Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-01-06 / 1. szám
XXXVIII. evlolyam ~ 1. szám Szekszárd, 1910 január 6. Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkűldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, évre 6 K, % évre 3 K BODA VILMOS I.ORVÁTH IGNÁCZ Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f; 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Kezdjük élűiről. A vérmes remény, melyet pártja. Justh Gyula királyi kihallgatásához fűzött, rövid egy óra alatt ködpárává változott. Örök dicsőssége marad Justh Gyulának, hogy midőn az uralkodó minden kétséget kizárólag tudtára adta, hogy az önálló bank sem 1911-ben, sem később fel nem állítható, mert ő azt minden időben ellenezni fogja, sarkon fordult s a tőle megszokott egyenességgel és őszinteséggel kijelentette, hogy akkor a további tárgyalás tisztán fölösleges. Lukács László a nagy közvetítő bizonyára úgy gondolkodott, hogy kerüljön csak szembe Justh Gyula a királlyal, majd megpuhul annyira, amennyi szükséges arra, hogy az önálló bank felállítása iránti követeléséről lemondjon. De számítása csütörtököt mondott, mert a kurucvezér még csak gondolkozóba sem esett, hanem elhagyta a sima padlót, melyen már annyi magyar ember dicstelenül elbukott. A fiaskó azonban, melyben Lukács Lászlónak része lett, nem kedvetlenítette őt el, hanem újra megjelent Budapesten s a többi pártok vezéreivel kíván tárgyalni Mintha akadna még Magyar- országon, nem pártvezér, hanem csak egyszerű politikus is, ki az ő ravasz tervével foglalkozni hajlandó volna. Bizony elmondhatja ő a költővel: múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény. De hát hadd folyjon a játék tovább. Sem Wekerle, sem Kossuth, sem Andrássy bizonyára, ha a királlyal szemben is ragaszkodtak megállapított feltételeikhez, Lukács László kedvéért sem mondanak le arról, melyet az ország békés kormányzása érdekében a múltban szükségesnek tartottak. •<fc-*%TARCA Szekszárdi Állami levflttr SSJJ9 Vihar. (Egy haditengerész naplójából.) — A „Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárcája. — Irta: Horváth Rezső. A «Komet» nevű torpedóvadász künn táncolt Medolino előtt s hosszúkás, karcsú teste félelmetesen bukdácsolt meg a hatalmasra megnövekedett hullámóriások ijesztőn fehér, villogó hátán. Á scirocco teljes erejével dúlt; végigsöpörve az elátkozott sivár Karszt-nyulvány ezen leg- délső részén s ugyszólva az égig korbácsolta föl a nehézkesen járó, lomha hullámokat, amelyek a mennydörgésnek szivetremegtető hangjához hasonló dörgéssel törtek meg Isztria szürke szikláin. A homokos, széteső fenékben nem fogtak a horgonyaink. Hiaba bocsátottunk le egyszerre hármat-négyet, a hajót semmiképen sem tudták megkötni s az továbbra is folytatta eszeveszett hánykolódásait, ingását. Némely pillanatban, a mikor egy-egy hatalmasabb hullámhegy fölemelte a vállaira és lassan, de. annál borzalmasabban, átfektette a másik oldalara, úgy rémlett előttünk, hogy talán sohasem fog visszaegyenesedni, hanem ráfekszik a háborgó, sötétkék vízre s menthetetlenül odavész. De a mennyeiek nem hagytak el bennünket, gi azaz hogy elhagytak, de — nem egészen. Szorongva lestük a pillanatokat, amikor a hajó veszélyes ingásait megkezdte egyik oldaláról a másikra, vájjon képes lesz-e újra Most már láthatjuk, / hogy ez a vég- i j nélküli tárgyalás és ail|u egyenesen azt j célozza, hogy a nemzet vezetői utoljára j is megunják s belefáradnák a sok kisérle- tezésbe s készek lesznek olyan megoldási | módba belemenni, mely jp a bécsi udvar és osztrák körök kedvének Megfelel ugyan, de a magyar kívánságok teljes mellőzését foglalja magában. Uy viszonyok között leghelyesebb lenne, ha a magyar országgyűlés pártjai s azok vezérei eg/szerüen kijelentenék, hogy ők most már semmiféle tárgyalásba bele nem mennek; ám lássa Bécs, miként fogja sürgős ügyeit tető alá hozni, I de arra, hogy azok alkotmányos eljárás keretében elintéztessenek. ne is gondoljon. Ám léptessék a román kereskedelmi szerződést rendeleti utón életbe; hosszabbítsák meg az osztrák-magyar bank szabadalmát újabb tiz évre; fizessék ki a boszniai be- keblezés óriási költségeit; fedezzék a már megrendelt hajóépitésre szükséges összegeket, ezeknek Magyarország puszta szemlélője fog maradni, annak érvényét el niem ismeri s azokat, kik ilyen törvénytelenségeket elkövetnek, annak idején vád alá fogja helyezni s rneghünteténüH iránt intézkedik A nemzet elvárja azoktól, kik majd ismét megegyezés létrehozásával fáradoznak, mert hiszen Ausztria a bekövetkezendő harcot hosszú ideig el nem bírja és igy majd ismét keresni fogja a kibékülés eszközeit, hogy olyan megegyezésbe, mely a cégéres bűnösöket ismét megkísérli királyi palásttal fedni, bele nem megy. Hadd jöjjön tehát a kérlelhetetlen harc, mert az is, minden kellemetlenségei dacára, jobb egy ilyen mindent elposványositani