Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-05-19 / 20. szám
XXXVIII évfolyam 20. szám Szekszárd, 1910 május 22. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Az urna előtt. Iparkodom tárgyilagos lenni. Talán megtehetem, legalább remélem, mert nem tartozom sem a Justh-pártboz, sem a Kossuth- párthoz. Egyáltalán párthoz nem tartozom. Hogy helyes-e ez a politikai fölfogás, nem tudom. De ki mondhatja ma azt, hogy az ő pártállása a helyes, hogy az ő elvei az egyedül üdvözítők? Ki meri azt mondani, hogy az ő meggyőződése menti meg a hazát ? Ki meri azt mondani, hogy nincs szüksége az országnak egy dolgozni tudó egységes nagy pártra és ki meri azt mondani, hogy az országnak nincs szüksége egy hangos ellenzékre? Egy hangos ellenzékre, a mely mindig résen áll, amely fölemeli szavát minden visszaélés föltünésekor, amely szembe száll a Bécsből jövő elnyomási kísérletekkel. Ki meri azt mondani, hogy a legbecsületesebben dolgozó többséggel szemben is nincs szükség a hagyományos kuruc politikára? És már most fölmerül a kérdés, hogy az igazi ellenzéki szerepet melyik párttól várhatjuk. A Kossuth Ferenc vagy Justh Gyula pártjától-e ? A jelek azt mutatják, hogy aKossuth- párttól nem. Vérbeli'ellenzék ma csupán a Justh Gyula tábora. Ez csinálja az úgynevezett kuruc politikát, amilyet Bocskay, Bethlen, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos csináltak. Ezt a politikát Bécsben mindig respektálták. Nem szerették, mert féltek tőle s talán a legkomolyabb munkapárti is elismeri, hogy a föntemlitett férfiak valamelyes hasznot hajtottak hazájuknak. Fö- löttéb valószínű, hogy a jövő fejlődés sem fog egészen simán menni, legalább is Bécs nem fog a magyarság hóna alá nyúlni, hogy Hit. Te vagy hitemnek erős oszlopa, Melyen megtör bősz vihara a létnek, Kétségemben te vagy a szövétnek, Mit követve nem tévedek soha. Fényed vezet a rögös ösvényen, Mit elém szabott mostohán az élet, S hogy lelkem egykor elérhessen téged, Te irányítod tétova léptem. Ha lelkem fogva tartják kétségek, Megszállják kínzó rémi a bánatnak, Ha szivemen a bú karmi szaggatnak, A hitnek szárnyán tehozzád térek. Csiiggedésre nincs lelkemnek oka, Hisz beléd veté bizalma horgonyát S oly bátran evez a lét tengerén át, Szirtek felett mint nyit siklik tova. Hitemnek sziklaszilárd oszlopa, Lelkem éjében ragyogó szövétnek, Hogy a kitűzött célhoz bizton érjek, Ne hagyj egyedül bolyongnom soha. Özv. Brandeiszné Frey Melanie lz országos Széchenyi ünnepek alkuiméitól. Érzem, hogy méltó vagyok nevét ajkamra venni, mert hiszen képes vagyok öt megérteni. Tudom ki ö, ö nekünk a bibliai szent kovász, mellyel mi lelki kenyerünket esszük. Mert valósággal az ö leikével táplálkozunk mi és az Ő lelke világit nekünk, nemcsak máig, Felelős szerkesztő Fömnnkatars BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ előrehaladásában támogassa. A történelemben nincsenek olyan átalakulások, amelyek küzdelem nélkül történtek volna. Nem lehet kétség abban, hogy igazi vérbeli ellenzéki választónak a Justh politikája fog jobban tetszeni. E tekintetben talán nincs nézeteltérés. A szekszárdi kerület vérbeli ellenzéki kerület s nem lehet csodálkozni, hogy a lelkek az igazi ellenzéki szellemhez vonzódnak. ' De a mai politikai helyzetnek van személyi jellegzetessége, is. A komolyabban gondolkodók — bármely párthoz tartoznak — nem ok nélkül kívánják, hogy a jövő parlament tehetséges, rátermett férfiakból alakuljon meg. Az ellenzék tagjai között is széleslátkörü, nagybefolyásu egyének log- laljanak helyett. Ha már a szekszárdi kerület, természetes az a törekvése, hogy egy nemes politikust akar megválasztani. Egy hagytudásu, befolyásos, szónoki képességekkel is megáldott, tevékeny, eredményes munkára visszatekintő, dolgozni akaró politikust, gróf Batthyány Tivadart. Vájjon ez az országos hirü ember, akinek a szava odafönt is sokat nyom a latba, nem fogná-e méltóbban képviselni azt a »szűznek« mondott kerületet, mint bármely más feddhetetlen jellemű, de kevesebb politikai képességgel felruházott férfiú ? Vájjon Batthyány Tivadar révén ez a »szüze de jobbadán ismeretlen kerület nem kapcsolódnék-e be az országos forgalomba, kiemelkedvén a helyi szürkeségből? Vájjon gróf Batthyány Tivadar révén nem elégülne-e ki jobban a kerület érdeke is, hogy hazabeszéljünk. S vájjon a személyi tekintetek, a melyeknek előtérbe tolakodni tulajdonképen nem volna szabad, nem nyernének-e több de még messze bele a jövendőbe, míg Őt utol nem éri nemzete. Ha a magyar nem tenne egyebet, csak azt, amit ö tanitott, megélne, haladna, naggyá lenne. ő mindenről gondoskodott számunkra, attól kezdve, hogy törvényeink nyelve magyar legyen, egész addig, hogy a magyar asszony magyar selyembe járjon. Egy