Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-11-03 / 44. szám
XXXVIII. évfolyam 44. szám Szekszárdi 1910 november 6. MM MM Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szepkeut&aég Seserédi István-ntcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények iatézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon II Molnár-fiié nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések él pénzküldemények intézendők felelős szerkesztő Fötnnnkatiri BOOA VILMOS HORVÁTH I6NÄCZ Mcgjelen hetenként egyszer, vasárnapon Elölbetéti ár: Egész évre 12 K, 1[t evre 6 K, ljt évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyiittér garmond soronkint 30 fillér. Kemény dió. A rut játék, melyet a magyar kormánnyal és szakelőadóival Bécsben és Budapesten, az osztrákok a készfizetés megkezdése tárgyában, heteken keresztül folytattak a múlt hét utolsó napjaiban, szerencsésen véget ért. A hosszú tárgyalások végeztével kitűnt, hogy az osztrákoknak eszükágában sem volt a készfizetések megkezdésébe beleegyezni, csak tárgyaltak, hogy a magyarok szemébe port hintsenek, de csak arra lettek volná kaphatók, hogy egy semmit mondó nyilatkozattal., megígérjék, hogy majd. idővel — értsd: soha — bele fognak egyezni a magyarok kívánságának teljesítésébe. Már most a magyar kormány, a nemzeti munkapárt tagjai, köztük a vezér: Tisza István gróf, a választások alkalmával, ünnepélyes ígéretet tettek, hogy az osztrák-magyar bank, az év végén lejáró szabadalma meghosszabitásának ára a készfizetések megkezdése lesz; sőt annak életbe léptetését, magával az uralkodóval is, a trónbeszédben, megismételtették; kíváncsian vártuk tehát, hogy a bonyolult helyzetben mit fog tenni a kormány s az őt támogató országgyűlési többség. Két lehetőség kínálkozott számukra. Vagy becsületesen megállanak Ígéretük mellett s akkor Justh Gyula s a koalíciós kormány sorra juthattak volna. Az első belebukott az önálló bankba, mert az uralkodó kijelentette előtte, hogy abba semmi szín alatt bele nem egyezik; a másik belebukott a kar- teübankba, mert Bécsben nem kell más, mint a közös bank. A másik lehetőség, (Séta o> temetőben. — Sírfeliratok. — Egy életében kövér háziúr. Míg élt*m — egyebet ee’ tettem, Hint, hogy magamat holtra ettem, S most megfordítva bánt a sora velem Férgek rágódnak porló teatemen I Ifin. A lelkemben forró vágyak remegtek! Eazmék azebbnél szebb eszméket kergettek S most, bogy a síromat megásták — Álmodaom kell a folytatását 1 Bölcs. Bölcs voltam, bár senkise tadta, A bölcsnek mindig göröngyös az alja. S most, hogy a sírnak mélyén hallgatok — Azt mondják, hogy a — legbölcsebb vagyok! Jótékony. Kenyeremet megosztia a szegényayel, Fájdalmakat enyhitém nappal-éjjel. És a halálban mind ez semmivé lett: Mert Íme én lettem a legszegényebb. IQn leány. Szeretni ah I Ki tudott volna jobban, Mint én; hivebben, lángolóbban ? ! Szerelmem még a sírban is hevít Érzem melengető sugárait. Kihűlt szivet azért emészti csak a bánat, Hogy arcom szép rózsái már mind elhervadáaak I Zsarnok. Itt nyűglődöm tehetlenül, Érzem láncait a halálnak De nem könyörgök a szabadulásért, Még ha testrészeim mind porrá válnak I Inkább elfojtom szómat s hallgatok Ha már az erősebb nem — én vagyok! hogy a kormány, minthogy kívánsága nem teljesült, lemond ugyan, de lemondása nem fogadtatván el, megmarad szépen helyén, mert az uralkodó akaratával való összeütközést minden áron kerülni óhajtja s belemegy abba, hogy niindennemü készfizetés mellőzésével, a t osztrák-magyar bank szabadalma ideiglenesen, néhány évre meghosszabittassék. Ismerve a kormány és többség hangulatát s gondolkozását, feltehető volt, hogy a lemondás útjára lépnek és semhogy Bécscsel összeütközzék, inkább tett ígéretről megfeledkezve, igyekezni fognak a támasztott reményeket, mint a múltban is annyiszor történt, elföldelni. Az első esetben a magyar nemzet rokonszenve kisérte volna küzdelmes Útjukban, de erre aligha vágynak; a másik esetben bécsi kegymosoly jutott volná osztályrészeükül s ezt alighanem többre fogja becsülni. Igaz, hogy a magyar nemzet egy igen jelentékeny része a csúfos meghátrálás folytán csalódottan- jegyezte volna magának a kudarcot s aligha fogott volna a jövő választáskor oly lelkesen csoportosulni zászlajuk alá,' mint a legközelebbi múltban tévé. Ha csak