Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-09 / 49. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1909 december 9 ségi ügyet nyomatékosabban szolgálhatják. De micsoda naivság szükséges ahhoz, hogy reményeljék, miszerint Bécsben megengedik az ily irányú radikális működést, mikor még arra sem hajlandók, hogy az udvarnál kedves Andrássy szerény, katonai téren való, jogos és törvényes nemzeti követeléseinek eleget tegyenek. Azután meg feltéve, hogy ilynemű ígéreteket tesznek Bécsben, hiheti-e valaki, hogy az ígéretet beváltják, midőn még a királyi esküvel szentesített törvény rendelkezéseit sem hajlandók figyelembe venni. A legnagyobb valószínűség szerint, tehát a Justh-pártot arra akarják felhasználni, hogy puszta ígéretekkel szemben, a választási törvény magyarellenes megalkotására bírják. Akkor aztán a mór megtette kötelességét — a mór mehet. Az ország jövő sorsának fenyegető alakulása e szerint azt teszi minden magyar embernek kötelességévé, hogy megszüntetve a testvérharcot, tömörüljön a közös ellenség ellen s azt törekedjék egyesült erővel ártalmatlanná tenni. Mert ha egymásközt ellenségeskedünk, csakhamar nyakunkra teheti lábát az, kinek 400 éven át mindég változatlanul ez volt velünk szemben egyedüli célja és törekvése. Boda Vilmos. TÖVISEK. Kérdések és feleletek. Irta: Mányoky Gyula dr. Nyéki: Volt a bajai banketten? Szekszárdi : Nem Toltam, de olvastam felőle. Nyéki: Ugy-e, mily szép elismeréssel adózott az alispán Bartal Bélának? Szekszárdi: A hídon az a kalaplengetós és vivátozás számos nem sikerült ötleteinek egyike; de hogy megemlékezett Bartal szakcikkeiről, ez helyén való volt. Azonban más is irt cikkeket, sőt már tizenhat évvel előbb a képviselőházban is felszólalt az áthidalás mellett és erről tengermélyen hallgatott: Nyéki: Ki volt az ? Szekszárdi: Boda Vilmos. Nyéki (csodálkozva): Elismerést az ellenfélnek ? ? . . . nyúl, leütöm.“ A legszálasabb ment erre oda és fölemelte harmadik pohárt. De nem ihatta ki, mert Mányoky Tamás mellen ragadta és úgy a falhoz vágta, hogy eszméletlenül terült el a padlón. Hét kard repült ki erre hüvelyéből. Tamásnak azonban már kezében volt a nyolcadik, az elájult hős kardja. A cserepárok rárohantak. Hét sváb egy magyar ellen. De az egy szál magyar úgy forgatta a kardot, hogy mind a hetet megszab- dalta, harcképtelenné tette és mindegyiktől a kardját íb elvette. És nyolc, de csak egy véres karddal, mint korpusz deliktivvel állított he a kollégiumba az igazgatóhoz. Fölvillanyozottan, de mégis elégedetlenül távoztam: — rosszkor mentem, nem voltak otthon a hölgyek. * Sokáig időztem a fővárosban tanuló leányaimnál. Ami természetes, hiszen a látogatásukra rándultam föl. Az Orienthen voltam szállva, ahol az étterem este nem látogatott. A Nemzeti Színház csak egy lépés, de már félkilenc múlt. — A Pannónia messze, villamos éppen nem jön, a Dunáról a szél kegyetlenül fuj, tizenegykor úgyis utazom, gyerünk a Metropolba. Étterme díszes és" népes, közönsége válogatott, Banda Marci muzsikája kitűnő. Nem cikornyázza agyon a nótát. Abban az ízléses zsánerben játszik, amit kultivált Dankó Pista. Helyet foglalok. Kellemes meglepetés. Saáry Lajos pápai ügyvédet látom egy minden izében úri hölggyel. Nejével, Harczy Leonéval. Tóth Szekszárdi: Ugy e, ez csak a nagy szivü, a finom lelkű, az emelkedett gondolkozása emberek részéről szokás. * Vidéki: Kik azok a fiatal urak