Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-11 / 10. szám

XXXVII. évfolyam 10. szám Szekszárd, 1909 március 11. Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/s évre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t. hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők BODA VILMOS ORVÁTH IGNÁCZ Hivatalos hirdetések : 100 szóig 3 IC 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé 1848—1909. Ha e cikkely élére állított két évszám eseményeit, tekintettel magyar hazánk köz­állapotaira, egymással összehasonlítjuk, úgy részben örvendetes, részben nagyon is el­szomorító kép tárul elénk. A nemzeti ujjá- ébredés. korszakában, nagyon csekély kivé­tellel, egységes volt a nemzet, lelkesedéssel alkotta meg állami létének uj alapjait s midőn a hatalom odadobta neki a keztyüt, u.zt elszántsággal vette fel s dicsőséges har­cokban védte mindaddig, mig két nagy­hatalom szurony erdeje előtt meghátrálni volt kénytelen. Most pedig a különböző pártok közötti torzsalkodás, féltékenykedés, sőt ellenségeskedés van napirenden s igy kész prédája a nemzet kül- és belellenségeinek, kik pedig, nagyon jelentékeny számban, el­szántan ostromolják állami létünk immár bevehetőnek látszó várfalait. Ha valami ebben a vigasztalan helyzet­ben az aggódó hazaíiui szívnek némi vigaszt és reményt nyújt, az az a történelmi tapasz­talat, hogy van a magyar nemzetnek egy sajátsága, mely minden esetben, fényesen érvényesül és ez az, hogy egymáskoztí súr­lódása csak addig tart, mig valami nagy­becsű intézménye kívülről erős támadásnak nincs kitéve; ha pedig ez elkövetkezik, ak­kor, azon nyomorultak kisded csapatját ki­véve, kik pénzért, állásért, hivatalért haza­ellenes célokra is kaphatók, az egész nemzet feledve egymásközti ellenségeskedését, mint egy ember, elszántan kél féltékenyen őrzött jogai védelmére. Ez várható a mostani bonyolult politi­kai helyzetben is, mikor a függetlenségi párt évtizedeken keresztül vallott programmja alapján, erélyesen követeli az önálló magyar bank felállítását, a kormány ellenben, tartva a bekövetkezhető összeütközés káros hatá­sától, oly irányban tárgyal az osztrák kor­mánynyal, hogy a kérdés mindkét félre nézve kielégítő módon, az úgynevezett kartelbank létesítésével megoldassék. Bécsben azon­ban, úgy látszik, semmiféle hatalmi tényező nem hajlandó akár egyik, akár másik meg­oldási módra; ott csak a közös bank kell, melynek pedig változatlan és állandó fenn­tartásához a magyar országgyűlés többsége immár nem kapható. A bécsi merev magatartás folytán, tehát a végrehajtó hatalom s az országgyűlés képviselőházának többsége közötti összeüt­közés küszöbön van, melynek vagy kormány-, vagy parlamentválság lehet a következménye. Ha bevalósul Kossuth Ferencnek, a la­pokban közölt s a függetlenségi párthoz intézett üzenetének valódisága, akkor pár­tunk részéről az meglehetősen tisztázva van. Kossuth Ferenc ugyanis pártjával közölte, hogy az egész kormány, teljes egyértelmű­séggel, a kartelbank alapján áll s annak létesítésére törekszik; ha azonban ezen az alapon az osztrákokkal folyamatba tett tár­gyalások, azok ellenállása folytán, sikerre nem vezetnek, akkor Apponyi Albert gróf­fal egyetértőle g előterjesztést fognak tenni Bécsben a külön magyar bank fel­állítása tárgyában s ha illetékes helyen, ami a legnagyobb valószínűséggel bir, a nemzet törvényes jogon alapuló kívánságának telje­sülése elé akadályt gördítenek, akkor ma­gukra nézve levonják a konzekvenciát, más szóval lemondanak s igy beláthatlan végű kormányválság fog bekövetkezni. Jöhet azután egy tisztán hatvanhetes kormány Andrdssy Gyula gróffal az élén, ami talán még tűrhető megoldás lenne, vagy jöhet a vármegyékben még mindig számottevő hívekkel rendelkező szabadelvű párt Tisza István gróf vezetése alatt, vagy végre jöhet a nemrég vizgyógy- intézetből kikerült darabont belügyminiszter : Kristóffy József, kit úgy az uralkodó, mint a trónörökös nemrégen külön hosszabb ki­hallgatáson fogadott. Csakhogy bármelyik jövendő kormány szemben találja magával a képviselőházban többségben levő függetlenségi pártot, mely bizonyára mindent el fog követni, hogy a kisebbség kormányzását lehetetlenné tegye. S igy bekövetkezhetik a parlament válsága is, az országgyűlés időelőtti feloszlatásával s egy rendkívül izgalmas uj választással, melyből azonban, amint előre látható, az a párt fog győzelmesen kikerülni, amely a nemzet törvényes jogainak érvényesítését tűzi zászlajára. Mi függetlenségiek teljes nyugalommal nézhetünk a jövő események elé, mert van két vezéremberünk, akikben teljesen meg­bízhatunk. Akár arra határozzák el