Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-03-24 / 12. szám
1910 márczius 24 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 Kavargóit, zuggott, harsogott a tetszés-riadal. „El köll siittetni a mozsarakat!“ „Beszélhetsz jó vitéz, elsültek már azok.“ Még ezeknek a hangját is elnyelte a viharzó éljen-oceán. Tizenhatesztendő nagy idő. — Tapasztalom. — Asszonyok, lányok, akikkel akkor foglakoz- tam, azt mondják nekem ma már, hogy „bácsi,“ és ha folytatnám a flörtölést, azt is mondanák bizonyára, hogy „ácsi.“ A hajam mennyisége is, milyensége is eltűnt azóta. Eltűnődtem. Barabás meg nem-e a hangjával járt igy ? . . . Hát nem járt igy. Nem tűnt el. „Meg van. Tizenhatévelőtti zergzetességében, tiszta csengésében, hatalmas méretében, páratlan erejében. Pálfán a beszédje után siettem is hozzá gratulálni. „Még mindig az egykori tapolcai vagy !“ „Olyan jó kedvvel beszéltem, akárcsak akkor Tapolcán.“ Bók volt ez nekem Pálfán ? Ahol négy Mányoki szavazó van, mind született negyvennyolcas. Nem nekem, hanem a derék kuruc Pálfának. Ahol egy szavazó sincs, aki a nem nemzeti munkapártra adná le a voksát. Igazi Istenkegyelméből való szónok. A hang szépségével fölér a nyelvezet szépsége, terjedelmével a gondolatbősége, erejével az eszmegazdagsága. És ntólérhetetlen röktönző. Meglát egy jóképű gyereket, és beszél a hű kitartásról az igazi nemzeti eszme mellett, hogy ha mi nem is lehetnénk, lehessenek boldog magyarok a véreink, a gyermekeink, az unokáink. Lehull előtte egy faág, és szól a nemzet fája gyökereiről, törzsökéről : a magyar népről. Gyénél kölesdi pártelnök üdvözlő beszédében őt a nemzet pacsirtájának nevezte, és válaszában fölszárnyalt a legmagasabban repült hatalmas magyar sashoz: Kossuth Lajoshoz. Szentantalfalván, Zalamegyében, beszédje közben hullani kezdett az eső, és rátért negyvennyolc március tizenötödikére, amikor szintén esett, rátért a Kossuth-nótára — és a mellette ázó Kossuth Ferencre mutatva, azzal végezte rögtönzését: Valahány csöpp esik rája, annyi áldás száljon rája. Kölesden észreveszi, hogy Halász a kapott emlékkoszorukat a karjaiban tartja; elveszi tőle az egyiket és azt mondja: „Ezt pedig elviszem az én szülőhazámba Aradra, a magyar Golgotára.“ Nehány szivből jövő, szívhez találó, egyszerű, keresetlen, de mesterileg alkalmazott szó még, — és szem nem maradt szárazon. És nem sért senkit. Nem gáncsolta, nem kisebbítette, nem pellengárezte egy szóval sem a Khuen-tábort. Pedig hej, hogy hogyan lehetne, hogyan tudná! . . . Sőt minden beszédjében hangoztatta, hogy ő ezt nem teszi. — így járt el egy Barabás Béla. — Kölesden pedig a munkapárt alakuló gyűlésén a kajdacsi káplán azt hirdette, hogy csak.Széchenyi és Deák volt nagy ember, hogy Kossuth Lajosról már nem szól a nemzet, s hogy a szabadságharc csak arra volt jó, hogy ezer és ezer ember mészárszékre menjen. Gyönkön ugyan e párt gyűlésén meg a magyar református lelkész a koalicióról, mint tatárjárásról. Barabásról, mint a bibliai latorról beszélt; kifigurázta a Kossuth-bankót és ezzel érvelt a közös bank mellett. — Milyen magasan repül Barabás • Béla, milyen alacsonyan vergődnek ezek ! . . . Nem pacsirta vagy te hazám nagy népszóneka, hanem a felső, a tiszta levegőben szárnyaló kőszáli sas! — Ezek pedig Hozzád képest csak csiripelő verebek. Sőt ezeknél is kisebb csipegő ökörszemek. ■ A győzelem felé. A kölesdi kerület függetlenségi pártjának vezetősége f. hó 18-án Pálfán, Sárszentlőrincen és Nagydorogon, 19-én pedig Kajdacson és Kölesden népgyülést tartott. Azokon résztvett dr. Halász Lajos képviselőjelölt is Barabás Bélával, a Kossuth párt alelnökével, az ország páratlanul álló nagy népszónokával. Ezúttal több népgyülést nem lehetett tartani, mert 20-án a Kossuth? gyászlakomán a képviselőknek résztvenniök hazafias kötelességük volt. Barabás Béla és Halász Lajos a reggeli fiumei gyorsvonnattal jöttek Budapestről. Simon- tornyán dr. Keck László kerületi pártelnök, dr. Mányoky Gyula s dr. Orbán Márton ügyvédek várták őket Gyönkről, Pálfáról pedig húsz tagú küldöttség zászlókkal. Barabás