíteni, mint 35 évvel ezelőtt.

*

Ugyanezen kérdéssel kapcsolatban kéijük városunk derék polgármesterét dr. Szentkirály Mihályt, úgyis mint lelkes tanügybarátot, gon- goskodjék az iránt, hogy ha már nem áll módjában az uj polgári leányiskola helyiségeit szeptemberre bebutoroztatni, legalábbis a fiúiskolái tantermeket szereltesse fel uj padokkal még pedig lehetőleg a legrövidebb idő alatt, mert tarthatatlan állapotok uralkodnak ott, melyek tanításra, fegyelmezésre egyaránt roppant káros hatással vannak

A horvátok.

Csodálatos jelensége a magyar politikai helyzetnek, hogy éppen akkor, midőn a Khuen-kor- mány avval a naiv hittel kezdte meg uralmát, hogy a „lehengerelt“ ellenzék felirati vitáján kívül más gonddal megküzdeni nem kell, mint váratlan villámesapás merül fel a horvátkérdés.

Nem is kérdés ez már, hanem egy a szerencsétlen paktumból folyó, előrelátható következménye annak a vétkes könnyelműségnek, a mellyel a kormány a horvát kérdést kezeli és kezelte több előző kormány.

Keztyüs kéz volt a jelszó. A lekenyerezés, a puszi pajtáskodás, a horvát irredenta mozgalom krátereinek papírlapokkal való lefödése, ez volt az a politika, amellyel a horvát túlzók szemérmetlen követeléseit elintézték.

Itt van az eredménye! A mi kedves horvát testvéreink egyelőre csak Aranicki fejét követelik. Ha vesszük, nem is sok. Hiszen a paktum, amellyel a Khuen-kormány lekenyerezni. vélte a „40 horvátot s a melynek tartalma a legszégyenletesebb, ami csak elképzelhető mindent megadott a horvátoknak, amit csak kértek.

A beigért vasúti pragmatika, a horvát nyelv úgyis túlzott fölénye s speciálisan magyar ügyekben már nem elégíti ki a horvátokat. Úgy látszik, hogy most már hatalmi kérdéseket pengetnek és még hozzá fenyegetőznek.

Régi szokása ez horvát testvéreinknek. Semmit sem becsületes közjogi alapon, hanem mindenféle orvtámadásokkal erőszakolnak ki. Odahaza azután verik a mellüket, hogy megmutatták a magyaroknak.

Szinte örülni kellene ennek a gyalázatos manővernek. Hiszen a Khuen-kormány országrontó „munka“-missziója úgy sem lesz hosszú életű s minden legkisebb ok, amely azt a célt szolgálja, hogy a kormányt pártjával együtt kiszorítsuk a parlamentből; minden igaz függetlenségi ember előtt csak örvendetes.

De ebben a kérdésben nemcsak a csapdába jutott Khuen-kormány vergődését látjuk, hanem bizton állíthatjuk, hogy az országnak ismét szégyenletes meghátrálása várható s a már annyiszor arculvert magyar államiság egy újabb pofont raktározhat el a horvátok részéről. Szinte csodálatos, hogy a miniszterelnök, kinek emlékéhez Horvátországban a legizzóbb gyűlölet és a legmélyebb elkeseredés fűződik — oly mephu- nyászkodó módon viselkedik ebben a kérdésben. Mert csak üres szemfényvesztés állásfoglalása ezen kérdésben, mellyel a paktum egy kis pontját nem hajlandó teljesiteni.

Mi ismerjük Khuen politika-múltját! Tudjuk, hogy célja elérésében az eszközökben nem válógatos. Éppen Aranicki feje volna az, a melyet annyira becsül, hogy kiteszi magát a horvátok obstrukciojának ?

Változtak a viszonyok. Mikor Khuen-Héder- váry Horvátországban minden eszközt megragadott, hogy letörje a horvátokat, csak a császár parancsát teljesítette. Talán még a saját fejét is feláldozta volDa a „Gesammtmonarchie“ eszméjének egy hajszállal való előmozdításáért Akkor nem volt senkinek a feje drága, az üldözés semmiféle eszközétől nem riadt vissza, de Khuen nem retirált.

Most ismét Bécs parancsol; most megint a császár érdeke van szőnyegen, a szél azonban egészen más oldalról fuj.

Az ordré most egészen más. Békén lenni mindenkivel, hogy minél hamarabb szívhassa ki