az uralkodó, az utolsó pillanatban, ismert határozottságával közbe nem lép s értésére nem adja az osztrák kormánynak, hogy ő előzetesen beleegyezését adta, hogy a készfizetés megkezdésének ígéretét belevegye programmjába, sőt azt sem ellenezte, hogy az Ígéret teljesedésbe is menjen. Bizonyára Bienerth miniszter- elnök s Bilinszki pénzügyminiszter feladják pöffeszkedŐ álláspontjukat s iparkodni Árra leányka. A sorsom semmivel se változott — Itt is csak egyedül vagyok I Muzsikus. Ha az éjféli szellemtáncot látom, Keserűség szorítja össze szivemet — És hangtalan kiáltás kél a számon: Adjátok vissza eltört hegedűmet. Államférfi. A politika volt gyönyörűségem — Dicsőséget, hirt, hasznot nynjta nékem Tervezgettem merészet és nagyot!. Bár a legszebb is füstté változott A jövendőt soh’ sem tudtam előre, Az mindég a jelen bns temetője 1 S most, hogy a sírban lett nyugvóhelyem Elnyelte a jövendőt a jelen. A semmiségbe láncoló — jeleni Revicky. A világ hangulat — ez van kövemre vésve, Hiúság, lárma — semmik semmisége. Az élet meddő és bizonytalan Bizonyosság csak lent a sírba’ van I Jókai. Álomvilág volt hosszú életem I Az álmok tündérszép honába’ jártam Elmém kincsét — hő szivemnek sugarát Hazámra szórtam gazdag ragyogásban. A nép leikébe véste be nevem I S a sírom mégis — jeltelen I Petőfi. (A fehéregyházi közös honvédsirban.) Itt fekszem a porló csontok között, A sötétség marcangol-fojtogat. Szabadságért hevnltem — s ime most Gyötrődnöm kell a néma hant alatt. Eresszetek a szabad levegőre, Hadd lássam újra nemzetem javát. Mert nyugodalmat addig nem találok, Mig szabadnak nem érzem a hazát fognak a keresztény-szocialista pártot is engedékenységre bimi; vagy pedig a válság áthelyeződnék Ausztriába s az osztrákok innák meg a gyűlölködő magatartásuk levét Ugy-e bár ez volt a leghelyesebb, legigazságosabb, legméltányosabb eljárás, de az uralkodót Magyarországon annyi elszánt ellensége, annyi jogosulatlan befolyás környékezi, hogy elhatározása igen sokszor, tán akarata ellenére is, bizonytalanná válik. Neki számításba kell azt is venni, ’ hogy intézkedései minő következményekkel járhatnak a monarchia másik felében. Onnét pedig mi nem várhatunk semmi jót. Az osztrák politika fő jellemvonása Magyarország további fejlődését minden áron s minden téren megakadályozni. Addig, mig hazánk előrehaladása nem öltött nagyobb arányokat, bizonyos lenéző gőggel viselkedtek velünk szemben. De mióta látják, hogy a tanúsított mostoha eljárás dacára, a bennünk rejlő őserő folytán, lassanként versenytárssá nőjjükki magunkat, el fogja őket a sárga irigység s további fejlődésünket megakadályozandó, a legádázabb harcot folytatják ellenünk, így fejlődik azután ki egy áldatlan állapot, mely azt fogja utoljára is eredményezni, hogy Magyarországon megérik a vágy és akarat, hogy ettől a gyűlölködő, ellenséges fajzattól, minél előbb és végkép meg kell szabadulnia, ha csak törvényben biztosított, állami különállásáról végkép le nem akar mondani. Erről pedig, azt hiszem, mig egy magyar ember él e földön, szó sem lehet. Az uralkodó végre is, ismert lovagias A temető kapuja. Előttem forr az élet éa hátam megett Halotti caend. A melyben csak a templom bus, ijesztő Harangja cseng. Hirdetve, hogy e bns világban egyre Többen vagyunk: Pihenjetek nyngton — ti nyugtalan Lelkek, mert homlokomra írva van: »Feltámadunk I« KÖVY ÁRPÁD. Egy csók. Irta: Tömöri Jeni. I. Tegnap még tehetetlen mérgében irigyen dndorászta körül a hervasztó őszi szél az ablak - táblákat, amelyek mögött egész tavaszi pompában nyitottak a virágbokrok. Most pedig hangos kárörömmel ujong, amint a viruló szép virágfejek egymásután hullanak alá. Margit asszony ollóval kövér kis kezében, kíméletlen pusztitást végzett dédelgetett virágos házában és a büszke szekfü, a halvány tnba- rózsaszálak egymásután kerültek az élettelen hideg drótra. A szép asszony, mig koszomba fonta kedvelt virágait, csöndesen elmerengett valami régi, nagyon távoli emléken. Ijedten rezzent össze, mikor férje szokott lármás gyorsaságával benyitott az ajtón. Az éles drót felkarcolta a finom hófehér bőrt és sötétlő érben buggyant elő a forró piros vér. A férfi egy megkopaszodott üzletembertől kitelhető gyöngédséggel igyekezett azon, hogy kendőjével elállitsa a vérzést. Szelíden korholta az asszonyt:
