Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-10-27 / 43. szám

— Szökött katona. Tapaszti János dombó vári születésű és illetőségű közöshadseregbeli katona, aki már két évig szolgált a Rovignóban állomásozó vadászezredben, folyó hó 12-én teljes katonai felszerelésével megszökött.

— Villamos vasút Pécsett. Pécs város törvényhatósági bizottsága nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy egyelőre a belterületen kiépítik a városi villamos vasutat. A Ganz és Társa cégnek 285,000 koronás ajánlatát fogadta el a közgyűlés, mint a legkedvezőbbet, valamint az üzemvitelre és a részvénytársaság alakítására vonatkozó tervezetét. A részvénytársaságban a város, mint a részvények felének birtokosa, is resztvesz. A kormány jóváhagyása után a munkálatokat azonnal megkezdik.

— Közismert tény, hogy a dadogó k főleg

ha izgatottak, nem képesek egy szót Bem kiejteni. Ilyenkor legegyszerűbben oly formán segit magán az ember, ha a dadogót felszólítja, hogy énekelve mondja el, amit mondani akar. Tragikomikus hasonló eset történt a minap egyik fisza- parti községben. Az ottani gyógyszerész Eszter nevű 7 éves leánykája anyja engedelmével felment a padlásra a ruhát felaggató cseléddel. Egyszerre beront a 9 éves Pistike s elrémült arccal mondaná, ha tudná, — mert dadogó, — hogy : Le-le-le- e-e- e- sett a-a-az Esz-Esz-Esz-Esz. Jézus Mária 1 kiált az anyja abban az ijedelemben, hogy Eszterke leesett a padlásról. Rohan az udvarra, de nem látja Esztikét; visszaszalad a szobába 8 kérdi Pistikát, hová esett, hol van? De Pistika csak hebeg, míg végre rászól az anyja: énekeld, amit mondani akarsz és PiBtika vigan énekli az „uram, uram, biró uram, kendet arra kérem“ dallamára : Leesett az Esterházy cognac az állványról ! — Véletlen baleset. A 29 éves Tóth János is nagyobb elővigyázattal fogja tisztogatni revolverét, nehogy ismét úgy járjon mint ezúttal, hogy kezébe lőjjön. Átlőtt tenyérrel szállították a súlyosan sebesültet a szekszárdi Ferenc-közkór- házba.

— A koleravészes kivándorlók. Mint nekünk Fiúméból írják, a kikötőben minthogy ott nehány koleraeset fordult elő, mostanában nagyon szigorú egészségügyi rendszabályokat alkalmaznak a kivándorlókkal szemben, hogy a járvány további behurcolását megakadályozzák. Ha gyanús vidékről érkezik kivándorló, azt legtöbb esetben legott a fiumei pályaudvarból toloncolják haza. Nem használ semmi sirás-rivás! Külön hirdetményeken teszik közzé, hogy megfertőzött vagy koleragyanus városból vagy vidékről kivándorolni szándékozók ne utazzanak Fiúmén át. De még azokat is, kik koleramentes területről jönnek Fiúméba, alapos fertőtlenítésnek vetnek alá. Legelőbb meleg szappanos vizben fürösztik meg őket — akár szokva vannak ehhez, akár nem — majd pedig alaposan fertőtlenítik a ruháikat is, olyan alaposan, hogy. azok többnyire hasznavehetetlenekké válnak; összes podgyászukat felbontják és átkutatják, az átelnemüsket elkobozzák, egyéb tartalmukat meg szintén fertőtlenítik. Ez eljárás után, mellyel szemben nem használ semmi ellenkezés, kezeiket, lábaikat ötszázalékos kreosol oldattal mossák meg. De ezzel még nincs vége. A közös étkezések előtt, melyen minden fiumei utas részt venni tartozik,^ hosszadalmas orvosi fertőtlenitést végeznek a kivándorlókon és rajtuk levő ruháikon Ennek következtében a közös kaolinokban és a túlzsúfolt hálóhelyiségekben ret enetes a bűz. Nem csoda, ha a kivándorlók hangosan zúgolódnak, hiszen ily körülmények között gyakran két, sőt három hétig is kell várakozniak, mig a „Cunard“ valamelyik hajójára felveszik őket. A fiumei kikötő ennek következtében napról-napra népszerűtlenebb lesz, s a legutóbb Fiúméból elindult tengeren túli Cunard-gőzös alig félannyi utast szállított, mint ameunyit befogadni képes lett volna.

