Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-10-20 / 42. szám
XXXVIII. évfolyam 42. szám Syekszárd. 1910 október 23. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Sierkeszifiség Bezerédj István-utcza 6. 37... hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendő); Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Bála. Tolnavármegye legdélibb határán, a szekszárdi hegylánc dunai kanyarulatánál, egy meredek hegy lábánál fekszik Báta községe, mely arról nevezetes, hogy egyetlen egy utcából áll, de az azután legalább három kilométer hosszú ; valamikor határán vonult el a római, dunamelléki ut, melynek bizonyítékát, a római feliratú mértföldmu tatót ma is féltékenyen őrzik; nevezetes még arról is, hogy II. Lajos király 1529-ik évben, midőn hadseregével Mohács felé vonult, a történelem feljegyzése szerint a Báta fölött épült zárdában, melynek romjai ma is láthatók, halt meg. Újabb időkben egy történetíró azt akarta bebizonyítani, hogy II. Lajos király ebben a zárdában, ott tartózkodása alkalmával, gyilkoltatott meg, de ez az állítás ellenkezik a történelmi adatokkal, mely szerint nevezett szerencsétlen királyunk a mohácsi vesztett csata után, menekülve, midőn a Cselle-patakot át akarta ugratni, lova a patak partjáról visszaesve, hanyatt vágódott s lovagját maga alá temette s igy ott gyászos halálát lelte. Báta községet tiszta magyar nép lakja. Férfi lakossága zömök, erős, vállas; női lakossága pedig szépségéről hires. Minden legényembere a katonasághoz kerül, mert mind mondani szokták, az Úristen is huszárnak teremtette. A bátai nép tündököl a magyar faj erényeivel és jó tulajdonságaival, de egyszersmind elismert hibáival is rendelkezik. Nyakas, nehezen vezethető s mindenféle kényszernek esküdt ellensége. Bátát a legújabb időben, gazdasági csapásokon kivül, azon szerencsétlenség is Felelős szerkesztő Főmnnkatárz BOOA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, V, evre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 sró 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint S0 fillér. meglátogatta, hogy befészkelte magát falai közé az ázsiai kolera, mely máris jelentékeny áldozatokat követelt. A közigazgatási hatóság a legnagyobb eréllyel és szigorral lépett fel s az ismert, szakértők által megállapított óvrendszabályokat, dacára, hogy a belügyminisztérium részéről, kellő és köteles támogatásban egy ideig nem részesült, alkalmazta. Nevezetesen Báta községét, hogy a betegség csiráit a többi községekbe el ne hurcolhassák, zár alá vette; a holt és élő Dunát katonasággal őrizteti, hogy azt ivóvizül ne használhassák; csak 4 fertőzetlen kút áll a közönség rendelkezésére ; a szükséges elkülönítés keresztülvitele céljából járvány kórházat állíttatott fel s kieszközölte, hogy egy járvány felügyelő orvos állandóan a helyszínén tartózkodjék. Ennek dacára a kolera-járvány napról-napra terjedt Bátán, tisztán és egyedül azért, mert a nép a szükséges rendszabályokat ellenszenvvel fogadja, azokba nem hisz s azoktól, költséges voltuknál fogva, idegenkedik. Szemtanuk beszélik, hogy a lakosság egy része, a felállított őrséget megkerülve, merit a kolera bacillusoktól megfertőzött Duna vizéből, hogy azt italul használja; a zárt, ha lehet kijátsza s a járvány kórház felállítását olybá veszi, hogy az jó, bizonyos közvetítők zsebének megtöltésére. Hát én nem tudom és igy nem is állíthatom, hogy a szakértők által javasolt óv- rendszabályok teljes sikert fognak eredményezni ; de mikor az egész müveit világ szakértői, mint bizonyosat, állítják, hogy a kolera csirák nem a levegő utján terjednek, hanem leginkább a fertőzött viz élvezése és használata idézi elő a fertőzést, akkor azt elhiszem s alkalmazásukat szükségesnek tartom, már csak azért is, hogy senki magának utólag szemrehányást ne tegyen, hogy azért öltött a baj nagyobb mérveket, mert a javasolt rendszabályok nem lettek alkalmazva. De indokolt az óvrendszabályok szigorú alkalmazása azon oknál fogva is, mert a mostani kolera járvány, majdnem kizárólag a dunamenti községekben pusztít, világos jeléül annak, hogy a Duna vize fertőzve van s igy annak használatát, ki a bajt elakarja kerülni, már csak óvatosságból is feltétlenül mellőzni szükséges. A kolera terjedésének második fő oka a már fertőzött beteggel való érintkezés, azért feltétlenül szükséges azoknak elkülönítése, kik a baj által már meglepettek, azoktól, kik még egészségesek, nehogy az érintkezés lolytán a betegség azokat is meglepje. Azért édes bátai magyarom, most tedd félre hitetlenségedet s a költségektől