Béla országos népszerűségét illusztrálja, hogy midőn a vonatról leszállóttak a kupék ablakaiból kendőiobogtatással és éljenkiáltásokkal vált el tőlük az utazó közönség. A perronon Joó András református lelkész, a pálfai 'függetlenségi párt helyi elnöke üdvözölte őket és az összesereglett közönség éljenzése között szálltak Faragó Jenő ráczegresi kasznár fogatába, amit tisztelete jeléül rendelkezésükre bocsátott. A képviselők mindenütt szives és lelkes fogadtatásban részesültek és a népgyülések mindenütt nagy mértékben sikerültek. Különösen a sárszentlőrinci és a kölesdi volt nagy arányú. A pálfaiak az ő illusztris vendégeiket a lőrinci határig elkísérték, Lőrincről pedig kocsikon jöttek eléjük a választók, akiknek nevében az utón Klaithál Ádám, a községben pedig Gyulay József üdvözölték. Lőrincről is küldöttség ment velük Nagydorogra, ahol meg Térjmeg János pártelnök lepte meg őket egy olyan tartalmas üdvözlő beszéddel, hogy diplomás embernek is dicséretére vált volna. Kajdacs, az ellenpárt bölcsője szintén kitett magáért. Fehérruhás lányok virággal kedveskedtek és a pártvezetőség zeneszóval, a közönség éljenzése közben kisérte őket Tantó János, a kerületi diszelnök lakásáról, ahol szállva voltak, a gyűlés színhelyére. Kajdacsról Bartal György országos képviselő diszfogatán mentek Kölesdre A kölesdi határban impozáns volt a fogadtatásuk. Kölesdről, Gyönkről, Harcról, Nánáról és Kistormásról harminc kocsin jöttek eléjük a választók. Febér ruhás lányok, koszorúk, csokrok, fúvós zenekar, Kossuth-nóta, éljenriadal, a kocsikon a magyar népszabadság hónapjának friss fuvalma által lengetett zászlók. Lelkes beszéd az ősz Gyenei József pártelnök részéről, meleg fogadtatás a községben Tantó Imre református néptanító, a törhetetlen negyvennyolcas által. A nagyszabású fogadtatásnak megfelelő volt a nép- gyülés, oly sokan voltak azon, hogy a nagy Kossuth-tér egészen megtelt közönséggel. A gyűléseket dr. Keck László nyitotta meg és mutatta be a képviselőket a közönségnek. Utána dr. Halász Lajos, Halász után dr. Barabás Béla beszélt. Barabás után Pálfán, Sárszentlőrincen, Nagydorogon Joó András, ugyanitt még dr. Grosch József (Paks) és Térjmeg János, Kijdacson pedig a pártérdemekben elévülhetetlenül gazdag Tantő János is beszéltek volt. Halász Lajos mindenütt határozott sikert aratott. Perfekt, rutinirozott szónok, ura a szónak, tái’háza az eszméknek, a gondolatoknak. S hozzá kiejtése olyan, hogy mindenki minden szavát megértheti. Előadása pedig közvetlen, természetes. Amiket a függetlenségi párt szükségességéről beszélt, kőbe vésendő igazságok. — Nem a hatvanhetes., csakis a negyvennyolcas párt tudja visszatartani a népet a nemzetközi sociális irányzattól, a nemzeti állam nagy temetőjétől. Ezért akarja a negyvennyolcsas pártot lejáratni a bécsi kéz. — Halász érintkezése a polgárokkal annyira megnyerő, hogy már e két napban is a bizalom és ragaszkodás számos, sokszor megható jelével, bizonyítékával találkozott. Dr. Barabás és dr. Halász 20-án a délutáni vonattal mentek vissza a kölesd—tengelici állomásról Budapestre. Halász Lajos rövid időn belül képviselők társaságában ismét visszajön a kerületébe, Barabás Béla pedig megígérte, hogy ha máshova nem is, de Gyönkre még eljön. Barabás Béláról lapunk a Glosszákban emlékezik meg bővebben. Nemzeti ünnepélyek. Gyünk. Gyönk a nagy naphoz méltóan ünnepelte meg az igazi nemzeti ünnepet. Délelőtt a gimnázium rendezett a református templomban ünnepélyt, amelyen Kosa Ferenc lelkész tartotta az ünnepi imát, Baky István tanár pedig az ünnepi beszédet, pfi Délután Halász Dániel akkor még Gyönkön időzött színtársulata népelőadást rendezett, este pedig a kaszinóban bankett volt. — Miként a gimnázium ünnepélyén az összes körök, hivatalok, társulatok testületileg megjelentek, úgy a banketten meg az iparos osztálynak az iparos körbe járó tagjai kivételével a gyönki társadalom minden rétege nagy számmal képviselve volt. Megjelent arra dr. Halász Lajos, a kölesdi kerület függetlenségi pártjának képviselőjelöltje is. — Dr. Sztankovánszky Imre a munkapárt