IRODALOM.

„Ország-Világ.“ Dr. Váradi Antal és dr. Fáik Zsigmond kitűnő lapja az „Ország-Világ“ e heti (43-ik) számában érdekes elbeszélést találunk Krecsányi Ignác tollából. Szigeti József és Pogány J. Béla regényei, Kleist Henrik' „Penthesilea“-ja Telekes Béla fordításában. Feleki Sándor és Neményi Margit versei, Fligl József, Péczely Ferenc és Simor Jenő novellái, Sebess Emilné cikke kimagasló részei a gondosan összeválogatott szövegrésznek, melyet tartalomdus rovatok egészítenek ki. A képek sokaságából kiemeljük Wellman Walter, a merész amerikai léghajósra vonatkozó képeket, a portugál köztársaság kormányának csoportképét, a connaughti herceg arcképét, egy csomó eredeti felvételt a portugál forradalom eseményeiből és a francia vasutasok sztrájkjából, stb. Az „Ország-Világ“ kiadóhivatala (Budapest, V., Hold-utca 7.) kívánatra ingyen

küld mutatványszámot. A lap előfizetési ára: Egész évre 16 korona, félévre 8 korona és negyedévre 4 korona.

— Ábrányi Emil mint gyermek-költö szerepel egy bájos versével a Jó pajtás, Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyermeklapja legújabb, október 16-iki számában. Ugyanebben a számban nagyon furcsa kalandja vannak Dör- mögő Dömötör urnák, a fogfájós Mackónak, — kacagni fog rajtuk Magyarország egész gyermekserege. Elbeszélést e számba Zsoldos László irt, verset Tilinkós Péter és Lampérth Géza, mesét Elek nagyapó és Koós Pál. Egy cikk Jókai gyermekkorát mutatja be, egy képes tréfás cikk Kujonról és Kajánról szól. Gerlóczy Géza Bzép rajza, tréfa, rejtvények és szerkesztői üzenetek zárják be e szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás előfizetési árai: egész évre 10 K, félévre 5 K, negyedévre 2 K 50 f. Előfizetési pénzek IV., Egyetem-utca 4. szám alá küldendők.

EGYLETEK, TÁRSULATOK.

Rendkívüli közgyűlés.

A Szekszárdi Takarékpénztár múlt vasárnap délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a szekszárdi részvényesek nagy számban jelentek meg. Orffij Lajos, az intézet vezérigazgatója üdvözölve a megjelenteket, konstatálja a közgyűlés határozatképességét és elnökül ajánlja Boda Vilmost, akit egyhangúlag meg is válasz tottak. A jegyzőkönyvet Török Béla intézeti ügyész vezette. Jegyzőkönyvi hitelesitőkül felkérettek Tihanyi Domokos és Kurcz Vilmos részvényesek.

Boda Vilmos elnöki beszédében reflektált a tőkeemelés tervezetére vonatkozó híresztelésekre, melyek azonban, mint meggyőződött, nem fedik a valóságot és igy ő is az intézet jól felfogott érdekének tartja a tőkeemelést.

Dr. Steiner Lajos igazgatósági tag azután felolvassa az igazgatóság javaslatát, mely szerint a mostani 2000 darab 200 korona névértékű részvény összevonatik 2—2 darabonkint 1000 darab részvényre, amelynek névértéke a tartalék- alapból az alaptőkéhez osztandó 100,000 korona felhasználásával, 500 koronában állapíttatott meg. Ezzel kapcsolatban ki fog bocsáttatni 1000 darab uj 500 korona névértékű részvény, melyre nézve elővételi jegyet kapnak a régi részvényesek úgy, hogy minden összevont 2 darab részvény után egy uj részvény s minden 1 darab régi részvény után V2 uj részvény igényelhető.