való irtózást, mert a rohamosság, mellyel a községben a betegség terjedt, azt látszik igazolni, hogy a fertőzés már nagy mérvű s ha nem küzdenek ellene, olyan terjedelmet vehet, mely a község lakosságát megtizedeli. A kolera járvány olyan, mint a tűzi veszedelem. Mig egy ház ég, addig a küzdelmet sikerrel fel lehet vele szemben venni, de ha már húsz ház ég, akkor a küzdelem kimenetele kétséges. Azután melyik nagyobb baj, az e ha a község benépesül özvegyekkel és árvákkal, vagy az, ha ennek bekövetkeztét megakadályozandó, anyagi áldozatot kell hozni. Én legalább az utóbbit választanám s hiszem e tekintetben Báta községe értelmes 9 Almaink. Álmaink először mind igazak, szépek. Olyanok, mint egy-egy bűbájos igézet Mint az alkonyaiban ringatózó szellő, Mint a napsugárban fürdő rózsa felhő! Mint a csodás-édes összesúgó lombok, Mint a turbékoló, búgó vadgalambok. Mint a tündér fátyol fehér igazgyöngye . . . Mintha sok gyöngyvirág össze ölelkezne . . . S játszi kis kezekkel, mintha messze, messze Egy aranyhaju lány mandolint pengetne . . . Aztán az ég — mintha — borongóra válna S zúgó vízparton egy fáradt utas állna .... Halk, szomorú csöndbe’ hullana a könye. S fehér koporsóval zokogó temetés — mintha — [jönne, jönne. Azután az utas — mintha elindulna . . . Sárban, vízben, porban, ködben barangolna . . . Szürke országúton meg sem pihenhetne . . . Kergetné az élet s menne, menne, menne’ . . . HUSZÁR LOLI. A betörő. (Angolból.) — Kérem, csak maradjanak — szólt a doktor, amint filzpapucsaiban nesztelenül belépett. Az, aki az ezüsttárgyakat szedegette ki a szekrényből, kérdőleg nézett reá. Segédje, aki egy kopott bőrtokba rakosgatott, kissé meglepettnek látszott. D© a doktor egészen nyugodt volt. V Jóindulatú, mosolygós arca volt, s ha erősnek látszott is, nem volt semmi elbizakodottság a hangjában. A szájában szivart tartott, félkezében újságot. Otthonosan kigombolt mellényéről az alig elfogyasztott vacsora utáni állapotra lehetett következtetni. — A csattanást ismertem meg, amivel a teafőzőm záródik — magyarázta, amint kedélye sen egy fotelbe ült. Az, aki a szekrény előtt állott, igy válaszolt! — Bocsánat, de nem tudtam ellentállani, hogy ki ne nyissam, mert azt akartam tudni, milyen teát méltóztatik használni. Persze az ör- döngős masina egyedül csukódik. Indiai teának különben egészen jó, bár nekem kellemesebb a tea keverék. — Igen, ez kitűnő a gyomornak — intette a doktor fejével. — Ön talán emésztési zavarokban szenved ? — Oh, dehogy. — Na, ezt szívesen hallom — felelt a doktor udvariasan. — Mert az ilyen éjjeli munka kimerítő. Ami a teafőzőt illeti, a lánca leszakadt, de eddig elfelejtettem megcsináltatni. — Majd mi megcsináltatjuk — mondta az az ur, aki a szekrény mellett állott, s hátranyuj- totta a kérdéses tárgyat barátjának. — Hallod Vilmos, el ne felejtkezzünk róla. — Pardon, — szólt az orvos, — de még maradt ott egy darab, fönn az utolsó polcon, egy ezüst doboz. — Az nem ér semmit. Kinaezüst. — No tessék ! — nevetett az orvos. — Megint nem sikerült. Nem tudok szabadulni ettől, senki sem akarja elfogadni. Már megpróbáltam a földhöz vágni, de mint minden kinaezüst, oly jó konstrukcióban, amilyen rossz anyagban. — Én csak valódi ezüsttel kereskedem — jegyezte meg az az úri ember, aki a szekrény mellett állott. Manapság csak a speciálisták mennek előre v — És ha szabad kérdeznem — kezdte az orvos — honnan tudták Önök, hogy itt valódi ezüstöt találnak? — Vilmos egy ideig az itteni ezüstmüves- nél, Morellnél dolgozott. De már nem megy többé vissza. — Tehát Önök igazi betörők ? A másik könnyedén mosolygott. — Meglehetősen igaziak — mondotta. — Engedjen meg, de utóbbi időben annyi mindenféle könyvet olvastam a betörőkről, hogy igazán nem tudom, melyek a valódiak ? Tagja Ön talán a Betörők Egyesületének? — Sohasem hallottam róla, mi az? — Többnyire grófok és hercegek — magyarázta az orvos — akik beleuntak nagyúri mulatságaikba és . . . — A nagy urak ostobák — szólt közbe Vilmos olyan arccal, mint oly valaki, aki tudja mit mond. — Tehát a nagy urak beleuntak — ismétli a doktor — és elhatározták, hogy versenyre kelnek Önökkel. — Valószínűleg ezt is csak amolyan könnyű játéknak tartották — mondta a szekrény előtt álló ur, s eközben felhúzta felső kabáfiát. — Pedig, az ördög vigye el, biz nem játék ez — szólt Vilmos, megemelve a bőrtáskát. Nehéz munka ez nagyon! — Sajnálom, hogy nem tartoznak a klubhoz — jegyezte meg a doktor s szippantott egyet szivarjából. Ha tagok volnának, huszonnégy óra előtt tudniillik visszaküldenek ezüsthemüimet.
