Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-09 / 49. szám
XXXVII. évfolyam _____________49. 8zám Szekszárd, 19Ö9 december .9 fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerádf István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r,-t,t hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők TÁRCA. Budapesten. Irta: Mányoky Gyula dr. A Margit-körut legújabb bérpalotájának egyik másodemeleti ajtaján Késmárky Dezső neve olvasható. A volt gyönki erélyes szoigabiróé, most határrendőrségi kapitányé. Csöngetek. Itthon vannak? —Igen.— Szerencsés jó estét kívánok mind közönségesen ! — Szervusz öreg,.— harsogja a gazda. — Öreg ember nem vén ember, — harsogom vissza. Meggyőződéssel, közvetlen tapasztalatból. — Hogy vagy apám ? . . . A kölcsönös üdvrivalgásra kinyil jobbról az ajtó, akkora, hogy a spóroló falusiak hármat is faraguának belőle — és két virgonc, illedelmes fiú fut karjaimba. Ni, ni, a gyönki bácsi ! — De balul is ajtó tárul és belép a ház úrnője, előkelőén egyszerű kosztümben, nőies kellemben, bájban gazdagon. — Hozta Isten, örökifjú! — Dezső, hallod ? Engeinet a baráti szeretet hozott, az ötórai teát a szobaleány. Megeredt közben a társalgás. Mi újság Gyönkön ? — A kutyák nem húzzák le az embert, negyven napig láncon lesznek, miattuk csak nyolc ember van a Pasteur-intézetben ; a szezon állandóan holt; a pletykagyár folyton őröl, mint az uj gőzmalom; az becsületet, — ez búzát; a bor folyik, az alsós uralkodik, néhányan újságot is olvasnak, barátság helyett pajtásság; társadalmi Felelős szerkesztő Főmonkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ ——a——a———l—j—M—BW—WM——M— közérzés helyett klikkezés, pöffögés; a potyapalota tető alatt, a kedélyesség, a kölcsönös becsülés a földben, az élet finomabb felfogása a holdban. '— Megbántad, hogy elcsaptad magadtól a vármegyét? . Diszkrét mosoly és egy halom képes levelezőlap. Vagy négyszáz, ha nem több. Az ország minden részéből. — „Itt mindenütt hivatalosan megfordultam.“ — Három év alatt bejárta kétszer a magyar világot. Főleg a nemzetiségi részeken. Ez alighanem több, mint a simontornyai járás huszonnégy faluja. Egy ország egy járás helyet. — „Dolgozni azonban kell. Gyorsan és sokat. Örömmel teszem és nagy ambícióval: itt nem a születés és a családi nexus teszi a embert és alapoz jövőt.“ Órám letelt. Bucsuzkodom, távozom. Szó moruan, hogy nem maradhatok tovább. A lépcsőkön elgondolkozom. Két év alatt fogalmazóból kapitány, berendelve vidékről a központba és a legkényesebb, a fegyelmi ügyek előadója. Ha nem vág neki, ha Gyönkön ragad, ötven éves korára lett volna belőle talán tekintetes főszolgabíró ur, — igy pedig lesz belőle méltóságos miniszteri tanácsos. Még előbb. Akárki meglássa. * Öt perc múlva a Zsigmond utcában, a Mátyás-pince szomszédságában csengetek. Pince, de olyan, hogy a vidéken Grand Hotel számba jönne. — Itthon a nagyságos ur ? Átadom a név jegyemet, ráírom előbb: Kölesd. Tudja Pál, mit kaszál. Képűivé is jön vissza a szobaleány. Tessen besétálni. Jósággal és intelligenciával telt, vidám kedélyű, élénk mozgású és szellemű öreg ur előtt állok. Máthis Ferenc kaposvári nyugalmazott Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, ‘/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Annyival könnyebb lenne a politikai pártok ily védelmi egyesülése, mert a mostani alkotmánypárt nem azonosítható a Bécs parancsának minden körülmények között behódoló szabadelvű párttal. A mostani alkotmánypárt helyesebben a Deákpárt elnevezést használhatná, mert törekvése a 67-iki kiegyezés minden rendelkezésének hamisítatlan végrehajtása, amely Magyarország állami függetlenségének, tekintélyes mérvben való biztosítását eredményezné. Különben is az Andrássy vezetése alatti alkotmánypártot minden lényében oly hazafias szellem lengi át, hogy az azzal való együttműködés csak az ország javát s a függetlenségi törekvések nagy ügyét szolgálná. Justh Gyula és társai a ravasz Lukács László befolyása alatt állhatnak jelenleg. Azonban ez csak addig fog tartani, mig törekvései nyilvánvalóak lesznek. Ha Justhék látni és tapasztalni fogják, hogy Lukács működése arra irányul, hogy‘őket mindennemű nemzeti vívmány nélkül, csupán a hatalom birtoklásáért, függetlenségi elveik teljes föladásának eszméjével megbarátkoz- tassa, rögtön a faképnél fogják hagyni. Mert lehetetlen a pártról oly következetlenséget feltételezni, hogy mig Kossuthban hibáztatják azt, hogy a nemzet jogainak részbeni érvényesítése céljából, az alkotmánypárttal együttműködésre vállalkozott, addig ők Lukácscsal kötnének egyességet, ki a Judáspénzt — a hatalom birtoklását — ajánlja fel, hogy őket elveik feladására bírja. Egy szempont lehet csupán az, mely nem az egész Justh pártot, hanem annak egyes tagjait arra birhatta, hogy Lukácscsal szóba álljanak s