akaró korszaknál. Még ha ebben az élet-halál harcvisszaállani egyenes helyzetébe, s nem marad-e prédájára a felbőszült hullámoknak ? Ámde a kis «Komet» szerencsénkre kiállotta a veszélyt, a nagy próbát és derekasan tartotta magát. Olyanokat dobott rajta olykor-olykor egy-egy hullámhegy, hogy szinte látni lehetett, hogyan hajlik meg a szilárd acéllemezekből épített hajótest s hallani lehetett, amint az eresztékek ropogtak, pattogtak és csikorogtak. Néhány fiatalabb matróz már az ingások kezdetekor az erkélynek dőlt és buzgón adta ki magából'az óceánnak azt, ami az óceáné. A sok kényszeredett, ványadt arcú embert nézve, valóban kellemes, fölemelő érzés fogott el. Nagyszerű érzés az, amikor az ember köröskörül kétségbeesett, beteg arcokat lát, akik buzgón áldoznak Neptunnak — és elgondolja, hogy milyen jó az, hogy ő nem fogékony a tengeri betegség iránt. Amig a tisztikar és legénység nagyrésze szinte beleszakad az erőlködésbe és szenved a szó legszorosabb értelmében, azalatt a másik — akire nincsen semmiféle hatással a hajó fene- kedett ingása — kedvere gyönyörködhet a vihartól ös^ze-vissza korbácsolt dühöngő tengerben, amely megrémít és meghat egyaránt. Dübörögve, csattojgva rontottak egymásnak a hömpölygő hullámóriások, amelyek nagyságuknál fogva méltán rémitik meg az embert s amelyek csak terjedelmüknél fogva ijesztők, hatásuk azonban nincsen olyan, amilyentől tartani kellene. Noha a szél hatalmasan fújt, erőlködött, mindnyájunkról patakként omlott az izzadság s ruháinkat egyrészt a percenként végigmosó hullámok, másrészt pedig a rólunk lefolyó izzadság miatt facsarni lehetett volna. ban Magyarország lenne is a gyengébb fél s a csatát elvesztené, még akkor is lesz annyi ereje, hogy ezt a bomlásnak indult Monarchiát magával ragadja a mélységbe, melyből nincs menekvés és szabadulás. — Legjobb is lesz, ha már egyszer ettől a szolgai függéstől, melybe a mohácsi szerencsétlen hadjárat után jutottunk s mely ^[agyarország állami függetlensége ellen irtó hadjáratot visel, valami alkalmas módon megszabadulunk. Ha szentesített törvényeinknek, mely államiságunkat minden kétséget kizárólag megállapítja, nem sikerül érvényt szerezni, akkor nem marad más hátra, mint a teljes personál unió alapjára helyezkedve, az első kedvező alkalmat felhasználni arra, hogy azt az életbe átültethessük. Mert arra, azt hiszem nem gondol senki, hogy miután a 67-iki kiegyezési törvényben biztosított állami önállóságunk Bécs ellenállása folytán, ez idő szerint, érvényre nem emelhető, ez iránti törekvéseinkről végleg lemondjunk. Szent örökség ez, mely őseinktől maradt reánk s melyet mi utódok híven, becsületesen megőrizni tartozunk. Lukács László csak hadd folytassa kisded játékait. Elkezdheti még egyszer élűiről Alkotmányos utón való megoldása a válságnak nem lehetséges máskép, mintha a nemzet vezérei által formulázott kívánságok teljesedésbe mennek. — Ha ennek útját állják Bécsben, viselni fogják annak káros következményeit. Magyarország önként sohasem lesz Ausztriának kiszipolozásra használt gyarmata. Most egyelőre a kényszerhelyzetnek ha engedni is kénytelen, de bizony ezt nem azért teszi, hogy belenyugodnék s ne lenne törekvéseinek végcélja ettől a gyűlöletes köteléktől való minél elébbi szabaduHogy aztán még harmadik helyről is kapjuk a folyékony áldást, hirtelen megeredt a lomha, nagy csöppökben hulló scirocco-eső, amelynek rémes zuhogása még a gépekhez is* lehallatszott. Ily viszonyok között köszöntött ránk az alkonyat, maid rövidre rá az engesztelhetetlen sötétségü fátylával megjelenő éjszaka, amelynek folyamán semmit sem csökkent a scirocco ereje, de sőt emelkedni, erősödni látszott. Szerencsétlen szolgálati beosztásom folytán az éjjelt az őrhidon kellett töltenem, ami már csak azért sem volt kellemes, mert a hömpölygő hullámok percről-percre végigmosták a karcsú torpedóvadaszt, miközben csaknem derékig álltunk a hideg, tajtékzó vízben. Az ásító ágyuk csövei sem voltak mentesek a megfürdés mulatságától s az élesen szóló ércszörnyetegeknek orrán és száján ömlött a Víz, amint a hullámok végigs^águldtak a hajón, nem kis bosszúságára a tüzéreknek, akik ugyancsak nem fukarkodtak a vastagnál-vastagabb és cifrábbnál-cifrább káromkodásokat - kiereszteni szájaikon. Mérgelődtek szegény malik és volt is okuk rá, még pedig igen nagy, mert szomorú tapasztalataik szóltak amellett, hogy a tengeri vízben megfürdött ágyucső kitisztítása és kifényesitése a legnehezebb valamik közé tartozik a hadihajón. Sohasem láttam fölemelőbbet, fönségeseb- bet, de egyúttal megrémitőbbet és rettenetesebbet, mint a- hánykolódó, vihartól össze-vissza- korbácsolt tenger képe. A mennydörgés hangjait tökéletesen tudjak utánozni azök a fekete, óriási vizhegyek, amelyeknek legtetején ott villog a hófehér hab; abból mosolyog le a szorongó sok emberre a halál rideg, kérlelhetetlen