bricsezz- nadrágban, lovagló csizmával, vagy térdnadrágban, színes harisnyával, szines turista cipővel és bicikli sapkában, vagy cicfarkkórós lódenkalap- ban ? Gazdatisztek, vagy földbirtokosok ? Szekszárdi: Nem kérem, azok megyei tisztviselők; leendő alispánok, főjegyzők, fő- szolgabirák. Vidéki: És hova mennek ebben a föltűnő kosztümben ? Szekszárdi: Hivatalba. Vidéki: Hivatalba ? Azt gondoltam, hogy granáriumba, vagy vadászatra. Szekszárdi: Ezek a városi urak nagyon szerelmesek az ilyen pusztai toallettekbe. Vidéki: A királyi tisztviselők is? Szekszárdi: Nem. Azok komolyabbak. * Szekszárdi: Szokta olvasni az Esti leveleket ? Falusi; Nem kérem, én a Pesti Hírlapot járatom. Szekszárdi: (szánakozva magában): Oh, a jámbor! Nem tudja, hogy azok éppen az ő házi lapjában jelennek meg. (Fen:) Ha nem leszek indiskrét, mikor szokott újságot olvasni ? Falusi: Amint jön. Tetszik tudni, mi falusi urak délelőtt irodában, hivatalban, takarékpénztárban vagyunk; ekkor nem is olvashatunk. Ebédután sietünk a kaszinóba alsózni; délután pinceszerezűnk és a sok evésbe, ivásba, gyalogolásba úgy elfáradunk, hogy vacsora után mindjárt lefekBzünk és el is aluszunk. Szekszárdi: E szerint tehát sohasem olvasnak ? Falusi: Dehogynem! Ha rémidő van és nem mehetünk ki a szőlőbe uj borra, vagy óborra, a kaszinóban pedig nem alakul kártyapárti, akkor miért ne ? Elvégre az embernek csak agyon köll ütni az időt. Azután meg, ha hajnalban nem jön álom a szemünkre, ha megengedi az asszony, — kigyujtunk és hogy elálmosodjunk, olvasni kezdünk. Ez jobban meghozza szemünkre az álmot, mint a számlálás: egy, kettő, három és így tovább, t Szekszárdi (szabadon Petőfi után): Szegény hazám, szegény hazám te, neked mily sok van ilyen csillagod! (Prózában) A falusi intelligencia hetvenöt százaléka ily intelligens módon él. — Akinek nem inge, ne vegye magára. * Ügyvéd: Na kedves barátom, most tette le a szigorlatokat, természetesen Kolozsvárott, — mi is az a politika ? Lajosnak, hat Esterházy grófi uradalom egykori hatalmas ügyviselőjének, a veszprémmegyei Erdődy, Somogyi, Wallis grófok, a giczi Besán báró volt jogtanácsosának unokájával. A nagyapa oldala mellett három éven át voltam uradalmi joggyakornok. Innét ismerem. Az Alföldön nincsen nap kalbász nélkül, nála meg nem volt hét mágnás nélkül. Itt tanultam meg a „mindenkinek a magáét.“ Á nagyuraknak is, az önérzetnek is. Az igazi nagyurak nem is kivánják a hétrétgörnye- dést, amivel tömjénez nekik a talpnyalás, meg a konclesés. — Fiatalságomnak a pápai gróf után a város első embere közelében, hires vendég- szerető házában töltött, életkedvvel, örömmel, reménnyel pazar idejére úgy tekintek mindenha, mint ébredő a gyönyörálomra. — Égő szemmel, repeső örömmel siettem hát üdvözlésükre. Egyik kedves meglepetésből a másikba 1 Most meg Máthis Gyulánét pillantom meg. Női társaságban. Elköszönök. Sietek oda, ahol férfi hiányában esetleg szükség lehet rám. Bemutatkozás. Anyám után somogymegyei előkelő roko nők közt találom magam. Koboldok játszanak velem pajzán játékot!? Hogy ennyi bájos véletlenben van részem . .. Az asztalfőn egyházasberzsenyi Berzsenyi Nelly ül. Mellette foglalhatok helyet. Berzsenyi Dániel unokája mellett. Elfogulttá, szótlanná tesz a meghatottság. Vágyom a vidám hegedüszó helyett komoly orgonabúgásra, szállodai étterem helyett Múzsák szentelt csarnokába, — hogy még inkább érezzem szellemi közelgését a nagy