jelöltje is Ígérte lejövetelét, de lesürgönyözte. A kaszinó bankettjén az ünnepi szónok Pelcz Árpád szaka ' i ' * ! : dott, összegabalyodott, s borzas volt. Mosolyogva nyújtotta a kezét Tahi felé. — Majd csak lesz valahogy, Lajos, —. mondta, — nyugodjunk meg a sors akaratában. Talán egymáséi lehetünk majd, - - valamikor; én nem adom fel a reményt végkép ... A szivem fáj, sajog, de a szüleim sorsára gondolok akkor, amikor az ő parancsukra megyek férjhez, ők neveltek, ők nyomorogtak, s nem csinálhatok öreg napjaikra keserűséget. Ők közel állanak a sirhoz, s addig, amíg élhetnek, éljenek boldogan, ne szenvedjenek; — szenvedek én valamennyi helyett . . Téged pedig arra kérlek, Lajos, ha azt akarod, hogy a feleséged legyek, ne csinálj bolondságokat ... Várjál rám egy pár évig. Balog beteges ember, nem élhet soká . . . Ég veled!... És kisuhant az ajtón, mert nem tudta nézni az erős férfi zokogását, tehetetlenségét, vergődését . . . Neki nem szabad sírni . . . Neki meglátszana az arcán a sirás nyoma és a vőlegénye még érdeklődhetne, miért sirt . . . Neki torkát fojtogatta, szivét facsarta Össze a leküzdött sirás . . amelyet el kell fojtania, el kell titkolnia . . . mint annyi sok fájdalmat, kint, szenvedést és lelki hajótörést ... ő el fogja fojtani . . . . . Vájjon lesz-e hozzá elég ereje ? — Itt fáj, Anna, itt éget a lelkem hunyni nem tudó tüze ; innen ered minden bánat és szenvedés, ami számomra teremtetett e sáros földtekén ! Üldöz és nem hágy el soha ! Nincsen tőle nyugtom ! Érted-e ezt, te lány ! ? Mit tettél velem ? ! Te ... 'te . . I Hörgő zokogásba fúltak vadul kitört szavai. A hatalmas, nagy ember megcsuklott; csak ráborult a formazáró asztalra, s nagy sirámában nem vette észre, hogy a rajta levő festékes szedéstől egyszeribe fekete lett a keze, ruhája < . . A leány pedig — aki eddig megdöbbenve állott a helyén, a fal mellett és meg sem mert mozdulni — hirtelen elhatározással odament a siró emberhez és gyengéden felemelte a fejét s a szemébe nézett mélyen, szenvedélyesen . . . — Lajos, hát nem tud elfelejteni ? Hát olyan nagyon szeret? — Te kérded ezt tőlem, te, és épen tőlem ? ! — kiáltott fel a herkulesi alak, s fájdalmasan vonaglott meg teste. — Hát azt hitted, hogy olyan az én szivemben a szerelem, mint a fülben a hang: bemegy az egyik oldalon, kijön a másikon 1 Ha azt hitted, akkor rosszul ismertél engem ! Akit én szeretek, azt vagy a magamévá teszem, vagy velem hal meg! A leány nem ijedt meg a fenyegető szavak tói. Mosolyt erőltetett fájdalmas vonásoktól elrútított ajkaira. — Lajos ne Ítéljen el, — mondta rimán- kodva. — Ha van lelke, meg tudja ítélni, hogy nem vagyok a helyzet ura, nem rendelkezhetem még a saját életemmel, sorsommal sem! Nekem jobban fáj a mi közös szenvedésünk, sorsunk, mint talán . . . neked ! Lajos, szeretlek és mindig is csak téged foglak szeretni, — de ne kívánd, hogy meghaljak ! Ha szeretsz, nem kívánhatod ezt! Fiatal vagyok, alig éltem még valamit! Az én tizenkilenc évem még nem sírba való . , . Emberi vonás jött e szrvakra a kínlódó ember arcára. — Hát szeretsz ?-— Kételkedtél benne eddig ? — Nem, de a magaviseleteddel okot szolgáltattál arra, hogy az ellenkezőjét higyjem. Két kezébe fogta a leány szöszke fejét és egészen közel emelte az ax’cához, úgy hogy egymásnak forró leheletét mindegyik érezte az ar cán . . . Ki tudna az ilyen közelségnek fagyos közönnyel ellenállani ? Senki, akinek szive van . . . Ajkuk összeforrott, s csók csattant, forró, szilaj, szenvedélyes . . . Aztán eleresztették egymást. A leány menni készült; összeszoi’itotta á haját, amely szétzilálóPoralaKImn előállított limonádé. Egy adag 6 fill. Turistadobcz 12 adaggal zsebben kényelmesen hordható alakban 80 fill. Kirándulásokon, sport-tourákon, hadgyakorlatokon kitűnő szolgálatot tesz. — Bármely vízben oldva kitűnő limonádét ad. Főlerakat: Miklós Aladár urnái Szekszárd. Készíti: Kertész Ernő gyógyszerész, KRISTÁLY- LIMONÁDÉ gyára, Szabadkán« KAPHATÓ s Schlésinger Ignác, Borovic Márkus, Salamon Testvérek Sulcer Oszkár, Fischhoff Mór, Fischhoff Jakab urnái.