ez azon feltevés, hogy hihették, miszerint a hatalom birtokában a függetpénzügyigazgató, királyi tanácsos előtt. Mátliis Gyula volt honvédkapitány, a kölesdi postamester apja. Apósa Máthisné-Bóné Gizellának, aki ha nem volna hozzám rokon, én is, mint akölesdiek, a szép postamesternének mondanám. Mesterileg vezeti a társalgást. Somogy, Tolna, Budapest közügyéiről, közéletéről beszélünk. Nem mint faluhelyen arról, hogy mi történt tegnap, meg az özönvizelőtt Kiséknél vagy Nagyék- nál, az alsó meg a felső szomszédnál és hogy esznek-e még a disznók, tojuak-e már a tyúkok ‘? Privát életet élő emberről csak egyről volt szó : Mányoky Tamásról. A neki szeretett barátról, a nekem szeretett rokonról. A tizenhatéves korában negyvennyolcas huszárról. Aki úgy forgatta egykor a tollat, úgy megírta a Magyar Hírlapban a Kossuth Lajossal való találkozását, hogy midőn Pichler Győző, akkor Kossuth Ferenc titkárja, felolvasta e sorok Írója asztalánál az ebéd után, a nagy száműzött akkoron visszatért elsőszülöttjének szemei megnedvesedtek. — De tudta ám forgatni öcsém uram, a kardot is! És minő ereje volt! ... És elmondta a következőket: Pápai diák korában egyedül borozgatott egy alkalommal egy diáktanyán.' Egyszerre csak bejött nyolc dragonyos. Nyolc lisztes zsák, mint őket akkor a fehér kabátjukról csúfolták. Hencegtek nagyban. Németül persze. Tamás oda se neki, pedig gyönki, tehát a levegővel szedte magába a német szót. Hogy heccet csináljanak, az egyik átment az asztalához és kiitta az előtte levő teli poharát. Tamás szó nélkül tele töltötte újra. Ekkor meg egy másik ment át és itta ki. Tamás ismét tele töltötte és nyugodt hangon csak annyit mondott; „Aki mégegyszer a poharamhoz Testvérharc. Mig a Lajtán túl az egymással örökös háborúságban élő nemzetiségek rögtön kibékülnek, ha Magyarország elleni állásfoglalásról van szó; addig nálunk nemcsak a különböző elveket valló politikai pártok, hanem még azok is, kik nemrég még a legszorosabb összeköttetésben állották, ádáz harcot folytatnák egymás ellen. Folyik rendszeresen egymás gyanúsítása, melynek nem lehet más következménye, minthogy lassanként az országgyűlési képviselők körében fel burjánzó ellenségeskedés átszármazik magára a választó közönségre s Ausztria nem kis örömére, lesz hazánkban olyan felfordulás, mely egyengeti annak útját, hogy államiságunk érett gyümölcsként hulljon majd Luegerék összbirodalmi törekvéseinek ölébe. A kettészakadt függetlenségi párt pedig nem törődve az igazi ellenséggel, egymás lejáratására tör s mindennemű ráfogá- sokkal a nemzet bizalmát a maga részére biztosítani ipárkodik. így a Justh-párti hevesebb vérmérsékletű képviselők országszerte nyíltan hirdetik, hogy Kossuth Ferenc a hatvanhetes párttal egyesült; hogy feladta függetlenségi elveit s politikai szereplése a bécsi udvar érdekében alaposan megváltozott. Mindezt tette pedig azért, hogy továbbra is a miniszteri bársonyszékben ülhessen s hatalmi állásban maradhasson. Pedig Kossuth nem tett egyebet, mint — igen helyesen — Andrássyék- kal megállapodott egy a nemzet törvényes jogait biztositó s ez idő szerint keresztülvihető programmban s azt Bécsben érvényre emelni megkisérelte ; mindenkor kijelentve, hogy a függetlenségi párt elveihez továbbra is tántorithatatlanul ragaszkodik s azoknak, ha nem is egyszerre, hanem fokonként való érvényesítése képezi törekvéseinek egyedüli végcélját. Azt hiszem, minden elfogulatlan ember ítélete csak akként hangozhatik, hogy Kossuth ezen eljárása elvfeladásnak nem minősíthető, hanem a hazája sorsáért aggódó államférfiu bölcs előrelátásának következménye. Másrészről az is bizonyos, hogy a Justh Gyula elnöklete alatti függetlenségi pártban lehetnek egyes — úgynevezett — stréberek, kik, hogy miniszteri tárcához, vagy más hatalmi állásba jussanak, készek lennének a katonai kérdéseket kikapcsolni, az önálló bankra vonatkozólag egy üres, semmit érő nyilatkozattal megelégedni s ennek keresztülvitele érdekében Lukács Lászlóval, a Magyar- ország önálló gazdasági életét örök időre feladó ischlii záradék megalkotójával egye- I sülni; de nem tudok a párt zöméről s magáról Justh Gyuláról olyan hazafiatlanságot feltételezni, hogy a hatalom kedvéért egész múltjukat megtagadva, egy ilyen hitvány szerepre vállalkozni hajlandósággal bírnának. Hát ha Kossuth nem ?lvfeladó s Justh Gyula és pártja nem hazaáruíó, mire való ez a rémséges harc egymás ellen, mikor, minden hazája sorsát szivén hordozó magyar embernek az lenne az egyedüli, szem elől soha nem téveszthető feladata és kötelessége, hogy a magyarság állami léte és gazdasági függetlensége ellen törő Ausztria ellen, nemcsak egymásközti egyetértéssel tömörüljön, hanem minden válaszfalat, melyet a különböző pártállás emelt, lerombolva, egyesült erővel törekedjék a nemzet legfőbb javainak I megmentésére.