utár Ügyvéajelölt: Ki szerint defináljam kedves bátyám? Bluntschli? Panier? Kautz? Kerkapolyi ? Vagy Szilágyi? Vagy.... Ügyvéd: Ne járjunk a magas régiókba! Szálljunk le a mindennapi életre. — Papp Elek szerint.... Jelölt: Papp, a kuruc negyvennyolcas képviselő szerint ? Éttől nem olvastam. Ügyvéd: Nem is olvashatta, mert nem ir, de hallani sem hallhatta. Én hallottam. Fiatal ügyvéd voltam, telve lelkesedéssel, idealizmussal a politika iránt. Szavaltam nézeteimet pártunknak e született negyvennyolcas, derék, tisztelt, becsült tagja előtt; amire ő azt kérdezte tőlem: Öcsém, tudod-e mit mondanak az alföldiek, hogy mi a politika ? Nem tudom, kedves bátyám uram, — válaszoltam. — Úri huncfutságnak hívják, ezt válaszolta. Jelölt: És mit akar ebből tisztelt bátyám kihozni ? ügyvéd: Hogy mikor a napi pártpolitikának piszkos hullámai ki nem kerülhetők, amikor nem válogatnak azok és érik a reverendát, a talárt is — mint Zsolt mondotta nemrégiben az Esti levelekben. — Kérdem: való-e papnak, lelki- pásztornak a képviselőség ? ? Jelölt: Igaza van. Abcug Szabó Károly! Levelet irt... Levelet irt ma jő anyám nekem, Minden sorában ott remeg a lelke, Öregbetüs, de áldott levelében, Galamblelkének subanását érzem S szent áhitattal szorítom szivemre. Azt kérdi benne, hogy megy a sorom Ebben az uj, de idegen világban, Gondolok-é úgy néha-néha fájok Vagy elfelejtém azt a kis családot A rohanó élet lármás zajában? Pedig én mindég az eszébe járok Álmában, gondolatban, képzeletben S ha megkésve jön egy-egy levelem — Szivébe markol fájó sejtelem; Hogy rosszul megy a dolgom idegenben. Ilyenkor úgy szeretne ideszállni, S mégnézni engem anyai szemével, Megsimogatni lágyan a fejem’ S ha búsra fordult ifjú életem, Osztozni benne könnyek tengerével. törőnek. A meghatottságot keserűség váltja föl. VörÖ8marthynak van Fehérváron, Kisfaludynak Sümegen, Garaynak Szekszárdon, — de nincs szobra a magyar ódaköltészet utol nem ért, meg sem közelitett királyának Kaposváron. — Ki a hibás ebben ? Megindul a társalgás. A kedves fogadás után szeretetreméltóságra törekszem. Még toasztot is mondok. Rövid, — de velős, de örökké igaz. — „Éljenek az élet örömei, a hölgyek !* * Ugyhiszem ízlésesebb, mint az „oh, du lieber Elemér!“ — Asztalnál elnyomja a cigányzenét a legszebb zene: a finom élénk társalgás női halk kacajokkal trillázott zsongása. A szomszéd asztalokról irigy tekintetek röpülnek felénk. Vége a nótának: elszakadt a húr. Vége a feledhetlen vigasságnak: megjelen az ajtóban a leibhordár. Mentorom húsz év óta Budapesten a szórakozottságom ellen. Arcára van írva pestiesen: Siessünk, különben lekössük a vonatot. — Tárnát bátyám! Csapja falhoz azt a germánt is, aki ezt a magyarságot kitalálta. * Húsz perc múlva Kelenföld felé robog velem a vonat. A kupé ablakából büszkén gyönyörködöm örök szerelmemben: a mindig szebb Budapestben. Isten veled! Isten veled! Viszontlátásra karácsonykor! Hej, ha én főispán lennék, nem Bécsben volna az egyik lábom mindig, hanem Budapesten! De hát a dragonyosok, a dragonyosok . . . Szolid, praktikus és nagyon kedves karácsonyi és újévi ajándékok nagy választékban! Fésű kazetta készletek, zsebbel! ne- eesserek, manikűr ' kazetták • több eféle, a megajándékozott részen praktikum és nagy örömet kozó Francia, angol, német és belföldi legelőkelőbb gyártmányú parfümök, kazetták és egyes üvegek szép, tetszetős dobozban és anélkül Szekszárdon.