ember fejében, hogy tud annyi gon- golat születni! egy emberi test, hogy bir meg annyi munkát, amennyi egy egész nemzedéktől sok volna! Vagy hazafias vállalataimat, vagy egészségemet kell feláldoznom ; de legyen, inkább ez utóbbit, sőt életemet is ha kell, írja sokszor naplójába a dicső. Ha .egyebet nem tanulnánk el tőle, csak hazaszeretetét, hazánk — márol-hol- napra — a világ első országa lenne — Csak hazáját mindenek fölött szerető nép lehet naggyá. — Csak tiszta erkölcsű nép lehet naggyá. — Csak munkás nép lehet naggyá. — Csak gazdag nép lehet naggyá. Ezek az ő tanításai, miket imádság gyanánt kellene a magyarnak a szentegyházban ismételnie. Mindnyájunknak, ahányan vagyunk. Van-e valamink, amit nem ő adott, vagy tervezett ? A világ legremekebb hidján az ő lelke hordoz át bennünket, ő adta nekünk a gőzhajót és ő nyitott neki utat a Fekete-tengerig, a Vaskapu első szörnyeivel ő küzdött meg, ő* rontotta ott a sziklákat először. Az Akadémiában ő a házigazda. A Nemzeti szinházat ő sürgette Írásban és szóval, csakhogy pompásabbra: a Dunaparton. A Nemzeti Kaszinóban, valahányszor önmagához méltót müvei, őtet tiszteljük. A Tisza-szabályozásért annyit dolgozott, Megjelen hetenként egyszer, szombaton % Előfizetési ár: Egész évre 12 K,«l/t évre 6 K, */* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200‘szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 IC 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. istápolást egy nagynevű főur, egy országosan tisztelt ellenzéki vez§r -révén, aki összeköttetésben áll az ország legelőkelőbb, legbefolyásosabb embereivel. Vájjon nem jelentene-e uj életet, szabadabb* szellemet a görnyedségből való kiemelkedést, ha ez a finom modorú, jóizlésü, tapintatos, élénk eszü ember bevinné helyi viszonyainkba tehetségének csak egy kis részét? De folytassam-e a vajjont s meddig folytassam? Szekszárdnak, különösen Szekszárdnak választóközönsége ösztönszerüen megérezte Batthyány jelöltségének fontosságát. Mivel ellenzéki kerület s mivel minisztert vagy államtitkárt nem választ, egy hires ellenzéki vezér felé fordítja bizalmát. Megjósolni nem tudom, hogy beválnak-e a hozzáfűzött remények, de garancia, sok garancia van emellett, hogy be fognának válni. Ennek az átalakulás gyerekbetegségén keresztül menő városnak első sorban van arra szüksége, hogy egy tettrekész ember képviselje, támogassa, buzdítsa, segítse nem az egyeseket, hanem az összeséget' Ennek az évtizedeken keresztül lóhátról dirigált, sok mindenben elmaradt, anyagi nehézségekkel küzködő városnak eminens érdeke, hogy falusias jellegét levetkőzze, hogy városiasabb szint öltsön, hogy kultúráját fejleszthesse, anyagiakban gyarapodjék, vasúti forgalomra, könnyű összeköttetésekre tegyen szert, a kereskedést, de különösen a gyár ipart lábra állítsa, fölvirágoztassa, amennyire lehetséges. Ennek a falusias jellegű városnak, mint a magyar kisvárosok legnagyobb részének, eminens érdeke, hogy a vármegye ipari középpontja, kulturális középpontja legyen, ahol összefut a megye összes érdekszála és ahonnan jótékony viláhogy egy külön emberéletre elég lett volna. Ötször tett oda körutat, mindig gyötörve a zsíros lakomák következményeitől, mint a .Vaskapuhoz tett kilenc útja alatt, ott, a láztól. Mennyit dolgozott vasutak létesítéséért; mintha más feladata nem is lett volna. Nevelésügyeinkért, mintha egyedül ez lett volna élete célja. Az első hazai takarékpénztár tekintélyéért. Bankok teremtéséért. Szénbányák műveléséért. Gőzmalmok felállításáért. Az ország csatornázásáért. Országutak építéséért. Legalább öt-öt mért- földnyi hosszúságút, öt sugarat a fővárosból. Ez volt egyelőre vágya! Mikor a külföld lovaink dicsőségét hirdeti és mi megbocsátható hiúsággal vesszük tudomásul, akármelyik magyaré ez a ló, nem neki köszönjük-e ezt is. Annyit utazott és irt ezért az ügyért is, hogy ez is elég lett volna, hogy egy emberéletet betöltsön munkával és még dicsőséget is szerezzen neki. De ő mindenre ráért, mert mindent tudott. Tanitott foldmivelósre, tanitott kényelmes és szép építkezésre. Nem férne el ezen a lapon annak tömérdek nagy eszmének és tervnek még a neve sem, amiket ő hazája boldogitására kigondolt. Még egyesült fővárosunk neve is az ő eszméje. Már ő szerette Budapestnek nevezgetni. Es ahányat megbirt valósítani nagy terveiből, annál sokkal több maradt még minden téren, mely megteremtésre vár. Ezek legszebbike a Pantheon a' Gellérthegyen: Hogy egy közös temetőben legyen egyesülve vérünk java, még pedig jutalmul, ha diadallal menekülünk, vigasztalásul, ha elbukunk. (1847.) Mennyire hiányzik az onnan! Egy oszlopcsarnokos Pantheon a Gellérthegyen, mily felségesen koronázná az be fővárosunkat. A citadella mily remek alap volna hozzá !