A kibocsájtási ár 1150 korona, mely egy év alatt 4 részletben fizetendő be 5°/0 kamattal, mert az uj részvények már az 1911. évi jövedelemben részesedni fognak.

Ekként az alaptőke 1.000,000 korona, a tartalékok pedig 1.200,000 koronára emelkednek.

A felügyelő-bizottság pártoló javaslatát Szondy István felügyelő-bizottsági tag olvasta fel.

Dr. Spányi Leó részvényes teljes elismeréssel és bizalommal viseltetik ugyan az igazgatóság iránt, de azt óhajtaná, hogy a régi részvényesek bizonyos előnyben részesüljenek és az uj részvényeket ne 1150, hanem 1100 koronáért vásárolhassák. Örffy Lajos vezérigazgató nem osztja dr. Spányi felfogását, mert az igazgatóság olyan árban bocsátja az uj részvényeket régi részvényeseinek rendelkezésére, mint amilyen a régi részvényeknek belső értéke. Miután az igazgatóság nem volt hajlandó javaslatától eltérni, dr. Spányi indítványozta, hogy az uj részvényekért 1100 koronát fizessenek a régi részvényesek, ami által 4°/o os előnyt nyernek. Leicht Lajos igazgatósági tag hosszabb szakavatott fejtegetése után ajánlja az igazgatóság javaslatának elfogadását. Ezután még dr. Spányi Leó szólott röviden, mire az elnök feltette a kérdést, hogy elfogadják-e az igazgatóság eredeti javaslatát. A jelenvoltak dr. Spányi kivételével, mind az igazgatóság javaslatára szavaztak. Az alapszabályok módosítását is elfogadták, mire a közgyűlés véget ért.

TANÜGY.

Tanitógyülés Pincehelyen.

A pécsegyházmegyei római katholikus tanító egyesület simontornyai espereskerületi tanítói köre folyó hó 19 én Pincehelyen tartotta rendes őszi közgyűlését. A gyüléafrMozolányi István esperesplébános, egyházi elnök nyitotta meg a jelenlevők szives üdvözlésével és örömének adott kifejezést, hogy ily szép számban jelentek meg a tagok, mi szép bizonyítéka az érdeklődésnek és az összetartásnak. Magas szárnyalásu beszédében utal arra, hogy az ég és föld között örökös harc létezik. Krisztus Urunk születése előtt az önző

8

Én lett már-már a győztes, a szép idealizmust mindenhol letiporva, az egoizmus uralkodott és a nyers erő rabigába döntötte az emberek millióit, kik arcuk verítékével szolgálták az egyes tyranusokat, de azért az emberiség nem csüggedett ; a beléoltott reménynyel mindig bizva-bizott egy jobb, egy szebb jövőben. Valamint a libanoni hatalmas cédrusfa, mely messze a földben szétterjedő gyökereivel végkép a földhöz van kötve, mégis sudár, impozáns termetével az eget látszik keresni; úgy az ember is testével a föld porát tapossa ugyan, de van benne egy nemes rész, a lélek, mely teíe idealizmussal mindig a boldogság kutforrását kutatta, mig erre az ösvényt Krisztus és az ő egyháza mutatta meg. Elmondhatjuk, hogy Krisztus tanítása győzte meg az önkényt és emelte vissza az embert az igazi méltóságába. Kiterjed Krisztus egyházának figyelme az egész emberi életre. A bölcsőtől a koporsó bezártáig kiséri és a legapróbb körülményeknél is meglátszik, mintegy igazi jó anyának szerető gondoskodása. Az egyház ellenesei azt hányják fel, hogy az egyház az igazi tudásnak és haladásnak ellensége. „Csak azok a megkövesedett dogmák ne volnának 1“ Kiált fel az egyház ellenese, pedig hát azok a megkövesedett dogmák mindmegannyi világitótornyok a nagy óceánon, melyek szikla^ szilárdan állva, változhatatianul megállva mutatják a hajóknak a biztos utat, úgy azok a megdönthetetlen dogmák is nem hogy Útjukat állnák az igazi tudománynak, hanem annak inkább világitó fáklyái is akarnak lenni. Az anyaszent- egyház nem hogy nem volt akadályozója a tudománynak, de annak századokon keresztül egyedüli művelője volt. Természetesen nem olyan szellemben, mint azt az egyház ellenesei szerették volna. Igen, az egyház a tudománynak, a tudományos kutatásoknak sohase volt ellensége, de az oly tudálékos magyarázatoknak, melyek csak a fejet töltik meg és a szivet üresen hagyják, mindig útját állta, mert a szív nélküli észképzés nem az igazi tudásra, a békére, a megelégedésre és sze- retetre vezeti az embert, hanem az elégedetlenségre és szeretetlenségre. Nekünk népnevelőknek a tudományt a vallásossággal párhuzamosan kell kultiválnunk és e kettőnek szép összeegyeztetésével oldhatjuk meg mi katholikus tanítók a reánk váró szép ideális feladatunkat.