magukat Kossuth Ferenc és Apponyi Albert gróf, hogy ott hagyják állásukat s jogaink érvé- nyesithetése céljából belemennek a harcba; akár abban állapodnak meg, hogy az ország gazdasági és kulturális fejlődését hosszabb időre visszavető küzdelem elkerülése végett, belenyugosznak a megváltozhatatlanba s fel nem adott elveik érvényesülését kedvezőbb idők elkövetkezéseig felfüggesztik. Az első esetben az ő megfontolt, hig­gadt államférfim bölcsességük bizonyára előre látja az okvetlen bekövetkezendő győzelmet s igy bátran követhetjük őket a harc terére is; ha pedig az utóbbi eset következnék be, irántuk táplált feltétlen bizalmunk akkor sem inogna meg, mert tudjuk és érezzük, hogy a mi ügyünk az ő kezükben jó kezek­ben van s ha ők nem látják a nemzet érde- , kében levőnek, a bankügynek, mostani jo­gainknak megfelelő megoldása érdekében beláthatlan végű harcba bele menni, akkor ezen elhatározásuknak oly tiszteletre méltó okai vannak, melyek előtt kell, hogy meg­hajolják minden hazáját szerető s annak jövő sorsáért aggódó őszinte szivü igaz magyar ember. Boda Vilmos. A sajtóról. Az egész tisztességes sajtónak körülbelül, egy és ugyanaz a feladata. Kigyomlálni a dud- vát onnét, a hová magát befészkelte. A sajtó feladata, hogy szemekkel ellenőrizze azoknak a tevékenységét, kik állásuknál fogva arra van­nak hivatva, hogy előmozdítsák a közügyet és hogy támogatásukra legyenek azoknak, akik a segítségre rászorultak. A sajtó maga az élő nemzet. Amilyen a nemzet, olyan a sajtója és megfordítva. A nem­zet kívánalmai, úgyszólván összes életnyilvá- nulásai a sajtóban tükröződnek vissza. Egész­séges sajtó egészséges lelket képes belehelni a nemzet testébe. Romlott sajtó a fertőző bacil- lusok egész seregét viszi magával s megméte­lyezi azok lelkiismeretét, kiknek szellemi táplá­lékul szolgál. Nincs könnyebb mint fogékony lelket hálóba keríteni a sajtó hatalmával. A fővárosi sajtó, mint olyan, mely főfel­adatát az államélet ellenőrzésében látja, nem terjedhet ki csak éppen a törvényhozás és tör­vényvégrehajtás főbb eseményeire. Tért nyithat a fővárosi ügyeknek, itt-ott hozzászólhat olyan vidéki eseményekhez is, melyek országos jelen­tőségűvé növekedtek, de a fővárosi sajtó ren­des medre mégsem egyéb az általános érdekű és a nap politikai eseményeinél. ' Hivatásban és jelentőségben semmivel sem áll a fővárosi sajtó mögött a vidéki. Bárminő lenézéssel, akármilyen kicsinylő csúfolódással kisérjék is a vidéki sajtó tevékenységét olya­nok, kiknek okuk van lebecsülni mindazokat a faktorokat, melyekhez vagy fel nem emelked­hetnek, vagy kiktől félniök kell, annyi bizonyos, hogy a vidéki sajtó a maga megkörvonalozott hatáskörében éppen olyan fontosságú tényező, mint a fővárosi a magáéban. Sőt minden tar­tózkodás nélkül mondhatjuk, hogy jóval több. Mert mig a fővárosi lapok hasábjai csak ma­gasabb fokú igények számára vannak nyitva, mig a fejlettebb sajtó nem képes a részletekre kiterjeszkedni, addig a vidéki sajtó érzi, tudja olvasóközönségének minden óhaját. Tudja a helyi viszonyok beható ismerete folytán a mód­ját is annak, hogy miképen lehetne javítani, helyrehozni mindent, ami megkívánja a jobb állapotba való helyezést. A vidéki sajtó nagy hátással lehet az illető v:dék egész társadalmi életének alakulá­sára. Ha szükség van magyarosodásra, ha kell egyik-másik helyen iskola, ha a közigazgatás nehézségein egy hivatal létesítése segíthet, ha a pap, tanító vagy bármily más nyilvános kö­zeg visszaél a reá bízott kötelességgel, akkor előáll a vidéki újság és reá mutat a hibákra és megjelzi azt a helyes irányt, melyet követve, legkönnyebben és leggyorsabban célt érhet a község, a járás vagy az egész vármegye. Annak a sajtónak pedig minden más ér­dektől függetlenül, egyedül az igazság és a közjó legyen a vezérelve. Ha ilyen elvtől engedi ve­zettetni magát, ha ez képezi minden törekvésé­nek savát-borsát, akkor hivatásának magasla­táról könnyű lesz neki oda jutnia, hogy való­ban vezére lehessen minden tekintetben annak- a vidéknek, amelynek érdekeit védeni lapja homlokára irta. Az igazság hatalma nagyon erős. Képes a legmakacsabb ellenséggel is szembeszállni. Ez a makacs ellenség pedig min­den haladásnak kerékkötője, mely ellen istenek is hiába viaskodnak : a balitélet. Az a balitélet, mely csak az ósdiságon rágódik és jónak csak azt tartja, ami a régi jó idők emlékének bélye­gét viseli magán. A vidéki újságírónak, kinek .pedig foko­zottabb mértékben kell, hogy érzéke legyen minden üdvös újítás, minden modern berendez­kedés iránt, ami nem megy a nemzeti szokások, a nemzeti jellem rovására.

Next

/
Thumbnails
Contents