Páratlan szép és nagy hatást keltő elnöki megnyitó beszédért a közgyűlés szeretett elnökét a legmelegebb ovációban részesítette. Az elnöki megnyitó után Kovács Márton pénztáros tette meg az évi jelentését, mely szerint az összes befizetés 378 korona volt, ebből Pécsre a központi főpénztárba be lett küldve 164 korona. Pénztári maradvány 192 korona, a hátralék 186 köroua. Elnök figyelmezteti a hátralékosokat, hogy fizetési kötelezettségüknek november havában haladéktalanul tegyenek eleget. A pénztáros számadásának felülvizsgálását a közgyűlés egy bizottságra bízta.

A pénztáros jelentése után Losonczy Irén kisszékelyi tanítónő tartott igen érdekes felolvasást a „Fegyelem fentartás eszközeiről és a fegyelmezésről.“ Az értekező előadásával teljesen lekötötte a jelenlevők figyelmét. Szép értekezésében felsorolta a fegyelmezés eszközeit és azok helyes alkalmazását talpraesetten kimagyarázta; a jutalmazást és büntetést, már az emberi természetből kifolyólag helyesnek tartja a kellő körültekintéssel. Állításait ellenmondást nem tűrő energiával fejtegette. Gyakorlatias felfogással kidolgozott tételéért az előadó jól megérdemelt ovációban és jegyzőkönyvi köszönetben részesült. (A tudósító nagyon sajnálja, hogy az értekezést kézhez nem kapta, mert az a gyönyörű szép dolgozat megérdemelte volna, hogy egész terjedelmében közöltessék.) Kindl Vilmos tamásii tanító a „Legújabb rajzoktatásról“ tartott rövid előadást.

Értekezésében a régi x*ajzoktatási módszert elitéli. A teljes siker elérésére szükségesnek találja, hogy rajzoktatásunk szemléltető legyen és a gyermek környezetében levő tái’gyak szerepeljenek mintákul a rajzoktatásnál. Nagy súlyt akar fektetni a kézügyesitő gyakorlatokra. A rajzoktatással nem csak a növendékek ízlését, akaraterejét, önáll megfigyelő képességét és helyes látással a szemmértéket akaxja fejleszteni, hanem meg akarja egyúttal velük ismertetni és kedvel- tetni a magyar nép művészi lelkének kincseit, a magyar kéz által alkotott műremekeket. Ezek után megemlékszik még a magyar nép művészetéiből, mely már feledésbe ment és annak újbóli felkarolását lelkes szavakkal a tanítók figyelmébe ajánlja. Az időszerű értekezletéért az előadó jegyzőkönyvi köszönetben részesült.

Az egyházmegyei hatóság által kitűzött tételekre beérkezett dolgozatokat Takács Pius, Kindl Vilmos és Takács Ferenc tanítók fogják felülbírálni.

A gyűlés befejezte előtt szép és megható szavakkal emlékezett meg megyés püspökünk elhunyt édes anyjáról, nem különben mély meg- illetödéssel parentálta el Hangyaly Mihály pine$-